Ország-Világ, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-05 / 27. szám

J(etiléi riadt öregember MECNVU6000TT ó néhány héttel ezelőtt az Ország-Világhoz le­vél érkezett, melyben egy idős gondozott fel­tárta a balassagyarmati szociális otthonban ural­kodó — enyhén szólva — visszás állapotokat. A szerkesztőség megbí­zásából leutaztam Ba­lassagyarmatra. A helyszínen lefolytatott vizsgálat so­rán a panaszok, vádak, állítások sóira beigazolódtak. Az intézet két vezetője, több mint egy éve már, valóban megbocsáthatatlan mó­don visszaélt az öregek gyengeségével, ki­szolgáltatottságával. Négy alkalommal jártam Gyarmaton, s rengeteg embert meghallgattam — az in­tézet gondozottad, ápolónőit, valamint szá­mos kívülállót, városbelieket, akik oly egyértelmű felháborodással (beszélték el az otthonban lezajlottakat — s annyira egye­zett minden terhelő adat —, hogy ezek után több kétségem nem lehetett, s nyu­godt leMdismerettel megírhattam a »Két­száz riadt öregember* című cikket. A cikk megjelenését számtalan levél, telefonhívás, személyes látogatás követte. (Nemcsak szerkesztőségünkbe, de hivatalos helyekre is sorra érkeztek felháborodott hangú válaszok.) Olvasóink egyhangúan kérték, követelték, hogy azonnal váltsák le és vonják felelősségre azokat, akik ilyen gyalázatosán bánnak az otthon öreg lakóival. íme, néhány idézet a beérkezett leve­lek tömegéből: »Kedves Elvtársak! Köszönet Önök­nek, hogy fényt derítettek erre az ügyre és két embertelen főszereplőjére; és hogy iparkodnak kétszáz öregember jogainak érvényt szerezni. Felelősség­re kellene vonni még e két egyénen kívül a támogatókat is. Eltűnt a régi világ, tűnjön el vele a protekció is. Döntsön a rátermettség ... stb. Meré­nyi István géplakatos, Mezőhegyesi Cukorgyár.* »•Kedves Barát Endre ... Szinte ma­gam előtt látom írása nyomán ^azokat p szegény megrémült öregeket, akiket ez a kef ... nő tart rettegésben. Ha tehetném, én magam utaznék le oda és letörölném arcukról a könnye­ket ... Jelenleg, ahol lakom, két öre­get patronálok, többször viszek nekik főtt ételt, takarítok és mosok is rájuk, pedig dolgozom és családom is van ... Nagyon kérem, ha kedvezőleg sikerül az ügy, egy pár sorban értesítsen, mert én nagyon szeretem az örege­ket .. . Varga Józsefné autóbusz-ellen­őr, XVII., Rákoshegy, Virág utca I.« »Tisztelt Szerkesztőség! ... Szinte hi­hetetlen, hogy a mai demokratikus vi­lágban ilyen előforduljon, mikor a kormány mindent megtesz az embe­rek jólétéért. Nem lehet szavakat ta­lálni a balassagyarmati szociális ott­honban történtekre. Szégyelljék magu­kat az ilyen asszonyok! Remélhetőleg hamarosan radikálisan elintézik az ügyüket. Itt Baján, a második számú szociális otthonban, gyönyörű szép tisztaság, nyugalom és szeretet övezi körül a drága kis öregeket. Most a na­pokban még kaptak egy csupasziv és lélek gondnoknőt, akit azt hiszem, imádni fognak ... Kívánom, hogy oda is ilyen asszonyok kerüljenek a lel­ketlenek helyett. Győré Ferencné, Ba­ja, Fehérló utca 35.* »... Engedje meg, hogy idejéből egy pár percet elraboljunk, és mint a gyömrői szociális otthon gondozottjai reflektáljunk glosszáira. A héten gyö­nyörű visegrádi autóbuszkirándulás­ban volt részünk, ez adta az impul­zust ennek a levélhek a megírására. A gyömrői szociális otthon minden tekintetben úgy fizikai, mint lelki dol­gokban kibírja a legszigorúbb bírála­tot. Igaz viszont, hogy vezetőnőnk — kinek ez nem foglalkozás, hanem hi­vatás — kötelessége magaslatán áll és szerintem, amilyen a vezető, olya­nok a beosztottjai. Levelünk tulajdon­képpeni célja egy újahb cikk megje­lentetése, miután ez igen rossz fényt vet a többi szociális otthonra is. Vár­juk és szeretettel köszöntjük. A gyöm­rői szociális otthon gondozottal.« A következő levelet különböző fóru­mokhoz is elküldötték. I »Igen tisztelt Elvtársak! Az Ország- Világ című lap 1961. V. 31-iki számá­ban »Kétszáz riadt öregember* cím­mel felháborító riportot olvastunk Ba­rát Endre író tollából, aki leírja a balassagyarmati szociális otthonban uralkodó helyzetet. A cikk elolvasása mélységes felháborodást váltott ki bennünk, akik ugyan még messze va­gyunk az úgynevezett öregkortól, és jelenleg aktív dolgozói vagyunk az Egyesült Izzó Rádiócső gyárának. Na­gyon kérjük az elvtársakat, hogy sür­gősen vizsgálják meg a balassagyar­mati helyzetet, és amennyiben az Or­szág-Világban közöltek valóban fenn­állnak, úgy azonnal távolítsák el a bűnösöket és helyettük emberszerető, józanéletű vezetőket állítsanak a szo­ciális otthon élére, olyanokat, akik az ottlevő öregeket a mi rendszerünknek megfelelően, öreg korukhoz méltó meg­becsülésben részesítik. Kérjük az elv­társakat, hogy az ügy elintézéséről bennünket értesíteni szíveskedjenek. Elvtársi üdvözlettel: Egyesült Izzó Rá­diócső 3. alapszerv dolgozói, 11 aláírás s. k. és még sokan mások* * A levélírók követelései teljesültek. Már a cikk megjelenését követő második napon felsőbb szervek megbízottai mentek le Balassagyarmatra. Alapos, mindenre ki­terjedő vizsgálatuk százszázalékosan iga­zolta a súlyos panaszokat, melyeknek az Ország-Világ hangot adott, s melyeket alá­támasztottak a helyi és megyei tanács és az Egészségügyi Minisztérium egyes dol­gozóinak már régebben megszerzett s be­mutatott bizonyítékai is. (ök is már hosz- szú hónapok óta sürgették és követelték az ügy teljes kivizsgálását és felszámolá­sán.) De — ami (késik, nem múlik. Fegyel­mi bizottság alakult s a gondos tárgyalás eredményeképpen: Dudás Mihályné főápolónőt, majd Pin­tér Sándorné intézetvezetőt azonnali ha­tállyal fegyelmi úton elbocsátották. A mi társadalmi rendszerünkben is lé­teznek még magukról megfeledkezett ve­zetők, akik méltatlanná válnak a rájuk ruházott tisztségekre; akik visszaélnek a közösség bizalmával. Hanem az ilyenek előbb-utóbb le kell, hogy lepleződjenek. A szocialista sajtó elengedhetetlen és meg­tisztelő hivatása: felhívni a figyelmet a mai embernek nemcsak hőstetteire, de hi­báira, eltévelyedéseire is; a közvélemény reflektorfényébe állítani nem csupán a nagyszerű intézményeket, de azokat is, melyek rontják a többiek hírét, becsüle­tét. Jóleső elégtétellel, megnyugtató érzéssel tehetünk hát pontot a most lezajlott ügy után. Most már a balassagyarmati szociá­lis otthon gondozottjai is bántatlanul, bé­kén és derűsen élhetik öregségük napjait. Bízunk benne, hogy egynek sincs oka többé nyugtalanságra, aggódásra. A »kétszáz riadt öregember-« végre meg­nyugodott ... Barát Endre 2

Next

/
Thumbnails
Contents