Nyitravármegye, 1940. január-február (1-9. szám)

1940-01-01 / 1. szám

УШШМЕСХЕ Szerkeszti D ALLO S ISTVÁN Ü J ÉV XXXI. évfolyam. — 1. szám. 1940. január 1. i Előfizetési ára 1 évre 50 К fél évre 26 K. Magyarországon egy évre 78 K. ARA 1,— K. SZILVESZTER (kr.) Ezerkilencszázharminckilenc — könyvednek háromszázhatvanöt lapját im­már csaknem teleírtuk. Néhány mondat még és oda kerül utána a pont, hogy az­tán — akármit is jegyeztünk fel lapjaidra — felzengjen a dicsőitő »Te Deum lauda- mus». Amikor — egy évnek előtte — is­ten végtelen kegyelméből megengedtetett nekünk, hogy első lapodra rójuk akkori éltünk sorait, még nem tudtuk mi kerül arra s a többiekre. Most már tudjuk, lát­juk a sok-sok könnyes, lángoló, fekete és reménytelen napok sorát. Seregszemlét tartunk felettük és elcsodálkozunk mind­azon, amit megélni és átélni adott nekünk a sors kegyelme, avagy kegyetlensége. Egy éven át békét hirdettünk s háborút arattunk, megértést kértünk — gyűlöletet kaptunk, baráti kézfogásra nyújtottuk ke­zünket s még a karácsonyfa árnyékában sem vettek tudomást róla. De ezzel még nem telt be a pohár. Megátkoztak s po­kolra kívántak, majd megsímogattak, hogy aztán ökölbe szorított kézzel még kemé­nyebben sújtsanak arcunkba azért, amiért mi nem. tehetünk, azért, amit mi minde- nekfölött elkerülni kívántunk. Adtunk, amit szerény körülményeink között szíve­sen adhattunk — kaptunk helyette, amit nem érdemeltünk: szitkot, vádat, szemre­hányást és gyűlöletet. Kértünk —- kine­vettek, sírtunk — könnyeinket kigúnyol­ták. Mindennek elneveztek, csak jónak, igaznak nem, pedig mi is csak azt hirdet­tük — fanatikus hittel és szent csoda­várással — amit az igazság és szeretet hite parancsolt. Ezerkilencszázharminckilenc — hidd el, — mégsem nég ezek után sem átkozunk s fogunk réád gondolni gyűlölettel. Hiszen nem tehetsz róla, hogy csak ezeket ad­hattad nekünk, mert hiszen úgy mint mi gyarló emberek, éppen úgy te is, a vég- heteuen és igazságos Isién eszköze vagy csak. Voltak már szomorúbb éveink is a történelem folyamán. Átélt már a magyar tatár dúlást, török átkot, döghalált, pes­tist és megmaradt — megmaradtunk, — mert Isten így rendelte el az ő végtelen előrelátásával. Mint a múltban, ez évben is temettünk — de kereszteltünk is a háromszemélyű egy Isten nevében az egyház és a nemzet dicsőségére. Vad, pogány tatároknak ne­veztek, akkor, amikor keresztények vol­tunk a keresztény kultúra minden dicső­ségével és bűnével. Dicsértük az Urat imá­ban és dalban, hittünk benne és remél­tünk úgy, ahogy nagyon kevesen hisz­nek, mert bizalmunk más senkiben sem lehetett, mint ő benne. Égre emelt szem­mel írtuk így a múlófélben lévő évnek lapjait. Sokszor remélve, de többször sírva és kétségbeesve. Nem szégyeljük ezt be­vallani, mert ha százszor porba sújtott is a. sors, még mindig volt erőnk százegye- dikszer felállni, felsorakozni és újra ott folytatni, ahol elhagytunk. Volt már úgy, hogy azt hittük, nincs tovább és mégis — Istennek hála — mégis volt tovább, ha gyakran vért izzadva is. Tudtuk úgy fogni egymás kezét, hogy a nagy szorítás­ban vér csordúlt ujjainkból. Legyen hála ez év végén Istennek azért, hogy ehhez a vércsordító kézfogáshoz adott még érőt. Testvérek — Isten, akinek első kirá­lyunk a boldogságos szűz közbenjárása ál­tal felajánlott, megadta nekünk az erőt, minden kétségbeesésünkből talpra állni, az élet fonalát tovább vinni úgy, ahogy azt a mi sorsunk a kisebbségi magyar sors megkívánja. Ha ez így van, a megpróbál­tatások is csak azért vannak, hogy azok­tól erősödjünk, izmosodjunk és higyünk bekövetkező elhivatottságunkban. A pró­féták is hirdették és várták a «szeretet« eljövetelét, mi is csak ezt tehettük és ezt tesszük. Nem cselekedhettünk másképen még akkor sem, amikor szemünkbe vág­ták, hogy nincsen Advent, csak egy van : az ököl és az erő joga ! A «szeretet« min­den tagadás ellenére mégis megérkezett — angyalok és égi fénylő csillag jelezték eljövetelét. A mi időnk is eljön. Ha teg­nap még nem jött el, eljő holnap s ha ak­kor sem, eljön biztosan holnapután — miután a felismerésnek ésl a megismerés­nek el kell jönnie. Csak hinni kell tudni benne, mint hittek századokon keresztül azok, akik hirdették és bevárták a «szere­tet« eljövetelét. Nem várunk és nem kívánunk lehetet­lent. A szeretet, a megértés és kultúrális jogok elismerése nem határos a lehetet­lenséggel. De ha ezeket a ma még lehetet­lennek látszó kívánságainkat a jövő év­ben elérni és elnyerni kívánjuk, csak úgy tudunk célba érni, ha éppen úgy, mint az elmúlt évben, az elkövetkezőben is össze­fogunk, szorosan egymásmellé állunk és hiszünk a hit mindenkit meggyőző ere­jével. A hit sziklákat mozgat meg. Ezért a kételkedőknek, a kishitűeknek eget ■ostromló hangon kiáltsuk oda, legszen­tebb hitvallással — Credo ! Ezerkilencszázharminckilenc — nem tudtad megdönteni a mi hitünket, nem volt erőd porbasújtani a mi reményünket. Zokogva sírtunk, de mégis reméltünk és hittünk azokban a nehéz napokban is, amelyeket te adtál nekünk. Most, búcsú­zunk tőled s utódjainkra bízzuk ítélkez­zenek majd egyszer feletted. Mi túl közel és elfogódottak vagyunk ahhoz, hogy fe­lőled ítéletet mondhassunk. De egyet megváltunk. Nem törtél meg bennünket Nem. győzedelmeskedtél felettünk. Szen­vedéseket adtál, de a kín erősíti a hitet, a reményt és a mindent feledtető szere- tetet. Búcsúzunk tőled, sok-sok tanulsá­got merítve napjaidból és okulva abból, aminek részesei voltunk. Elmúlsz. Utánad jövünk mi is az elmúlásba, csak emlékün­ket hagyjuk itt, mint hagyod itt te is. De a mi harcainkból merítenek majd érőt az utánunk következők s hisszük, hogy azok X—- látva a mi szent akarásunkat —- soha meg nem tagadnak. Meghalsz öreg, év, de gyászolni nem fő­águnk — mert nem nőttél szívünkhöz l De nem átkozva, csak könnyezve fogunk meg­emlékezni rólad mint azok, akik Babilon­nak vizei mellett ültek. Adja az Isten, hogy a te elmúlásoddal, múljon el min- , den megpróbáltatásunk, minden szenve- désünk és az új évvel, melyet remény- teljesen várunk és köszöntünk, jöjjön el boldogulásunk és az elvártak valóra- válása. Még néhány perc és éjfélt kondúl az óra. Ha majd az új évet köszöntő poha- • raink összekoccannak és az öreg év min­den baját feledve, kezet szorítunk, te­gyünk fogadalmat, hogy azok maradunk, ■ kik voltunk, mert csak akkor lehet, hogy , reményeink valóra válnak. Adja az Isten, hogy az új évben ne csalatkozzunk ! NYITRA ÉS VIDÉKÉNEK MAGYARSÁGA ÁLDOZATOSAN VÁLLALTA A MAGYAR KÖTELESSÉGEK TELJESÍTÉSÉT ÚJÉVI ÜDVÖZLÉS A «NYITRAVÁRMEGYE« részére IRTA AIXINGER LÁSZLÓ dr. Közel két éve annak, hogy a magyar­ság közvetlen szomszédságba került a ba­ráti nagy német birodalommal, amelynek expanziója természetszerűen szellemi té­ren rövidesen megnyilatkozott. Az eszmei téren a németek és ellenfelei között kez­dettől fogva fennállott ellentét négy hónap óta a kifinomúlt modern kor válogatott, de emellett hihetetlenül irgalmatlan fegy­vereinek összemérésében bontakozott ki. Titánok viaskodnak egymással, Góliátok folytatnak élet-halál harcot. Azok között a Dávidok között, akiket az isteni gond­viselés még megkímélt attól, hogy bele­vonják őket a pusztító öldöklésbe, ott áll Magyarország és ott vagyunk mi Szlo­vákiában élő magyarok is. Dübörögnek a tankok, dörögnek az ágyúk, a repülőgépek szórják a gyilkos bombákat, a tenger hullámait torpédók szántják végig. Izgalom, nyugtalanság, bizonytalanság az egész világon. Termé­szetes, hogy az emberi lélek is könnyen megrendül ebben a kavarodásban és könnyen letérhet a realitások útjáról. Mi magyarok akárhol éljünk, ilyen kö­rülmények között is megtalálhatjuk azt az iránytűt, amely megmutatja, merre kell haladnunk. Ezer éves múltunk tanulsá­gaiból kiindulva, a tradíciónkban gyöke­rező keresztény nemzeti céljaink és törek- ' k éseink szolgálata .ehet. most is egyedüli feladatunk, ameiyti minden szellemi, er­kölcsi és anyagi felkészültségünkkel vál­lalnunk kell. Aki ebbe a feladatkörbe beilleszkedik egyéniségének, természetének, képességé­nek és tudásának megfelelő kisebb-nar- gyobb munkássággal, nemzeti hivatást tel­jesít és nem egyedül a hozzá közelebb- álló magyar testvérei, hanem az egész magyar népközösség sorsát viszi előre. Nyitrának és vidékének magyarságát mindenkor eltöltötte ez a hivatás-tudat. Áldozatosan vállalta a magyar kötelessé­gek teljesítését. Őrhelyen állott és áll. Gondosán megőrizte a nemzeti javaknak reá bízott értékeit. Az a törhetetlen életerő, mely eddig jel­legzetessége volt a nyitrai nagy magyar szigetnek, legyen az új esztendőben és a jövőben is mindenkor egyik éltetője az örök magyar gondolatnak ! BOLDOG MAGYAR ÚJÉVÉT ESTERHÁZY JÁNOS az Egyesült Magyar Párt elnöke: Az idén is az Űristenbe vetett törhetet­len hitünkből, a magunk lelkének erejé­ből és magasabbrendű hivatásunk tudatá­ból kell merítenünk a hitet és reményt, hogy ne fájdalmas érzések legyenek úrrá rajtunk . .. Minket eddig megkímélt a há­ború borzalma. Lássuk ebben az Úristen kegyelmét, de lássuk ebben azoknak böl­csességét és eredményes gondoskodását is, akiknek vállára nehezedik a magyar nép sorsának felelősségteljes intézése ... Ha talán ma sem tudjuk elfelejteni, hogy ma­gyar testvéreink a lefolvt év alatt meny­nyit szenvedtek, mennyi gonddal, mennyi bánattal telten ■ állottak hősiesen azokon a gátakon, amelyekre őket a Gondviselés helyezte, ne ez a visszaemlékezés hasson hangulatunkra, hanem erősödjön meg bennünk az a szándék, hogy segítsünk és adjunk... Mi szlovákiai magyarok mos­toha sorsunk ellenére soha senki iránt sem voltunk mostohák. Mi a felebaráti szeretetet nemcsak hirdettük, de gyako­roltuk is .. Nyugodt lelkiismerettel, tiszta lélekkel foglaljuk szívünkbe a Megváltót, hogy az ő segítségével váljék valósággá .a balsorstól megváltott minden magyar­nak boldogsága. Az az álláspont, amelye t a szlovákiai magyarság képviseletében a pozsonyi par­lamentben többízben kifejtettem, termé­szetesen változatlan marad azzal a maga­tartással együtt, amelyet a szlovákság irá­nyában eddig tanúsítottunk. Sem az ál­láspont, sem a magatartás nem függ at­tól, hogy ez vagy az a kormány miként méltányolja azt, mert a kormányok élete múlandó, a népeké azonban örök, hacsak maguk nem ássák alá létüket.. Színvo­nalas magyar kultúrális munkásságra is rendelkezésünkre áll megfelelő szellemi és erkölcsi tőke, amely nem fog elapadni, ha egyelőre kellően nem is kamatozhat... A szlovákiai magyar ifjúság, mint azt jól tudom, nem ringatózik illúziókban, hanem számol az adottságok realitásával, amel­lett, — hála Istennek — megőrizte idealiz­musát és ezzel vérzetten szolgálja nagy nemzeti céljainkat. Hiszek ifjúságunk jobb jövőjében, mert erre komoly, férfias és jellemes magatartásával feltétlenül rá­szolgált. Lesz gyümölcs a fán, mert van virága ... Teljes megértéssel viseltetem magyar újságíróink idegölő, felelősségtel­jes munkássága iránt, amellyel ébren- tartják a nemzeti gondolatot. Lássanak eb­ben olyan magyar kötelességteljesítést, amelyért a legméltóbb és legszebb elisme­rést csak egy adhatja meg — a nemes tradíciókkal telített magyar lelkiismeret. CSÁKY MIHÁLY a Sz. M. К. E. országos elnöke: Becsüljük meg egymásban az embert ! Erre törekedtünk és törekszünk De a mindennapok malomkövei elmorzsolhat­ják a legszebb törekvést is. Ne hagyjuk. És váltsuk valóra. Ha ezt valóra váltjuk, ha így közeledünk nemzettestvéreinkhez, ha így szeretjük őket s ez a szeretet és megbecsülés legkisebb cselekedetünkben is valóban megnyilvánul, akkor nem kell sok beszéd, akkor nem kell sok szó és nem kell sok hívogatás : mert akkor ezt megérzik a szívek ! Akkor maguktól, lel­kűk sugallatára, önként és szeretetből gyűlnek a családfők mellé. És megvalósul ebben a nagy és lélekből fakadó szeretet- ben az a családi közösség és egyensorsú- ság, amelyet semmi vihar meg nem tép és szét nem szakít... Minden igyekezetünk és reményünk el­lenére sem tudtuk kieszközölni központi közművelődési egyesületünknek, a SzMKE- nek újból való engedélyezését. Emiatt te­hát a rendszeres közművelődés megbé­nult. Ma Szlovákiában a magyar kultúrá­ik. munka csekély kivétellel, magánügy. A magyarországi könyvek és folyóiratok még mindig el vannak zárva tőlünk. Re­méljük, hogy a szlovák-magyar árú csere- egyezmény következtében ez a helyzet itt is és más kultúrális téren is megjavul. Viszont örömmel kell megállapítani azt, hogy mindamellett szellemi életünk nem stagnál. FLOCH ISTVÁN az Uj Hírek főszerkesztője: Sok minden társadalmi térre terelődött, ami azelőtt a politika, vagy a kultúrmun- ka területe volt, s hogy a magyar társa­dalom olyan egységesen összeforrt, mint még soha, hogy úgy leegyszerűsödött a nagy magyar kisebbségi család, hogy nem magyar munkás és magyar földműves és magyar iparos és magyar szellemiség, ha­nem egyszerűen, de annál döbbeneteseb­ben csak magyar : az a gyakorlati élet adta lehetőségeket kihasználni tudó jó politika következménye. A túlélni-tudásé. Mert érdemes és szép, — ha nem is jó, — ma magyarnak lenni. A sok miértre a jövő adja meg a várt választ, ha megtartjuk öreg barátom nagyszerű életfilozófiáját. Mert igaz, hogy : »Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt, valami nagy-nagy ős tanulság, amely kis népeket tanít... S mégis szívesen áldozunk velőt. Most tra- gikusabb és szebb sors nincs. Isten és emberek előtt!« SOMOS ELEMÉR az Esti Újság főszarkesztője: Karácsonyi számunk nem egy lapkiadó­vállalat ajándéka csupán, hanem azé a gondolaté is, amelynek bátor meghirde­tésére, kifejezésére és ébrentartására vál­lalkoztunk. Ez a gondolat a szabad, erős és meg nem alkuvó magyar élet gondo­lata, amely minden idegszálával benne gyökerezik az ősi szlovákiai talajban s amelyet viharok hullámverései sem zök­kenthetnek ki elhivatottságának irány­vonalából. Ez a gondolat a közös múlt, a közös haza, a kölcsönös egymásrautaltság és a szlovákiai patriotizmus gondolata, amely nélkül nincs megoldás és kibonta­kozási lehetőség. Ez a gondolat a közös, ősi föld összeforrasztó és legyűrhetetlen gondolata. Azé a szent földé, amelyen évszázadokkal ezelőtt megvetettük lábun­kat, amelyet kezünkben karddal végvesze­delmekben is megvédelmeztünk, s ame­lyen mindmáig híven teljesítjük Isten ál­tal rendelt emberi hivatásunkat... Szám­ban megfogyatkozva, a civilizáció selymé­be csomagolt kegyetlenségek idején, erő­sebb kézfogásra nyúlnak össze kezeink. Tudjuk, hogy mi és mindazok, akik e kö­zös földön élnek, megtaláljuk egymást. Használja fel 0 SLO¥iNS§fÁ BANKAP NITRA Szolgálatait. Elvégez minden bankügyletet nt

Next

/
Thumbnails
Contents