Ország-Világ, 1933 (54. évfolyam, 5-24. szám)
1933-03-16 / 5-6. szám
2 ORSZÁG-VILÁG 1933 MÁRCIUS 16 társként lépjek be a bérletbe. A végkielégítésem tekintélyes összeget tett ki és ezenkívül ügyvédfivérem 40 millió koronát ajándékozott nekem. Mindkét összeget a bérletbe fektettem, amely szerződésileg közös tulajdonunkká vált annak ellenére, hogy alperes vajmi kevés anyagi eszközzel járult a vállalkozás megindításához. A bérlet egy évig volt a mienk. Egy év rám nézve szakadatlan munkát jelentett, de egyegyúttal a betegápoló szerepét is. Mert Gerő társi teendőit akként végezte, hogy hosszú hónapokon keresztül betegen feküdt a penzióban és a vezetésben közreműködni nem tudott. A jövedelmet megosztottam vele, amiért ő látszólag hálásnak is mutatkozott, mert égre-földre esküdözött, hogyha egész életén keresztül dolgoznék is értem, akkor sem tudná leróni tartozását. Megígérte, hogy egészsége helyreállítása után azonnal házasságra lép velem. — 1926 nyarán önálló penziót nyitottam, alperes pedig, miután már több sikertelen konjunktúra vállalkozásba kezdett, továbbra is nyomomban maradt, sőt még ragaszkodóbbnak bizonyult, mint valaha. Egy év múlva végre sikerült Gerőnek egy elsőhetes mozi bérletét megszereznie és ettől kezdve felfelé ívett életpályája. De ebben az időben Gerő még nálam érkezett és H n láttam el egyébként is mindennel. fi eGareL yó <=<■"> volt férfi p«. ..sg meg sem eit 5ették az általam nyújtottak ellenértékét. — 1929. év nyarán — folytatta keresetét az asszony — alperes kibérelte a Fórum mozgót és a hangosfilm első propagálásával soha nem remélt nagy vagyon alapjait kezdte lerakni, úgy hogy 1930 végén már a pengőmilliomosok közé tartozott. Ekkor már elérkezettnek láttam az időt, hogy Gerővel szemben a házassági ígéret beváltását komoly formában felvessem, de Gerő édesatyjára mint akadályra hivatkozott, majd arra hogy családja miatt nem tudja megkötni a házasságot Magyarországon, mert elért pozíciója nem tűri az esetleges botrányokat. Megígérte azonban, hogy nyáron kimegyünk külföldre ott titokban megesküszünk és remélte, hogy a már megkötött esküvő után családja is meg fog nyugodni a történtekben. — Türelemmel vártam az Ígéret beváltására, közben azonban olyan botrányos dolgok jutottak tudomásomra, amelyek teljesen felborították a helyzetet. Kétségtelen bizonyítékokat szereztem arra vonatkozóan, hogy Gerő évek óta több szeretőt tart magának és miközben a halálosan szerelmest és féltékenyt játsza meg, hátam mögött bachanáliákat rendez. Erkölcsi reputációm követelte, hogy utánajárjak a dolgoknak és amikor tetten értem Gerőt, levetette álarcát, a legdurvább módon nekem rontott, szeretője előtt lealázott és kijelentette, hogy esze ágába sincs engem elvenni. — Alperes 10 éven át tanusított magatartása egész életemre kiható erkölcsi és anyagi kárt okozott nekem, mert életem legszebb tíz évét rabolta el és biztos anyagi exiztenciámat miatta áldozván fel, jövőbeni házasságkötési és egyéb lehetőségeimet a minimumra csökkentette. Társadalmi állásom, származásom és alperes magatartásának súlyos erkölcsi fogyatékosságai és jelenlegi teljesítőképessége mellett követelésemet 100.000 pengőben jelölöm meg, illetve kérem a bíróságot, hogy részemre életem végéig havi 400 P-s járadékot állapítson meg és követelésem biztosítására alperes 100.000 pengő tőkét helyezzen bírói letétbe. Gerő István vezérigazgató röviden válaszol volt menyasszonyának terjedelmes keresetlevelére. Legelsősorban az asszony összes komprommittáló állításait tagadja és mindössze annyit ismer el, valónak, hogy ' ojííjvk',tizs3,Li3rág gondolata és december 1-re ki volt tűzve a házasságkötés napja. 1931-ig állott fenn közöttük jóbarátság, amikor az asszony egy csónakházba jött ki, ott egy nőismerősének a jelenlétében botrányt rendezett és utána beadta kártérítési keresetét. — Minthogy nincsen olyan jogszabály — írja előkészítő iratában Gerő István — amelynek alapján a nőtartást kivéve az életjáradéki igények bírói letét által egy összegben való biztosítását követelni lehetne — már ezen az alapon is, anélkül, hogy az ügyet érdemben tárgyalni szükséges volna, kérem a kereset elutasítását. Néhai Marcelly törvényszéki tanácselnök több tárgyalást tartott ebben az ügyben, az egész vonalon elrendelte a bizonyítást és már-már ítélethozatalra került volna a sor, amikor a peres felek váratlanul közjegyzői okiratban peren kívüli egyezséget prezentáltak. A közjegyzői okiratban foglalt egyezség értelmében Gerő István 200.000 pengőt fizetett Salamon Bélánénak, aki ezzel szemben arra kötelezte magát, hogy ezt az összeget minden igényének teljes és végleges rendezéséül elfogadja és a pert megszünteti. De korántsem fejeződött be ez az elkeseredett háborúság a vezérigazgató és a penzió tulajdonosné között. A folytatás okait egy újabb monstre per iratai tárják fel. Ezt a pert is Salamon Béláné indította Gerő ellen és amint keresetlevelében érthetően megindokolja, 15.000 P. újabb kártérítést követel a vezérigazgatótól. •— Az előző per bizonyítási eljárása alatt — írja újabb keresetében az asszony — Gerő István mindinkább kereste a visszafelé vezető utat. Előbb nyilvános helyeken, kávéházakban és cukrászdákban találkozott velem, majd mind sűrűbben lakásomon is felkeresett. El akarta hitetni velem, hogy túlságosan érzékeny voltam és bizonygatta, hogyha történt is részéről kisiklás, azért ő változatlanul szeret és mindent jóvá fog tenni. Amilyen fokban előrehaladt a per olyannyira fokozódott vehemenciája is. Mindent megígért, hogy elvesz feleségül, csak szüntessem be a pert. Szóbelileg megállapodtunk 35.000 P-ben, ilyen összeg fizetése ellenében hajlandó lettem volna minden pereskedést megszüntetni. Gerő azt ajánlotta, hogy ügyvédek nélkül kössek vele egyezséget, amelyben kijelentem, hogy 20.000 P-ben kiegyezem vele. Megígérte, hogyha egy éven belül nem megyek hozzá feleségül, vagy ő lenne az oka a házasság meghiúsulásának, további 15.000 P-t ad nekem. Azért nem akarja egyszerre adni a T,-men Jtímr mundban — attól fél, hogy ha teljes összegében kifizeti, nem akarok többé tudni róla, már pedig ő nem akar nélkülem élni. — 1932 március 15-én nálam vacsorázott Gerő István — folytatja keresetét Salamon Béláné — kijelentette, hogy házassági szándéka nem volt komoly és csak azért tett ilyen ígéretet, hogy olcsóbban szabaduljon meg tőlem. Amikor a 15.000 P-t kértem, kényszeríteni akart, hogy nyilatkozatban mondjak le követelésemről. Erre természetesen nem voltam hajlandó. Ekkor váratlan esemény történt: a vezérigazgató belülről bezárta a szobám ajtaját, a kulcsot zsebrevágta, nekem ugrott és ütlegelni kezdett Kétségbeesetten segítségért kiáltoztam, mire a penzió vendégei összecsődültek és dörömböltek az ajtómon. Gerő kinyitotta az ajtót, magánál tartotta a kulcsot, kalapját otthagyta a szobámban és elmenekült. Újabb keresetében Salamon Béláné arra kéri a törvényszéket, hogy mivel a közjegyzői okiratot megtévesztés következtében írta alá, azt nyilvánítsa eredetileg semmisnek és kötelezze Gerő Istvánt 15.000 pengő kártérítés megfizetésére.