Ország-Világ, 1980. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-02 / 1. szám

SZWNVETI! « Köszöntő A Magyar-Szovjet Baráti Társaság ügyvezető elnöksége ezúton kíván eredményes, Boldog új esztendőt az Országos Elnökség tagjainak, az MSZBT minden tagcsoportjának és aktivistájának, a munkáiban együttműködő párt-, állami és társadalmi szerveknek. Sikeres esztendőt zártunk. Sok szép feladatot oldottunk meg 1979-ben. Ennek a felelősségteljes munkának megvalósításában jelentős szerepük volt a Társaság tagcsoportjainak és az aktivisták mind szélesedő, lelkes táborának. Köszönjük az idén végzett áldozatkész munkát és J980-ra az ideihez hasonló eredményes esztendőt kívánunk. AZ MSZBT ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉGE fl lil L ________________________________ Búcsúzván az óévtől, s köszöntve az új esztendőt ki-ki elkészíti a maga számveté­sét. Megméri eredményeit, mérlegeli mu- larztásait, s a jövőt illető terveit e szám­vetés pilléreire építi fel. Ezért, oly különö­sen fontos — egyéni és társadalmi érdek is —, hogy a mérleg ne legyen hamis, hogy őszintén nézzünk szembe hibáinkkal, mu­lasztásainkkal, hogy valóban helyére te­gyük eredményeink értékét, s így magunk is gondoskodjunk terveink megalapozott­ságáról, végrehajthatóságáról, arról, hogy a kezdődő újat ne csak érzelmeinkkel de értelmünkkel is uraljuk. Példát mutat e mindenkire váró feladat megoldhatóságára az a dokumentum, amelyben pártunk megfogalmazta, s pub­likálta kongresszusi irányelveit. Ez a do­kumentum teendőink elemzését — ame­lyeknek elvégzése bonyolult körülmények között, a világgazdaság és a világpolitika Nagy Mária a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság főtitkára az MSZBT székházában, május 11-én fogadta Gurij Ivanovics Mar­csuk akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökhelyettesét az akadémia szibériai tagozata elnökét és a vezetésével hazánkban tartózkodó szibériai tudóskül­döttséget. hangsúlyainak intenzív változása mellett cseppet sem lesz egyszerű feladat —• az ed­dig elért eredmények józan mérlegelésére alapozza. Természetesen az irányelvek címzettje az egész magyar társadalom, de azok, akik hosszú évtizedek óta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagjaiként vagy irányítói­ként tevékenykednek pontosan tudják, hogy az egész társadalom számára megfo­galmazott feladatok végrehajtása rendre sajátos és fontos tennivalók maradéktalan elvégzését kívánja meg ettől a virágzó tár­sadalmi szervezettől. A magyar—szovjet barátság ápolására hivatottak „jogosítvá­nya” nem merül ki a barátság akcióinak szervezésében. Partunk, kormányunk szá­mít arra, hogy ez a társaság — a maga sajátos eszközeivel, s azok mozgósításával — segítheti társadalmi terveink valóra vál­tását. Nem is túl könnyű körülmények között. S ez alatt nemcsak azt értem, hogy — az irányelvek szóhasználatával élve — „a valóságos helyzetből kiindulva és a válto­zó feltételekhez igazodva kell biztosítar a népgazdaság tervszerű és kiegyensúlyr zottabb fejlődését”. Arról is szó van, ho megváltozott politikai munkánk nemzetk zi környezete, ismét csak a párt dokum, tumából idézve a jellemzést: „a különb imperialista erők, a reakciós körök, a fe verkezésben érdekelt monopoltőkések béke és a társadalmi haladás ellensc igyekeznek megakadályozni az enyhü térhódítását. A politikai és gazdasági ny másnak, a katonai fenyegetésnek, az ide lógiai harcnak az eszközeit egyaránt f használják azért, hogy a nemzeti függ lenség és a szocializmus erőinek továt előretörését megállítsák.” Tudomásul kell vennünk — és ez min dennapra szóló lecke — hogy ezek a törek vések aligha maradnak hatástalanok magyar társadalomra. Meg kell vívnunk a harcot az imperialis erők, a szolgálatukban álló tömegkommu­nikációs és propagandaeszközök, általában a béke és a szocializmus ellenségeinek ak­namunkája ellen: S e társadalmi méretű küzdelmünkben óvnunk és őriznünk kell a Szovjetunió iránti barátságunkat, testvéri együttműködésünk értékeit, mindennél fontosabb szövetségünket. A magyar- szovjet barátság erősítése hazánkban a párt, a kormány politikájának alapvető eleme, az egész társadalom ügye, s társa­ságunknak — a maga sajátos eszközeivel — ehhez kell hozzájárulnia. Ez — bár el­sőrendű politikai kérdés — nem egysze­rűen és nem csak politikai kérdés. Ezért is örömteli feladat beszámolni arról, hogy tagcsoportjaink tömegpolitikai tevékenysé­ge sokat fejlődött: az elmúlt időszakban kevesebb a formalizmus, élményszerűbb, élőbb az országaink közötti együttműkö­dés kapcsolataink bemutatása és az üze­mi kollektívákban, szocialista brigádokban egyre szaporodnak az olyan munkaver- seny-felajánlások, amelyek hozzájárulnak a szovjet megrendelések pontos és jó minő­ségű — ha szükséges, határidő előtti — teljesítéséhez, előmozdítják a szovjet ter­melési tapasztalatok, technológiák tanul­mányozását és hazai bevezetését, alkalma­zását. Ezt a gyakorlatot 1980-ban tovább keli szélesíteni és mélyíteni. Utal erre egyéb­ként az MSZBT és szovjet testvérszerveze­tünk együttműködési megállapodása is, amelyet a közelmúlt napokban Budapes­ten írtunk alá: „A felek nagy figyelmet

Next

/
Thumbnails
Contents