Ország-Világ, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-03 / 1. szám
In ■oMB vg Köszöntő A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ügyvezető elnöksége ezúton kíván eredményes, boldog új esztendőt az Országos Elnökség tagjainak, az MSZBT minden tagcsoportjának és aktivistájának, a munkában együttműködő párt-, állami és társadalmi szerveknek. Sikeres esztendőt zártunk. Sok szép feladatot oldottunk meg 1978-ban. Ennek a felelősségteljes munkának megvalósításában jelentős szerepük volt a Társaság tagcsoportjainak és az aktivisták mind szélesedő, lelkes táborának. Köszönjük az idén végzett áldozatkész munkát és 1979-re az ideihez hasonló eredményes esztendőt kívánunk. AZ MSZBT ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉGE w /mmmh Az év folyamán általában csak hivatalos események alkalmával látjuk Nagy Máriát, az MSZBT főtitkárát. Delegációt fogad, vendégeket vár, kiállítást nyit meg, felszólal egy nagygyűlésen, vagy egy tanácskozáson. Az elmúlt év végén alkalmunk volt egy kis beszélgetésre a Barátság Házában, ahol a főtitkár munkaszobája is van. Ilyenkor látszólag elcsendesedik a ház, megritkulnak az események. De ez csupán látszat; ilyenkor folyik a jövő évi feladatok előkészítése, hiszen az országos elnökség által elfogadott tervet most kell osztályokra, részfeladatokra bontani. Év elején a Magyar—Szovjet Baráti Társaság úgyis megtartja majd szokásos sajtótájékoztatóját — mondta Nagy Mária —, s ott majd ismertetik terveiket, új elképzeléseiket, tehát ne vágjunk a dolgok elébe. Abba azonban szívesen beleegyezett, hogy az elmúlt évek munkájára visszapillantsunk, s hogy szokása ellenére, önmagáról is ejtsen néhány szót. — Mi jellemezte az elmúlt éveket? — Mi csak azon a bázison folytathattuk a munkánkat, amelyet elődeink teremtettek meg. Ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi években sikerült olyan eredményeket elérni, amelyek igazán említésre méltók, kimagasló helyet foglalnak el a magyar—szovjet barátság fennállásának több évtizedes történetében. Ha körülnézünk, azt láthatjuk, hogy egyre többen vannak olyanok, akik megtalálják a módját, hogy ne felszínesen és látványosan, hanem őszintén és mélyen, mindkét fél számára hasznosan szolgálják a népeink közötti barátság ügyét. Az úttörőlevelezőktől a tudóskapcsolatokig számtalan példát sorolhatnánk fel erre. Az MSZBT munkatársai is állandóan újabb és újabb ötletekkel gazdagítják munkánkat, igényesen, élve a zene, az irodalom és a művészetek nyújtotta lehetőségekkel. Emellett sohasem feledkezünk meg a, hogy kölcsönös megismerés kimeríthelen forrásai maguk az emberek, teht közvetlen, baráti kapcsolatok. — Ha jól számolom, Nagy Mária san egy évtizede munkálkodik az MSI tevékenységének sikeréért. — Egy ilyen kérdésnél döbbenek rá rá, hogy milyen gyorsan múlnak az é’ Valóban — tíz év telt el, amióta itt igazhatok egy nagyszerű ügy, a magy, szovjet barátság szolgálatában. Előze több mint két évtizeden át voltam a munkás, s először talán furcsának számomra az új megbízatás. Hamar rájöttem azonban, hogy igazi pártmű ez, annak egy színes, eleven, számos sok élményt jelentő oldala. Mint min politikai munka, ez is ritkán hoz „a hető”, vagy számmal pontosan kifejező eredményeket, de az „emberi mérei szer" oly gyakran észlel pozitív jelzékét, finom rezonanciákat, hogy az em megőrzi a hitét: ezt érdemes, ezt a mkát kell végeznie. Egyszóval nagyon szerettem és sok lehetőséget látok eb a feladatban. Nemrég az Országos Bétanács kongresszusán egyházi személygektől hallottam annak kifejezését, milyen nagy jelentőséget tulajdonítai a Szovjetunióval való kapcsolatnak — Szovjetunió következetes békepolitikának. — Milyen arcokat őriz az emlékeziben? — Szinte felsorolhatatlanul sokat. Barátság Házát az elmúlt években is s sok egyszerű ember és neves személyi kereste fel. Világhírű együttesek képzelői, művészek, politikusok. Igen megtiszteltetés volt számunkra Kádár Pos és Leonyid Iljics Brezsnyev látotása. — A Kulturális Minisztérium együttműködve olyan nagyszerű együt MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Nagy fába vágná a fejszéjét, aki egy cikk néhány gépelt oldalnyi terjedelmébe próbálná belegyömöszölni mindazt, ami egy év alatt egy ország életében történt. Különösen nehéz a feladata abban, az esetben, ha egy akkora ország eseményeit próbálja — akár csak vázlatosan, jelzésszerűen is — összefoglalni, mint a Szovjetunió. A vállalkozás eleve reménytelen, ezért az események kronologikus felsorolása helyett elégedjünk meg annyival, hogy csupán néhány jellemző, általunk fontosnak ítélt eseményre, tendenciára hívjuk fel a figyelmet, amelyek, ha úgy tetszik, fémjelzik az elmúlt, 1978-as esztendő szovjet valóságát. „Megérkezett, megtárgyalta, elutazott” ... szinte alig múlt el nap, hogy ne értesültünk volna a szovjet diplomáciai aktivitás valamely fontos eseményéről. A sajtótudósítások néhány hónap elteltével protokollhír jelentőségűvé zsugorodnának össze, ha nem érzékelnénk minden egyes alkalommal, hogy egy átgondolt, felelősségteljes külpolitikai koncepció eseményláncolatának részeit képezik. A Szovjetunió kész arra, hogy gyümölcsöző kapcsolatokat tartson fenn bármely földrész bármely országával, amennyiben azok — ha csak kis mértékben is, ha csak perspektivikusan is —, elősegítik a népek közötti megértés, a békés egymás mellett élés gondolatának érvényre juttatását. „Korunk legégetőbb problémája a lesze- Évvé