Ország-Világ, 1931 (52. évfolyam, 1-14. szám)
1931-01-04 / 1-2. szám
2 ORSZÁG-VILÁG r egész raja kísérte és ehhez tartozott az utcai világítás bevezetése is, amelyet József császár leiratával hagytak jóvá. A lámpák felállítási Az első pesti gázgyár (Fametszet a 60-as évek elejéről. Körülbelül ebben a formájában áll ma is a Tisza Kálmán téri gyár) költsége darabonként 7 frt 40 kr-ba került és azok felszerelésének napját újévre, 1790 januáráre tűzte ki a kamara igazgatósága. A fővárosi magisztrátus a lámpák elkészítésével és felállításával a bádogoscéhet bízta meg és ugyanakkor szerződést kötött Lechner Ferenc bécsi polgárral, akinek tiszte az volt, hogy a lámpákat olajjal ellássa és rendben tartsa. Lechner kezelte a bécsi lámpákat is, akinek avatottsága és gyakorlati tudása lebegett Buda magisztrátusainak szeme előtt. A bádogos céh sietett a munkával, hogy az újesztendő első napjára elkészüljön a lámpákkal. És az 1790-ik újesztendő első éjjelén Pest utcáin kigyultak az első olajlámpák! Amikor pedig bandérium és harangzúgás mellett Bécsből Budára visszaszállítják a szent koronát, 1790 február 21-ikén este Buda és Pest kivilágítva ünnepel! Ez az első eset, hogy a budai és pesti uccai lámpák komoly, ünnepi szerephez jutottak. Jó idő telt el, amíg modernizálódtak az uccai lámpák és a bádog olajlámpás helyét elfoglalta az előkelő, bécsi mintájú, hengeralakú, liliomüveges lámpás. Természetesen idő kellett ahhoz is, amíg rájöttek, hogy a lámpa sokkal jobban és tisztábban világít, ha lángjára harangalakú üvegkéményt tesznek. A lámpaüveg aztán ismét új fejezetet jelentett a világítás történetében. Egyébként a magánlakásokban sem volt sokkal jobb a világítás. Ott is olaj égett a különböző formájú lámpákban, vagy faggyúgyertya világított, mert a XIX. század első negyedében csak faggyúgyertyáról lehetett szó. Ilyenek voltak a világítási állapotok a XIX. század első felében is, amikor 1818-ban Simonin, 1820-ban pedig Manjut először állított elő Párizsban stearingyertyát, amelyek természetesen hamar népszerűek lettek. Hol volt még ezekben az időkben a petróleumlámpa ?! A világításnak ezt a formáját rendszeresen . . . ” csak 1895 óta használták, amikor azonban Amerikát követve, Európában is utánozni kezdték a petróleumlámpát (közben tíz év múlott el) és amikor az, mint újdonság nálunk is megjelent, már itt találta a gázvilágítást ! II. A gázvilágítás kora. Máig sincs eldöntve, hogy ki fedezte fel a világítógázt ? Első gyakorlati alkalmazója , az angol William Mudroch volt, aki 1792-től 1802-ig kísérletezett, hogy kőszénből — nagy mennyiségben — miképen lehet gázt előállítani. A furcsa találmány híre Pestre is eljutott és 1816 nyarán Tehet Lajosnak, a Nemzeti Múzeum gondnokának kísérletei során már sikerült világítógázt előállítani és a Nemzeti Múzeumban meggyújtotta az első gázlángot. Amikor 1837-ben megnyílik a Nemzeti Színház, az egyik szenzációja, hogy gázzal világítják! A negyvenes években — mivel már Bécsnek volt gázvilágítása — Pesten is tanácskoztak, hogy bevezetik. Végül egy vállalkozó társaság nevében Frigieri lovag teszi meg az ajánlatot azzal, hogy abban az esetben, ha Pest város tanácsával sikerül megállapodnia és megépíti a pesti gázfejlesztőt, az épülő Lánchídra csövet szerel és azon vezeti át a gázt Budára is. A gázvilágításból azonban nem lett semmi. Legendák maradtak ránk arról, hogy a régi pesti és budai polgárok egyike-másika milyen erélyesen foglalt állást az új világítási mód bevezetése ellen. Olyan is akadt, aki még az olajjal való utcai világítást is sokallotta. Pest város tanácsa újból tárgyalásokat kezd, most már azonban egy boroszlói gáztársasággal, aki 25 éves konceszsziót kér. A tanács tervbe veszi és meghatározza az utcai lámpák fogyasztását, azok lángjának szélességét, magasságát, alakját, erősségét, kiköti, hogy a gáztársaság ünnepélyek alkalmával luxusvilágítást köteles saját költségén rendezni és hogy a színházak és a redout kivételével a városi intézmények helységeit az utcai lámpákéval, egy áron világítja, végül, hogy a Rókus-kórház világítását pedig teljesen ingyenesen látja el a gáztársaság. És 1846 végén úgy a külső, mint a belső tanács alapos tárgyalás után meg is kötötte a társasággal a szerződést, azonban ebből a tervezetből sem lett valóság. A boroszlói vállalkozók addig készülődtek, míg elszaladt az építkezésre alkalmas idő. Jött 1848—49. A világítás tekintetében pedig maradt minden a régiben, vagyis csak a Nemzeti Színházban világított gáz, meg egy-két kereskedő boltjában és a Pilvax-kávéházban. A Nemzeti Színháznak már a negyvenes évek legelején saját gázfőzője volt. A házi tűzön főtt gázzal világították a nemzet első színházát. Az ötvenes évek elején a Kerepesi úti temető szomszédságábanmár építették a nagy gázgyárat és akkor megtiltották a Nemzeti Színháznak, hogy továbbra is maga fejlessze a légszeszt. Attól fogva aztán a légszeszgyárból börtöm- Lámpagyűjtó az olajlámpák korában Olajlámpavilágítás az Erzsébet téren 1840 körül (Eredetije a főv. múzeumban) Százötven év előtti olajlámpás Buda-utcáin A székesfőv. gázművek Rákóczi út 18. sz. alatti bemutató helyisége Gázpavillon az 1930. évi tavaszi vásáron Az óbudai gázgyár vasúti kocsibuktatója 1931 január 4.