Ország-Világ, 1929 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-06 / 1-2. szám

Szerkesztőség: Budapest, VI., Horn Ede-utca 18., földszint I. Kiadóhivatal címe: Budapest, V. kerület, Hold-utca 7. szám. Kiadótulajdonos: DR. FALK ZSIGMOND. Telefon: Aut. 233-67 és Aut. 236-02 Egyes szám ára 40 fill. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FALK ZSIGMOND ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .. .. 10 pengő. | Negyed évre .. 3 pengő. Fél évre .. .. 5 pengő. | Egyes szám ára .. 40 fillér. Külföldi előfizetésekhez a postai viteldíj is csatolandó. M Oíven év a magyar irodalomban ritka kor egy szépirodalmi lapnál s ha ma az Ország- Világ a legöregebb kollégái közt, nem tehet róla és nem is nagyon érzi meg. A szépirodalmi lapok nálunk a szer­kesztőjüket jelentik. Herczeg Ferenc egy az Uj Időkkel, amint Kiss József az volt a Héttel. Mi túléltük valahogy halottainkat. Ábrányi Emil, Beöthy Zsolt, Váradi Antal az Ország-Világ régi szerkesztői, ma csak az irodalomban élnek. Mai vezérünk sem akar mást, csak épp a nyomukba lépni azzal, hogy amit ad: irodalom. A magyar irodalom a mi program- műnk, minden magyar tehetség minden magyar őszinte betűje. A kereszténységet nem mi fedeztük fel, életkorhoz, irány­hoz semmi közünk, hozzánk egyformán el lehet jönni mezítláb s etikettben, a mi olvasónk a magyar család és aki a magyarság szent és széttéphetetlen egyetlen nagy családnak ünnepi fény- sugára, az itt kigyúlhat, világolhat. Nem próbáljuk ábéce-rendbe szedni azokat, akik írtak és írnak ná­lunk. Világhírűek vannak köz­tük, a magyar irodalom fé­nyes, ünnepi nevei. Érdem­rendjeinket hozzák utánunk mások egyszer majd... Mi most itt harcban állunk s szürke poros gúnyában. Egyik strázsánk Kassán él, Váradról ír a másik. Pesten is akad még poétánk, regényírónk és vezérlő csillagunk. Az Isten áldjon meg benneteket mind, akik éltek bennünk, kik akarjátok a magyar lélek egy­ségét. Ha mi ünnepi bankettre hívnánk benneteket, de sokan nem kapnátok vízumot. De sokan nem volnátok fényes ünnepi öltözetben. S meg­irigyelnénk mind a cigányt, amikor tust húz, mert nagyon ritkán tányérozunk. A mi ünnepünk nem is ünnep, se a gyönyörű mozisztár, se a Cordatic pneu ebben a szám­ban föl ne ragyogjon. Kö­szöntjük itt a magyar népet. A ma­gyar nőt, aki ma is anya mert lenni. A magyar férfit, aki ma is hisz még a munkában. Élet, munka és hit akarunk lenni mi magunk is ... SZEKFU GYULA Ú3 KÖNYVE. Fajának nagy fantáziájával, magyar nyughatat- lanságának buja, vad energiájával itt áll előttünk Bethlen Gábor, hogy mérhetetlen nagy önzésének józan céljait érje el egy századok előtti egész Európát feldúló viharban. Sehol a hősi dicsfény, a nagy hazafi költött legendájának egyetlen ríme sem cseng föl Szekfű könyvében. Ember ő is csak, mint a száműzött Rákóczi. Született, élt és meehalt, hogv közben eev darab történelmet is csinált, abban nincs semmi rendkívüli. Magáért volt s mindenért tudott harcolni, amire szüksége volt. Hogy sokat akart és sokszor nemhiába. Ez volt benne a történelem. Józan, egyszerű, tisztán látó mondatok követ­keztetése a Szekfű Gyula történetírása s a nép, a gyermek sohasem szeretheti az ő koturnustalan hőseit. Uj könyvének előadása nemesen egyszerű, anyaga világosan elrendezett. A portré, amit SZEDERKÉNYI ANNA. festett, tökéletes. Bethlen Gábor egyszerű székely nemes, ki törökül ért és törökként indul diploma- táskodni. Jó koponya és a kardhoz is ért. Szük­sége van rá a fejedelemnek és a portának. Minden rést meglát a beteg Erdély bomló szervezetén. Erős és okos, azonnal cselekvő. Ármányon, fog­ságon, számkivetésen át is Erdély ura lesz, célja az egész Magyarország, álmai: a cseh korona és út Lengyelországhoz. Az eredmény egy csomó ma­gyar vármegye és királyi adó és pár német tudós és velencei csillár, meg barokkfényűzés Gyula- fehérvárt. Korán meghalt, mint annyi magyar úr, mert mértéktelenül evett és ha nem is mértéktelenül, de sokat ivott, sokat izgult és sokat volt fegyver­ben. A vallásszabadságot is emlegette célul. Igen, a saját vallása szabadságát. A cuius régió, cuis religio elve nála sem volt más, mint a többi és ősibb nagybirtokosnál. Érzékeny volt és hiú is bizonyosan. Sok szertelenségéből épült hatalmas magyar önzés. Diplomata, hadvezér. Nem állam­férfiú. Mert Bethlen Gábor győzött, uralkodott ex­portált. Okos volt, gazdag és igazi magyar: önmagával törődött. Késő férfikorának volt egy tette: a brandenburgi házasság, mely talán pár évtizeddel megtoldott életével egy erős dinasztiát teremt, mely alatt egy nép kivirágzik. De Bethlen Gábor korán meghalt és a népnek, a magyar­ságnak kevés haszna volt a székely Napóleonból. S az államférfiú az, aki államot teremt. Aki meg­tart és élő,’egészséges szervezettel ad át egy álla­mot önmagának vagy utódjának. És ilyen férfi nagyon kevés akadt a magyar históriában. Bethlen Gábor sem gondolt ilyesmire erősen. Önmagát ajándékozta meg avval, amit elért egy három darabra tépett ország romján. A nyughatatlan magyar kard ka­landos, rabló életét Szent István kíméletlen fegyelme európai or­szággá avatta. De a vad tenger minden viharban újra kiáradt, nagy, fáradt, félbemaradt merészkedései után az optimizmus illúziókban hívő részeg elpihenésével úgy bí­zott önmagában, hogy eltűrte leg­erősebb fiai önzését. Hunyadiak és Rákócziak mérhetetlen nagy hősi tobzódása vérben és földben ked­ves volt neki. Dózsa és 1848. forradalma az urak kardjába és karjai közé omlott; még egy utolsó szembekötősdi a világháború előtt s íme, a csonka, szegény, független mai Magyarország. Szekfű Gyula tisztán lát és az ünnepi menték alól hiába nyúlnak a díszkardhoz. A tegnap és a tegnap­előtt híres, nagynevű fejedelmei nem néztek tovább önmaguknál s legendájuk hazug és megtépett. Török és német áfium annyit sohsem ártottak, mint a mi nagy magyarjaink sekély önzése. A nép és a magyar jövő számkivetésben J

Next

/
Thumbnails
Contents