Ország-Világ, 1933 (54. évfolyam, 5-24. szám)

1933-03-16 / 5-6. szám

2 ORSZÁG-VILÁG 1933 MÁRCIUS 16 társként lépjek be a bérletbe. A vég­­kielégítésem tekintélyes összeget tett ki és ezenkívül ügyvédfivérem 40 millió koronát ajándékozott nekem. Mindkét összeget a bérletbe fektettem, amely szerződésileg közös tulajdonunkká vált annak ellenére, hogy alperes vajmi kevés anyagi eszközzel járult a vállal­kozás megindításához. A bérlet egy évig volt a mienk. Egy év rám nézve szakadatlan munkát jelentett, de egy­­egyúttal a betegápoló szerepét is. Mert Gerő társi teendőit akként végezte, hogy hosszú hónapokon keresztül be­tegen feküdt a penzióban és a veze­tésben közreműködni nem tudott. A jövedelmet megosztottam vele, ami­ért ő látszólag hálásnak is mutatkozott, mert égre-földre esküdözött, hogyha egész életén keresztül dolgoznék is ér­tem, akkor sem tudná leróni tartozását. Megígérte, hogy egészsége helyreállí­tása után azonnal házasságra lép velem. — 1926 nyarán önálló penziót nyi­tottam, alperes pedig, miután már több sikertelen konjunktúra vállalkozásba kez­dett, továbbra is nyomomban maradt, sőt még ragaszkodóbbnak bizonyult, mint valaha. Egy év múlva végre sike­rült Gerőnek egy elsőhetes mozi bérletét megszereznie és ettől kezdve felfelé ívett életpályája. De ebben az időben Gerő még nálam érkezett és H­ n láttam el egyébként is mindennel. fi­ eGareL yó <=<■"> volt­ férfi p«. ..sg meg sem­­ eit­ 5ették az általam nyújtottak ellenértékét. — 1929. év nyarán — folytatta ke­resetét az asszony — alperes kibérelte a Fórum mozgót és a hangosfilm első propagálásával soha nem remélt nagy vagyon alapjait kezdte lerakni, úgy hogy 1930 végén már a pengőmilliomosok közé tartozott. Ekkor már elérkezettnek láttam az időt, hogy Gerővel szemben a házassági ígéret beváltását komoly formában felvessem, de Gerő édesatyjára mint akadályra hivatkozott, majd arra hogy csa­ládja miatt nem tudja megkötni a házasságot Magyarországon, mert elért pozíciója nem tűri az esetleges botrá­nyokat. Megígérte azonban, hogy nyáron kimegyünk külföldre ott titokban megesküszünk és remélte, hogy a már megkötött es­küvő után családja is meg fog nyu­godni a történtekben. — Türelemmel vártam az Ígéret be­váltására, közben azonban olyan botrá­nyos dolgok jutottak tudomásomra, amelyek teljesen felborították a helyze­tet. Kétségtelen bizonyítékokat szerez­tem arra vonatkozóan, hogy Gerő évek óta több szeretőt tart magának és miközben a halálosan szerelmest és félté­kenyt játsza meg, hátam mögött bachanáliákat rendez. Erkölcsi reputációm követelte, hogy utánajárjak a dolgoknak és amikor tet­ten értem Gerőt, levetette álarcát, a leg­durvább módon nekem rontott, szere­tője előtt lealázott és kijelentette, hogy esze ágába sincs engem elvenni. — Alperes 10 éven át tanusított ma­gatartása egész életemre kiható er­kölcsi és anyagi kárt okozott nekem, mert életem legszebb tíz évét rabolta el és biztos anyagi exiztenciámat miatta áldozván fel, jövőbeni házasságkötési és egyéb lehetőségeimet a minimumra csökkentette. Társadalmi állásom, szár­mazásom és alperes magatartásának súlyos erkölcsi fogyatékosságai és jelen­legi teljesítőképessége mellett követe­lésemet 100.000 pengőben jelölöm meg, illetve kérem a bíróságot, hogy részemre életem végéig havi 400 P-s járadékot állapítson meg és követelésem biztosí­tására alperes 100.000 pengő tőkét he­lyezzen bírói letétbe. Gerő István vezérigazgató röviden válaszol volt menyasszonyának terjedel­mes keresetlevelére. Legelsősorban az asszony összes komprommittáló állításait tagadja és mindössze annyit ismer el, valónak, hogy '­ ojííjv­k',t­izs3,Li3rág gondolata és december 1-re ki volt tűzve a házasságkötés napja. 1931-ig állott fenn közöttük jóbarátság, amikor az asszony egy csónakházba jött ki, ott egy nőismerősének a jelenlété­ben botrányt rendezett és utána beadta kártérítési keresetét. — Minthogy nincsen olyan jogszabály — írja előkészítő iratában Gerő István — amelynek alapján a nőtartást kivéve az életjáradéki igények bírói letét által egy összegben való biztosítását köve­telni lehetne — már ezen az alapon is, anélkül, hogy az ügyet érdemben tár­gyalni szükséges volna, kérem a kereset elutasítását. Néhai Marcelly törvényszéki tanács­elnök több tárgyalást tartott ebben az ügyben, az egész vonalon elrendelte a bizonyítást és már-már ítélet­hozatalra került volna a sor, amikor a peres felek váratlanul közjegyzői okiratban peren kívüli egyezséget prezentáltak. A közjegyzői okiratban foglalt egyez­ség értelmében Gerő István 200.000 pengőt fizetett Salamon Bélánénak, aki ezzel szemben arra kötelezte magát, hogy ezt az összeget minden igényének teljes és végleges rendezéséül elfogadja és a pert megszünteti. De korántsem fejeződött be ez az elkeseredett háborúság a vezérigazgató és a penzió tulajdonosné között. A folytatás okait egy újabb monstre per iratai tárják fel. Ezt a pert is Salamon Béláné indította Gerő ellen és amint ke­resetlevelében érthetően megindokolja, 15.000 P. újabb kártérítést követel a ve­zérigazgatótól. •— Az előző per bizonyítási eljárása alatt — írja újabb keresetében az asszony — Gerő István mindinkább kereste a visszafelé vezető utat. Előbb nyilvános helyeken, kávéházakban és cukrászdák­ban találkozott velem, majd mind sűrűb­ben lakásomon is felkeresett. El akarta hitetni velem, hogy túlságosan érzékeny voltam és bizonygatta, hogyha történt is részéről kisiklás, azért ő változatlanul szeret és mindent jóvá fog tenni. Amilyen fokban előrehaladt a per olyannyira fo­kozódott vehemenciája is. Mindent meg­ígért, hogy elvesz feleségül, csak szün­tessem be a pert. Szóbelileg megálla­podtunk 35.000 P-ben, ilyen összeg fizetése ellenében hajlandó lettem volna minden pereskedést megszüntetni. Gerő azt ajánlotta, hogy ügyvédek nélkül kössek vele egyezséget, amelyben kije­lentem, hogy 20.000 P-ben kiegyezem vele. Megígérte, hogyha egy éven be­lül nem megyek hozzá feleségül, vagy ő lenne az oka a házasság meghiúsulá­sának, további 15.000 P-t ad nekem. Azért nem akarja egyszerre adni a­­ T,-­men Jtímr mundban — attól fél, hogy ha teljes összegében ki­fizeti, nem akarok többé tudni róla, már pedig ő nem akar nélkülem élni. — 1932 március 15-én nálam vacso­rázott Gerő István — folytatja keresetét Salamon Béláné — kijelentette, hogy házassági szándéka nem volt komoly és csak azért tett ilyen ígéretet, hogy ol­csóbban szabaduljon meg tőlem. Amikor a 15.000 P-t kértem, kényszeríteni akart, hogy nyilatkozatban mondjak le követe­lésemről. Erre természetesen nem voltam hajlandó. Ekkor váratlan esemény történt: a vezérigazgató belülről bezárta a szobám ajtaját, a kulcsot zsebrevágta, nekem ugrott és ütlegelni kezdett Kétségbeesetten segítségért kiáltoztam, mire a penzió vendégei összecsődültek és dörömböltek az ajtómon. Gerő kinyi­totta az ajtót, magánál tartotta a kul­csot, kalapját otthagyta a szobámban és elmenekült. Újabb keresetében Salamon Béláné arra kéri a törvényszéket, hogy mivel a közjegyzői okiratot megtévesz­tés következtében írta alá, azt nyilvánítsa eredetileg semmis­nek és kötelezze Gerő Istvánt 15.000 pengő kártérítés megfize­tésére.

Next