Örökmozgó, 1994 (1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

A Magyar Filmintézet Filmmúzeuma Budapest VII., Erzsébet krt. 39. Tel.: 142-2167 MIZOGUCSI KENDZSI rendezői sorozat INGMAR BERGMAN II. rendezői sorozat Mizogucsi annak a néhány nagy művésznek egyike, aki a kü­lönböző művészeti ágak közül e jellegzetesen 20. századi mű­vészetet, a filmet választotta. Hagyományos japán neveltetése és festészeti tanulmányai révén végül is választhatott volna más önkifejezési formát is. A filmmel szinte véletlenül került kapcsolatba. Filmjei számából (80) akár közönséges széria film­készítőnek is gondolhatnánk, de termékenysége nem vált művé­szetének kárára. Két filmje, az Ugecu története és az Oharu élete kétségkívül mesterművek és számos más filmje is. Bár művei korának társadalmában gyökereznek, jelentésük örök ér­vényű. Az emberi létről tett megfigyelései a nyugati és a keleti kultúrára egyaránt vonatkoztathatók. (...) Mizogucsi filmjei mintha lakonikus hangulatképek lennének, me­lyek a haiku költeményekhez hasonlóak. (...) Jeleneteiben Mizogucsi egy-egy helyzet lényegét a lehető leg­kevesebb képbe sűríti. Eizenstein (akinek montázselmélete részben a japán haikuból ered) a képet a nyelvvel hozta párhu­zamba és eszerint próbálta felépíteni rövid, különálló képekből egy szituáció jelentését. Mizogucsi pedig épp ellenkezőleg, az egyetlen képbe sűrített árnyalatokból alkotja meg költészetét, beleépítve a szerkesztés és mozgás összes elemét. (...) Japánban eklektikus rendezőként ismerik, de választott témái egységes rendszert alkotnak: a nőkről, másságukról és kapcso­latukról,a férfiakhoz, a szerelemhez fűződő intenzív és bonyolult viszonyukról. Rávilágít a hagyományok és a modern élet konf­liktusára: egyfelől a hagyományok, család, otthon és engedel­messég elfogadása, másfelől pedig a személyi szabadság, a korlátok elviselhetetlensége és az új perspektívák keresése fe­szül egymásnak. Mizogucsi érdeklődése a női lélek iránt mitikus eredetű: mind a kabukiban, mind a No színházban női szellem menti meg vagy kárhoztatja örökre a férfit. A téma persze más művészeket is foglalkoztatott, Marcel Carné például a nők destruktív hatását ábrázolta, a csábító, a hűtlen szerető képében. Mizogucsi azon­ban ellenkezőleg gondolkodik, a nők megváltó, felemelő szere­pét emeli ki. (...) A japán filozófia, irodalom és film egyaránt intenzíven foglalko­zik a hagyományos értékek és a modern élet közötti választás problémájával. Sokan (pl. Ozu) a tradíciót képviselik, mások (pl. Kuroszava) megkérdőjelezik azokat. (...) Mizogucsi valahol e két véglet között helyezkedik el, elismerve a hagyományos érté­keket, de elfogadva a változás lehetőségét is. (...) Mizogucsi a konfliktust olyan választás formájában ábrázolja, melyet ő maga sem old meg. A választási helyzet a japán iroda­lomban (kabuki) és a filmművészetben is jellemző: a hősnek kell döntenie, s következetesen végigjárnia útját. (Ugecu törté­nete, Oharu élete, Szanszó, a jegyző, Jang Kwei Fei). Ez az egzisztenciális választás teszi Mizogucsi és sok más japán ren­dező filmjeit napjainkban is annyira aktuálissá. (...) Mint a legtöbb japán filmrendezőt, Mizogucsit sem érdekelte a modern típusú, a tudattalan mechanizmusával átszőtt intim pszichológiai dráma. A létezés felszíne alá ritkán hatol a japán film; a tragédia ilyen fajta formái inkább a nyugati világ „termé­kei”. Mizogucsi filmjei főként eposzinak tekinthetők, mivel az ember külső cselekedeteit, kalandjait, a keresést és az őt körül­vevő világot ábrázolja. Az eposz két fő eleme (a hős időbeli vagy térbeli keresése és az őt körülvevő világ formája) Mizogu­csi sok filmjében jelen van. Ez a keresésmítosz nem azonos az Odüsszeia, az Aeneas és Az elveszett paradicsom tradicionális hősi keresésével. Mizogu­­csinál ez egyfajta ironikus keresés, ahol a hős egy elkerülhetet­len és örökösen visszatérő körforgás része. (...) Mizogucsi a többi japán rendezőhöz hasonlóan nem feltalált egyfajta stílust és technikát, hanem a tökéletességig finomította azokat. Stílusát tekintve a német Murnauhoz áll a legközelebb, és ahhoz a formához, melyet Carl Meyerrel a német expresszi­­onizmusból a húszas években kialakított. (Peter Morris: Mizoguchi Kenji, Canadian Film Institut, Ottawa, 1967. 1-6. o.) A BBS­ Toldi Stúdió Mozi és az Örökmozgó közös Mizogucsi Kendzsi rendezői sorozata keretében a következő filmeket vetít­jük: Oharu története (Toldi mozi), Ugecu története (Toldi mozi), Szanszó, a jegyző (Toldi mozi), A szóbeszéd asszonya (Toldi mozi), Jang Kwel Fei (Toldi mozi), A Taira-klán története (Toldi mozi), A vízimágus (Örökmozgó), A gioni nővérek (Örökmozgó), Az utolsó krizantém története (Örökmozgó), Csikamacu törté­nete (Örökmozgó), A szégyen utcája (Örökmozgó) A sorozatról külön kiadvány is készült. Keresd az Örökmoz­góban és a Toldiban! FILMEK A CÁRI OROSZORSZÁGBÓL Retrospektív sorozat 1993. december 26-tól 1994. január 20-ig, vasárnaponként 18.30-kor A „boldog békeidők” mesévé nemesedett világa­­ a forradalom előtti (és alatti) polgári Oroszország elevenedik meg ezeken az ős­filmeken. Rég elmúlt életek, eltűnt tájak, házak, szobák, budoárok és kertek valósága kel életre, oly korhűen, hogy még az illatukat is érezni véljük. Persze csak akkor, ha hagyjuk, hogy körbevegyenek, körülöleljenek minket a megidézett árnyak. Ha kellő türelemmel vé­gignézzük ezeket a néma mozgóképeket, akkor hőseink lassanként személyes ismerőseinkké, szomszédainkká válnak. S közöttük, csak úgy mellesleg, a legnagyob rendezők - úgy mint Vlagyiszlav Sztarevics, Jakov Protazanov és Jevgenyij Bauer - és a kor legra­gyogóbb orosz filmcsillagai ragyognak, Vera Holodnaja, Vera Orlo­va, Mihail Csehov, Vitold Polonszkij, Natalja Liszenko és zseniális férje, Ivan Mozzsuhin. A vájtfülűek pedig most megtudhatják, hon­­nét jött és hová tart az orosz filmművészet ... Geréb Anna A decemberben elkezdett sorozat folytatásaként januárban a követ­kező filmeket vetítjük: január 2. 18.30 A filmoperatőr bosszúja (r.: V. Sztarevics) 1912, Az ötös számú ház titka (r.: K. Hansen) 1912, A kikapós após (r.: A. Ivanov-Gaj) 1912, Az 1812-es év (r.: V. Goncsarov és K. Hansen) 1912 január 9. 18.30 A kolomnai házikó (r.: P. Csardinyin) 1913, Hol az igazság? (?) 1913, Néma tanúk (r.: J. Bauer) 1914 január 16. 18.30 Mars fattya (r.: V. Sztarevics) 1914, Korunk gyermekei (r.: J. Ba­uer) 1915, A holnap asszonya (r.: P. Csardinyin) 1915 január 23. 18.30 Antosát a fűző nyúzza (r.: E. Puchalski) 1916, A boldogságért (r.: J. Bauer) 1917, A diadalmas sátán (r.: J. Protazanov) 1917 A többségében most először látható filmeket szakértő vendégünk Szvetlána Szkovorodnyikova, a moszkvai Goszfilmofond munkatár­sa kommentálja. A sorozatról részletes ismertető is készült. Keresd a moziban! Ai*­í­­mmam 16.30 18.30 20.30 22.30 Száz éve született EDWARD G. ROBINSON A romániai születésű amerikai színész­ amatőrszínpadokon, varie­tékben kezdte pályafutását. Első filmjét 1923-ban forgatta. Gengsz­ter-alakítása Mervyn Leroy Little Caesar című fimjében olyan jól si­került, hogy a harmincas években szinte kizárólag gengsztereket és hasonló keménykezű figurákat alakított. Meghatározott szerep­köre ellenére sokoldalú és intelligens színész maradt, aki több ízben is bizonyította, hogy a vígjáték műfajhoz is van érzéke. Miután a klasszikus gengszterfilm korszaka lezárult, Edward G. Ro­binson kibontakoztathatta sokoldalú tehetségét. Különösen emléke­zetes alakítása a biztosítási nyomozó figurája Billy Wilder első nagy sikerében, a Gyilkos vágyókban (1943). Kitűnő alakítást nyújtott két Fritz Lang által rendezett bűnügyi drámában. (Nő az ablak mögött, 1944, Scarlet Street, 1945). John Huston Key Largo-jában még egyszer, immár könnyed parodisztikus felhanggal idézi fel korábbi gengszter-szerep kliséit. 1988-ban, az Amerikai Filmintézetben Nykvist egy beszélgetés so­rán részletesen elmesélte, hogyan említette neki először Bergman a [Suttogások, sikolyok) alapötletét: „Az Érintés bemutatója után Ingmar ezt mondta nekem négyszem­közt: Ez nem volt valami jó film, de a következő egészen más lesz. Mikor kapom meg a forgatókönyvet? - kérdeztem. Még nem tu­dom, egyelőre csak egy ötletem van ... Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik két, a harmadik könyvet ol­vas. Igen - mondtam, de mi történik ezután? Nincs tovább - vála­szolta Ingmar -, gondolod, hogy képes vagyok filmet írni erről az egy képről? Azt válaszoltam, hogy bárki nem tudna erről filmet csi­nálni, de te biztosan tudsz." A munka kezdetekor kipróbálták, hogy a színesfilm vissza tudja-e adni a vörösnek azokat az árnyalatait, amelyeket Bergman elkép­zelt. Ezt követően mindenről próbafelvétel készült: a ruhákról, a smin­kekről, a kellékekről. A forgatás helyszíne egy Mariefred közelében fekvő, enyhén omladozó kastély volt, amelyet Bergman elképzelé­sének megfelelően tudott berendezni. A hajnali és reggeli fényvi­szonyok tanulmányozása miatt Nykvist néhány alkalommal a kas­télyban éjszakázott. Az Amerikai Filmintézetben feltett egyik kér­désre, hogy miért használja ki maximálisan a film érzékenységét azáltal, hogy minimális világítást használ, Nykvist így válaszolt: „Ha valaki túl sok fényt használ, szétrombolhatja az egész atmosz­férát. Mivel szeptemberben és októberben forgattunk, csak 11 és 15 óra között használhattunk természetes fényt.” Nykvist zseniálisan oldotta meg a szín és a fény problémáját, az eredményt első Oscar-díjával jutalmazták, a legelső Oscarral a svéd filmográfia történetében. (...) Nykvist és Bergman együttműködése az egyetemes filmtörténet egyik legalkotóbb szimbiózisa volt rendező és operatőr között. Ko­rábban meglehetősen esetleges volt az ilyesmi. Orson Welles és Gregg Toland mindössze egy filmet forgatott közösen, bár ez ép­pen az Aranypolgár. Mike Nicols és Robert Surtees is csak egy je­lentős filmet készített együtt. Mindkét esetben egy kreatív rendező inspirálta a tapasztalt operatőröket. Együttműködésük azonban nem folytatódott. Bergman és Nykvist esetében mindkettőjüknek már tizenötéves ta­pasztalat volt a háta mögött, amikor összetalálkoztak. Bergman így vall a képekben: „Ha valamiért hiányzik számomra a filmezés, az a Svennel való közös munka.” A Laterna Magicában pedig ezt írja: ... a világ egyik legjobb operatőre. Együttműködésünket a bizalom és a biztonság jellemezte. Néha szomorkodom amiatt, hogy már soha többé nem fogunk együtt dolgozni.” (Roland Steiner: Állatszelidítők a porond fénykörében - Filmkultúra, 1993. július, Czakó Ágnes fordítása) WOLFGANG STAUDTE 1906-1984 Személyének és filmjeinek megítélése életében sok vihart kavart. Nevéhez fűződik a háború utáni első német filmsiker (A gyilkosok köztünk vannak, 1946), majd számos rangos nemzetközi fesztivál­­díj is tanúsítja művészetének elismerését. Honfitársainak egy ré­szétől viszont kemény támadások érték, újból vissza-visszatérő té­máját, a német nép háborús felelősségével való szembenézését az egész németség lejáratásával azonosították. A nyugatiak szemére vetették, hogy dolgozott a DEFÁ-nak, a keletiek pedig rossz néven vették, hogy 1954-ben visszatelepült az NSZK-ba. Életművének tárgyilagos feltárása az utókorra tartozik, halálának 10. évforduló­ján, 1994. január 19-én néhány filmjét felidézve adózunk emléké­nek. január 10. 18:30 AZ ALATTVALÓ (Der Untertan) 1951 NDK, forgatókönyvíró: Wolfgang Staudte, Fritz Staudte, ope­ratőr: Robert Baberske, zeneszerző: Horst-Hanns Sieber, főszerep­lők: Werner Peters, Paul Esser, Sabine Thalbach, Friedrich Maurer 97 p. A film alapjául szolgáló regény (Heinrich Mann: Az alattvaló, 1914) „karikaturisztikus-parodisztikus eszközökkel vetkőzteti pőrére a né­met államot. A tisztességtelen spekulánsok, kardcsörtető tisztek, nacionalista jelszavakkal dobálózó politikusok, üzleti kalandorok so­rában Diederich Hessling viszi a vezérszólamot: ő az ideális alatt­való, a felfelé szervilis, lefelé taposó karrierista, egy torz és vissza­taszító rendszer torz és visszataszító szülötte.” (Halász Előd) január 12. 18.30 ROSE BERND 1956 NSZK, író: Gerhard Hauptmann (színmű, 1903), forgató­könyvíró: Walter Ulbrich, operatőr: Klaus von Rautenfeld, zeneszer­ző: Herbert Windt, főszereplők: Maria Schell, Raf Vallone, Käthe Gold, Leopold Riberti 118 p. 1955-ben a nyugatnémet filmipar az irodalmi örökséget felhasznál­va igyekezett magának hírnevet és elismerést szerezni. Haupt­­mann-drámák megfilmesítésébe fogtak, s a negyedik ilyen film megrendezésére Maria Schell kívánságára Staudtét kérték fel. Sta­udte az eredeti cselekményt, a hamis esküvel és a gyerekgyilkos­sággal vádolt cselédlány történetét az 50-es évek nyugatnémet vi­szonyai közé helyezte. január 14. 18:30 RÓZSÁK AZ ÁLLAMÜGYÉSZNEK (Rosen für den Staatsanwalt) 1959 NSZK, forgatókönyvíró: Georg Hurdalek, Wolfgang Staudte, operatőr: Erich Claunigk, zeneszerző: Raimund Rosenberger, fő­szereplők: Walter Giller, Martin Held, Camilla Spira, Roland Kaiser 97 P­Politikai szatíra egy volt háborús bűnös lelepleződéséről, aki a há­ború utáni Németországban múltját eltitkolva ismét befolyásos pozí­cióba jut. január 17. 18.30 KÖZTES VÁGÁNY (Zwischengleis) 1978 NSZK, forgatókönyvíró: Dorothee Dhan, operatőr: Igor Luther, zeneszerző: Eugen Iliin, főszereplők: Pola Kinski, Mel Ferrer, Mar­tin Lüttige, Hannelore Schroth 108 p. Az önvádtól gyötört fiatal nő évekkel a háborúban történtek után sem képes magára találni, szerelme, majd későbbi házassága sem ad számára kapaszkodót az életben. január 19. 18:30 A SZNOB (Der Snob) 1983 NSZK, forgatókönyvíró: Wolfgang Staudte, Carl Sternheim, főszereplők: Klaus Maria Brandauer, Siegfried Steiner, Gudrun Ge­nest, Anne Bennent 91 p. Staudte az 1970-es években folyamatosan a TV számára készített filmeket. Néhány Magyarországon is vetített népszerű TV-sorozat (pl. A felügyelő, Tetthely) egy-egy epizódját is ő készítette. Utolsó munkáinak egyike a most bemutatásra kerülő film, Brandauerrel a főszerepben. Gyilkos vagyok • Double Indemnity • USA 1945 • r.: Billy Wilder, fk.: Billy Wilder, Raymond Chandler • fsz.: Barbara Stanwyck, Edward G. Robinson • Hommage ä Edward G. Robinson • mf / E Filmek a cári Oroszországból * A filmoperatőr bosszúja r.: V. Sztarevics, • Az 5-ös számú ház titka r.: K. Hansen • A kikapós após r.: A. Ivanov-Gaj • Az 1812-es év r.: V. Goncsalov, K. Hansen január 1. H szombat Intim megvilágításban • Intimni osvetleni • csehszlovák, 1965 • r.: Ivan Passer • Hétvégi filmklub • mf Az Intim megvilágításban a Forman-filmeknél is sűrűbben halmozza Babette háborúba megy • Babette s’en va­t­ en guerre • francia, 1959 • r.: Christian-Jacque, fsz.: Brigitte Bardot • mf / F Szűzforrás • Jungfrukallan • svéd 1959 • r.: Ingmar Bergman • Bergman II. • mf / repríz: I. 4. Dekameron • 1­ decameron • olasz-francia-NSZK • r.: Pier Paolo Pasolini • mf / 1 január 2. vasárnap a zseniálisan naturális, könnyedén mélyre világító jeleneteket (...) Passer, aki a hatvanas években mindvégig Forman egyik szerzőtársa volt, önálló rendezőként a cinéma vérité-jellegű komédia bölcs változatát teremtette meg.” (Ardai Zoltán) Berlin felett az ég • Der Himmel über Berlin • francia-NSZK 1987 • r: Wim Wenders • mf / G, F január 3. hétfő mmmm ZÁRTKÖRŰ ELŐADÁS Férjek • Husbands • USA 1970 • r.: John Cassavetes • mf / E január 4. kedd Üvegszív • Herz aus Glas • NSZK 1976 • r: Werner Herzog • mf / G Szomorú érzéketlenség • Szkorbnoje bezcsuvsztvoje • 1985 • r.: Alekszandr Szokurov • Moveast • mf / R Szűzforrás • Jungfrukallan • svéd 1959 • r.: Ingmar Bergman • Bergman II. • mf január 5. szerda Üvegszív • Herz aus Glas • NSZK 1976 • r.: Werner Herzog • mf / G Az ördög szeme • Djävulens­öga • svéd 1959 • r.: Ingmar Bergman • Bergman II. • hb / repríz: I. G. Férjek • Husbands • USA 1970 • r.: John Cassavetes • mf / E január 6. csütörtök Mystery Train • USA 1989 • r.: Jim Jarmusch • mf / E Liliomfi • magyar 1954 • r.: Makk Károly • Filmemlékezet Az ördög szeme • Djävulens öga • svéd 1959 • r.: Ingmar Bergman • Bergman II. • hb január 7. péntek Mystery Train • USA 1989 • r.: Jim Jarmusch • mf / E Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból • Jagdsszenen aus Nieder-Bayern • NSZK 1969 • r.: Peter Fleischmann, fsz.: Martin Sperr, Angela Winkler, Hanna Schygulla • hb / G Ájulás • Swoon • USA 1991 • r.: Tom Kalin • mf / E Onibaba • japán 1964 • r.: Sindo Kaneto • mf / J január 8. :jí szombat Szeszélyes nyár • Rozmárné léto • csehszlovák 1967 • r.: Jiri Menzel Hétvégi filmklub * mb A Szeszélyes nyár szomorú komédia, amelynek főhősei kamaszokként viselkedő javakorabeli urak. Nyári időtöltéseik színterén a potenciális életművészek önérzetével mozognak, olykor kellemesen borongva helyzetük méltatlan voltán. Sajnos azonban bekövetkezik, amiről álmodoztak: egy tagadhatatlanul szép nő tűnik fel a közelükben ...” Farkasok órája • Vargtimmen • svéd 1966 • r.: Ingmar Bergman • Bergman II. T­hbe Sweet Movie • kanadai-francia 1974 • r.: Dusán Makavejev • mf Iszonyat • Repulsion • 1965 • r.: Roman Polanski • mf / E január 9. vasárnap Filmek a cári Oroszországból • A kolomnai házikó r.: Pjotr Csardir­yin Hol az igazság? r.: ? • Néma tanúk r.: Jevgenyij Bauer Berlin felett az ég • Der Himmel über Berlin • francia-NSZK • r.: Wim Wenders • mf / G, F január 10. hétfő 15.30 ZÁRTKÖRŰ ELŐADÁS Az alattvaló • Der Untertan • NDK 1951 • r.: Wolfgang Staudte, i.: Heinrich Mann • Staudte • mf / G Persona • svéd 1966 • r.: Ingmar Bergman • Bergman II. • mf / repríz: I. 13. január 11. kedd A vágy neve Anada • Touha zvana Anada • csehszlovák-USA 1969 • r.: Jan Kadar • mf A második kör • Krug vtoroj 1990 • r.: Alekszandr Szokurov • Moveast • mf / R Férjek • Husbands • USA 1970 • r.: John Cassavetes • mf / B január 12. szerda A vágy neve Anada • Touha zvana Anada • csehszlovák-USA 1969 • r.: Jan Kadar • mf Rose Bernd • NSZK 1956 • r.: Wolfgang Staudte, i.: Gerhard Hauptmann, fsz.: Maria Schell, Raf Valloné • Staudte • mf / G Farkasok órája • Vargtimmen • svéd 1966 • r.: Ingmar Bergman • Bergman II. • hb január 13. csütörtök A burzsoázia diszkrét bája • Le charme discret de la bourgeoisie • francia 1972 • r.: Luis Bunuel • mf / F Ájulás (Swoon) • USA 1991 • r.: Tom Kalin • mf / E Persona • svéd 1966 • r.: Ingmar Bergman • Bergman II. • mf január 14. E péntek A burzsoázia diszkrét bája • Le charme discret de la bourgeoisie • francia 1972 • r.: Luis Bunuel • mf / F 18.30 Rózsák az államügyésznek • Rosen für den Staatsanwalt * NSZK 1959 • r.: Wolfgang Staudte • Staudte • mb / G Tokiói történet • Tokio Monogatari • japán 1953 • r.: Ozu Yasujiro • mf / J PREMIER! • Jegyek korlátozott számban kaphatók! 22.45 Sweet Movie • kanadai-francia 1974 • r.: Dusán Makavejev • mf január 15. szombat Egy szöszi szerelme • Lasky jedné plavovlasky • csehszlovák 1965 • r.: Milos Forman • Hétvégi filmklub • mf A szöszi csak ábrándjaiban boldog, a valóságban még férfiak sincsenek, és amikor végre hivatalos szervezés eredményeképpen katonák érkeznek a lány­nyomor enyhítésére a kisvárosba, akkor sem férfiakat kapnak, kapnak, hanem egyáltalán nem katonás, kivendült tartalékosokat ...” (Eörsi István) A gorilla délben fürdik * Gorilla Bathes at Noon * német-jugoszláv 1992 • r.: Dusán Makavejev • mf Szégyen • Skammen • svéd 1967 • r.: Ingmar Bergman * Bergman II. • mf / repríz: 1. 18. Ördögök • The Devils • angol 1970 • r.: Ken Russel • mf / E január 16. vasárnap Filmek a cári Oroszországból • Mars fattya r.: V. Sztarevics, Korunk gyermekei r.: J. Baner, A holnap asszonya r.: P. Csardinyin Tokiói történet • Tokio Monogatari • japán 1953 • r.: Ozu Yasujiro • mf / J 1994. január

Next