Ország-Világ, 1980. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-02 / 1. szám
il Köszöntő A Magyar-Szovjet Baráti Társaság ügyvezető elnöksége ezúton kíván eredményes. Boldog új esztendőt az Országos Elnökség tagjainak, az MSZBT minden tagcsoportjának és aktivistájának, a munkáiban együttműködő párt-, állami és társadalmi szerveknek. Sikeres esztendőt zártunk. Sok szép feladatot oldottunk meg 1979-ben. Ennek a felelősségteljes munkának megvalósításában jelentős szerepük volt a Társaság tagcsoportjainak és az aktivisták mind szélesedő, lelkes táborának. Köszönjük az idén végzett áldozatkész munkát és 1980-ra az ideihez hasonló eredményes esztendőt kívánunk. AZ MSZBT ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉGE « Ki L________________________________ SZÁNVETI! Búcsúzván az óévtől, s köszöntve az új esztendőt ki-ki elkészíti a maga számvetését. Megméri eredményeit, mérlegeli mulasztásait, s a jövőt illető terveit e számvetés pilléreire építi fel. Ezért, oly különösen fontos — egyéni és társadalmi érdek is —, hogy a mérleg ne legyen hamis, hogy őszintén nézzünk szembe hibáinkkal, mulasztásainkkal, hogy valóban helyére tegyük eredményeink értékét, s így magunk is gondoskodjunk terveink megalapozottságáról, végrehajthatóságáról, arról, hogy a kezdődő újat ne csak érzelmeinkkel de értelmünkkel is uraljuk. Példát mutat e mindenkire váró feladat megoldhatóságára az a dokumentum, amelyben pártunk megfogalmazta, s publikálta kongresszusi irányelveit. Ez a dokumentum teendőink elemzését — amelyeknek elvégzése bonyolult körülmények között, a világgazdaság és a világpolitika Nagy Mária a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára az MSZBT székházában, május 11-én fogadta Gurij Ivanovics Marcsuk akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökhelyettesét az akadémia szibériai tagozata elnökét és a vezetésével hazánkban tartózkodó szibériai tudósküldöttséget. hangsúlyainak intenzív változása mellett cseppet sem lesz egyszerű feladat —• az eddig elért eredmények józan mérlegelésére alapozza. Természetesen az irányelvek címzettje az egész magyar társadalom, de azok, akik hosszú évtizedek óta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagjaiként vagy irányítóiként tevékenykednek pontosan tudják, hogy az egész társadalom számára megfogalmazott feladatok végrehajtása rendre sajátos és fontos tennivalók maradéktalan elvégzését kívánja meg ettől a virágzó társadalmi szervezettől. A magyar—szovjet barátság ápolására hivatottak „jogosítványa” nem merül ki a barátság akcióinak szervezésében. Pártunk, kormányunk számít arra, hogy ez a társaság — a maga sajátos eszközeivel, s azok mozgósításával — segítheti társadalmi terveink valóra váltását. Nem is túl könnyű körülmények között. S ez alatt nemcsak azt értem, hogy — az irányelvek szóhasználatával élve — „a valóságos helyzetből kiindulva és a változó feltételekhez igazodva kell biztosítan a népgazdaság tervszerű és kiegyensúlyozottabb fejlődését”. Arról is szó van, ha megváltozott politikai munkánk nemzetkzi környezete, ismét csak a párt dokumetumából idézve a jellemzést: „a különb imperialista erők, a reakciós körök, a feletkezésben érdekelt monopoltőkések béke és a társadalmi haladás ellene igyekeznek megakadályozni az enyhe térhódítását. A politikai és gazdasági nymásnak, a katonai fenyegetésnek, az idelógiai harcnak az eszközeit egyaránt használják azért, hogy a nemzeti függőenség és a szocializmus erőinek továt előretörését megállítsák.” Tudomásul kell vennünk — és ez mindennapra szóló lecke — hogy ezek a törekvések aligha maradnak hatástalanok magyar társadalomra. Meg kell vívnunk a harcot az imperiális erők, a szolgálatukban álló tömegkommunikációs és propagandaeszközök, általában a béke és a szocializmus ellenségeinek aknamunkája ellen. S e társadalmi méretű küzdelmünkben óvnunk és őriznünk kell a Szovjetunió iránti barátságunkat, testvéri együttműködésünk értékeit, mindennél fontosabb szövetségünket. A magyarszovjet barátság erősítése hazánkban a párt, a kormány politikájának alapvető eleme, az egész társadalom ügye, s társaságunknak — a maga sajátos eszközeivel — ehhez kell hozzájárulnia. Ez — bár elsőrendű politikai kérdés — nem egyszerűen és nem csak politikai kérdés. Ezért is örömteli feladat beszámolni arról, hogy tagcsoportjaink tömegpolitikai tevékenysége sokat fejlődött: az elmúlt időszakban kevesebb a formalizmus, élményszerűbb, előbb az országaink közötti együttműködés kapcsolataink bemutatása és az üzemi kollektívákban, szocialista brigádokban egyre szaporodnak az olyan munkaverseny-felajánlások, amelyek hozzájárulnak a szovjet megrendelések pontos és jó minőségű — ha szükséges, határidő előtti — teljesítéséhez, előmozdítják a szovjet termelési tapasztalatok, technológiák tanulmányozását és hazai bevezetését, alkalmazását. Ezt a gyakorlatot 1980-ban tovább kell szélesíteni és mélyíteni. Utal erre egyébként az MSZBT és szovjet testvérszervezetünk együttműködési megállapodása is, amelyet a közelmúlt napokban Budapesten írtunk alá: „A felek nagy figyelmet