Nyitravármegye, 1940. január-február (1-9. szám)

1940-01-01 / 1. szám

NYITRAVARMEGYE Dr. Dudás András nyitrai zsupán nyilatkozata a vármegyerendszer viszaállításának politikai és gazdasági jeleatőségéről A «Slovák» ankétet rendezett a vár- megyerendszer visszaállításának ügyében, melynek keretében megszólaltatta a nem­régiben kinevezett szlovákiai zsupánokat. Dr. Dudás András nyitrai zsupán többek között a következő nyilatkozatot adta, melyet minden kommentár nélkül köz­lünk : — Politikai tekintetben milyen jelentő­sége van az ottani megye megteremtésé­nek ? — Nyitravármegye öt járást ölel fel. Az egyes járásoknak az elmúlt 20 évi vá­lasztási statisztikája szerint a vármegye összetételében politikailag homogén egé­szet alkot. Politikai tekintetben ezen a vidéken a vármegyerendszer visszaállítá­sának jelentősége elsősorban abban nyil­vánul meg, hogy azonos, de eddig elapró­zott és ki nem használt politikai energiája kompakt politikai egészet alkothat. És eb­ből következik másik jelentősége, hogy ez a politikai egész aszerint az elv szerint lesz berendezhető, hogy mindenkinek any- nyi — és csak annyi — jár, amennyi a jog és igazság szerint megilleti. — Gazdasági szempontból milyen je­lentősége van a megyeszervezésnek ? — A jövendő Nyitravármegyének gaz­dasági viszonyai általánosságban jók és azok további javulására kedvező jelek vannak. Az egész vidék főleg mezőgazda- sági és legnagyobb részben termékeny. Azonban mezőgazdaságilag valamennyi öt járás nem áll a kívánatos nívón és nem egyforma a termelés és verseny- képesség szempontjából. Minden járásnak van ipara. Azonban nam mindenhol — sőt egyetlen járásban sem — nem annyira fejlett, mint a vidék gazdasága révén le­den ágának meg vannak a gyengéi, me­hető lenne és miként a racionalizmus megkívánja. Általában a gazdálkodás min- lyeken javítani kell. Azzal, hogy a vidék politikai adminisztratív és megyekormány­zati vezetést kap, gazdaságilag az új ke­retben széleskörű, nagyon jó lehetőséget nyernek a gazdasági érdekek összeegyez­tetése, közeledése, a gazdasági értékek intenzív és racionális kihasználása tekin­tetében. — Milyen kihatással lesz a megyerend­szer kulturális tekintetben '! — Nyitra maga a keresztény és nem­zeti szlovák kultúra bölcsője. Az idő foga azonban kikezdte egykori dicsőségét. Most a nagy események lezajlása után saját fajának legnagyobb közelségében új — és Isten adja állandóbb — életkeret­ben éleszti fel és megújítja kultúrájának régi tűzhelyét és visszaadja az egész nem­zetnek. Egyébként a feltett kérdés általá­nosságban nyílt marad, mivel a megye- kes állami szervhez való viszony még nem rendszer megteremtése kapcsán az illeté- képez elintézett kérdést. — Szociális rendezés szempontjából ér­vényesül a megyerendszer ? — A szociális viszonyok — értem ez­alatt a létesítendő vármegyét is, — a jó gazdasági viszonyok ellenére sem ki- egyensúlyozattak. Emlékszem, a múltban több esetben olvastam híradásokat a vi­dékről, melyek a gyenge szociális hely­zetről szóltak. Ha azonban a vármegye megfelel küldetésének más tekintetetek­ben, meg fog felelni ebben a tekintetben is. Természetesen, a szociális kérdések mikénti rendezésére most még konkrét választ nem adhatok. — Miként fogja a vármegyerendszer visszaállítása elősegíteni a nemzeti élet fejlődését ? — Ennél a kérdésnél nem kerülhetem ki Nyitrát magát, az öreg, Cirill, Method, Pribina Nyitráját. Bár idegen behatások megtettek mindent, amit csak tehettek, hogy Nyitra ne legyen a szlovák nemzet Nyitrája, az maradt mégis az emlékezés­ben és tradíciókban mindmáig. Most is­Lapzárta után értesülünk arról, hogy a helységneveket csak a hivatalos szlo­vák elnevezéssel szabad közölni. E szá­munkban technikailag lehetetlen volt ezt megtenni, jövő számunktól azonban a rendelet értelmében közöljük a helység­neveket. mét egykori környékének központja lesz nemzeti tekintetben is. Így a megyerend­szer visszaállítása tulajdonképpen életre- kelti minden vonalon a szlovák nemzet történelmét és dicsőségét. Fénysugarát fogja árasztani minden oldalra, mint a történelem világítótornya. És így előfogja segíteni a nemzeti élet fejlődését. Végezetül még néhány szót ehhez az ankéthez : Mint praktikus ember, nem ad­hatok teoretikus válaszokat a feltett kér­désekre. Praktikus szempontból nem be­szélhetek viszont a vármegyerendszer megszervezésének jelentőségéről és külde­téséről konkrétebben, míg az valóban nem lép életbe. Ha tehát a feltett kérdésekre meglehetősen «gömbölyded» válaszokat adtam, elkerültem azt, hogy válaszom lát­noki, vagy pedig kicsit stréberes legyen, AhikAef .а Лглл 3é$u* Ááb»m ^toppod ,f&tt ,meg... . Az Egyesült Magyar Párt nyitrai szeretetadomány akciója Megjött a parancs — kérő szóval jö meg — segítsetek a szegény nélkülöz magyarokon. Ez az öt szóból álló kivár ság mozgásba hozta az egész nyitrai ma gyár gárdát és megindult a munka, hog olyan eredményt mutathasson jel, amel ha alul is marad a pozsonyi eredménynél mégis méltó legyen Nyitra magyar társa dalmához. Heteken keresztül gondosan t pontosan csaknem haditervszerűen dől goztak férfiak, nők, vegyesen a nyitn szegények érdekében, mert ennek a szer karácsonynak a könnyeket felszárító szí retet ünnepének kellett lennie, önkénte adakozásból gyűltek a koronák, gyűlte százasokká, ezresekké, gyűltek élelmisze és ruhanemű formájában, mert így ki vánta ezt a szeretet, mert így és err Esteledett, kigyúltak az égen a jó Isten lámpácskái és ezüstös fényt sugároztak városunk felé, amidőn mindenünnen meg­indultak a csoportok az akkor már fé­nyesen kivilágított Iparos ház felé, hogy ott átvegyék a nekik szánt szeretetadomá- nyokat. Elnéztük az érkezőket. Szemeik fénylettek, hangjuk a meghatottságtól fá­tyolozott és ruhájuk ha foltos volt is, mégsem volt rongyos. A folt a ruhán a tiszteséges szegénység jele, vagy annak, hogy a fltozott ruha viselője egykor talán jobb napokat is látott, örülünk a folto­zott ruháju szegényeinknek, szívesen fo­gadjuk köszöntésüket és viszonoztuk szí­vünk egész melegével, csak hogy elvisel­hetőbbé tegyük ezzel is reánkutaltságu- kat, amelynek terhe az ajándék minden öröme mellett, amúgy is mérhetetlen ne­héz. És egyre gyűltek a férfiak, nők, gyer­mekek. A nagy terem zsúfolásig volt már telve, de még egyre érkeztek azok, akik tudták, hogy róluk éppen úgy mint a múltban, ez évben sem feledkeztek meg azok, akik ezt a segélyakciót karöltve minden jóindulatú magyarral rendezik. A nagy teremnek elnöki emelvénye e- lőtt két karácsonyfa állt szépen feldíszít­ve és a gyertyák csillogó fényében. Ez a két karácsonyfa, amelyet később két leg­többgyermekes apa kapott ajándékba, a szent este hangulatát varázsolta az amúgy is ünnepélyes környezetbe. Szikráztak a szemek, szikráztak a gyertyák és olyan jíleső melegség áradt a szív körül, látva a bizakodó arcokat, látva a legalább rész­ben kisimuló ráncokat, amelyeket a gond vont mély redőkbe a homlokokon. •& Hat óra felé járhatott az idő, amidőn bevonult a rendezőbizottság az EMP kör­zeti és hely: elnökével: dr. Gyürky Ákos­sal és Rolfes Bernáttal az élükön. A helyi elnök megnyitó szavai után a körzeti el> nők emelkedik szólásra és beszélt azok­hoz, akik reménykedve és bizalommal néznek feléje. Mélyen szántanak a szavak amelyeket mond és mindenki úgy érzi, hogy valahogy még közelebb hozza egy­máshoz a szíveket. Nem cikomyák, nem fellegek között járó mondatokkal ecseteli mindnyájunk érzését, hanem emberi ér­zésének ad kifejezést, amelyet mindenki megértéssel, szeretettel fogad. A nyitrai egyházi énekkar Szőke Jó­zsef karnagy vezetésével több karácsonyi dalt énekelt, majd sor került az adomá­nyok kiosztására. Több mint négyszáz család részesült készpénzsegélyben, mely­nek összege a család szociális helyzetének és a gyermekek számának figyelembe­vételével lett megállapítva. Ezenfelül száztíz családnak juttattak élelmiszercso­magot, százhúsz sokgyermekes család ru­haneműt és cipőt kapott, ezenfelül hu­szonöt magyar csecsemő kelengyéjéről történt kondoskodás. Az ünnepély alkal­kötelezett a magyar összefogás és együvé- tartozás. Nem kértek és mégis adtak. Meg­felezte mindenki a maga szerény javait azokkal, akik a segítségre reá voltak szo­rulva, — mert a sors mostohább volt hozzájuk, sem mint megérdemelték volna. Lángban égtek a szemek minden újabb eredmény elérésénél s mind nagyobb, mind szélesebb mederben indult a munka, hogy minél több magyar szegény és reá­szoruló gondja legyen könnyebb, legalább a karácsonyi ünnepek alatt. Egy napon aztán, amikor a magyar szegények meg­ajándékozására szükséges összeg már együtt volt, elhatároztatott, hogy az aján­dékok kiosztása 1939 december 21-én fog megtörténni. így jött aztán Nyitra ma­gyar szegényeihez a Jézuska három nap­pal korábban, de azért teljes fényében. mával 37.180 korona készpénz került ki­osztásra a nyitrai szegény magyar csalá­dok között. Ettől függetlenül a környék­beli 21 magyar falu segélyreszoruló ma­gyarjai között tizenötezer koronát osztot­tak ki a helyi szervezetek révén. Az ün­nepségen megejlent az államrendőrség ki­küldöttje is. A most kiosztásra került szeretetado- mányokon kívül — mint az elmúlt évek­ben — természetesen további segélyezé­! sekre is sor kerül és készpénzsegélyben ; fognak részesülni még azok a nyitrai ma­gyar családok is, melyek a karácsonyfa­ünnepély alkalmával technikai okok miatt nem voltak segélyben részesíthetők. Az önkéntes adományok gyűjtése még serényen folyik és a már kiosztásra került összegeken felül is jelentékeny összeg gyűlt össze, mely napról-napra szaporoi- dik, úgy, hogy az idei nyomorenyhítő ak­ció a jelek szerint messze túl fogja szár­nyalni a múlt évben lefolytatott és vára­kozáson felüli eredményt biztosított ak­ciót is, melynek keretében több mint 63.000 korona került kiosztásra a termé­szetbeni szeretetadományokon kívüL A karácsonyfa-ünnepély óta beérkezett és egyre érkező kisebb-nagyobb adományok révén remélhető, hogy mindazok a ma­gyar családok, akik rá vannak utalva a támogatásra — a párt nyomorenyhitő ak­ciójának áldásaiból kivehetik részüket. E helyütt említjük meg, hogy a zöld­gyertya akció is nagy visszhangra talált Nyitrán és nem volt magyar család, mely­nek asztalán vagy karácsonyfája alatt ne égett volna a zöldgyertya a magyar össze­tartozás, a magyar karácsony szimbóluma. Karácsony előtt érkezett meg Nyitrára az Egyesült Magyar Párt 1940. évi naptára, mely iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg és előjegyzésben kétezerszáz pél­dány kelt el. A jelek szerint utánküldésre lesz még szükség, mert sokan vannak, akik a nagyszerűen szerkesztett, kétszáz­oldalas naptárra igényt tartanak, de nem jegyeztetvén elő, eddig nem vehették kézhez. A naptár két érdekes nyitrai vo­natkozású cikket is közöl. «Nyitra a határ­város« cikk részletesen ismerteti a nyit­rai magyarság szerepét a városvezetésben és a kultúra arcvonalán, a »Zoboraljai Palócország földjén« cikk pedig szemlél­tető tükörképet ad a nyitravidéki magyar sziget életéről. A HUSZONÖT ÍV ELŐTTI VÍBZIVATAR NYITRAI EMLÉKEI A nyitrai honvédek első harcai a Kárpátokban Teljesen újszerű feladatra akadtak a derék tizennégyesek, mikor a Kárpátok­ban meg kellett akadályozniok az orosz seregeknek Magyarországba való beözön- lését. Kicsiny erőkkel széles területen, a Kárpátok erdős-bérces rengetegében min­denütt ott kellett lenniük. Az eddigi fél­éves ythdi tapasztalatok itt mind keveset értek. Előtérbe került az egyéni érték, Az ezred első feladata az volt, hogy a San folyónál levő muszkák ellen felfej- j lődjön. Január 22-én Deisler csoport egy századdal a Polonina Wetlina hegylánc 1098-as kúpját, a másik századdal az 1228-ast szállotta meg. Ghyczy csoport Smerektől Wetlinra Osadán keresztül a 872-es hegykúptól keletre húzódó nyeregre nyomult elő, hogy a hadosztályt biztosítsa. A Ghyczy csoport erősbítésül megkapta az utászszázadot és a «kukuricaó ágyút. A kukorica-ágyú ettől kezdve a tizen­négyesek minden kárpáti harcában kivette a részét. Nevét onnan kapta, hogy eredeti­leg apró négy keréken járó ócska, ki­mustrált tengerpartvédő ágyúcska volt a pólai kikötőből. Képzelhető, hogy a kár­páti fronton hogy állottunk, ha ilyen ten­geriágyút is jónak láttak elővenni. Ter­mészetes, hogy ezt a rendszerint 40—50 emberrel vontatott tengeri kis csábost kukorica ágyúnak nevezték el jó paló­caink annál is inkább, mert lövedéke sem volt nagyobb, mint egy jobbfajta kuko­ricacső. Azonban jól esett, ha kellő idő­ben megszólalt, hiszen ezredünk eddig se volt elkényeztetve kiadós tüzérségi támo­gatással. A Deisler csoport III. zászlóaljának 3 százada Mikovics őrnagy parancsnoksága alatt további felderítésre előnyomult a 844-es magaslatra. Itt a 9. század foglalt állást. A 12. század dr. Ordódy Vilmos, főhadnagy vezetésével a Stoly hegy 967-es kúpját vette birtokba, melyen a landweh- rek járőrének híradása szerint kozákok fészkelték be magukat. Ezt a magaslatot Tóth Béla zászlós szakaszával, mint elővéd a derékig érő hóban nagy küzködéssel ér­te el, de csak a hegyoldalon talált láb­mert kicsiny egységekben harcolva, na­gyon sokszor az öntevékenységen múlt minden. Századok, fél századok, őrsök ki­különítve támadtak vagy tartottak hegy­kúpokat és a sokszor órajárásnyira levő tarthattak összeköttetést. Olykor ez sem szomszédukkal csak állandó járőrözéssel sikerült. Mégis helytállt az ezred és az orosz túlerő kimerült. nyomokat, a tetőn semmit. Az ezred tör­zse három századdal Kobilskyra vonult laktáborba. Ez alatt a Ghyczy-csoport Berecky Gornynál a 73. dandár parancsnoksága alá lépve a 2. századdal 1098, az 1. szá­zaddal 1228 és az 5. századdal az 1244. hegytetőt szállotta meg. A többi három százada a jalinai vadászkastélyhoz nyo­mult előre. Innen felderítő járőrök útján megállapította, hogy Carimskie és Ma- siezne községekből az ellenség Ruskie és Dvernik irányába húzódott vissza. Január 23-án a Deisler-csoport reggel fél hétkor három oszlopban megkezdte az előnyomulást. Bellosics százados 3 és fél századdal Hulskiera, egy fél század a 910-es tetőről a 627-es magaslatra, a Mi­kovics őrnagy két százada két hegyi ágyú­val Krywe melletti 588-as magaslatra in­dult. Mikor a hulskiei templomhoz ért о főcsapat Zatwamica felől, a hegyoldalból tüzet kapott. Erre a főcsapat harcra fej­lődve, viszonozta a tüzet. Rövid tűzharc után az ellenség, egy szotnya kozák lóra- kapva, a Gilaty patak völgyébe, délkeleti irányban eltűnt. 10 órakor a Hulskiébe küldött járőr jelentette, hogy a faluban nincs ellenség. Később beérkezett Tóth Béla zászlós Krywéből, mely faluból járőrével kiverte az ellenséget, mely átgázolva a Sanon, az erdőben tűnt el. A Krywei zsidó lakósság kitörő örömmel fogadta honvédeinket és a kozákok elől elrejtett élelmiszereivel kínálgatta. Fél tizenegykor Deisler alezredes, cso­portparancsnok elrendelte a San folyó átkelési pontjainak birtokba vételét és to­vábbi felderítést a San északi oldalán. Bellosics csoport fél századdal a zatvar-

Next

/
Thumbnails
Contents