Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-04 / 1. szám
Sofsómel PÁRIZSBA KÉSZÜL. A NAGYSZÁLLÓ -HALLJÁBAN vártam rá — és nem szerettem. Mert akire várunk, azt abban a pillanatban egy kicsit gyűlöljük, olyasféle indulattal, hogy »hogy jön ez ahhoz?« Mert színésznő? Mert tehetséges? Mert világhírű? Aztán egyszer csak megérkezett. Akkor is tudtam volna, hogy a forgóajtóból betoppan a halba, ha nem lestem volna a bejáratot. Abban a pillanatban mindenki felnézett, és nem vonták vissza tekintetüket, ahogy a többi belépőnél tették, hanem ottfelejtették Tatjána Szamojlova sötétszürke télikabátján. A színésznő pedig ide szaladt, oda szaladt, mint egy iskoláslány, felment a szobájába, visszajött, kulcsot csörgetett, érdekes metszésű, sötét szeme mosolygott — az az érzésem támadt, ő várt rám egy félóra hosszat, nem én őrá. — Feketekávét kérek — mondja magyarjai, óvatosan, a kár egyenként nyújtja át a de hibátlan kiejtés’éd asztaltól oda'tanárom — magya''’Ja műén meghódolt a szovjet film előtt? — Reggeltől estig újságírók rohamoztak. — És ön érdekelte őket? — »Hogyan lettem színésznő?« »Merre jártam eddig?» »Hogy tetszik Cannes?« — csupa sablonos kérdést tettek fel. Noteszomba pillantottam, és nyeltem egyet. »No megállj!« — gondoltam, és gyorsan megkérdeztem: — Ha szerepet cserélnénk és én lennék a színésznő, mit kérdezne tőlem? Iskoláslány arca úgy mosolygott, mint mikor az öreg fizikatanár kabátujját összevarrják, és hiába erőlködik, hogy felvegye. Csak a szeme mondta, csúfondárosan: »Hohó, találd csak ki, kedves újságíró, te sem segítesz nekem, mikor egy szerepet megformálok.« A BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS TEHÁT FOLYTATÓDIK. Orosz regények amerikai filmváltozatára terelődik a szó. Látta a Karamazov-testvéreket. Detektív-sztorit csináltak belőle az amerikaiak. A »Háború és béke« szépen, látványosan rendezett film. A Tolsztoj-regény cselekményét híven lefordították a film nyelvére, csak éppen a szellemét felejtették ki. Az orosz emberek ábrázolásával dús maradt a film. Audrey nium remek színésznő, a nyugati sztárok közül, Giulietta Masina után, ő a kedvence, de Natasa kissé másmilyen. Ruttkkai Éva, a Vígszínház színpadán, sokkal inkább »megérintette« Natasa lelkét. És milyen szépen mozog Ruttkai: kulturált, finom mozdulatai a belső ábrázolás művészi kifejezői. És mik a tervei Tatjána Szamojlovának, ha a magyar film forgatását befejezi? Milyen feladat várja otthon? Mihail Romm filmet készül forgatni; két fiú, egy lány a főszereplője — és az atomenergia. Őt hívta meg a főszerepre. A forgatókönyvet még nem olvasta, de Romm olyan kitűnő rendező, hogy mindenképpen örül a közös munkának. Addig még sok víz folyik le a Volgán, a Dunán, sőt még a Szajnán is. Párizs január elejére várja a művésznőt. Szovjet—francia koprodukcióban készült a »Húszezer mérföld a világ körül« című film, s a párizsi premieren Szamojlova is részt vesz. Nehezen készült el a közös mű, két és fél esztendeig csinálták. Először egy dokumentumfilmet forgattak a franciák a Szovjetunióról, aztán elkezdtek tűnődni rajta, hogy egy történet bizony nem ártana. Kimondani jaj de nehéz — a magyar szavakat, még a magnó után is