Ország-Világ, 1935 (56. évfolyam, 1-38. szám)

1935-01-07 / 1. szám

2 kelyné Kovács Márki, dalénekesnő. A dalok jó nagy részét Magyari Imre és zenekara kíséri. Jövő számunkban közölni fogjuk azok­nak a kiváló művészeknek neveit, akik még a hangverseny keretében közreműködni fog­nak. Előjegyzéseket elfogad: Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó cég, az Ország-Világ ki­adóhivatala, VIII., József­ u. 12. és a Zene­­akadémia portása.­ Az Ország-Világ február 8-án este fél nyolc órai kezdettel a Zeneakadémia nagytermében tartandó pályázati dalestjén kerül először ki­adatásra a Blaha Lujza emlék­érem, melyet erre az alkalomra mintázott meg Hűvös László­­ismert szobrászművész. Bemutatjuk itt a Blaha Lujza-reliefet, mely után az emlék­érem készült. " Az emlékplaketnek két osz­tálya van. Az elsőosztályú érem ezüstből, a másodosztályú bronzból lesz. Az elsőosztályt szerzők és írók, a másodikat előadóművészek nyerhetik el. . A Blaha Lujza síremlék kérdéséhez V.. .s Z... n. Az elismerést köszönjük. Mi a ma­gunk részéről mindent el fogunk követni, hogy a temetőben levő Blaha Lujza síremlék belső részén elhelyezett alak eltávolítassék." A förtelem kifejezés, melyet ön az alkotással szemben használ, abban a pillanatban tárgy­talanná válik, ha a külső keret meghagyása mellett egy a belső részben egy magyar stí­lusú sarcophag nyer a mostani alak helyén elhelyezést. Nem tudjuk biztosan, de azt mondják, hogy ez a síremlék, mely ellen min­denki feljajdul, mert mindenkiben a legszeb­ben és legpoétikusabban él Blaha Lujza, a nemzet csalogányának emléke, éca kétszázezer pengőbe került. Ebből az összegből a régen kilátásba helyezett, egy köztéren felállítandó Blaha Lujza-szobor költsége is kifutotta volna. Megnyugtathatjuk, hogy mi a harcot nem hagyjuk abba és azt, amíg ezt a jóízlésű emberek bosszantására felállított síremléket legalább részleteiben meg nem változtatják, folytatni fogjuk. Úgy halljuk, hogy már az illetékes hatóságokat is foglalkoztatja a kérdés, felelős. Mert egy olyan nagy forgalmú bank­­fiókban, mint a Kereskedelmi Bank szabad­­ság téri fiókja, feltétlenül egy rendőrőrszemnek kellene szolgálatot teljesíteni. A bank tehát inkább feláldoz egy derék tisztviselőt, sem minthogy ilyen célra áldozzon. Azután meg elvárnék — pláne­ a Kereskedelmi Banktól —, hogy modern pénztárasztalokkal legyen fel­szerelve, amelyekre vaslemez borul egyetlen gombnyomásra. A bankrablás lényege azonban nem ezek­ben az apró körülményekben merül ki, ha­nem abban, hogy a rablók el tudtak­­ me­nekülni. De hát még élénken él emlékezetünk­ben, hogy az Ondi által elkövetett bankrab­lás alkalmából az a hordár, aki Ondit elfogta, ezért harminc pengő jutalomban részesült. Ki kockáztatja manapság életét harminc pengő jutalomért? Mert számolni kell azzal az illető­nek, aki ilyen szerepre vállalkozik, hogy életét kockára teszi. Okuljanak ebből a bankok a jövőre nézve és tekintsék tisztviselőiket is értéknek, mert az emberi élet drágább mindennél!!! Agyonlőttek egy bankpénztárost a Kereskedelmi Bank szabad­ságtéri fiókinté­zetében. Bankrablók követték el a gyilkossá­got. Pénzt nem vittek el, nem azért, mert a fiókintézetben nem lett volna elegendő, sőt sok pénz, hanem puszta véletlen folytán a nagy zűr­zavarban már nem jutottak el odáig, hogy belemarkolhassanak a bankókba. A bank­­pénztáros azonban meghalt. Ott, az ütközet színhelyén. Hivatásának lett áldozata. El is fogják majd szépen parentálni. Az intézet jegyzőkönyvben örökíti majd meg nevét, mint az olyan emberét, aki életével és nem a bank pénzével fizetett a bankrablóknak. Agglegény lévén, nyugdíjat senki nem élvez majd utánna, de az anya, akiről gondoskodott, soha többé nem kapja vissza fiát. Nagy, világváros vagyunk. Ezt igazolja ez a bankrablás, amelyről azt fogják írni — amerikai stílusú. De arról kevés szó fog esni, hogy egy bankpénztáros elpusztult. Ne medi­táljunk, hanem mondjuk meg őszintén, hogy a bankpénztáros haláláért nagyrészben a bank A jövő gangsztere a kolduló gyermek az ucca igazi gyermeke. Bandita csemete, aki már zsenge korában magába szívja azt a rom­lott levegőt, mely a bankrablókat és más egyéb gangsztereket termeli ki. A kolduló gyermek, akit az apa az uccára kerget ki, látja, hogy milyen lukratív foglalkozás a kol­dulás, mert naponta gyermekenként három­­négy, sőt öt pengő jövedelemre lehet szert tenni. Valóságos iparrá fejlődött a gyerme­kekkel való koldultatás. Van szülő, aki ki­csinyben űzi ezt az ipart, amennyiben csak egy gyermekét állítja ki az utcára, de van azután olyan szülő is, aki nagyüzemre ren­dezkedik be és három-négy gyermeket is mun­kába állít, akik azután — koponyánként há­rom pengős átlagos összeget véve — tizenkét pengőt szállítanak be a­­ házi pénztárba. Hát csinos kis napi jövedelem, amelyből nem egy, de sok esetben két polgári vagy tisztviselői család is megélhet. A kolduscse­meték apja vagy anyja azonban nem fokozza le igényeit. Szereti, ha nemcsak vasárnap, ha­nem hétköznapon is tyúk fő a fazékban és a hús vagy pecsenye mellé borocska is kerül az­­ asztalra. A gasztronómikus élvezetekre nagy gondot fordít a kolduscsemeték páter familiája, de azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy a gyermek, az üzleti tőke, elég szá­nalmas külsővel kerüljön ki az uccára, a ruha rongyokban, cafatokban lógjon le róla, arca piszkos, esetleg kellő mértékben sápadt legyen, mert csak így lehet a napi 10—15 pengős bevételt biztosítani. Sok minden szempontot kell az ilyen kol­duscsemete nagyiparosnak szem előtt tartani. Egy bizonyos, hogy a gyermek jóvoltáról, egészségéről, neveléséről egyáltalán nem tör­ténik gondoskodás a szülők vagy álszülők ré­széről. Így válik azután az utcán kolduló gyer­mekből a gangszterpalánta és később egészen biztos, hogy bandita lesz belőle. Álmainak be­teljesülését abban találja meg, ha minél hir­­hedtebb ember válik belőle és egy pár bank­rablás a nevéhez fűződik. Már egyszer mi állást foglaltunk amellett, hogy a gyermeket el kell távolítani az utcá­­ról és a hatóságnak most ismételten felhívjuk figyelmét a koldusnemzedékre, akik ragyogó jövedelmet biztosítanak sok kétes egziszten­­ciájú embernek. A hatóság találjon módot arra, hogy hogy­ vegy­e el a szülőktől és ir­galmatlanul ragadja ki az ilyen gyermekeket a fertőből és helyezze el ezeket napközi ott­honokba, hogy megmenthesse idejében még egy jobb életnek. Azokat a szülőket vagy álszülőket pedig, akik fondorlatos módon a nagyközönség megtévesztésére törnek, szigorú büntetés alá kell vonni és kedvüket kell szegni, hogy a gyermekből tolvajt, sőt gonosztevőt neveljenek. A hatóságnak gyorsan kell cselekednie, mert a sok elkárhozott, kis apró lelket talán még jó útra lehet téríteni!... Ez nemcsak emberi szempont, hanem nemzeti parancs is!! Minden perc késedelem egy emberéletet jelent! ORSZÁG­-VILÁG Szendy Károly az Ország-Világ polgármestere A pénteki közgyűlésen iktatta be Szendy Károlyt a Székesfőváros törvényhatósága a polgármesteri állásba. Ehhez hasonló polgár­­mesteri beiktatásra, lelkes hangulatra a leg­öregebb bizottsági tagok sem emlékeznek. Szendy Károlyt megérkezésekor a törvényha­tóság közgyűlési termét zsúfolásig megtöltő bizottsági tagok felállva percekig tapsolták. Úgy látszik, hogy mindenkit varázslatos erő fogott el és mindenki érezte, hogy a párt­uralmi rendszer 14 éves szomorú és sivár kor­szaka után új reményekkel teli érája kez­dődik a­ fővárosnak. Mintha az az érzése lett volna a bizott­sági tagok tömegének, hogy a jövőben ez a város, ha Európában körülötte minden a leg­súlyosabb gazdasági helyzetben van is, oázis lesz a pusztában. Mert igenis, véleményünk szerint elképzelhető, ha Budapestet okszerűen, a kor igényeinek megfelelő szellemben és a közérdeket szem előtt tartva vezetik, milliár­­dokat érő üzemeivel és azoknak jövedelmé­vel olyan biztos jólétet lehet teremteni a város minden dolgozó polgára számára, aminővel még a nyugat metropolisai a békeévekben sem tudtak dicsekedni. Ezt a jövendőt várjuk Szendy Károly, a főváros íjus polgármesterének beszéde után, melynek lényege mindenben egyezik azzal a programmal, melyet az Ország-Világ egy év óta hangoztat és sürget. Ugyanazt mondja Szendy Károly, amit nem egyszer mondot­tunk el vezető helyen cikkeinkben, tanulmá­nyainkban, hogy minden fillér odakerüljön, ahova való, aminek jótékony következménye az lesz, hogy az adók, közüzemi díjak egység­árai mérsékelhetők lesznek és a közlekedés olcsóbbá válhatik. Az a meggyőződés futi, hogy a főváros bevételeit és nem az adókat kell emelni, mert ezt lehetetlennek tartja. Igazat adunk Szendy Károlynak, amikor ilyen hitvallás mellett, a főváros pénzügyi helyzetét nem látja sötétnek. Aláhúzottan hangsúlyozza a polgármester és ismételten az Ország-Világ többször hangoz­tatott felfogását vallja,­­ hogy az össztiszt­­viselőktől, kicsitől nagytól egyaránt megkö­veteli, hogy hivatali kötelességüket a legko­molyabban és legpontosabban teljesítsék, mert ellenkező esetben a mulasztást elkövető vagy megtévelyedett tisztviselőt ki fogja rekeszteni a fővárosi tisztviselők érdemes és kitűnő tár­sadalmából. Az Ország-Világ szívéből beszélt Szendy Károly, amikor kijelentette, hogy el­várja a tisztviselői kartól, hogy az ügyes-bajos dolgaikkal eléjük kerülő polgárokkal a leg­nagyobb türelemmel és előzékenységgel bán­janak, a lesújtott szegényekkel pedig, meg­értvén a nehéz gazdasági helyzet okozta ér­zékenységüket, emberségesen bánjanak, ami azt jelenti, hogy bajának orvoslása érdekében városi tisztviselőhöz forduló, gyámolítást igénylő polgárokat ne küldjenek Ponciustól­ Pilátusig, hanem soronkívül, személyesen intéz­zék el ügyeiket. Szendy Károly programjában minden benne van, ami egy előrelátó, energikus, be­csületes és törhetetlen jellemű polgármester programjában benne kell, hogy legyen. A beszéd után a taps és a lelkesedés megismétlődött és a székesfőváros közönsé­gét képviselő törvényhatóság bizottsági tagjai egy jobb jövő reményébe vetett hittel távoz­tak a közgyűlés terméből. Szendy Károlyt küldöttség kísérte a köz­gyűlési terembe, melynek tagjai többek között a következők voltak: Andréka Károly, Bed­­narik Róbert, Bánóczy László, Csilléry András. Figyelem! Az »Ország-Világ« ajándékát képező hajó­jegy sorsolási feltételei: 8 és 7 pengős je­gyek tulajdonosai négy-négy nyerőszámmal, a 6 és 5 pengős jegyek három-három nyerő­számmal, a 4 és 3 pengős jegyek két-két nyerőszámmal, a 2 és 1 pengős jegyek pe­dig egy-egy nyerőszámmal vesznek részt a sorshúzásban.

Next