Ország-Világ, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-05 / 27. szám
J(etiléi riadt öregember MECNVU6000TT ó néhány héttel ezelőtt az Ország-Világhoz levél érkezett, melyben egy idős gondozott feltárta a balassagyarmati szociális otthonban uralkodó — enyhén szólva — visszás állapotokat. A szerkesztőség megbízásából leutaztam Balassagyarmatra. A helyszínen lefolytatott vizsgálat során a panaszok, vádak, állítások sorra beigazolódtak. Az intézet két vezetője, több mint egy éve már, valóban megbocsáthatatlan módon visszaélt az öregek gyengeségével, kiszolgáltatottságával. Négy alkalommal jártam Gyarmaton, s rengeteg embert meghallgattam — az intézet gondozottat, ápolónőit, valamint számos kívülállót, városbelieket, akik oly egyértelmű felháborodássalbeszélték el az otthonban lezajlottakat — s annyira egyezett minden terhelő adat —, hogy ezek után több kétségem nem lehetett, s nyugodt rendismerettel megírhattam a »Kétszáz riadt öregember” című cikket. A cikk megjelenését számtalan levél, telefonhívás, személyes látogatás követte. (Nemcsak szerkesztőségünkbe, de hivatalos helyekre is sorra érkeztek felháborodott hangú válaszok.) Olvasóink egyhangúan kérték, követelték, hogy azonnal váltsák le és vonják felelősségre azokat, akik ilyen gyalázatosan bánnak az otthon öreg lakóival. Íme, néhány idézet a beérkezett levelek tömegéből: »Kedves Elvtársak! Köszönet Önöknek, hogy fényt derítettek erre az ügyre és két embertelen főszereplőjére, és hogy iparkodnak kétszáz öregember jogainak érvényt szerezni. Felelősségre kellene vonni még e két egyénen kívül a támogatókat is. Eltűnt a régi világ, tűnjön el vele a protekció is. Döntsön a rátermettség ... stb. Merényi István géplakatos, Mezőhegyesi Cukorgyár.* »•Kedves Barát Endre ... Szinte magam előtt látom írása nyománazokat a szegény megrémült öregeket, akiket ez a két ... nő tart rettegésben. Ha tehetném, én magam utaznék le oda és letörölném arcukról a könnyeket ... Jelenleg, ahol lakom, két öreget patronálok, többször viszek nekik főtt ételt, takarítok és mosok is rájuk, pedig dolgozom és családom is van ... Nagyon kérem, ha kedvezőleg sikerül az ügy, egy pár sorban értesítsen, mert én nagyon szeretem az öregeket .. . Varga Józsefné autóbusz-ellenőr, XVII., Rákoshegy, Virág utca I.« »Tisztelt Szerkesztőség! ... Szinte hihetetlen, hogy a mai demokratikus világban ilyen előforduljon, mikor a kormány mindent megtesz az emberek jólétéért. Nem lehet szavakat találni a balassagyarmati szociális otthonban történtekre. Szégyelljék magukat az ilyen asszonyok! Remélhetőleg hamarosan radikálisan elintézik az ügyüket. Itt Baján, a második számú szociális otthonban, gyönyörű szép tisztaság, nyugalom és szeretet övezi körül a drága kis öregeket. Most a napokban még kaptak egy csupaszív és lélek gondnoknőt, akit azt hiszem, imádni fognak ... Kívánom, hogy oda is ilyen asszonyok kerüljenek a lelketlenek helyett. Győre Ferencné, Baja, Fehérló utca 35.* »... Engedje meg, hogy idejéből egy pár percet elraboljunk, és mint a gyömrői szociális otthon gondozottjai reflektáljunk glosszáira. A héten gyönyörű visegrádi autóbuszkirándulásban volt részünk, ez adta az impulzust ennek a levélnek a megírására. A gyömrői szociális otthon minden tekintetben úgy fizikai, mint lelki dolgokban kibírja a legszigorúbb bírálatot. Igaz viszont, hogy vezetőnőnk — kinek ez nem foglalkozás, hanem hivatás — kötelessége magaslatán áll és szerintem, amilyen a vezető, olyanok a beosztottjai. Levelünk tulajdonképpeni célja egy újabb cikk megjelentetése, miután ez igen rossz fényt vet a többi szociális otthonra is. Várjuk és szeretettel köszöntjük. A gyömrői szociális otthon gondozottal.« A következő levelet különböző fórumokhoz is elküldötték. »Igen tisztelt Elvtársak! Az Ország- Világ című lap 1961. V. 31-iki számában »Kétszáz riadt öregember” címmel felháborító riportot olvastunk Barát Endre író tollából, aki leírja a balassagyarmati szociális otthonban uralkodó helyzetet. A cikk elolvasása mélységes felháborodást váltott ki bennünk, akik ugyan még messze vagyunk az úgynevezett öregkortól, és jelenleg aktív dolgozói vagyunk az Egyesült Izzó Rádiócső gyárának. Nagyon kérjük az elvtársakat, hogy sürgősen vizsgálják meg a balassagyarmati helyzetet, és amennyiben az Ország-Világban közöltek valóban fennállnak, úgy azonnal távolítsák el a bűnösöket és helyettük emberszerető, józan életű vezetőket állítsanak a szociális otthon élére, olyanokat, akik az ottlevő öregeket a mi rendszerünknek megfelelően, öreg korukhoz méltó megbecsülésben részesítik. Kérjük az elvtársakat, hogy az ügy elintézéséről bennünket értesíteni szíveskedjenek. Elvtársi üdvözlettel: Egyesült Izzó Rádiócső 3. alapszerű dolgozói, 11 aláírás s. k. és még sokan mások* * A levélírók követelései teljesültek. Már a cikk megjelenését követő második napon felsőbb szervek megbízottai mentek le Balassagyarmatra. Alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatuk százszázalékosan igazolta a súlyos panaszokat, melyeknek az Ország-Világ hangot adott, s melyeket alátámasztottak a helyi és megyei tanács és az Egészségügyi Minisztérium egyes dolgozóinak már régebben megszerzett s bemutatott bizonyítékai is. (Ők is már hoszszú hónapok óta sürgették és követelték az ügy teljes kivizsgálását és felszámolásán.) De amikésik, nem múlik. Fegyelmi bizottság alakult s a gondos tárgyalás eredményeképpen: Dudás Mihályné főápolónőt, majd Pintér Sándorné intézetvezetőt azonnali hatállyal fegyelmi úton elbocsátották. A mi társadalmi rendszerünkben is léteznek még magukról megfeledkezett vezetők, akik méltatlanná válnak a rájuk ruházott tisztségekre, akik visszaélnek a közösség bizalmával. Hanem az ilyenek előbb-utóbb le kell, hogy lepleződjenek. A szocialista sajtó elengedhetetlen és megtisztelő hivatása: felhívni a figyelmet a mai embernek nemcsak hőstetteire, de hibáira, eltévelyedéseire is; a közvélemény reflektorfényébe állítani nem csupán a nagyszerű intézményeket, de azokat is, melyek rontják a többiek hírét, becsületét. Jóleső elégtétellel, megnyugtató érzéssel tehetünk hát pontot a most lezajlott ügy után. Most már a balassagyarmati szociális otthon gondozottjai is bántatlanul, békén és derűsen élhetik öregségük napjait. Bízunk benne, hogy egynek sincs oka többé nyugtalanságra, aggódásra. A »kétszáz riadt öregember« végre megnyugodott ... Barát Endre ! 2