Ország-Világ, 1974. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-03 / 27. szám

2 az MSZBT hetilapja. Főszerkesztő: HAYNAL KORNÉL, h. főszerkesztő GÁL ANDRÁS. Szerkesz­tőség: 1073 Budapest VII., Lenin körút 9—11. Telefon: 221—285*, 223—283.­­ Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Kiadóhivatal: Budapest VII. kerület, Lenin körút 9—11. Telefon: 221—285. — Terjeszti a Magyar Posta. — Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő hivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 14.— Ft, negyedévre 42.— Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.1­­74.1778 Athenaeum Nyomda, Budapest, Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató „INDEX 20.0­4 o Címlapterv: Bodnár János Cikkünk a 8—9. oldalon Így postaláda jD^aj^ovjC . Az Ország-Világ e számától kezdve né­hány változtatást hajtottunk végre a lap külső megjelenésén, belső struktúráján és tartalmán. Reméljük, hogy e változtatások megnyerik tetszésüket, és könyebbé te­szik a tájékozódást lapunk hasábjain. Talán a legmeglepőbbnek találják majd, hogy második oldalunkon a levelezési ro­vattal találkoznak. Ezt azért határoztuk el, mert elsőrendű fontosságúnak érezzük a közvetlen kapcsolatot olvasóinkkal. Az Önök véleménye a lapról, hozzászólásaik az Ország-Világ egyes cikkeihez, megjegy­zéseik, dicséretük és kifogásaik jelentik számunkra az élő kapcsolatot olvasóink­kal, munkánk állandó társadalmi ellen­őrzését. Szívesen fogadunk minden meg­jegyzést, minden kívánságot, minden bí­rálatot — mert ebből, az önök leveleiből tanulunk a legtöbbet. Tudjuk, hogy ter­veinket, a lappal kapcsolatos elgondolá­sainkat még nem a kívánt szinten tudjuk megvalósítani. Leveleik e tervek további kimunkálásához, azok magasabb szintű valóra váltásához segítenek hozzá bennün­ket. Köszönjük sok-sok eddigi levelüket és várjuk további hozzászólásaikat, igényei­ket, javaslataikat. Energia - ma és holnap ..Nem vitatom a nehézipar fontosságát, az energiahelyzet jelentőségét korunkban. Mégis, úgy vélem, hogy egy képes hetilapnak — amely nem szakközlöny — jóval kedvezőbb arányban kellene foglalkoznia például a szovjet könnyű­ipar érdekes új termékeivel (lakásbútorok, tex­tíliák, modern kerámia dísztárgyak, újfajta konyhai eszközök, műanyagholmik stb.), vala­mint a miniközösségek (nyaralótelepek, bérhá­zak, nemcsak ipari jellegű munkahelyek, el­­tervezőirodák, egy-egy városi szovjet, művésze­ti munkaközösségek stb.) életével, mert az im­ponáló adatokat kevésbé tudja megemészteni az átlagolvasó, míg a sokarcú Szovjetunió hétköz­napjainak ismertetése az embertől­ emberig íve­lő barátság-hidakat is építheti. Új operabemu­tatók, színházi események ismertetése, giláb­b­ű sportolókkal készített interjúk is érdekelnének!” — Szabó Benedek, Debrecen, biztos 1919. június 14-i kerettel elkészítette és a Tanácsok Országos Gyűlése elé terjesztette .,A bírói hatalom gyakorlásáról" szóló 75 §-ból álló törvénytervezetet. E törvénytervezet előzetes tár­gyalására az Országos Gyűlés külön bizottsá­got is választott, az ún. igazságügyi bizottságot, de a tervezet tárgyalására már nem maradt ideje az Országos Tanácsnak. Azért nem, mert az 1919. június 13-i Clemenceau-jegyzék elfoga­dása, a felvidéki területek kiürítése nehéz hely­zetbe hozta a Tanácsköztársaságot. Az Orszá­gos Gyűlés küldötteinek, a munkásmozgalom ve­zetőinek folytatniuk kellett operatív politikai munkájukat, meg kellett értetniük a tömegekkel, hogy az antant katonai túlereje folytán nem volt más választás, mint a dicsőséges tavaszi had­járatban elfoglalt területek nagy részének a ki­ürítése. Ezért nem maradt idő a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénytervezet elfogadásá­ra, mert a vita több napot vett volna igénybe. De nem is volt sürgős szükség e törvényjavas­lat elfogadására, mert a Forradalmi Kormány­zótanács korábbi rendeletei már részletesen sza­bályozták a Forradalmi Törvényszékek, a Mun­kaügyi Bíróságok és a sürgős ügyek (mint ki­­válóperek, gyermekelhelyezési ügyek) tárgyalá­sára hivatott bíróságok szervezetét és eljárási rendjét. A Tanácsköztársaság bírói szervezetében a leg­fontosabb helyet a Forradalmi Törvényszékek foglalták el. Ezek a forradalmi bíróságok úgy alakultak meg, amint azt a június 14-i törvény­­tervezet 1. §-a előírta: „A Magyar Tanácsköztár­saságban a bírói hatalom a dolgozó népet illeti meg." A Forradalmi Törvényszékek, de a többi új bíróság is valóban népi bíróságok voltak. Bí­róit a szakszervezetek és a helyi tanácsok jelö­lése alapján a Kormányzótanács nevezte ki, a vádbiztosok kinevezése is hasonlóképpen történt. A forradalmi törvényszékek ítélkeznek a Ta­nácsköztársaság idején valamennyi bűnügyben, akár politikai, akár ún. ,,közönséges", v­agy ,, köztörvényi” bűncselekményről volt is szó. Ezek az új népi bíróságok egyáltalán nem drá­kói szigorral ítélkeztek, a huszonöt éves ellen­­forradalmi rendszer teljesen alaptalanul rágal­mazta őket. A Forradalmi Törvényszékek közül talán a legfontosabb a Landler-hadtest Forradalmi Tör­vényszéke volt. Ezt a bíróságot Landler Jenő belügyi népbiztos, mint hadtestparancsnok szer­vezte meg, és ez a bíróság ítélkezett Miskolcon és Kassán az északi hadjárat alkalmával vissza­foglalt területeken elkövetett valamennyi bűn­cselekmény felett. Ez a bíróság minden szem­pontból kiválóan, egyben proletár szellemben ítélkezett." — Sarlós Béla jogtörténész, mélységben két érből táplálkozó bővizű forrás­vizet kaptunk. Mivel hallomásból értesültünk ar­ról, hogy a Rádióban „kerekasztal"-beszélgetést folytattak erről a „Vizkereső”-ről és kétségbe vonták Schulcz Tihamér e képességét, ezért írok, hogy saját példámmal bizonyságot szolgáljak a víz­kereső védelmében. Börzsönyliget erdei meg­állónál van a telkünk, a sarkon áll egy közkút, amely néha vizet is ad. A kút rossz, időnként kijavítják, az arra járók pedig elrontják, ezért csináltattunk saját kutat." — Fábián Gyula, Bu­dapest, X., Harmat u. 76/b. Tanítson az OV oroszul ..Szorgalmas olvasója vagyok a lapnak, ame­lyet példányonként vásárolok, mert tapasztala­tom szerint, hátrányba kerülnek az előfizetők, a postai kézbesítés gyakran késik, a lappéldá­nyok sokszor elkallódnak, így pedig az OV minden szerda reggel ,,azon melegiben” kéznél van. A lap híranyaga jó, de a cikkek színvonala néha kívánnivalót hagy maga után. A külpoliti­ka mind szélesebben hömpölygő hullámai — mely minden békeszerető ember szívét öröm­mel tölti el —, kicsit szűk képanyaggal mutat­koznak a lap hasábjain. A klasszikus orosz iro­dalom is hiányzik az olvasónak. Végezetül vol­na egy javaslatom: igen sokan és elsősorban az idősebb korosztály, szívesen megtanulná az orosz nyelvet, legalább alapfokon. Az OV szó­rakoztató módon tanítsa meg az olvasókat a nyelvi alapismeretekre. Úgy vélem, sok tízez­ren nagyon szívesen m­egismerkednének így az orosz nyelvvel, köztük jómagam is” — írja Sza­bó Kázmér, Budapest, Nyári Magazin - az Ország-Világ különkiadása ,,Megvásároltam az Ország-Világ Nyári Maga­zinját, ami sok fontos tudnivalót tartalmaz — hasznos, színes, érdekes olvasmány és igen szó­rakoztató, nemcsak üdülésnél, nyaralásnál, pi­henésnél forgatható hasznosan, hanem minden­napjainkban is. Volna egy kérdésem: nem lehet­ne egy „Téli Magazint” is kiadni, hiszen sokan üdülnek télen, s akkor is várják, hogy időszerű kérdéseikre önöktől választ kapjanak. Szőke Lajos, Salgótarján.” Megyei Tanács, egészségügyi osztály „Érdeklődéssel vásároltam meg a gondozásuk­ban megjelent ,,Nyári Magazin”-t. Többek kö­zött átnéztem a rejtvényeket, melyek közül töb­bet megfejtettem, de a 25. oldalon olyan bukta­tóra találtam, amellyel nem tudok megbirkózni. Az „Úti dominó” igen szellemes, könnyen meg­fejthető rejtvény. Megoldhatatlan feladat viszont a rejtvényszelvény beküldése, mivel a szelvényt nem mellékelték. Lehet, hogy az én figyelme­met elkerülte? Kérem, válaszoljanak nekem, hol találom meg, hiszen nem babra megy a játék, ugyanis igen szép nyereményeket ígértek.” — Kárpáti József, Siklós. (Az Ország-Világ június 26-i számának 18. olda­lán megtalálható a válasz. A hibáért elnézést kérünk. A szerk.) Ország-Világ 1974. június 19. Az új élet alaptörvénye - 55 éves a Magyar Tanácsköztársaság alkotmánya ..A cikkből kimaradt a bíróságok, általában az igazságszolgáltatás rendezésének az ügye. Az alkotmányban sem szerepelt, mert erről külön törvényt akartak alkotni. Az igazságügyi nép­ Ország-Világ 1974. április 17. A vízkereső A cikk alapján Schulcz Tihamér, váci erdő­­mérnök jelölte ki nálunk is a létesítendő kút helyét Börzsönyligeten. Ha egy kicsit is eltérünk az általa kijelölt helytől, nem kaptunk volna vi­zet, így azonban egy sziklahasadék között mé­lyítették el a nyílást és a sziklából 9,40 méter Ország-Világ 1974. június 19. A rák gyógyításáról — A cikkből kimaradt egy lényeges, betegsé­get kiváltó ok, mégpedig az egyik legfonto­sabb, amely ellen világméreteket kiváltó moz­galom­ indult, ez pedig a cigaretta, illetve a do­hányzás. Ennek ártalmait nem kell taglalni, an­nak ellenére, hogy volt idő, amikor az ötvenes években elindult a filteres cigaretták nagy hul­láma, az új szopókat a tüdőrákellenes harc vi­lágraszóló vívmányaként magasztalták. A do­hányosok szívesen hittek abban, hogy nem ke­rülhet a tüdőbe az, ami a szűrőn fennakad és bíztak abban, hogy hörgőik megszabadulnak a piszkosbarna kátrány- és nikotin lerakódás­tól. Ám a dohányosok csalódtak, mert a leg­több füstszűrös cigaretta füstje ugyanannyi, esetleg több nikotint és kátrányt tartalmaz, mint a filter nélküli cigarettáé. Egyik neves, nemzetközi rákkutató feljegyzése szerint: „Fel­tétlenül helyes, ha a cigarettákat füstszűrővel látják el. De senki ne ringassa magát abban az illúzióban, hogy ezzel meg lehet szűntetni a dohányzás káros hatásai. A rákokozó hatás továbbra is megmarad." Dr. Ferdinand Schmidt professzor, mannheimi rákkutató, a heidelber­­gi egyetem onckológiai­ kutató osztályának munkatársa, a Selecta című orvosi folyóirat ha­sábjain foglalkozik annak okaival, hogy a ci­garetták a füstszűrők ellenére mind veszedel­mesebbé válnak. Egyik legfőbb okként jelöli meg, hogy a nikotin és a kátrány elkülönített eltávolítása nemigen lehetséges a jelenleg al­kalmazott gyártási eljárással. Az úgynevezett „egészséges cigarettának", egyébként még ak­kor sem volna sikere, ha a nikotint valóban kivonnák a dohányból. Hiszen éppen a niko­tin az, ami a dohányost rendszeres cigarettá­­zásra, szivarozásra, vagy pipázásra készteti — sokszor annak tudatában, hogy a dohányzás árt az egészségnek. Maradna tehát a „lengyel­ül", rendeletileg, hatóságilag megtiltani a nyil­vános helyeken a dohányzást —, ha már az akaratgyenge dohányosok károsodnak, ne be­tegedjenek meg miattuk — mások." — Dr. Gé­­czy István onkológus, Budapest, Ország-Világ 1974. május 22. Mennyire szabad Afrika? „Most került kezembe egy régebbi lapszám, amelyben az afrikai felszabadító mozgalmak­kal foglalkoznak. Ebben megemlítik a „Back to Afrika” — „Vissza Afrikába” mozgalmat, amely­ről, jelentősége miatt, érdemes részletesebben szólni. A mozgalom a múlt század elején az Egyesült Államokból indult ki, célja, hogy visz­­szatelepítsék Afrikába a rabszolgaság alól fel­szabadult feketéket. Valójában arról volt szó, hogy megszabaduljanak az USA északi államai­ban szabaddá tett négerektől. Ez a javaslat ta­lálkozott bizonyos emberbaráti társaságok igye­kezetével, amelyek Nyugat-Afrikában kerestek menedékhelyet a szabad amerikai négereknek. Az első kísérlet egy gazdag amerikai néger, Paul Cuffe nevéhez fűződik, aki 1811-ben sa­ját hajóján indult a Sierra Leone-i Freetownba egy csoport felszabadított négerrel. 1819-ben az Amerikai Gyarmatosító Társaság jogot szerzett az Egyesült Államok kormányától, hogy Nyu­gat-Afrikában felállítson egy néger települést. Az Elisabeth gőzössel, majd a Nautilus nevű kétárbocossal érkezett négerek többsége azon­ban elpusztult, a maradék pedig otthagyta az egészségtelen vidéket. Végül az Alligátor fedél­zetén érkezett harmadik csoport alapította meg Christopolist, amit később James Monroe-ra, az USA ötödik elnökére emlékezve (ő hirdette: „Amerika az amerikaiaké”) Monroviára változ­tatták. Monroe azért segítette a négerek Afri­kába való telepítését, mert nem akarta lehetővé tenni számukra, hogy szabad állampolgárokként éljenek az Egyesült Államokban, ezért a négerek többsége szembeszegült a kitelepítési tervekkel.” — Pál Zoltán, Budapest.

Next