Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)

1970-09-02 / 35. szám

AZ ORSZÁG-VILÁG válaszol Ne csak a fiatalság legyen szép Hátrányban vannak a vidéki nyugdíjasok Hasznosnak látszik ez a „beszél­getés”, mert azzal, hogy a lap nyil­vánosságra hozza a problémákat, már tett valamit a cél érdekében. Véleményem szerint a fizikai mun­kát végzők vágynak a megérdemelt pihenésre és amint eljön az ide­je, nyugdíjba mennek. Sajnos, nyugdíjas évek sokszor nem váltják a be a hozzájuk fűzött reményeket. Ennek egyik oka, hogy a jövedelem kevesebb, mint korábban, de az ipa­ri és az élelmiszerárak maradnak, ami természetes ugyan, mégis némi korlátozásra kényszeríti az embert. Ám ez az életnek csak az egyik ré­sze. A másik, ami legalább ilyen érzékenyen érint, a kielégítetlen kul­turális igény. Várostól távoleső köz­ségben, Tömörkényben élek. 19Se­ben — K évi asztalosipari munka után — nyugdíjba mentem s vidék­re költöztünk. Azt hittük jobb lesz, de kiderült, a vidéki nyugdíjasok hátrányt szenvednek. Színházba nem jutunk el. A helyi tsz — dicséret ér­te — saját dolgozóinak gyakran szer­vez színházlátogatást Szegedre, de ebből az ipari nyugdíjasokat kihagy­ja. A községi napközi otthon csak a gyermekeknek, a tsz-öregeknek nyújt ételt — holott jólesne, ha szívbeteg feleségem is mentesülhet­ne a főzéssel járó gondoktól. Buda­pesten rengeteg olcsó kifőzde ta­lálható, nálunk egy sem. Érzéke­nyen érint az is, hogy még a havi 500 forintos külön kereseti joggal sem élhetek, mert nincs a nyugdí­jasoknak megfelelő munkaalkalom a közelben. Ahhoz már túlságosan öreg vagyok, hogy nyakamba akasszam a vándortarisznyát és va­lahol a megyében vagy a távolab­bi vidéken keressek külön munkát. És ha kapnék? Akkor mi van? Kezdjem el a bejárást, a vonatozást, a hétvégi hazaruccanást? Ez már nem nekem való." — Olajos Gyula, Tömörkény. Honnan az érdekellentét? „Olvasom a Népszava cikkét (­L évf. 1sz. szám.), hogy a negyedik öt­éves terv időszakában a dolgozók és az eltartottak aránya csaknem ki­egyenlítődik. Az eltartottakhoz sorol­ják a gyerekeket, a tanulókat, a nyugdíjasokat. Engem valahogy sért ez a közgazdasági kategorizálás. Bántónak tartom, hogy egy kalap alá veszik a gyerekeket, a diákokat, a nyugdíjasokat. A nyugdíjasokkal kapcsolatban éppen elég olyan fer­de nézet van, amely érdekellentéte­ket szül. Egy fiatal barátom a na­pokban a fejemhez vágta, hogy az a baj: túlságosan sok nyugdíjast kell a fiataloknak eltartani! Hát bennün­ket ugyan nem tartanak el, hiszen egy dolgos életen keresztül fizettük az SZTK-járulékot, a fiatalok vi­szont még nem tettek semmit a kö­zös „kasszába". K. E: Csalódtam a fiatalokban „Nincs gyakorlatom a tollforga­tásban. Az ujjaimon meg tudom számlálni, hányszor írtam levelet életemben, de olvasni nagyon sze­retek s az Ország-Világot minden héten az utolsó betűig kiolvasom, így jutottam el a „Beszélgessünk az öregségről" szóló sorokhoz s tollat fogtam, mert úgy érzem itt rólam beszélnek, az én gondomat tárgyal­ják. Én sem ilyennek képzeltem az öregségemet. Azt hittem, hogy bé­kés, harmonikus életem lesz. Szép családi házamban boldogan élek majd a feleségemmel és örülünk an­nak, hogy gyermekünk jól boldogul, érvényesül az életben. Egy ideig így folyt az életem. Három évvel ez­előtt meghalt a feleségem s min­den felborult. A fiam a feleségével és két gyermekével hozzám költö­zött, hogy ne legyek egyedül. Azt gondoltam segítek azzal rajtuk, hogy befogadtam őket, egyszer majd úgy­is övék lesz itt minden. Aztán kide­rült, ők máris úgy érzik, csak ne­kik van joguk mindenhez. Két hét telt el békességben, aztán összezör­dültünk s azóta számtalan jelét ad­ták annak, hogy az „öreget" csak szükséges rossznak tartják a háznál. Egy kis szobában húzom meg ma­gam, holott a ház után járó terhe­ket én fizetem. Nagyon elkeserít, hogy a munkának áldoztam az éle­tem, amíg mindent megszereztem s öreg napjaimra még egy barátságos szót sem érdemiek a fiamtól." — B. Gyula, Miskolc. Szeretnénk utazni, világot látni... „A nyugdíjasok kisebb rétege pi­henésre, klubéletre vágyik, mert egészségi állapota megkívánja a nyugalmat. A többség azonban még szeretne tevékenyen élni, szórakoz­ni, utazgatni, szabad idejét változa­tosabban tölteni, kihasználni azt, amit lehet. Sokat dolgoztam életem­ben, egyharmadát tanulással, két­harmadát kemény munkával töltöt­tem. Három gyermeket neveltem fel kis fizetésből. Feleségem sokat bete­geskedett, ezért csak rövid ideig dolgozhatott. Szombat- és vasárna­ponként éjszakai munkát vállaltam, hogy külön keresethez juthassak. A túlfeszített munka következménye­ként szívbetegséggel SS éves korom­ban rokkantnyugdíjba helyeztek. Fia­tal korunkban — a gyermeknevelés, a munka, az anyagi gondok miatt — szórakozni, üdülni nem jártunk. Életünk mégis szép volt. Ma három felnőtt gyermekünkben gyönyörköd­hetünk. De most, amikor már sza­badon rendelkezünk az időnkkel, szeretnénk pótolni a mulasztottakat s megvalósítani régi álmunkat: el­utazni Zakopanéba. A terveink gát­ja a havi $40 forintos kereseti kor­látozás. Időnk erősen alkonyodik és életünk utolsó szakaszát jó lenne szebbé tenni. Biztató jelként érint, hogy a nyugdíjas orvosok kereset­­kiegészítési korlátját feloldották, de ránk, kisebb nyugdíjasokra is gon­dolhatnának hasonló intézkedéssel." — Kemenes Emil, Kecskemét. Nem mindegy, hogyan beszél az ember Azt hiszem a fiatalság—öregség közötti ellentét egyik legnagyobb forrása, hogy az öregek mindunta­lan beleszólnak a fiatalok életébe. Tudom, nagy önuralmat, önfegyel­met kíván az öregtől, hogy ne te­gyen szóvá minden apró-cseprő dol­got és ne kritizálja a fiatalokat, a mégis erre intem társaimat. Hol az galamblelkű fiatalasszony, aki szívesen veszi, ha az anyósa vagy az anyja rászól: „Hogy nézel ki ab­ban a ruhában?’ vagy „Ilyen ruhát nem illik hordani férjes asszony­nak!" S felhányja, hogy „örökké csak moziba, szórakozni jártok!" Tudniillik sok múlik azon, hogyan beszél az ember a gyerekekkel. Mi­lyen másként hangzik, ha az anyós azt mondja a menyének: „De csi­nos vagy ma, de a másik ruha job­ban áll." Vagy azt mondja: „Men­jetek csak szórakozni, amíg fiata­lok vagytok. Ám gyertek haza ko­rán, mert rossz egyedül." Az ilyen anyóst szerető anyának fiatalok, az előbbit meg tartják a zsémbes öregasszonynak, aki irigyli a fiatalo­kat. S van is ebben némi igazság." — K. Miklósáé. Hogy állunk az emlékekkel? „Olvastam az „Utunk a jelenbe" című cikket az Ország-Világban az államalapító I. István király születé­sének ezeréves évfordulójáról, az eseménysorozatról és kiállításról. Megemlítik, hogy a székesfehérvári múzeumban gazdag anyagot gyűjtöt­tek össze István királyról — egye­bek között — látható Istvánnak fiá­hoz irt intelmei stb. Prágában és Bécsben járva több, István királytól származó eredeti emléket láttam. Vajon kiállított mennyire lehet megbízni a tárgyak eredetiségében?’’ — kérdi Szentesi Béla, Debrecen. A történészek szerint talán az egyetlen tárgyi emlék, amelyről biz­tosan tudjuk, hogy István királyhoz fűződik, a koronázó palást, amelyet Gizella királyné és udvarhölgyei hí­meztek. Eredetiségét a belehímzett 1031-es évszámon kívül különböző szövegek is tanúsítják. A palást az egyetlen hiteles ábrázolásban mutat­ja István királyt koronával a fején. A legtöbb olyan tárgyról, amelyet I. Istvánnal kapcsolatba hoznak, nem bizonyítható ez a kapcsolat, ilyen a bécsi Stephanskirchében levő Szent István erszény és a prágai dómban levő István kard. Nem állunk jobban az írásos emlékekkel sem. Istvánnak nem maradt ránk eredeti oklevele, talán azért, mert a szűkszavú ere­deti dokumentumokat később a kor birtokviszonyaira alkalmazva átír­ták. Sok vitát váltott ki a múltban Szent Istvánnak fiához, Imre herceg­hez intézett intelmei is. Az Akadé­mia Történettudományi Intézetében Szűcs Jenő beható kutatásokkal megállapította, hogy minden tekin­tetben megfelelnek a kornak s két­ségtelenül a nagy király udvarában keletkeztek. Bár írásba foglalásuk­ban oroszlánrésze volt az egyik ud­vari embernek, de szellemük telje­sen megfelel a király elgondolásai­nak. Mit mond a jogszabály? Gyermekgondozási segély a próbaidőre és a meghatározott időre „Éves munkaszerződésem egy hó­nappal előbb jár le, mielőtt gyer­mekem születne. Vajon kaphatok-e gyermekgondozási segélyt ez eset­­ben?? — kérdi Kisspéter A.-né. A gyermekgondozási segély jogo­sultságát a kormány kiterjesztette a próbaidőre és a határozott időre alkalmazott anyákra. Feltétele: az anya rendelkezzék a szülést közvet­lenül megelőző másfél éven belül 17 hónapos munkaviszonnyal és azt legalább napi « órás foglalkoztatott­ságban töltse. Jogosult a gyermek­­gondozási segélyre akkor is, ha próbaidőre vagy határozott időre lé­n­tesített munkaviszonya a 20 (illetve meghosszabítás esetén 24) hét szülé­si szabadság tartalma alatt megszű­nik. Az előbbi feltételek fennállása esetén kaphat gyermekgondozási se­gélyt akkor is, ha a munkaviszonya a szülést megelőzően, vagy a szülési szabadság ideje alatt szűnik meg. A nyugdíjas is kaphat jubileumi jutalmat „Munkaviszonyom megszűnése után benyújtottam nyugdíjazási ké­relmemet. Az SZTK nyugdíjalapként 7S évet ismert el. Ezután kértem a vállalatot, hogy fizessék ki a jubi­­leumi jutalmat. Elutasítottak­, mond­ván, hogy nyugdíjas nem kaphat jubileumi jutalmat s miért nem kér­tem akkor, amikor még a munka­viszonyom fennállt? Helyesen jár­tak el, amikor elutasítottak.* — kérdi Csóka Béla, Budapest. Az MT rendelkezése szerint a munkaviszonyból származó igény három év alatt évül el. A dolgozó mindenfajta igényét a munkaviszony megszűnését követő naptól számí­­tott három éven belül jogszerűen terjesztheti elő. A jubileumi juta­lom kifizetésének nem előfeltétele a munkaviszony fennállása. Az nyugdíjas is kérheti a jubileumi ju­u­talmának kifizetését, akinek munka­­viszonya ugyan megszűnt, de nyug­díjazáskor rendelkezett a jubileumi jutalomhoz szükséges feltételekkel. E szerzett jog alapján tulajdonkép­pen nem a dolgozónak kell a válla­lattól kérnie a jutalom kifizetését, mert a vállalat kérés nélkül — hi­vatalból — köteles intézkedni a kifi­zetésről. Önt tehát jogtalanul utasí­tották el. A vállalat köteles utólag a jutalmat kifizetni. Levelezők klubja l­21 éves, fekete 163 magas, érett­ségizett lány vagyok. Szeretnék megértő társra találni. Rajongok a természetért, az utazásért. 25—2« éves, magas, intelligens, hasonló ér­deklődésű fiatalemberrel leveleznek. Jeligém: Télen is gyönyörű a Ba­laton.*­ 22 éves, 174 magas technikus ked­ves, kulturált budapesti lány isme­retségét keresi. Elképzelése: legyen művészet- és természetkedvelő. Jel­ige: „Tétova óda.** Gyermekszerető, utazást kedvelő, jó megjelenésű, vidám és megértő egyedülálló özvegyemberrel levelez­nék. 39 éves, adminisztratív munka­körben dolgozó nő vagyok. Igazi tár­sat keresek. Jeligém: „Mórahalom.”* 30 éves, csinos diplomás lány — társaság hiányában — komoly gon­dolkodása, nőtlen, diplomás férfi ismeretségét keresi. Jelige: „Rossz egyedül.** BÉLYEG VILÁG Beethoven születésének 200. évfordulójára emlékbélyeget adott ki a posta. A példányszám $ 455 000 fogazott és 9000 fogazattal. Bokros Ferenc grafikus­­művész tervezte. Bulgáriában V. I. Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából azonos rajzú bélyegsorozat jelent meg. A lengyel turisztikai sorozat egyes városok nevezetes épületeit és külön szelvényen a városcímereket ábrázolja. A finn posta Uusikaarlepyy és Kokkola városok alapításának 350. évfor­dulójáról emlékezett meg. A „Fiúcska és a leányka’” című német mese elevenedik meg az NDK új­donságon. A bemutatott bélyegen az erdőben a fiúcska forrásból iszik, melynek vizét a boszorkány elvarázsolta. A fiúcska ettől őzikévé változik.

Next