Ország-Világ, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-03 / 1. szám

I­n ■­o­M­­­B vg Köszöntő A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ügyvezető elnöksége ezúton kíván eredményes, boldog új esztendőt az Országos Elnökség tagjainak, az MSZBT minden tagcsoportjának és aktivistájának, a munkában együttműködő párt-, állami és társadalmi szerveknek. Sikeres esztendőt zártunk. Sok szép feladatot oldottunk meg 1978-ban. Ennek a felelősségteljes munkának megvalósításában jelentős szerepük volt a Társaság tagcsoportjainak és az aktivisták mind szélesedő, lelkes táborának. Köszönjük az idén végzett áldozatkész munkát és 1979-re az ideihez hasonló eredményes esztendőt kívánunk. AZ MSZBT ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉGE w /mmmh Az év folyamán általában csak hivata­los események alkalmával látjuk Nagy Máriát, az MSZBT főtitkárát. Delegációt fogad, vendégeket vár, kiállítást nyit meg, felszólal egy nagygyűlésen, vagy egy ta­nácskozáson. Az elmúlt év végén alkalmunk volt egy kis beszélgetésre a Barátság Házában, ahol a főtitkár munkaszobája is van. Ilyenkor látszólag elcsendesedik a ház, megritkulnak az események. De ez csupán látszat; ilyenkor folyik a jövő évi felada­tok előkészítése, hiszen az országos elnök­ség által elfogadott tervet most kell osz­tályokra, részfeladatokra bontani. Év ele­jén a Magyar—Szovjet Baráti Társaság úgyis megtartja majd szokásos sajtótájé­koztatóját — mondta Nagy Mária —, s ott majd ismertetik terveiket, új elképze­léseiket, tehát ne vágjunk a dolgok elébe. Abba azonban szívesen beleegyezett, hogy az elmúlt évek munkájára visszapillant­sunk, s­ hogy szokása ellenére, önmagáról is ejtsen néhány szót. — Mi jellemezte az elmúlt éveket? — Mi csak azon a bázison folytathat­tuk a munkánkat, amelyet elődeink te­remtettek meg. Ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi években sikerült olyan eredményeket elérni, amelyek igazán em­lítésre méltók, kimagasló helyet foglalnak el a magyar—szovjet barátság fennállásá­nak több évtizedes történetében. Ha kö­rülnézünk, azt láthatjuk, hogy egyre töb­ben vannak olyanok, akik megtalálják a módját, hogy ne felszínesen és látványo­san, hanem őszintén és mélyen, mindkét fél számára hasznosan szolgálják a né­peink közötti barátság ügyét. Az úttörő­levelezőktől a tudóskapcsolatokig számta­lan példát sorolhatnánk fel erre. Az MSZBT munkatársai is állandóan újabb és újabb ötletekkel gazdagítják munkán­kat, igényesen, élve a zene, az irodalom és a művészetek nyújtotta lehetőségekkel. Emellett sohasem feledkezünk meg a, hogy kölcsönös megismerés kimeríthe­len forrásai maguk az emberek, teht közvetlen, baráti kapcsolatok. — Ha jól számolom, Nagy Mária san egy évtizede munkálkodik az MSI tevékenységének sikeréért. — Egy ilyen kérdésnél döbbenek rá rá, hogy milyen gyorsan múlnak az é’ Valóban — tíz év telt el, amióta itt i­gazhatok egy nagyszerű ügy, a magy, szovjet barátság szolgálatában. Előze több mint két évtizeden át voltam a munkás, s először talán furcsának­­ számomra az új megbízatás. Hamar­ rájöttem azonban, hogy igazi pártmű ez, annak egy színes, eleven, számos sok élményt jelentő oldala. Mint min politikai munka, ez is ritkán hoz „a hető”, vagy számmal pontosan kifejez­­ő eredményeket, de az „emberi mérei szer" oly gyakran észlel pozitív jelzé­két, finom rezonanciákat, hogy az em megőrzi a hitét: ezt érdemes, ezt a m­kát kell végeznie. Egyszóval nagyon­­ szerettem és sok lehetőséget látok eb a feladatban. Nemrég az Országos Bé­tanács kongresszusán egyházi személy­­gektől hallottam annak kifejezését,­­ milyen nagy jelentőséget tulajdonítai a Szovjetunióval való kapcsolatnak — Szovjetunió következetes békepolitiká­nak. — Milyen arcokat őriz az emlékezi­ben? — Szinte felsorolhatatlanul sokat. Barátság Házát az elmúlt években is s sok egyszerű ember és neves személyi kereste fel. Világhírű együttesek kép­zelői, művészek, politikusok. Igen­­­ megtiszteltetés volt számunkra Kádár Pos és Leonyid Iljics Brezsnyev láto­tása. — A Kulturális Minisztérium­ együttműködve olyan nagyszerű együt MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL N­agy fába vágná a fejszéjét, aki egy cikk néhány gépelt oldalnyi terje­delmébe próbálná belegyömöszölni mindazt, ami egy év alatt egy or­szág életében történt. Különösen nehéz a feladata abban, az esetben, ha egy akkora ország eseményeit próbálja — akár csak vázlatosan, jelzésszerűen is — össze­foglalni, mint a Szovjetunió. A vállalko­zás eleve reménytelen, ezért az események kronologikus felsorolása helyett elégedjünk meg annyival, hogy csupán néhány jellem­ző, általunk fontosnak ítélt eseményre, ten­denciára hívjuk fel a figyelmet, amelyek, ha úgy tetszik, fémjelzik az elmúlt, 1978-as esztendő szovjet valóságát. „Megérkezett, megtárgyalta, elutazott” ... szinte alig múlt el nap, hogy ne értesül­tünk volna a szovjet diplomáciai aktivitás valamely fontos eseményéről. A sajtótudó­sítások néhány hónap elteltével protokoll­­hír jelentőségűvé zsugorodnának össze, ha nem érzékelnénk minden egyes alkalom­mal, hogy egy átgondolt, felelősségteljes külpolitikai koncepció eseményláncolatá­nak részeit képezik. A Szovjetunió kész ar­ra, hogy gyümölcsöző kapcsolatokat tart­son fenn bármely földrész bármely orszá­gával, amennyiben azok — ha csak kis mértékben is, ha csak perspektivikusan is —, elősegítik a népek közötti megértés, a békés egymás mellett élés gondolatának érvényre juttatását. „Korunk legégetőbb problémája a lesze- Évvé

Next