Ország-Világ, 1974. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-03 / 27. szám

SZEMBEN AZ ÁRRAL Nem hiszem, hogy van egyhan­gúbb híradás, mint a vízállásje­lentés. Folyók, helységnevek, szá­mok monoton egymásutánja, amint északtól délig, kelettől nyu­gatig végigkísérik hazánk víz­rendszerének hömpölygő szaka­szát. A jelzések mindössze a szak­embereket érdeklik, mindaddig, amíg el nem hangzik a szó: ár­vízkészültség! Ekkor a számada­tok egyszeriben a legizgalmasabb tudósításokká válnak. Még emlékezetünkben él az 1965. évi dunai árvíz száznapos tragédiája, az 1970-es tiszai ár kegyetlen pusztítása. Most, június 11-én, amikor elhangzott a vészt jelző szó, mindenki erre a keser­ves két dátumra gondolt. Szorong­va figyeltük a Bodrog, a Körös, a Tisza alsó szakaszának vízállását, amely mindenütt megközelítette, sőt a Körösök vízrendszerében meg is haladta az 1970-es árvíz idején mért maximumot. Az áradó vízzel párhuzamosan hömpölygött az embertömeg, a gépek sora a parttalan folyók­hoz: százak, ezrek szerszámmal, a puszta két kezükkel menteni, vé­deni. Voltak napok, amikor tizen­­négyezren védekeztek és őrköd­tek a gátakon! A legveszélyesebb helyzet a Kö­rösök mentén alakult ki. A szinte órák alatt érkező árvíz több kilo­méternyi szakaszon a töltéskorona fölé emelkedett. Vízügyi dolgozók, katonák, munkásőrök - a környék­ből riasztott több ezer civil lakos­sal-a szó szoros értelmében váll­­váll mellett, megfeszített munká­val védték, magasították a gátat. Ma már megnyugtatóbb híre­ket kapunk a Tisza völgyéből. Megkezdődött az apadás a Sza­mos táján, a Kraszna pedig Ág­­erdőmajornál 651 centiméterrel tetőzött, pontosan annyival, mint négy évvel ezelőtt. A Körösök megdöntötték minden eddigi re­kordot ... A veszély csökkent, de nem múlt el. Sajnos, az apály oly las­sú, hogy a tartósan magas vízál­lás miatt a gátak sok helyütt át­áztak, védelmük, erősítésük to­vábbra is sok gépet, anyagot kí­ván. És embert! Áldozatot vállaló embert! Mert e szomorúan küz­delmes napok a védvonal több mint kétezer kilométeres szakaszán végig azt példázzák, hogy lehet anyag sok­ százezer tonnányi, gép ezernyi, de mindez mit sem érne az ember nélkül, aki egymagában parányi, de összefogásában rop­pant erő rejlik. Tisztelet és kö­szönet mindazoknak, akik részt vettek és részt vesznek a harcban, áldozatos helytállással védték és védik a gátakat. Munkájukat, oda­adásukat nemcsak azok tudják, értékelik, akik a roppant veszély­nek tanúi és részesei voltak, ha­nem az egész ország. Kovács stranka MTI­ Fotó

Next