Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1966-07-13 / 28. szám

A BUKARESTI TANÁCSKOZÁS lUf ízófdó^o Miként vette figye­lembe a Vietnamról szóló bukaresti nyilat­kozat az amerikai ag­resszió fejleményeit? A Varsói Szerződés azon tag­államai, amelyek, a Politikai Tanácskozó Testület bukaresti ülésén nyilatkozatot adtak ki az Egyesült Államok vietnami agressziójáról, már a háború első pillanatában határozottan kiálltak a vietnami nép mellett. Azóta pedig már sokszor kije­lentették és tetteikkel bizonyí­tották, hogy minden erővel se­gítik az amerikai imperializ­mus és saigoni ügynökeik ellen hősiesen küzdő erőket. Ez az elhatározásuk ma is, a jövőben is megmásíthatatlan. A Varsói Szerződés 7 tagállamának bu­karesti nyilatkozata mégis ho­zott valami újat: az amerikai agresszió kiterjesztése okozta új helyzet követelményeinek szintjén foglalt állást, vagyis azt és úgy mondta, ahogy a népek a mai helyzetben a Szovjetuniótól és a többi szo­cialista országtól elvárják. A pártvezetők és a kormány­fők Hanoi és Haiphong bombá­zásából messzemenő következ­tetéseket vontak le. Megállapí­tották, hogy a Vietnamban fo­lyó háború új, még veszélye­sebb jelleget ölt, új lépcsőfokot jelez az amerikai agresszió ki- terjesztésében. Ez a helyzet- elemzés teljesen reális. A résztvevők kemény szavak­kal hívták fel az agresszorok és cinkosaik figyelmét, hogy gaztetteikért kérlelhetetlenül- lakolniok kell. Ez a figyelmez­tetés helyénvaló es időszerű. A tagállamok képviselői egy­öntetűen kimondták, el vannak szánva, hogy a jövőben sem kímélik erejüket és mindent megtesznek a vietnami nép megsegítésére, figyelembe véve az agresszió új szakasza által felvetett igényeket. Ez az el­szántság mutatja, hogy minél féktelenebbek az amerikaiak Vietnamban, annál nagyobb erő kényszeríti majd őket a fizetségre. A tanácskozáson képviselt szocialista országok síkra száll­tak az akcióegységért, az ame­rikai agresszió ellen küzdők arcvonalának tömörítéséért. Ez azt bizonyítja, hogy az agresz- szió terjedésének egy másik fajta »eszkalációval«, az impe­rialistaellenes erők befolyásá­nak lépcsőzetes kiterjesztésével akarnak gátat vetni. A hét európai szocialista or­szág bukaresti nyilatkozatában tehát reálisan elemezte a mai helyzetet, bátran beszélt az ag­resszió új, még veszélyesebb szakaszáról, figyelmeztette az amerikaiakat bűntetteik súlyos következményeire, határozott­ságot, nagyfokú felelősségtuda­tot, tettrekészséget mutatott. S a mai helyzeben, éppen az amerikai agresszió új fejlemé­nyeinek fényében, erre van szükség. 1966. július 4. és 6. között Buka­restben zajlott le a barátság, együtt­működés és köl­csönös segélynyúj­tás varsói szerző­déséhez tartozó ál­lamok politikai ta­nácskozó testületé­nek ülése.. Az ülésen részt­vevő tagállamok széles körű •Véle­ménycserét foly­tattak és nyilatko­zatot fogadtak el az európai béke és biztonság meg­erősítéséről. Meg­vitatták az Egye­sült Államok viet­nami agressziója következtében elő­állott helyzetet, majd egyhangúlag nyilatkozatban foglaltak állást az amerikai agresz- szióval szemben. Kádár János aláírja a nyilatkozatot. Tőle balra: Czincge Lajos, jobbra: Kállai Gyula és Péter János A szovjet küldöttség tagjai aláírják az európai biztonság és béke erősítéséről szóló nyilatkozatot. Balról jobbra: Malinovszkij, Koszigin, Brezsnyev és Gromiko (MTI — Külföldi Képszolgálat) A tanácskozások színhelyén

Next

/
Thumbnails
Contents