Ország-Világ, 1983. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-06 / 27. szám

A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAI VEZETŐINEK CSÚCSTALÁLKOZÓJA MOSZKVÁBAN Is józan ész győzelméért A hét európai szocialista or­szág — a Varsói Szerződés tag­államai — legmagasabb szintű párt- és állami vezetőinek múlt heti egy napos moszkvai találko­zója a nemzetközi politika önma­gában is fontos és nagy érdeklő­dést kiváltó eseménye volt Nem a csúcstalálkozó ténye az, ami a világméretű érdeklődést kivál­totta — hiszen ilyen találko­zókra a múltban is rendszeresen sor került, a Varsói Szerződés szövetségi jellegéből adódóan szükség is van arra, hogy a tag­államok vezetői bizonyos időkö­zökben véleményt cseréljenek és kialakítsák közös álláspontjukat —, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzet alakulása, amelyben e csúcstalálkozóra sor került. És természetesen a Moszkvában ki­alakított álláspont tartalma. Két álláspont — és ami mögöttük van Az óceán túlsó partján egyre erősítik hangjukat azok, akik „azt a hamis tételt hangoztatják, mint­ha a katonai potenciál növelése a népek békéjét és biztonságát szolgálná” — szögezi le a csúcs­­találkozó után közzétett közös nyilatkozat. S mintha erre vála­szolna egy másik megállapítás, amely alig két héttel ezelőtt hangzott el Moszkvában, az SZKP KB plenáris ülésén: „a szocia­lizmus és az imperializmus kö­zötti katonai-hadászati egyensúly objektíve elősegíti a békés egy­más mellett élést. Ennek az egyensúlynak a megszületése az utóbbi évek egyik legfontosabb eredménye.” Látszólag mindkét mondat a béke, a biztonság illet­ve a békés egymás mellett élés fontosságát hangoztatja, tartal­mában azonban homlokegyenest ellenkező nézeteket hirdet: az egyik az egyensúly megbontását, a másik a fenntartását hirdeti. Napjaink világpolitikai helyze­tét elemezve minduntalan a fenti két kulcsmondat által kifejezett lényegi kérdésbe ütközünk, hi­szen logikusan végiggondolva a szocialista és az imperialista tá­bor — ha úgy tetszik, a két tár­sadalmi rendszer — között fenn­álló, sürgős megoldásra váró problémákat, újra meg újra ez­zel a dilemmával találjuk szem­ben magunkat: hogyan tovább? Hiszen az emberiséget az impe­rializmus egy esztelen és értel­metlen kalandorpolitikai kény­szerpályára akarja terelni, azzal, hogy az erők egyensúlyának meg­bontására törekszik, pedig egy­ ORSZÁG-VILÁG2

Next