Ország-Világ, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-08 / 27. szám
líla kép a Mongol Népköztársaságból ✓—irthén pkremén, napégette poros munkásnegyedben — áll egy kicsiny fehér ház — és körülötte komor arcú emberek settenkednek, akikről csak úgy sugárzik, hogy a görög titkosrendőrség ügynökei. Néhány napja kétszer annyian vannak, mint azelőtt. Kétszer annyian, pedig csak egy gyári munkában és keserűségben idő előtt megtört asszonyt és egy négyéves kisfiút őriznek. Mert ebben a házban lakik Tasszia, Manolisz Glezosz felesége, kisfiával, Nikosszal. Annak az embernek a felesége, aki a náci megszállás kellős közepén, egy fülledt éjszakán leszakította a horogkeresztes zászlót az Akropolis tetejéről. Glezoszt, aki hű maradt a görög függetlenségi harc eszméihez, az elmúlt év végén, a görög baloldali erők választási előretörése után a „kémkedés” ostoba vádjával börtönbe vetették. Azóta folyik az egész világot átfogó küzdelem a görög nemzeti hős életéért. A küzdelem, hogy kiragadják a „375-ös" vésztörvény, a fellebbezési lehetőség nélküli halálos ítélet árnyékából__ Ez a harc most csúcspontja felé közeledik. Egy pillanatra megnyílt a krétai Izzeddin várbörtön ajtaja, Glezoszt az Angelika nevű gőzhajó egyik fedélközi fülkéjébe hurcolták és egy athéni börtönbe vitték. Ugyanakkor pedig megkettőzték az őrséget az asszony és a kisfiú körül... A jelek világosak: a katonai törvényszék gépezete megindult. A hírek soványan szivárognak, de elrettentőek. A görög királyi katonai bíróság július 9-ére tűzte ki a tárgyalást, és a védelem az előírt harminc nap helyett csak a tárgyalás megkezdése előtt kilencven órával fogja megkapni a periratokat... Ezekben a döntő napokban a földkerekség szinte minden pontjáról harsog a követelés Athén felé: adják vissza Manolisz Glezoszt Tassziának és Nikosznak, a rendőr spicliktől megszabadított kis fehér ház békéjének. Adják őt vissza Görögországnak ... A magyar pókém VarmányköUeti még távol-keleti útja alkalmával készült felvitelek közül eddig koreai ie kimai képeket mutattunk be elvárásoknak, lehet a momgállal fátok körül adunk néhányat. A Mongol Népköztársaság a végletek országa. Amíg a lakosság jelentékeny része úgy gazdálkodik, étkezik, ruházkodik, mint ősei ezer évvel ezelőtt, ugyanakkor a forradalom vívmányai nyomán nagy előrehaladást tettek kulturális téren: a felnőtt lakosság 60 százaléka elvégezte az elemi iskolát. Ulan-Batorban modern város épül, melyben színház, mozi, múzeum, egyetem található és a baráti országok segítségével modern üzemek épültek. A város főterén épültAltál- szálló és egy mozi képe. A mongol parasztok nem falvakban laknak, hanem nomád állattenyésztést folytatva, a füves sztyeppéken vándorolnak, újabb legelőket keresve. Az ilyen vándor életmód mellett egyedül a jurták, e takarókkal szőrmékkel és ponyvával fedett sátrak felelnek meg lakásul, amit ha már kimerült a legelő, felpakolnak a tevék hátára vagy szekerekre és úgy vándorolnak tovább. Bár igen sok helyen még csak tevéket és lovakat használnak közlekedési eszközül, a technikai fejlődést a jurták mellett álló motorkerékpárok jelzik (Írta és fényépezte: KOVÁCS KÁROLY)