Ország-Világ, 1893 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1893-07-02 / 27. szám

XIV. évfolyam Budapest, 1893 julius 2. 27-ik szám OfcSZÄG-VIIiÄG (L SZÉPlHODHliJVII ÉS ISJVIEBETTEHtJESZTŐ KÉPES HETIliAP 3 Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Kerepesi-út 1.) és bármelyik hirdetési iroda utján. ❖ Felelős szerkesztő: Dl YÁRADI ANTAL * Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Páris) irodájától fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, kerepesi-út 1. szám. hová a lapnak szánt közlemények küldendők. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész evre ................... ... 8 frt | Negyedévre............ . F élévre ............................... .. 4 » I Egy hóra.................. E gyes szám ara 20 kr., kettős számé 40 kr. 2 frt — kr. — » 70 » Az előfizetési pénzek csakis az • ORSZÁG-VILÁG« kiadóhivatalához (VIII., kerepesi-út 1. szám) küldendők. zt mondjak: a leghálátlanabb művészet a színművészét, Mig a költő örök hírnévre aspirál, mig az épitész, festő , szobrász, zenész, maradandó alkotásokba j rejti lelke ihletett lángját, — addig a szinész nap nap után tépi lelke virágainak szirmait s a futó idő hullámaiba szórja. Azok elviszik, elhordják, — néhány napig, néhány évig fenmarad ez vagy amaz alkotásá­nak a hire, emléke — de csak a mások száján, a mások betűiben — nem vezethetjük a kételkedő hall­gatót oda, a megalkotott műremek elé, mondván: »íme nézd, lásd, bá­muld, ismerd el, hogy igazat mond­tam, a mikor lelkesedve dicsértem ezt vagy amazt a színpadi alkotást..« Hiába . . . nincsen, nyoma veszett. A szobor, épület, festmény meg­marad, a költemény nemzedékről nemzedékre száll. . . Csak az, a mit a szinész alkot, merül el az alkotás után, nyomban a megsemmisülés végtelenébe s pusztán azok emlé­kezetében él, a kik látták, hallották .. A másik bilincse a költőnek, mű­vésznek, a melylyel a művészetek Istene megverte őket, az, hogy a leg­szűkebb határok közé szorította: egy nemzet, egy nemzet nyelvének bás­tyáin, szivén, lelkén belül. Ha ez a nemzet világhírű: színésze, költője is az. Ha nem: úgy a maga szűk körében hervad és enyészik el, gya­korta még a félreismertetéssel, a durva irigység, kaján közö­nyösség ellenséges hatalmaival küzdve s csak holta után tartják arra méltónak, a mit életében rég megérdemelt. Kinskyné-Pálmay Ilka ez utóbbi átok-bilincs alól ment. Még az , irigység is elismerte tehetségét s ha voltak — de aligha voltak — ellenségei, azok is meghajoltak sikerei előtt. Az egy nemzet és nyelv körére szorított tevékenység mezejét pedig úgy tudta vas- { szorgalommal kitágítani, hogy fáradságot nem ismerő erős akarattal 1 tanult meg idegen nyelveket s azokon legjobb szerepei nehányát, hogy akár Német-, akár Francziaországban fölléphetett bennük. Föllépését siker koronázta. Nem első, nem utolsó példa rá, hogy hazai művészeink, művésznőink a külföldre mennek bol­dogulni. Az operai szakmán ez természetes, mert a mi operánknak csak immel-ámmal kell a hazai. Előbb külföldre kell mennie s a magyar tehetségnek, hogy itthon kelete legyen. Ez a szerencsétlen változás már nem egy művészünk és művésznőnkbe került; a kit a külföld méltányolt akkor, a midőn a mi dicsőséges operánknak nem kellett — és sok százezer forintunkba is, mikor a külföldön hírnévre szert tevő művészt vagy művésznőt arany­esővel kellett visszacsalogatni, haza, a hová pályája kezdetén olcsón a szívesen szerződött volna. A népszínmű és operette díváinak ilyetén kivándorlására azonban igen kevés példa van, az állandó kitelepü­lésre Pálmay Ilka az első. Itt hagyott bennünket, elment Bécsbe: tetszett, elment Berlinbe tetszett egy szóval: ott ragadt, a népszínház igazga­tója pedig vakarhatta a fejét, hogy mit csináljon? honnét? miképen pó­tolja az »isteni Ilkát« ? Példáját azóta többen is követték, — legutóbb Küry Klára, kinek ber­lini sikereiről csak a minap olvas­tunk. Pálmay Ilkának azonban, — mig Küry Klárának még a külföldi vendégszereplést is rossz néven vették némelyek — még az állandó Bécsbe szerződést is megbocsátották, úgy- annyira, hogy mikor pár évvel ezelőtt hazajött néhány vendégföllépésre, a lelkesült publikum kifogta lovait és diadalszekeret csinált a hintájából! De mikor művészetének és chic-jének nem lehet ellenállani! Tényleg egyike azon művésznőknek, kik az igazi tehetség isteni adományával megáldva, képesek magát a fekete haragot piros vidámsággá változtatni s a nagyközönséget egy csapásra meg­hódítani. Megjelenése mint a futó tűz hat a nézőkre, öltözékei nemcsak brilliánsak, roppant drágaságuk által meglepők, de finom ízlésük, stylszerűségük által valósággal tündér-hatással vannak még a publikum női részére is. No már most vegyük Kinskyné-Pálmay Ilka.

Next

/
Thumbnails
Contents