Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-12-03 / 49. szám

Folytatás a 3. oldalról középiskolások, fiatal munká­sok, egyetemi hallgatók, értel­miségiek. Egy azonban közös bennük: mindnyájan szeretik és értik a szovjet irodalmat. HORVÁTH IBOLYA: Középiskolai hallgató. Évfo­lyamtársával, Milvius Andreá­val együtt Győr színeit képvi­selte. Mint a fesztivál végén ki­derült, nem is eredménytelenül, hiszen mindketten bekerültek a tizenkét nyertes közé. Az áb­rándos tekintetű kislány már nagy versmondói múltra tekint­het vissza. Első sikerét ötödikes korában aratta, amikor az isko­lai szavalóversenyt megnyerte. Azóta alig telt el év, hogy tró­feái számát ne szaporította vol­na. Sopron, Szolnok, Kecskemét, Budapest — egy-egy állomása sikeresnek. A mérleg: 13 arany- és 2 ezüstérem. Főleg a modern költőket, Jevtusenkót, Vinoku­­rovot, Jeszenyint szereti, most mégis egy klasszikus orosz köl­tő, Lermontov versével aratta a legnagyobb sikert, és nyerte meg az egyik fődíjat, egy kéthe­tes szovjet utat. Nagy álma, hogy az érettségi után bekerül­hessen a Színművészeti Főisko­lára. SZAKÁCSI SÁNDOR: Szin­én középiskolás, a buda­­ pesti Zrínyi Ilona Gimnázium hallgatója. Az előadóművészetet ő is leendő hivatásának vallja. A múlt év ősze óta tagja a bu­dapesti Pinceszínháznak, amely­nek eddig már négy produkció­jában vett részt. Most megismé­telte tavalyi sikerét, amikor szintén bejutott az első tíz he­lyezett közé. Egy bánata van csak: barátjával, aki most ugyancsak helyezést ért el, sze­retett volna egy közös külföldi utat nyerni. VARSÁNYI ANIKÓ: Talán a legsokoldalúbb a fesz­tivál résztvevői között. Matema­tika szakos az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, de foglal­kozik zenével, festészettel, nyel­veket tanul — oroszul, angolul, franciául már jól beszél — és természetesen az irodalom sze­relmese. Minden érdekli, ami az előadóművészettel kapcsolatos, rendezés, színháztechnika, dra­maturgia. Távolabbi vágya, hogy egyszer majd a rendezési szakot is elvégezze. Addig is verseket mond, fellép a Mű­egyetem „Szkéné” irodalmi szín­padán, és csak úgy mellesleg ír. Egy darabját, amelynek termé­szetesen egyik főszerepét is ő játszotta, már a középiskolai színjátszókor is előadta. Olasz­országról szóló irodalmi riport­­sorozatával az idén díjat nyert az egyetemi lapok újságíró-pá­lyázatán. Mindent szeret, ami versenyszerű. Talán ezért vá­lasztotta a matematikusi pályát is, hiszen egy nehéz matemati­kai feladvány megfejtése felér a legizgalmasabb versenyen való részvétellel. Semmiből sem akar kimaradni, ami érdekessé, iz­galmassá teszi az életet. Anti­­szakbarbár. * őszinte elismerés illeti a KISZ-t és a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot az „Auróra ’69” fesztivál kifogástalan meg­szervezéséért. A fogadás, majd a városi tanács dísztermében megtartott ünnepélyes megnyitó jó előjel volt arra nézve, hogy három napon át szépen, gördü­lékenyen megy majd minden. Így is történt. S úgy látszik, a jó hír is szárnyakon jár, mert alig utaztak vissza a fesztiválon részt vevő fiatalok, máris több városból érkezett levél az MSZBT-hez, s valamennyiben a jövő évi Auróra Fesztivál meg­rendezésének jogát kérik. Szöveg: Némethi—Horváth Fotó: ifj. Schiller Alfréd Nem volt könnyű dolga a zsűrinek A résztvevők végig figyelemmel kísérhették a verseny Nagy Mária, az MSZBT főtitkára átnyújtja a díjakat állását .

Next