Ország-Világ, 1980. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-02 / 1. szám
31 évvel ezelőtt 1948. február 18-án történelmi jelentőségű államközi megállapodás született: aláírták a Szovjetunió és hazánk barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. Az évforduló alkalmából a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában ünnepi megemlékezést tartottak, amelyen Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, az MSZBT alelnöke, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója beszédet mondott. Az orosz nyelv- és irodalomtanárok nemzetközi szervezete, a MAPRJÁL rendezésében tanácskozást tartottak hazánkban. A négynapos program keretében a részt vevő országok küldöttei — köztük osztrák, angol és svájci szerkesztők — az orosz nyelvtanítással kapcsolatos szakmai kérdésekben cserélték ki tapasztalataikat, fordítanak a gazdasági munka hatékonyságát, a munka termelékenységét és a népgazdaság fejlődését tartósan segítő folyamatok támogatására és kölcsönös ismertetésére ...” A megváltozott hazai és nemzetközi körülmények között e célok és feladatok megközelítése és megoldása, az ennek érdekében folytatott munka különleges súlyú és jelentőségű. Kétségtelen az is, hogy megfelelő alapunk van tevékenységünk elmélyítésére; a tagcsoportok munkájának tapasztalatai már eddig is nagy segítséget nyújtottak a szovjet tudomány és technika fejlődésének a magyar—szovjet műszakitudományos együttműködés eredményeinek népszerűsítésében. Ezen az úton kell az eddiginél is következetesebben tovább haladnunk 1980-ban. Nem kevésbé fontos, hogy elmélyítsük munkánkat ideológiai téren is. De ezen a területen sem kell új utakat járni. Hiszen a csoportok többsége jó ötletekkel, hasznos helyi kezdeményezésekkel segítette a most búcsúzó esztendőben is a Szovjetunió világpolitikai lépéseinek, internacionalista szellemű nemzetközi tevékenységének ismertetését. Idén erre még nagyobb szükség van — elsősorban a sokak számára hozzáférhető szóbeli propaganda, az előadások lehetőségeinek intenzívebb kihasználásával , miután a nemzetközi helyzet bonyolultabbá, nehezen áttekinthetővé vált, s a nyugati propaganda nagy rutinnal halászik a zavarosban. A szovjet testvérszervezetünkkel aláírt együttműködési egyezmény is éppen ezért mondja ki bevezetőjében, hogy a két társaság „továbbra is fontos feladatának tekinti a Magyar Népköztársaság, a Szovjetunió és a többi szocialista ország egyeztetett külpolitikájának propagandáját, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a haladó mozgalmak támogatására, a leszerelésre, a békés egymás mellett élésre, a népek békéjének és biztonságának megőrzésére irányul”. "Az MSZBT 1980-ban javítani kívánja az ifjúság körében végzett munkáját is, azoknak a tapasztalatoknak alapján, amelyeket az 1979-ben elvégzett széles körű felmérések nyújtottak. Ugyancsak ez évben különös, kiemelt figyelmet fordítunk a szovjet kultúra népszerűsítésére. Egész sor rendezvényünk lesz, amelyek mindegyike ezt a célt szolgálja. Természetesen, feladataink elvégzésében munkánk sikerre vitelében elsőrendű szerepük van tagcsoportjainknak. Az a tény, hogy 1979. évi terveinket valóra válthattuk, nem csekély mértékben tagcsoportjaink javuló munkájának, aktivistáink lelkesedésének köszönhető. Az országban működő 1559 csoport legnagyobb része okosan, hasznosan dolgozott, bár azt sem kívánom elhallgatni — éppen a szükséges tanulságok levonása miatt —, hogy néhány helyen és néhány feladat megoldásában tevékenységük módszerei nem voltak elég változatosak, nem mindig feleltek meg a politikai igények növekedésének; vannak akik a formális, megszokott eszközök, módszerek körét nem tudták túllépni. Noha mindnyájan — még az elmarasztaltak is — érezzük: ez ma már kevés. Annál is inkább, mert a tagcsoportok munkája a pártmunka, a helyi tömegpolitikai tevékenység elválaszthatatlan, szerves részévé vált. Ezért is szükséges a pártszervezetekkel való még szorosabb együttműködés, a konkrét feladatok elvégzése során. Különösen 1980-ban, a párt XII. kongresszusának, hazánk felszabadulása 35. évfordulójának és társaságunk megalakulása 35. évfordulójának évében. Úgy érzem, hogy munkánkban — mint Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete átveszi az MSZBT Aranykoszorús jelvény kitüntetést, az elmúlt években is — bátran támaszkodhatunk társaságunk lapjára, az „Ország-Világ”-ra, amely sokoldalú külpolitikai elemzéseivel, a Szovjetunió nemzetközi lépéseinek magyarázatával, a szovjet élet, a szovjet műszaki-tudományos tapasztalatok mind színvonalasabb bemutatásával, a szovjet kultúra értékeinek propagálásával hasznos segítőtársunk. Öröm számomra, hogy társaságunk lapja egyre népszerűbb a lakosság körében — hiszen csak e népszerűségre támaszkodva szolgálhatja egyre eredményesebben a magyar— szovjet barátság nagy ügyét. Végül: köszönetet szeretnék mondani az MSZBT Országos Elnöksége és a magam nevében társaságunk tagcsoportjainak, minden aktivistájának helytállásukért, múlt évi munkájukért, amellyel hozzája járultak terveink megvalósításához. Az új esztendőben ennél is több munkálkára, tudatos áldozatvállalásra, még eltö- ukéltebb és még következetesebb tevékeny- rsségre lesz szükség. Ehhez kérem aktivis- - táink segítségét, s ehhez kívánok minden- Ja kinek erőt, jó egészséget és jó munkát. " Írta: Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke