Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-09-02 / 35. szám
umwiHyinili RÉGIMÓDI ÁTKELÉS Az ember mindig tanul valami újat Most lám, azt olvashatjuk az egyik svájci magazinban, hogy egy Torelli nevű úr csalhatatlan módszert dolgozott ki a zongoratanításhoz, amely szerint egy óra alatt bárki annyira haladhat hogy két kézzel, hibátlanul eljátszhatja a Kék Dunát vagy a Für Elise-L A módszer pofon egyszerű. Torelli mester megszámozza a billentyűket, a kottafejeket ugyanezekkel a számokkal ellátva rövidebb-hosszabb vízszintes vonalak helyettesítik. A kottapapírt ráerősítik egy „metrophon*” nevű leolvasószerkezetre, amelyen egy függőleges fekete pálca halad tetszés szerint beállítható sebességgel. Amikor a pálca eléri valamelyik vízszintes vonalat, akkor kell lenyomni a billentyűt. Módszerének természetesen elméleti megindoklását is nyújtja. A hagyományos kottaszisztémánál a leolvasás és a lejátszás közé egy zavaró momentum ékelődik, amely gátolja a gyors előrehaladást, tudniillik a gondolkodás. Ezt a fázist szeretné kiiktatni új módszerével, amely teljesen reflexszerűvé tenné a zongorázást. Szerintünk ez a módszer még továbbfejleszthető. Például úgy, hogy a leolvasást is kiiktatnánk, és egy automatikus szerkezet hozná mozgásba a billentyűket. A vezérlés egyszerű lenne. Mondjuk egy pénzdarab bedobásával az e célra rendszeresítendő nyíláson. (h. j. j ) Aki a múlt század elején Tokióból Kyotóba utazott, a kúpon látható módon kellett, hogy átkeljen a rendkívül erős sodrású Ooi folyón. 1830-ban felépült az első híd, de azóta is minden évben - ápoljuk a haladó hagyományokat! - amolyan „átkelési ünnepségen** elevenítik fel a régi módszert. 25 < < <y> ac n ° q <j 0 zu O 1 S —; >N i ^ k blb-brt - n fel. Az időgépet még nem találták De gondolatban vissza tudunk menni három évet, amikor az egyik magyar táncdalfesztiválon egy nagyon kislányos külsejű, kicsit talán túl harsány előadóstílusú, új énekesnő feltűnt egy számmal, majd egy-két év alatt a legnépszerűbb magyar táncdalénekesek közé küldötte fel magát. Fenyvesi Gabiról van szó. Akinek nem kellett a könnyű, gyors siker, mert tudta, hogy az könnyen és gyorsan el is múlhat. Ezért nem is elégedett meg annyival, hogy a hangját képezze (bár az is jól sikerült...) - hanem valami „mást**, valami többet akart, nem „csak" énekesnő lenni... Valahogy úgy kezdődött, hogy itthoni fellépésein, próbaképpen magát „disc jockeyzta” (magyarul: saját maga konferálta és kommentálta is számait, úgy, hogy mindegyikhez valamilyen jellemző, humoros kis történetet mesélt). Itt kezdtek felfigyelni rá: Gabinak humora van. De még mielőtt erre fektette volna a súlyt, egy kis kitérő következett, egy sokkal komolyabb műfaj, a dzsessz irányába. A rádióban tavasszal egy hosszabb műsor keretében Pege Aladár együttesével együtt lépett fel. Gabi humoráról sajátos módon derült ki, hogy paródiára is alkal MTI Fotó — Kulcsár felv. öM < =>t— 1— qM . co <