Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-09-02 / 35. szám
Kaisla magasan kvalifikált szakmunkás, s keresete (havi 1200 márka) azért is jobb az átlagosnál, mert a város alkalmazásában áll. Egy héten 5 napot, 40 órát dolgozik, s 13 év után 30 nap a szabadsága. A társadalombiztosítási rendszerről elmondta, hogy nem egységes: náluk elég kedvező a többi területhez képest. 5 évi munkaviszony után egy évben 8 hét betegellátás jár a fizetés kétharmad részével. A nyugdíjkorhatár: 63 év, s a nyugdíj összege fizetése 66 százaléka lesz. Kertty asszony óriási területet lát el, s ezért nagyon magas fizetést kap, 1400 márkát. (Tudnunk kell, hogy Finnországban általában kevés a nők munkalehetősége, s keresetük is jóval gyengébb, mint a hasonló beosztásban dolgozó férfiaké.) Sajnos, a család nem élhet egy lakásban: a férfit Turkuhoz köti a munkája, s ott bérel egy szobát, az asszony a közeli Karinában dolgozik, s a két kislánnyal szolgálati lakásban lakik. Azt mondják, lakásra és adóra a finnek elköltik fizetésük 55 százalékát. Nincs ez másképp a Kaisla-családban sem, hiszen a szolgálati lakásért is fizetni kell. Az adó a fizetések 25 százalékát teszi ki. Kosztra (egyáltalán nem olcsó!) mintegy 500 márka, ruhára 200 megy el havonta. Végeredményben : félrerakni nemigen tudnak, de keresetükből tisztességesen megélnek. A családfőnek van egy piros Moszkvics-kocsija, s ami hozzátartozik a turkui élethez: a maga építette, kényelmes faház a kis sziget szikláin — itt töltik a víkendeket és a nyári szabadságot. Kaisla az SKDL helyi vezetőségének egyik legaktívabb tagja, 1933 óta tevékenykedik a munkásmozgalomban, s 1945-ben lépett be a kommunista pártba. Beszélgetésünk során egyetlen témára tért vissza makacs szenvedéllyel : a politikai fejlődés kulcskérdésének tartja a munkáspártok, a kommunista és a szociáldemokrata párt szövetségének erősítését. Mentes József, a szegedi Nemzeti Színház művésze mesélte: — A helyi Kommunista Párt fiataljai láttak vendégül, s elvittek egy pionírtáborba. Egyelőre csak a vezetők tartózkodtak ott, a 600 gyerek érkezését másnapra várták. Nagyszerűen fogadtak, remek szaunát készítettek elő, s ott, az erdőben sütöttek kalácsot a tiszteletünkre. Nemcsak a kedvességük volt megható, hanem lelkesedésük, hallatlan ügybuzgalmuk is. Mint elmondták, munkájukat elég nehéz körülmények között végzik. A teströszt vezetői például megtiltották, hogy a szállítókocsik tejet adjanak be a „kommunista” táborba, így minden reggel 50 kilométert tesznek meg a tejért. Ilyen fiatalokat ismertem meg én is Turkuban, Matti Virtanen, az SKDL folyóiratának reklámszerkesztője és Jyrki Käkönen szociológia szakos egyetemista személyében. Matti szerkesztőségi szobájában kis marxista könyvtár található. Azaz, nem is igen található, hiszen az utóbbi időben egyre több diák keresi fel, hogy könyvet kérjen kölcsön, ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a marxista irodalom iránt. Jyrki arról beszélt, hogy a híres turkui egyetemen milyen szépen erősödik a szocialista diákszövetség. Míg egy évvel ezelőtt a diákparlamentbe csak két küldöttet delegálhattak, az idén már ötöt. Az élénk politikai vitákat rendező, lelkes marxista körnek száznál is több tagja van. Helsinkiben, még az első délelőtt, megbámultuk a svéd színház előtt tébláboló, marihuánától kába hippiket. Utolsó turkui esténket Matti és Jyrki társaságában töltöttük. Közben — kilométerben is — elég nagy utat tettünk meg. Torda István Turku — az Aura folyó partján A turkui katedrális — Finnország legszebb temploma w Finnország a világ egyik legnagyobb kávéfogyasztója. Ez a kávéház, amelyet a kokkolai mezőgazdasági vásáron állítottak fel, talán éppen ezt a tényt jelképezi A Balogh-trió és Hegedős Györgyi Turkuban .4 sláger: a marxista irodalom 7