Ország-Világ, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-05 / 27. szám

ország-világ az MSZBT hetilapja Főszerkesztő HAYNAL KORNÉL h. főszerkesztő GÁL ANDRÁS Szerkesztőség: Budapest VIL Lenin krt. 9—11. Tel.: 221—2*5*, 222—2*3. — Felelős kiadó: SALA SÁNDOR, a Lapkiadó Vállalat igazgató­ja. — Kiadóhivatal: Buda­pest vn. kér., Lenin körút 9—11. Tel.: 221—285. — Ter­jeszti a Magyar Posta. — Elő­fizethető a helyi (Budapes­ten a kerületi) kézbesítő hivataloknál és kézbesí­tőknél. Előfizetési dij egy hónapra 14,— forint, ne­gyedévre 42,— forint. Kéziratokat nem érzünk meg ét nem küldünk vissza Az „ORSZÁG-VILÁG** a SZOVJETUNIÓBAN, NDK- BAN CSEHSZLOV/ KlA- BAN, ROMÁNIÁBAN, BULGÁRIÁBAN, LEN­GYELORSZÁGBAN meg­rendelhető a helyi posta- hivataloknál. Más orszá­gokban a Kultúra Külke­reskedelmi Vállalatnál (Budapest 62, P. O. B. 149) vagy a következő címe­ken: ANGLIA: The Danu- bia Book Company 78, Shaftesbury Avenue Lon­don Wiv 7 Dg; AUSZTRÁ­LIA : Read And Co. 694— 696 George St. Sydney NSW 2000; AUSZTRIA: Rudolf Novák GmbH, Köllnerhofgasse 4, A— 1811 Wien I.; BELGIUM: „Du Monde Entier” S. A. Rue du Midi 162 B—1*00 Bruxelles; BRAZÍLIA: Llvraria Bródy Ltda. Caixa Postal 6366 Sao Paulo; CANADA: Délibáb Film And Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal 130. P. Q; DANIA: Hunnia Books and Music, Langemosevej 37. Bags- vaerd; FINNORSZÁG: Aka- teeminen Kirjakauppa Kes- kuskatu 2. Sf ooioo Helsinki 10; FRANCIAORSZÁG: So- ciété Balaton 12, Rue de la Grange Ba tali ere Paris 9; HOLLANDIA: Club Quali- ton Prinsenstraat 26. Amster­dam; IZRAEL: Hadash köl- csönkönyvtár. Nesz Ciona u 4. Tel Aviv; JUGOSZLÁVIA: Forum Vojvode Mlsica broj 1. Novi Sad; NORVÉGIA: A/S Narvesens Litteratur Tjeneste P. O. Box 6140 Etter- stad. Oslo; NEMET SZÖVET­SÉGI KÖZTÁRSASÁG: Ujváry—Griff Painbreiten- str. 4/8 *022 Grünwald b München; 1; OLASZOR­SZÁG: Aw. Andrei Lazar via Monte Delle Gioie, 24 001: Roma; SVÁJC: Metropoli­tan Verlag Szerday Sándor Teichweg 16 CH—4142 Münchenstein; SVÉD­ORSZÁG A. B. Nordiska Bokhandeln Drottningga- tan 7—9 101 1« Stockholm 1; USA; Hungarian Books And Records 11802 Buckeye Road Cleveland, Ohio 44120; VE­NEZUELA Luis Tarcsay, Calle Iglesia Ed. ViUoria, Apt. 21—105. C. 24. Caracas. Amennyiben a megren­delés a ..KULTORA” Kül­kereskedelmi Vállalatnál (Budapest 62, P. O. B. 149) történik, az előfizetési dij évente (8 dollár vagy az ennek megfeleld összegű más deviza) átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (Budapest 54), a KULTO­RA 024/7 számú számlájára. ® 72.2064 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató „INDEX” 25.673 CÍMOLDALUNK: Gyárfás Gábor grafikája Riportunk a 7—8—9. oldalon REFLEKTORFÉNYBEN - A HÉT PÁRIZS BALRA TART A kommunárdok fala törté­nelem és idegenforgalmi ne­vezetesség a francia főváros­ban. Napjainkban azonban kü­lönösen nem a puszta kegye­let emlékműve, hanem figyel­meztető aktualitás is. A fran­cia munkásosztály a hatalom reális közelségébe került Má­sok a feltételek, mások a kö­rülmények, mások a kilátások, mint annak idején, a legendás Párizsi Kommün idején vol­tak. Ez természetes. Sőt, az is természetes, hogy a realitás nem forradalmi helyzetet je­lent, hanem az adott társadal­mi erők olyan állapotát, amely megfelelő egység, optimális forradalmi taktika esetén, megteremtheti a hatalom bir­toklásának alkotmányos lehe­tőségét. Ez jelenleg a Francia Kommunista Párt és Szocia­lista Párt közös álláspontja. Hosszú megbeszélések, plat­formegyeztetés előzte meg a Georges Marchais és Francois Mitterrand által aláirt megál­lapodást a közös kormányprog­ramról. A két párt megegye­zett, hogy szervezeti önállósá­gának megtartásával, kész tel­jes erejével együttesen részt venni egy baloldali egységkor­mányban, amely a baloldal választási győzelmét követően jönne létre. Az eddigi részle­ges és időszakos közös akciók­hoz képest ez minőségi fordu­lat a 'két párt viszonyában. Ezért üdvözölték Franciaor- szágszerte a haladó gondolko­dású munkások a munkásegy­ség valóban nagyon jelentős eseményét. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a francia kom­munisták régen harcoltak ezért az egységért. Az antifasiszta harc hagyományain és a fasiz­mus vereségét követő akció­egységen túl, az FKP 1964- ben lezajlott XVII. kongresz- szusa is megerősítette: a párt eltökélt szándéka, hogy to­vábbra is mindent megtegyen az akcióegység kibontakozta- tatásáért. A történelmi felté­telek alakulása érlelte meg a mostani megegyezés gyü­mölcsét. Nyilvánvaló, hogy a hatalom realitásának lehető­sége még távolról sem való­ság. Nagy és súlyos harcok várnak még a francia mun­kásosztályra. De a kommunár­dok utódait ma már az egész jelenkori történelmet megha­tározó szocialista világrend- szer ereje is lelkesíti. BRANDT DÖNTÉSE Bizonyos fokig a szenzáció erejével hatott Brandt nyu­gatnémet kancellárnak az a bejelentése, hogy kormánya november hónapot tartja meg­felelő időpontnak az idő előtti parlamenti választások meg­tartására. A szenzáció kettős, egyrészt azért, mert az NSZK megalakulása óta ez az első eset, hogy a parlament nem marad hivatalában mandátu­mának lejártáig, hanem tíz hónappal előbb választásokra kerül sor; — másrészt azért, mert a Brandt—Scheel kor­mány éppen a múlt héten kö­zölte, hogy a parlamentben ki­alakult „patt-helyzetben” olyan új kezdeményezésekre törekszik, amelyek alkalma­sak a felmerült nehézségek le­küzdésére. Egy biztos: erre a döntésre nem a jobboldali ellenzék kényszeritette rá a bonni kormányt. Nem indo­kolja ezt feltétlenül a belső, elsősorban a bonyolult gazda­sági helyzet sem. Kínálkozik az összehasonlí­tás, hogy Wilson munkáspárti kormánya néhány éve ugyan­így, égy maga által kijelölt időpontra előrehozott válasz­tással akart kijutni a mind sú­lyosabb nehézségekből — szinte biztosra véve választási győzelmét —, ám mégis vere­séget szenvedett; vajon nem járnak-e így a nyugatnémet szociáldemokraták is? A hely­zet az akkori Nagy-Britanniá- ban és a mai NSZK-ban azon­ban más. Míg Wilson helyze­te valójában igen gyenge volt — Brandt pozíciója ma már nem tükröződik hűen a parla­menti erőviszonyokban. A Brandt—Scheel kormány a parlamenten kívül erősebb, s a kancellár mostani lépését nyilván ez a meggondolás ve­zérelte. Jobb — véleménye szerint — most támadásba in­dulni, mint formai okokból végigvinni a törvényhozási időszakot — de kivárni azt is, míg a választók belefáradnak a meddő bonni pártharcokba. Brandt minden valószínűség szerint augusztusban formáli­san felveti a parlamentben a bizalmi kérdést, és a kormány­koalíció képviselői tartózkod­nak majd a szavazástól. Ez az alkotmány szerinti legelegán­sabb mód a parlament felosz­latásának és az új választások november elejére való kiírásá­nak elérésére. BAJBAN A FONT Nemrégiben újabb megráz­kódtatás érte a tőkés valuta­piacot. Az angol kormány vá­ratlanul bejelentette a forrt sterling eddig rögzített árfo­lyamának felszabadítását, a nyugati bankok tolvajnyel­vén; „lebegtetését”. Az intéz­kedés, amelytől gyakorlatilag a font nyolcszázalékos leérté­kelése várható, veszélyes hely­zetbe hozta a nyugati világaiig néhány hónapja keservesen lét­rehozott pénzügyi egyensúlyát A fontválság hátterében a növekvő infláció, a pangó bel­földi üzleti élet áll. Az utóbbi hónapokban jelentősen gyen­gült a font iránti bizalom, romlott az ország kereskedel­mi és fizetési mérlege, s mind jobban csökkent az angol áruk versenyképessége a nemzet­közi piacokon. A font leérté­kelésével most kétségtelenül jól járnak a kivitelben érde­kelt tőkés társaságok, a beho­zott cikkek ára viszont növe­kedni fog. Ez pedig — mivel az ország élelmiszerfogya3ztá- sát főleg külföldről fedezik — előreláthatóan további ár­emelkedésekkel sújtja első­sorban a kiskeresetű nagycsa­ládosokat és a nyugdíjasokat. Az angol kormány gazdaság­politikai intézkedései világo^ san mutatják a vezetés osz- tálykorlátait, s ha valóban sor kerül az infláció ellen kilátás­ba helyezett bérbefagyasztásra, ez újabb belpolitikai válságra vezethet a szigetországban. A fontkrízis azonban nem­csak angol belügy, hanem ré­sze a tőkés világ pénzügyi zűr­zavarának. Bár a Közös Piac luxemburgi értekezlete — az angol intézkedések nyomán fenyegető „láncreakció” elhá­rítására — a nyugati valuták fix árfolyamának védelme mellett foglalt állást, a londo­ni Times maga is elismerte: „Az 1960-as évek tapasztalata megmutatta, milyen veszélyes és káros ezeknek a paritások­nak védelme azon a ponton túl, ahol az alapvető gazdasági változások miatt már nem bi­zonyulnak reálisnak”. Való­ban, a rövid átmeneti javulás után újból meggyengült a dol­lár, de leértékelés fenyegeti az olasz lírát is. Mindez alátá­masztja: a létrejött kényszer­megállapodások alkalmatlanok a tőkés pénzügyi rendszer kró­nikus betegségének tényleges orvoslására. 2

Next

/
Thumbnails
Contents