Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-04 / 1. szám

Sofsómel PÁRIZSBA KÉSZÜL. A NAGYSZÁLLÓ -HALL­­JÁBAN vártam rá — és nem szerettem. Mert akire várunk, azt abban a pillanatban egy kicsit gyűlöljük, olyasféle in­dulattal, hogy »hogy jön ez ahhoz?« Mert színésznő? Mert tehetséges? Mert világhírű? Aztán egyszer csak megérkezett. Akkor is tud­tam volna, hogy a forgóajtóból betoppan a hal­ba, ha nem les­tem volna a bejáratot. Abban a pillanatban mindenki felnézett, és nem vonták vissza tekintetü­ket, ahogy a többi belépőnél tették, hanem ottfelejtették Tatjána Szamojlova sötétszür­ke télikabátján. A színésznő pedig ide szaladt, oda szaladt, mint egy iskoláslány, felment a szobájába, visszajött, kulcsot csörgetett, érdekes metszésű, sötét szeme mosolygott — az az érzésem támadt, ő várt rám egy félóra hosszat, nem én őrá. — Feketekávét kérek — mondja magyarjai, óvatosan, a kár egyenként nyújtja át a de hibátlan kiejtés­­’éd asztaltól oda­'tanárom — magya­''’Ja műén meghódolt a szovjet film előtt? — Reggeltől estig újságírók rohamoztak. — És ön érdekelte őket? — »Hogyan lettem színész­nő?« »Merre jártam eddig?­» »Hogy tetszik Cannes?« — csu­pa sablonos kérdést tettek fel. Noteszomba pillantottam, és nyeltem egyet. »No megállj!« — gondoltam, és gyorsan meg­kérdeztem: — Ha szerepet cserélnénk és én lennék a színésznő, mit kér­dezne tőlem? Iskoláslány­ arca úgy mosoly­gott, mint mikor az öreg fizika­tanár kabátujját összevarrják, és hiába erőlködik, hogy felve­gye. Csak a szeme mondta, csú­­fondárosan: »Hohó, találd csak ki, kedves újságíró, te sem se­gítesz nekem, mikor egy szere­pet megformálok.« A BARÁTSÁGOS MÉRKŐ­ZÉS TEHÁT FOLYTATÓ­DIK. Orosz regények amerikai filmváltozatára terelődik a szó. Látta a Karamazov-testvéreket. Detektív-sztorit csináltak belőle az amerikaiak. A »Háború és béke« szépen, látványosan ren­dezett film. A Tolsztoj-regény cselekményét híven lefordítot­ták a film nyelvére, csak éppen a szellemét felejtették ki. Az orosz emberek ábrázolásával dús maradt a film. Audrey nium remek színésznő, a nyugati sztárok közül, Gi­ulietta Masina után, ő a kedvence, de Natasa kissé másmilyen. Rutt­­kkai Éva, a Vígszínház színpa­dán, sokkal inkább »megérin­tette« Natasa lelkét. És milyen szépen mozog Ruttkai: kultu­rált, finom mozdulatai a belső ábrázolás művészi kifejezői. És mik a tervei Tatjána Sza­­moj­lovának, ha a magyar film forgatását befejezi? Milyen fel­adat várja otthon? Mihail Romm filmet készül forgatni; két fiú, egy lány a fő­szereplője — és az atomener­gia. Őt hívta meg a főszerepre. A forgatókönyvet még nem ol­vasta, de Romm olyan kitűnő rendező, hogy mindenképpen örül a közös munkának. Addig még sok víz folyik le a Volgán, a Dunán, sőt még a Szajnán is. Párizs január elejére várja a művésznőt. Szovjet—francia koprodukcióban készült a »Húszezer mérföld a világ kö­rül« című film, s a párizsi pre­mieren Szamojlova is részt vesz. Nehezen készült el a kö­zös mű, két és fél esztendeig csinálták. Először egy doku­­mentumfilmet forgattak a fran­ciák a Szovjetunióról, aztán el­kezdtek tűnődni rajta, hogy egy történet bizony nem ártana. Kimondani jaj de nehéz — a magyar szavakat, még a magnó után is

Next