Ország-Világ, 1891 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1891-07-04 / 27. szám
.L évfolyam. Budapest, 1891 julius 4. 2?-ik szám. ORSZÁG-VILÁG Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatal- „ Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiában (Erzsébet-körút 12. sz. a.) és bármelyik hir- t p ELELOS SZERKESZTŐ. BENEDEK. EBEK. bél hirdetéseket John F. Jones et O (Páris), detési iroda útján. | | irodájától fogadunk el. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : ELŐFIZETÉSI feltételek: Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK A BUDAPEST, VII. KERÜLET, ERZSÉBET KÖRÚT 12. SZÁM, HOVÁ A LAPNAK SZÁNT KÖZLEMÉNYEK KÜLDENDŐK.Egész évbe........ - - 10 frt | Negyedévbe ... _ 2 fbt 50 kb pALLAL ÍROD. ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGHOZ Felevrk .......... ... 5 • Egy hóra 85 Egyes példányok 20 krért kaphatók Budapest, Erzsébet-körút 12.-ig*’ kkcskkméti utcza 6. sz.) küldendők. A NAGY JÁTÉK. regény. Irta TÁBORI RÓBERT. (Folytatás.) v. A fogadóteremben hárman maradtak hátra: Gerélyi, Cselkó és Dömsödi. Ez a fogadóterem olyan kényelmes otthon volt sajátképpen a ház intimebb ismerősei és barátai számára, egy darabka megmaradt fesztelenség abból az időből, mikor Tarnay még legényi életmódot folytatott. A sajátképi fogadóterem a lakás ellenkező oldalán feküdt s ott már a ház úrnője dominált. Cselkó érdeklődését nagyon felkeltötte az a néhány mondás, a melyet az imént Gerélyi ajkairól hallott. Érdekelte őt a grófnak egyénisége tisztán emberi szempontból, de mégis inkább mint hirlapiról. Gerélyi nevezetes emberré nőtte ki magát a közönség szemében a lefolyt négy év alatt és Cselkó, a szerkesztő már fontolgatta magában, mit szólnak majd hozzá az olvasók, ha csakis az ő lapja hozza az Afrika-utazó megérkezésének hírét s talán egyik-másik nevezetes epizódot élményeiből. Azért is inkább áthidalási szándékkal — így remélte t. i., hogy czélját elérheti — mint igazi érdeklődésből a gróf régebbi múltja iránt, kapaszkodott bele Gerélyi legutolsó szavaiba. — Visszhang, gróf úr ? nemde így mondta ? Pedig nincs csalfább valami, mint éppen a visszhang. Sokszor olyan irányba csal, ahova nem is akartunk elindulni. — Valóban igaza van, uram, — válaszolt mosolyogva Gerélyi. — Lám, mi sem állott ma este távolabb tőlem, mint az elmerengés, az elkalandozás a múltba. S íme, alig hogy egy perezre két ragyogó szembe tekintettem, már egészen benn valók a múltban. Az a két sugár szárnyakat öltött s elvitt engem oda, ahol első és utolsó regényemet átéltem. — Regény ? — Cselkó mohón kapott e kifejezésén — ha nem volna indiszkréczió, gróf úr... Tudja, hírlapíró vagyok és nálunk a kíváncsiság csaknem erény. — Mint a szimat a rendőrnél, — szólott közbe Dömsödi. — Nini Gáspárkám, hát te még itt vagy ? Rólad biz Isten egészen megfeledkezem ! Nem mennél te is befejezni azt, amibe kezdtél? — Mibe is kezdtem ? — Azt már én nem tudom, de annyi bizonyos, hogy egész életedben okos dolgot még nem fejeztél be. Dömsödi hetykén nevetett Cselkó szemei közé. — Most már azért sem megyek el, Palikám! Én is kiváncsi vagyok a gróf úr regényére. S ha érdekes, — a miben nem is kételkedem, — akkor elviszem egy másik laphoz, hogy a tiedet lefőzzem. Gerélyi türelmesen hallgatta végig a két aktagonista incselkedését. Kényelmesen elhelyezkedett azalatt egy támlásszékbe, rágyújtott egy szivarkára és nézte a fölfelé szálló füstfelhőket. Mikor pedig Cselkó szemközt foglalt vele helyet és Dömsödi a szomszéd asztalon levő albumokat kezdte nézegetni, a gróf csevegni kezdett: — Mondják csak uraim, voltak-e már olyan kedélyhangulatban, mikor az embert valami benső kényszer kergeti, elmondani azt, amiről hitte, hogy rég el van temetve szíve mélyében ?... Bizonyára már önök is voltak! S ha nálam ma szokatlanabbal erősen nyilatkozik ez a hangulat, vegyék tekintetbe, hogy négy év óta először vagyok barátaim körében — az egész időt pedig olyan vidékeken töltöttem, ahol a múlt fogalmát nem is ismerik. ...Pedig higgyék el nekem, a czivilizált ember minden érzésével a múltban gyökerezik. Az, amije van, nem elégíti ki, nem bízik abban, ami jön, de azt, ami volt, körülszövi a költészet és a fantázia minden ragyogásával. Hisz a pesszimizmus is, azért hódít olyan nagyon, mert nem talál a modern ember élvezetet a jelenben és a jövőben, hanem túlzott kultuszt űz a múltból! Dömsödi nagyot ásított a bevezetésre. Nem találta ezt egy csöppet sem érdekesnek. Szerencsére a gróf háttal volt feléje s így nem is vette észre a csekély érdeklődést, melyben reflekszióit a modern ember egyik díszpéldánya részesítette. — Azért is, — folytatta Gerélyi, — ne várjanak valami különösen meglepőt. Egyszerű történet az egész, — nekem érdekes, mert múltam, — de várjon önöket is érdekli-e majd, nem merem bizton állítani. Hisz alig van ember a mai időben, aki ilyesmit át nem élt volna már. — Én még nem! — kottyant belé Dömsödi, — különös igazán, hogy velem nem történt még teljes életemben valami rendkívüli. Pedig bolondja vagyok a regényeknek. — Hisz magad is kész regény vagy, Gáspárkám ! — incselkedett vele Cselkó , — csak nem akadt még eddig, aki elolvasson. Ne félj, akad még ilyen bolond is ! — Röviden tehát, az én történetem a következő: Szerettem egy leányt és azt hittem egy ideig, hogy ő is szeret. Nem vagyok a poéta, Afrika is kiszárt A CSÁRDÁBAN. — Ebner Lajos FESTMÉNYE UTÁN AZ Ó. V. RÉSZÉRE FÁRA METSZETTE VJASSIA.