Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 1. szám

SZAKASITS ÁRPÁD: f\ \ /\ /) Já ünnepi maotpi' nap ürpujpávm I „ C­sak a képzelet szállhatott II I I la vastag barna ködben I Kijev felé. Repülőgép nem. Az utolsó pillanatban le kellett róla mondanunk. Vona­ton utaztunk. (Hosszú volt az út, de vidám. Gyönyörködtünk a változatos tájképekben, a beha­vazott, kedves ukrán falvakban, a fényben úszó üzemekben. Mi­lyen csinosak, tiszták az állomá­­sok! És milyen népesek! Lá­nyok, ifjú asszonyaik, vidám fér­fiak sokasága utazik velünk, csillogó szeműek, kedvesek, ba­rátságosak hozzánk, mintha csak tudnák, hogy vendégségbe jöttünk Ukrajnába. De talán tudják is. Az ukrán sajtó ugyanis tele van a ukrajnai magyar kul­­túrnapok híreivel... Vonatunk végre befutott a ki­jevi­ pályaudvarra ... Este fél hét. A kulturális napok megnyi­tó ünnepsége program szerint hét órakor kezdődik. Farkasor­dító hideg, virágerdő és kedves jóbarátok fogadnak bennünket. Babijcsuk, a kulturális ügyek minisztere meleg szavakkal kö­szönti delegációnkat. Aztán egyenesen az ünnepélyre. Mon­dogattuk is, hogy megfelelünk az orosz közmondásnak: »•A hajóról egyenesen a bál­ba.­" t­udtuk, hogy baráti meg- I I I nyilatkozásokban nem I lesz hiány, de ahogyan a hatalmas koncertterem közön­sége fogadott bennünket, az minden várakozásunkat felül­múlta. Meg-megújuló tapsvihar --öklő Látóin elv­szavait, majd ünnepi be­­sen a fé­­■ak, a VII. határo­­zatá­hanggal találkoztunk mindenütt Ukrajnában, ahol csak megfor­dultunk. Mintha csak ők job­ban átéreznék, hogy milyen nagy veszedelemben forgott a magyar nép 1956 őszén és mi­lyen boldogító tudat, hogy nem­csak túljutott ezen a veszedel­men, hanem tüneményesen rö­vid idő alatt új alkotásokkal gazdagította hazáját, szovjet emberek igen nagyra értékelik sike­_____ reinket, eredményeinket és különösen a VII. kongresszus­nak tulajdonítanak igen nagy jelentőséget. A magyar delegá­ció vezetőjének beszédét is me­leg érdeklődés kísérte. A terem­ben valóban ünnepi hangulat uralkodott Ez érthető is. Nem­csak azért, mert a szovjet em­berek általában mélységes ér­deklődéssel kísérik a magyar fejlődést, hanem azért is, mert a nézőtéren sok-sok olyan elvtárs ült, aki annak idején részt vett a Magyarországot felszabadító harcokban. "Ilyen elvtársakkal lépten-nyomon találkoztunk. Szenvedélyesen érdeklődtek éle­tünk legapróbb részlete iránt is.A tíz ukrajnai magyar kultúr­­nap valóban ünnepnapok soro­zata volt. Az ukrán rádió, tele­vízió, magyar műsort sugárzott. A filmszínházak magyar filme­ket forgattak. Mindenütt, min­den városban óriási plakátok hirdették a magyar játékfilme­ket. A magyar művészcsoport tíz városban adott hangverse­nyeket fergeteges sikerrel. A szovjet-ukrán sajtó két héten át a magyar életről, a magyar kul­túráról szóló cikkek özönét kö­zölte. Egész Ukrajnán végig­zengett a magyar dal, a magyar zene, a magyar költészet, Pető­, mivel az élen. E tíz nap alatt ösz­­szeölelkezett a magyar és az irán kultúra s ez több volt, az művészi élmény.­­ A­­ kijevi nagygyűlés és az I /a I utána következő hang- I verseny a késő éjszakai órákba nyúlt. Kora reggel pedig már elindult a magyar küldött­ség tíznapos körútjára: Lu­­ganszk, Sztalino, Harkov, Szim­­feropol, Uzsgorod, Lvov, Odesz­­ssza, Herzon. Ezek csaknem kivé­tel nélkül újjáépített városok, amelyeket éppen úgy, mint Ki­­jevet, szinte a földig romboltak, égettek a német fasiszta hor­dáik. Most valamennyi szebb, mint volt, nagyobb, népesebb. És milyen büszkék a városaik­ra! Tanácsi emberek, párttitká­rok, főmérnökök, gyárigazga­tók, egyetemi rektorok ki nem fogynak az adatok felsorolásá­ból. Ez volt, ez van és­­ ez lesz. Biztosak a maguk dolgában. Nemcsak a párt és a városok vezetői, a tömegek is. Jártunk bányatelepeken, üzemekben, kolhozokban, egyetemeken, a technika házaiban. Mindenütt a munka nagyszerű lendületét tapasztaltuk. A harkovi turbina­gyár főmérnöke elmondotta — és­ erről mások is hasonlóan beszéltek — hogy a hétéves terv az üzemekben, a kolhozok­ban, a tudományos intézetekben készült és ezeket a részletterve­ket építették össze azzá a gran­diózus tervvé, amely a XXI. kongresszus elé került s hatá­rozattá vált. Ezt a tervet tehát 50 millió ember tanácskozta meg a Szovjetunióban. Nincs és nem volt a világnak olyan de­mokráciája, amely ezt túlhalad­hatná. »És ezt a tervet nemcsak megvalósítjuk, hanem messze túl fogjuk teljesíteni — mon­dotta a főmérnök és amíg be­szélt, az ember szinte érezte, hogy ebből a matematikus kopo­nyából ki-kicsap a tűz. "Lenn az üzemben, a hatalmas munka­csarnokokban találkoztunk a kommunista brigádok emberei­vel. Határtalan lelkesedés fűti őket: nemcsak a munkájukban, de életük minden vonatkozásá­ban is a szovjet ember új ideál­jának megvalósítására töreksze­nek. Az egyik ifjúsági brigád ve­zetővel hosszan elbeszélgettünk. Kifejezte az­t a reményét, hogy sikerül kapcsolatba jutniuk va­lamelyik magyarországi ifjúsági brigáddal. . .. Ü­zemek, iskolák, úttörő­­é­s házak, főiskolák fejezték i­s ki azt a kívánságukat, hogy kapcsolatba kerüljenek magyarországi üzemekkel, a Kommunista Ifjúsági Szövet­séggel, főiskolákkal, úttörőkkel, termelőszövetkezetekkel. Vol­tunk Krasznodanban, az Ifjú Gárda­ városában, ahol a mú­zeum igazgatója kifejezte azt a kívánságát, hogy a Magyar Kommunista Ifúsági Szövetség testvérzászlaját szeretnék meg­kapni, hogy a vértanúk termé­ben kifüggeszthessék. Oldalakat lehetne írni erről a tíz napról és arról a bensősé­ges szeretet­ről, amellyel kultu­rális küldöttségünket és mű­vészcsoport­un­kat fogadták. Min­den hangversenyterem zsúfolásig megtelt. Az ünnepi koncertet megelőző gyűlések igazi testvéri találkozók voltak.­ztálinóban, ebben a bá­nyavárosban alkalmunk _____ volt találkozni a bányá­szokkal is. Pillanatok alatt gyű­lés kerekedett a találkozásból. Rövid üdvözlések után sorra szólaltak föl bányász elvtár­saink és kérdéseket tettek fel nekünk, de olyan kérdéseket, amelyek azt tanúsították, hogy jól ismerik a magyar helyzetet, a magyar viszonyokat. És már-már úgy éreztük magunkat, mintha Tatabányán, Komlón vagy Dorogon ülnénk együtt a mi bányászainkkal. Nagyon jó volt ez a találkozás, nagyon szép volt ez a tíz nap! Még közelebb kerültünk egy-­ máshoz, még több szépséget szürcsöltünk Szovjet -Ukrajna kultúrájából és Ukrajna népe még jobban megismerkedett a magyar kultúrával. Előre örü­lünk, hogy január közepe táján ők jönnek hozzánk. Az övéké­hez hasonló baráti érzésdere találnak majd nálunk, és itt is, miként Ukrajnában, megálla­píthatjuk majd, hogy a szocia­lizmus építésének hatalmas munkájából sarjadzik a legiga­­zabb, a legtisztább kultúra.­­ I . J Szakasits Árpádot, a delegáció veze­tőjét ukrajnai úttörők üdvözlik Az egyik hangversenyen nemzeti viseletbe öltözött lányok üdvözölték a magyar küldöttséget. A színes szőtteseken ez volt a felírás: -Éljen a ma­gyar nép!*

Next