Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)

1970-09-02 / 35. szám

Kaisla magasan kvalifikált szakmunkás, s keresete (havi 1200 márka) azért is jobb az át­lagosnál, mert a város alkalma­zásában áll. Egy héten 5 napot, 40 órát dolgozik, s 13 év után 30 nap a szabadsága. A társada­lombiztosítási rendszerről el­mondta, hogy nem egységes: ná­luk elég kedvező a többi terü­lethez képest. 5 évi munkavi­szony után egy évben 8 hét be­tegellátás jár­­ a fizetés két­harmad részével. A nyugdíjkor­határ: 63 év, s a nyugdíj összege fizetése 66 százaléka lesz. Kertty asszony óriási területet lát el, s ezért nagyon magas fi­zetést kap, 1400 márkát. (Tud­nunk kell, hogy Finnországban általában kevés a nők munka­­lehetősége, s keresetük is jóval gyengébb, mint a hasonló beosz­tásban dolgozó férfiaké.)­ Saj­nos, a család nem élhet egy la­kásban: a férfit Turkuhoz köti a munkája, s ott bérel egy szo­bát, az asszony a közeli Kariná­ban dolgozik, s a két kislánnyal szolgálati lakásban lakik. Azt mondják, lakásra és adóra a finnek elköltik fizetésük 55 szá­zalékát. Nincs ez másképp a Kaisla-családban sem, hiszen a­ szolgálati lakásért is fizetni kell. Az adó a fizetések 25 százalékát teszi ki. Kosztra (egyáltalán nem olcsó!) mintegy 500 márka, ru­hára 200 megy el havonta. Vég­eredményben : félrerakni nem­igen tudnak, de keresetükből tisztességesen megélnek. A családfőnek van egy piros Moszkvics-kocsija, s ami hozzá­tartozik a turkui élethez: a ma­ga építette, kényelmes faház a kis sziget szikláin — itt töltik a víkendeket és a nyári szabadsá­got. Kaisla az SKDL helyi vezető­ségének egyik legaktívabb tagja, 1933 óta tevékenykedik a mun­kásmozgalomban, s 1945-ben lé­pett be a kommunista pártba. Beszélgetésünk során egyetlen témára tért vissza makacs szen­vedéllyel : a politikai fejlődés kulcskérdésének tartja a mun­káspártok, a kommunista és a szociáldemokrata párt szövetsé­gének erősítését. Mentes József, a szegedi Nem­zeti Színház művésze mesélte: —­ A helyi Kommunista Párt fiataljai láttak vendégül, s el­vittek egy pionírtáborba. Egye­lőre csak a vezetők tartózkodtak ott, a 600 gyerek érkezését más­napra várták. Nagyszerűen fo­gadtak, remek szaunát készítet­tek elő, s ott, az erdőben sütöt­tek kalácsot a tiszteletünkre. Nemcsak a kedvességük volt megható, hanem lelkesedésük, hallatlan ügybuzgalmuk is. Mint elmondták, munkájukat elég ne­héz körülmények között végzik. A teströszt vezetői például megtiltották, hogy a szállító­­kocsik tejet adjanak be a „kom­munista” táborba, így minden reggel 50 kilométert tesznek meg a tejért. Ilyen fiatalokat ismertem meg én is Turkuban, Matti Virtanen, az SKDL folyóiratának reklám­szerkesztője és Jyrki Käkönen szociológia szakos egyetemista személyében. Matti szerkesztő­ségi szobájában kis marxista könyvtár található. Azaz, nem is igen található, hiszen az utóbbi időben egyre több diák keresi fel, hogy könyvet kérjen köl­csön, ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a marxista irodalom iránt. Jyrki arról beszélt, hogy a hí­res turkui egyetemen milyen szépen erősödik a szocialista diákszövetség. Míg egy évvel ez­előtt a diákparlamentbe csak két küldöttet delegálhattak, az idén már ötöt. Az élénk politi­kai vitákat rendező, lelkes mar­xista körnek száznál is több tag­ja van. Helsinkiben, még az első dél­előtt, megbámultuk a svéd szín­ház előtt tébláboló, marihuáná­tól kába hippiket. Utolsó turkui esténket Matti és Jyrki társasá­gában töltöttük. Közben — kilo­méterben is — elég nagy utat tettünk meg. Torda István Turku — az Aura folyó partján A turkui katedrális — Finn­­­­ország legszebb temploma w Finnország a világ egyik leg­nagyobb kávéfogyasztója. Ez a kávéház, amelyet a kokkolai mezőgazdasági vásáron állí­tottak fel, talán éppen ezt a tényt jelképezi A Balogh-trió és Hegedős Györgyi Turkuban .4 sláger: a marxista irodalom 7

Next