Ország-Világ, 1930 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-19 / 1-4. szám

Budapest, 1930 január 19. RSZÁOVlUÍO - - .. - - ■ ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------* Szerkesztőség: Budapest, VI., Horn Ede­ utca 18., földszint 1. Kiadóhivatal címe: Budapest, VI., Aréna­ út 122. szám. Kiadótulajdonos: D­r. Fálk Z­s­i­g­m­­o­n­d. EGYES SZÁM ÁRA 40 FILLÉR. KÉPES HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre .. .. 12 pengő. II Negyed évre .. .. 4 pengő Fél évre ........ 6 pengő. || Egyes szám ára 40 fillér. Külföldi előfizetések a rendes díj duplája. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FALK ZSIGMOND '5. évfolyam.1 1—4. szám. Új esztendő küszöbén állunk, telve siittel, reménységgel, bizalommal. Dolgozunk mindnyájunk sorsának jobbrafordulásáért, bízunk minden csa­ládját és hazáját szerető igaz magyar támogatásában, teiszünk a mi sokat szenvedett drága magyar Hazánk feltámadásában. • Az „ORSZÁG-VILÁG" szerkesztősége. Idegenforgalmunk és a magyar sajtó. Írta Dr. TORMAY GÉZA m. kir. keresk. államtitkár. Nagy örömmel hallottam Bod János keres­kedelemügyi miniszter úrnak azt a legutóbb elhangzott kijelentését, hogy gazdasági poli­tikájában fontos szerepet szán az idegenfor­galom fellendítésének minden rendelkezésre álló eszközzel való kifejlesztésére. Az idegenforgalom gazdasági, tár­sadalmi és politikai jelentősége köz­ismert s így ehelyt talán felesleges erről eszmecserét folytatnom. Itt az eszközök egyikéről, a sajtóról, helye­sebben a magyar sajtó szerepéről szeretnék egyet s mást elmondani. Az idegenforgalom fejlesztésének kérdése ma már tudományos kutatás tárgya. Itália átérezve e kérdés hord­­erejét, a római egyetemen tanszéket állított e szakra. Az idegen­forgalom tudós professzora Mariotti, nemze­tünk barátja. Alkalmam volt vele Ró­mában a most letűnt évben eszme­cserét folytatni a bennünket is ér­deklő kérdésekről. Ő tőle hallottam, milyen érzékeny virágszál az ide­genforgalom, mennyire ügyelni kell, hogy avatott kézzel bánjunk vele, nehogy egy elhibázott mozdulattal elhajlítsuk ma­gunktól. A kormány, amikor életrehívta az Országos Idegenforgalmi Tanácsot, egy nagyjelentőségű lépést tett. Szakembereket kapcsolt maga mellé és egyesítette az erőket. A tanács végrehajtóbizottsága serényen dolgozik s a teendőket megállapítva, azok gyakorlati meg­valósítását megkezdte. Az idegent idetoborzó külföldi propagandát, amennyire a korlátolt anyagi eszközök enged­ték, a tanács megindította s ma már mint­egy 10.000 igen szép, mélynyomású plakátunk díszeleg a külföld fontosabb vasúti gócpont­jain, szállodáiban, fürdőhelyein, stb. A pros­pektusok tízezrivel küldettek a szervezetek által külföldre. Készül a többnyelvű idegen­vezető stb. stb. A külföldi propaganda azon­ban nem elég, szükséges, hogy itthon is mindent megtegyünk azért, hogy az idegen előtt, bár lecsökkentett természeti kincseinket, de emellett magasan álló kultúránkat, művé­szetünket, elsőrangú gyűjteményeinket és tör­ténelmi emlékeinket feltárjuk és mindennek olyan keretet biztosítsunk, amely az itt tar­tózkodást az idegenre nézve élvezetessé és hasznossá teszi. Az itt megforduló idegenek lesznek a legjobb propagandistáink a kül­földön. Ehhez a munkához szükséges a magyar sajtó közreműködése. A sajtónak ébren kell tartani és bele kell vinni a köztudatba a teendőket. Át kell érez­tetnie, hogy az első magyar, akivel a külföldi turista csonka határainkon átlépve találkozik, katonája az ügynek. Szüntelenül hangoztatnia kell, ha ez nem elég, ostoroznia kell a visz­­szásságokat, követelnie kell a tisztaságot, ren­det, a szépet, mindenütt, de elsősorban ott, ahol az idegen idejét tölti. Az idegent pompás fővárosunk kétségtele­nül elbájolja, de sok közülök szeretne mé­lyebben belebocsátkozni országunk tanulmá­nyozásába. Rengeteg látnivaló van vidékün­kön is. Az Alföld rónái, nagy tavunk kies bája, a délibáb, a rengő kalászerdő, a pá­ratlan hortobágyi napnyugta, vidéki városaink történelmi emlékei, egy-egy színpompás or­szágos vásár, a népművészet remekei ren­geteg idegent érdekelnek, csak az a baj, hogy örvendetes kivételektől eltekintve a fej­lettebb igényű idegent csak elvétve tudjuk mindezekhez hozzájuttatni, mert valljuk be, sokszor félünk, hogy a táj, a hatalmas tó báját és emlékekben gazdag városaink érde­kességét, a műgyűjtemények élve­zetét egy rossz szállodaszoba, avagy egy tisztátalan étterem stb. emléke nem fogja-e lerontani. Nemzeti sajátosságaink, művésze­tünk, dalaink, zenénk, népművésze­tünk elsősorban érdekli a messze­­földről idejövő idegent. Ezeket meg kell őriznünk, ki kell fejlesztenünk. Ennek szükségét be kell vinni a köz­tudatba. E téren már sok történt, de ez még nem elég. Ehhez a munkához felvilágosító, útbaigazító belső pro­paganda is kell. Ehhez kérem a ma­gyar sajtó támogatását. * * * A magunk részéről nem fűzünk semmi kommentárt az államtitkár úr cikkéhez. Hiszen olyan őszintén és precízen írta azt meg, hogy nem is lehet. Azonban le kell szögeznünk, hogy amikor egyesek dühösen támadják a kormány idegenforgalmi poli­tikáját, minden bizonnyal nem ismerik dr. Tormay Géza államtitkár urat. Mert, ha ismernék valószínű­leg tudomásukra jutott volna az államtitkár úr ezen nagyjelentőségű cikkének legalább is a lényege. Igen­is van idegenforgalmi propaganda és ez he­lyes. Mert azt a legrosszabb indulatú ember is elis­merheti, hogy egy ilyen nagykoncepciójú, fontos pozíciót betöltő állami főtisztviselő objektíven ítéli meg a helyzetet. Mi kötelességünket véltük teljesíteni, midőn fel­kértük a magyar közéletnek ezt a kiválóságát, hogy ez ügyben nyilatkozzék. Felvilágosítani a közvéleményt arról, hogy a keres­kedelemügyi minisztériumban milyen produktív és intenzív munka folyik sokkal becsületesebb magyar törekvés, mint lényegtelen még elintézésre váró rész­letkérdéseket rosszakaratú beállításban kolportálni. Sz. Dr. Tormay Géza államtitkár, a sarokban, Dr. Kossuth Lajos Gábor miniszteri titkár, az állam­ti­tkár­ titkára, a középen Szentiványi György, lapunk tudósítója.

Next