Ország-Világ, 1894 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1894-07-01 / 27. szám

XV. évfolyam Budapest, 1894 julius 1. 27-ik szám ORSZflG-VIIiÄG q SZÉPIRODALtMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ RÉPES HETIIiAP q Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7) és bármelyik hirdetési iroda utján. Felelős szerkesztő: D* YÄRADI ANTAL Franczia-,Angolorszag-,Belgium- és Hollandiából hirdetéseke John F. Jones & Cie. (Páris) irodájától fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VIII. kerület, kerepesi-út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre ........................... 8 frt I Negyedévre ................ 2 írt — kr. F élévre................................... 4 » I Egy hőra.....................— » 70 > E gyes szám ára 20 kr. Az előfizetési pénzek csakis az »ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZ VÉN Y-TÁRSASÁG«-hoz az »ORSZÁG-VILÁG« kiadóhivatalának (Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám) küldendők. Kr­Cannot meggyilkolása adi Carnot, a franczia köztársaság feje, áldozatul esett egy orgyilkos fanatizmusának. Mikor a lyoni nép déli vérének egész lelkesedésével veszi körül a népszerű elnököt, az ujjongó tömeg közt akad egy gonosztevő, a ki tőrrel ront rá és halálos sebet ejt rajta. Távoleső utczákon még mit sem sejtve éljenzik nevet, a színházban ünnepi közönség vár megjelenésére: s akkor Carnot már haldokolva, sápadtan fekszik egyszerű vaságyán. Rettenetes véletlen volt-e, vagy a gonosztevőnek ügyes számítása: a tőr halálos sebet ejtett az elnökön. Néhány óra még, a mit a tudós orvosok hasztalan igyekeznek megnyújtani: s Carnot meghalt, mint áldozata a legborzasztóbb, legelítélen- dőbb politikai gyilkosságnak, a mit az újabb időkben megértünk. Mikor hét évvel ezelőtt megválasztották a köztársaság elnökévé, díszes méltóságát nem annyira a maga népszerűségének, mint ellenfelei versengésének köszönhette. S mindmáig a szónoknak, az államférfiúnak minden csillogó tu­lajdonai nélkül is megszerezte népé­nek tartós, erős szimpathiáját. Karakterének tisztaságával ki­pótolta, ha hiányzott volna valami nagyságából. Ezért fogadta bizalom és jóakarat minden lépését; a gyanú­sítások, denuncziálások idejében, mikor a Panama-botrány piszokjába okkal vagy ok nélkül belemártották a közélet minden szereplőjét, Carnot nevét a gyanúnak egy cseppnyi foltja sem érhette. Annál meglepőbb és annál ijesz­tőbb az a hír, a melyik most a hét elején bejárta Európát. Hát hogy szolgált rá Carnot annak az idegen suhancznak a boszújára? És mi oka lehetett ennek a jöve­vénynek, hogy kezét fölemelje az elnök ellen ? Szomorú, hogy nem válaszolha­tunk egyik kérdésre sem. Amaz nem volt zsarnok, népének jogait tipró, hatalmával visszaélő ember: emez nem volt, nem lehetett az elnyomott nemzet képviselője, nem a népakarat kifejezője. ’ Ostoba fanatizmus, érthetetlen őrültség, semmi egyéb. És rossz időkre vall, hogy ennek az őrültségnek híve van akár­hány, hogy az egész franczia nemzet gyászába belévegyül egy kis töredék ujjongása is. Mert kétségtelen, hogy anarchista kéz munkája volt ez az utálatos gyilkosság. A parlament felriasztásánál, vendéglők, templomok összerombolásánál nem állanak meg: odanyúl kezük a legfelsőbb polczhoz s egy védtelen pillanatban leszúrják az állam első emberét. Miért? Nincs okuk rá. Se Carnot maga, se kormányai nem kelthették fel gyűlölségüket. De miért pusztítottak vendéglőt, templomot azelőtt? Politikai elv, úgy látszik, nem vezeti kezüket; logika nem irányozza cselekedeteiket. Fölébredt és vissza-visszatérő állatias- ság, morális elzüllés, értelmi korlátoltság lehet csak rúgója vagy magyarázata annak a bűn- lajstromnak, a mi eddig is már az anarchistákat terheli. Most elkövették a legborzasztób­bat, tetézték a legnagyobbal minden vétküket. Ha elnyomott szekta len­nének, talán titkos szimpathia kelne irántuk akárhány szívben : így csak irtózatot és megvetést ébresztenek mindenütt. Carnot idegen ember volt nekünk; érdekek, érzések hozzánk nem fűz­ték: s most, hogy ravatalánál meg­állunk, mégse csak kíváncsiságból tesszük, hanem a részvét vezet hozzá. A részvét, a mit egy helyét dere­kasan megálló, karakterével impo­náló, tapintatával bizton vezető ember eleste mindnyájunkban kelt­het ; s mellette tán az ijedtség, hogy már ilyen emberekre is kiveti háló­ját, ilyen magasban is biztos kézzel dolgozik már az alattomos forrada­lom, ellensége a mai társadalomnak s benne mindnyájunknak. Carnot eleste tán szervezkedésre szólítja a franczia államot; tétlenül nézni ezt a forradalmat tovább nem lehet. SADI CARNOT

Next

/
Thumbnails
Contents