Ország-Világ, 1930 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-19 / 1-4. szám
Budapest, 1930 január 19. RSZÁOVlUÍO - - .. - - ■ ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------* Szerkesztőség: Budapest, VI., Horn Ede utca 18., földszint 1. Kiadóhivatal címe: Budapest, VI., Aréna út 122. szám. Kiadótulajdonos: Dr. Fálk Zsigmond. EGYES SZÁM ÁRA 40 FILLÉR. KÉPES HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre .. .. 12 pengő. II Negyed évre .. .. 4 pengő Fél évre ........ 6 pengő. || Egyes szám ára 40 fillér. Külföldi előfizetések a rendes díj duplája. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FALK ZSIGMOND '5. évfolyam.1 1—4. szám. Új esztendő küszöbén állunk, telve siittel, reménységgel, bizalommal. Dolgozunk mindnyájunk sorsának jobbrafordulásáért, bízunk minden családját és hazáját szerető igaz magyar támogatásában, teiszünk a mi sokat szenvedett drága magyar Hazánk feltámadásában. • Az „ORSZÁG-VILÁG" szerkesztősége. Idegenforgalmunk és a magyar sajtó. Írta Dr. TORMAY GÉZA m. kir. keresk. államtitkár. Nagy örömmel hallottam Bod János kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a legutóbb elhangzott kijelentését, hogy gazdasági politikájában fontos szerepet szán az idegenforgalom fellendítésének minden rendelkezésre álló eszközzel való kifejlesztésére. Az idegenforgalom gazdasági, társadalmi és politikai jelentősége közismert s így ehelyt talán felesleges erről eszmecserét folytatnom. Itt az eszközök egyikéről, a sajtóról, helyesebben a magyar sajtó szerepéről szeretnék egyet s mást elmondani. Az idegenforgalom fejlesztésének kérdése ma már tudományos kutatás tárgya. Itália átérezve e kérdés horderejét, a római egyetemen tanszéket állított e szakra. Az idegenforgalom tudós professzora Mariotti, nemzetünk barátja. Alkalmam volt vele Rómában a most letűnt évben eszmecserét folytatni a bennünket is érdeklő kérdésekről. Ő tőle hallottam, milyen érzékeny virágszál az idegenforgalom, mennyire ügyelni kell, hogy avatott kézzel bánjunk vele, nehogy egy elhibázott mozdulattal elhajlítsuk magunktól. A kormány, amikor életrehívta az Országos Idegenforgalmi Tanácsot, egy nagyjelentőségű lépést tett. Szakembereket kapcsolt maga mellé és egyesítette az erőket. A tanács végrehajtóbizottsága serényen dolgozik s a teendőket megállapítva, azok gyakorlati megvalósítását megkezdte. Az idegent idetoborzó külföldi propagandát, amennyire a korlátolt anyagi eszközök engedték, a tanács megindította s ma már mintegy 10.000 igen szép, mélynyomású plakátunk díszeleg a külföld fontosabb vasúti gócpontjain, szállodáiban, fürdőhelyein, stb. A prospektusok tízezrivel küldettek a szervezetek által külföldre. Készül a többnyelvű idegenvezető stb. stb. A külföldi propaganda azonban nem elég, szükséges, hogy itthon is mindent megtegyünk azért, hogy az idegen előtt, bár lecsökkentett természeti kincseinket, de emellett magasan álló kultúránkat, művészetünket, elsőrangú gyűjteményeinket és történelmi emlékeinket feltárjuk és mindennek olyan keretet biztosítsunk, amely az itt tartózkodást az idegenre nézve élvezetessé és hasznossá teszi. Az itt megforduló idegenek lesznek a legjobb propagandistáink a külföldön. Ehhez a munkához szükséges a magyar sajtó közreműködése. A sajtónak ébren kell tartani és bele kell vinni a köztudatba a teendőket. Át kell éreztetnie, hogy az első magyar, akivel a külföldi turista csonka határainkon átlépve találkozik, katonája az ügynek. Szüntelenül hangoztatnia kell, ha ez nem elég, ostoroznia kell a viszszásságokat, követelnie kell a tisztaságot, rendet, a szépet, mindenütt, de elsősorban ott, ahol az idegen idejét tölti. Az idegent pompás fővárosunk kétségtelenül elbájolja, de sok közülök szeretne mélyebben belebocsátkozni országunk tanulmányozásába. Rengeteg látnivaló van vidékünkön is. Az Alföld rónái, nagy tavunk kies bája, a délibáb, a rengő kalászerdő, a páratlan hortobágyi napnyugta, vidéki városaink történelmi emlékei, egy-egy színpompás országos vásár, a népművészet remekei rengeteg idegent érdekelnek, csak az a baj, hogy örvendetes kivételektől eltekintve a fejlettebb igényű idegent csak elvétve tudjuk mindezekhez hozzájuttatni, mert valljuk be, sokszor félünk, hogy a táj, a hatalmas tó báját és emlékekben gazdag városaink érdekességét, a műgyűjtemények élvezetét egy rossz szállodaszoba, avagy egy tisztátalan étterem stb. emléke nem fogja-e lerontani. Nemzeti sajátosságaink, művészetünk, dalaink, zenénk, népművészetünk elsősorban érdekli a messzeföldről idejövő idegent. Ezeket meg kell őriznünk, ki kell fejlesztenünk. Ennek szükségét be kell vinni a köztudatba. E téren már sok történt, de ez még nem elég. Ehhez a munkához felvilágosító, útbaigazító belső propaganda is kell. Ehhez kérem a magyar sajtó támogatását. * * * A magunk részéről nem fűzünk semmi kommentárt az államtitkár úr cikkéhez. Hiszen olyan őszintén és precízen írta azt meg, hogy nem is lehet. Azonban le kell szögeznünk, hogy amikor egyesek dühösen támadják a kormány idegenforgalmi politikáját, minden bizonnyal nem ismerik dr. Tormay Géza államtitkár urat. Mert, ha ismernék valószínűleg tudomásukra jutott volna az államtitkár úr ezen nagyjelentőségű cikkének legalább is a lényege. Igenis van idegenforgalmi propaganda és ez helyes. Mert azt a legrosszabb indulatú ember is elismerheti, hogy egy ilyen nagykoncepciójú, fontos pozíciót betöltő állami főtisztviselő objektíven ítéli meg a helyzetet. Mi kötelességünket véltük teljesíteni, midőn felkértük a magyar közéletnek ezt a kiválóságát, hogy ez ügyben nyilatkozzék. Felvilágosítani a közvéleményt arról, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban milyen produktív és intenzív munka folyik sokkal becsületesebb magyar törekvés, mint lényegtelen még elintézésre váró részletkérdéseket rosszakaratú beállításban kolportálni. Sz. Dr. Tormay Géza államtitkár, a sarokban, Dr. Kossuth Lajos Gábor miniszteri titkár, az államtitkár titkára, a középen Szentiványi György, lapunk tudósítója.