Ország-Világ, 1891 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-04 / 27. szám

.L évfolyam. Budapest, 1891 julius 4. 2?-ik szám. ORSZÁG-VILÁG Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatal- „ Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiá­ban (Erzsébet-körút 12. sz. a.) és bármelyik hir- | p ELELOS SZERKESZTŐ. BENEDEK. EBEK. bél hirdetéseket John F. Jones et O (Páris), detési iroda útján. | | irodájától fogadunk el. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : ELŐ FIZETÉSI feltételek: Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK A BUDAPEST, VII. KERÜLET, ERZSÉBET-KÖRÚT 12. SZÁM, HOVÁ A LAPNAK SZÁNT KÖZLEMÉNYEK KÜLDENDŐK. Egész évbe ........ - - 10 frt j Negyedévbe ... _ 2 fbt 50 kb pALLAS ÍROD. ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGHOZ Fe levrk ..........- ... 5 • i Egy hóra 85 Eg yes példányok 20 krért kaphatók Budapest, Erzsébet-körút 12. <-iy*’ kkcskkméti-útcza 6. sz.) küldendők. A NAGY JÁTÉK. regény. Irta TÁBORI RÓBERT. (Folytatás.) v. A fogadóteremben hárman maradtak hátra: Gerélyi, Cselkó és Dömsödi. Ez a fogadóterem olyan kényelmes otthon volt sajátképpen a ház intimebb ismerősei és barátai számára, egy darabka megmaradt fesztelenség abból az időből, mikor Tarnay még legényi életmódot folytatott. A sajátképi fogadóterem a lakás ellenkező oldalán feküdt s ott már a ház úrnője dominált. Cselkó érdeklődését nagyon felkőltölte az a né­hány mondás, a melyet az imént Gerélyi ajkairól hallott. Érdekelte öt a grófnak egyénisége tisztán emberi szempontból, de mégis inkább mint hirlap- irót. Gerélyi nevezetes emberré nőtte ki magát a közönség szemében a lefolyt négy év alatt és Cselkó, a szerkesztő már fontolgatta magában, mit szólnak majd hozzá az olvasók, ha csakis az ö lapja hozza az Afrika-utazó megérkezésének hírét s talán egyik-másik nevezetes epizódot élményei­ből. Azért is inkább áthidalási szándékkal — így remélte t. i., hogy czélját elérheti — mint igazi érdeklődésből a gróf régebbi múltja iránt, kapasz­kodott bele Gerélyi legutolsó szavaiba. — Visszhang, gróf úr ? nemde így mondta ? Pedig nincs csalfább valami, mint éppen a vissz­hang. Sokszor olyan irányba csal, a hova nem is akartunk elindulni. — Valóban igaza van, uram, — válaszolt moso­lyogva Gerélyi. — Lám, mi sem állott ma este távolabb tőlem, mint az elmerengés, az elkalando­zás a múltba. S íme, alig hogy egy perezre két ragyogó szembe tekintettem, már egészen benn valék a múltban. Az a két sugár szárnyakat öl­tött s elvitt engem oda, a hol első és utolsó regényemet átéltem. — Regény ? — Cselkó mohón kapott e kifeje­zésén — ha nem volna indiszkréczió, gróf úr... Tudja, hírlapíró vagyok és nálunk a kíváncsiság csaknem erény. — Mint a szimat a rendőrnél, — szólott közbe Dömsödi. — Nini Gáspárkám, hát te még itt vagy ? Rólad biz Isten egészen megfeledkezem I Nem mennél te is befejezni azt, a mibe kezdtél? — Mibe is kezdtem ? — Azt már én nem tudom, de annyi bizonyos, hogy egész életedben okos dolgot még nem fejez­tél be. Dömsödi hetykén nevetett Cselkó szemei közé. — Most már azért sem megyek el, Palikám! Én is kiváncsi vagyok a gróf úr regényére. S ha érdekes, — a miben nem is kételkedem, — akkor elviszem egy másik laphoz, hogy a tiedet lefözzem. Gerélyi türelmesen hallgatta végig a két aritogo- nista incselkedését. Kényelmesen elhelyezkedett az­alatt egy támlásszékbe, rágyújtott egy szivarkára és nézte a fölfelé szálló füstfelhöket. Mikor pedig Cselkó szemközt foglalt vele helyet és Dömsödi a szomszéd asztalon levő albumokat kezdte néze­getni, a gróf csevegni kezdett: — Mondják csak uraim, voltak-e már olyan kedélyhangulatban, mikor az embert valami benső kényszer kergeti, elmondani azt, a miről hitte, hogy rég el van temetve szíve mélyében ?... Rizonyára már önök is voltak! S ha nálam ma szokatlanabbal erősen nyilatkozik ez a hangulat, vegyék tekintetbe, hogy négy év óta először vagyok barátaim körében — az egész időt pedig olyan vidékeken töltöttem, a hol a múlt fogalmát nem is ismerik. ...Pedig higyjék el nekem, a czivilizált ember minden érzésével a múltban gyökerezik. Az, a mije van, nem elégíti ki, nem bízik abban, a mi jön, de azt, a mi volt, körülszövi a költészet és a fan­tázia minden ragyogásával. Hisz a pesszimizmus is, azért hódit olyan nagyon, mert nem talál a modern ember élvezetet a jelenben és a jövőben, hanem túlzott kultuszt üz a múltból! Dömsödi nagyot ásított a bevezetésre. Nem találta ezt egy csöppet sem érdekesnek. Szeren­csére a gróf háttal volt feléje s így nem is vette észre a csekély érdeklődést, melyben reflekszióit a modern ember egyik díszpéldánya részesítette. — Azért is, — folytatta Gerélyi, — ne várja­nak valami különösen meglepőt. Egyszerű történet az egész, — nekem érdekes, mert múltam, — de vájjon önöket is érdekli-e majd, nem merem biz­ton állítani. Hisz alig van ember a mai időben, a ki ilyesmit át nem élt volna már. — Én még nem! — kottyant belé Dömsödi, — különös igazán, hogy velem nem történt még teljes életemben valami rendkívüli. Pedig bolondja vagyok a regényeknek. — Hisz magad is kész regény vagy, Gáspár­kám ! — incselkedett vele Cselkó ; — csak nem akadt még eddig, a kj elolvasson. Ne félj, akad még ilyen bolond is ! — Röviden tehát, az én történetem a következő: Szerettem egy leányt és azt hittem egy ideig, hogy ö is szeret. Nem vagyok Tpoéta, Afrika is kiszárí­A CSÁRDÁBAN. — Ebner Lajos FESTMÉNYE UTÁN AZ 0. V. RÉSZÉRE FÁRA METSZETTE ÜJASSl A.

Next

/
Thumbnails
Contents