Ország-Világ, 1935 (56. évfolyam, 1-38. szám)
1935-01-07 / 1. szám
2 kelyné Kovács Márki, dalénekesnő. A dalok jó nagy részét Magyari Imre és zenekara kíséri. Jövő számunkban közölni fogjuk azoknak a kiváló művészeknek neveit, akik még a hangverseny keretében közreműködni fognak. Előjegyzéseket elfogad: Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó cég, az Ország-Világ kiadóhivatala, VIII., József u. 12. és a Zeneakadémia portása. Az Ország-Világ február 8-án este fél nyolc órai kezdettel a Zeneakadémia nagytermében tartandó pályázati dalestjén kerül először kiadatásra a Blaha Lujza emlékérem, melyet erre az alkalomra mintázott meg Hűvös Lászlóismert szobrászművész. Bemutatjuk itt a Blaha Lujza-reliefet, mely után az emlékérem készült. " Az emlékplaketnek két osztálya van. Az elsőosztályú érem ezüstből, a másodosztályú bronzból lesz. Az elsőosztályt szerzők és írók, a másodikat előadóművészek nyerhetik el. . A Blaha Lujza síremlék kérdéséhez V.. .s Z... n. Az elismerést köszönjük. Mi a magunk részéről mindent el fogunk követni, hogy a temetőben levő Blaha Lujza síremlék belső részén elhelyezett alak eltávolítassék." A förtelem kifejezés, melyet ön az alkotással szemben használ, abban a pillanatban tárgytalanná válik, ha a külső keret meghagyása mellett egy a belső részben egy magyar stílusú sarcophag nyer a mostani alak helyén elhelyezést. Nem tudjuk biztosan, de azt mondják, hogy ez a síremlék, mely ellen mindenki feljajdul, mert mindenkiben a legszebben és legpoétikusabban él Blaha Lujza, a nemzet csalogányának emléke, éca kétszázezer pengőbe került. Ebből az összegből a régen kilátásba helyezett, egy köztéren felállítandó Blaha Lujza-szobor költsége is kifutotta volna. Megnyugtathatjuk, hogy mi a harcot nem hagyjuk abba és azt, amíg ezt a jóízlésű emberek bosszantására felállított síremléket legalább részleteiben meg nem változtatják, folytatni fogjuk. Úgy halljuk, hogy már az illetékes hatóságokat is foglalkoztatja a kérdés, felelős. Mert egy olyan nagy forgalmú bankfiókban, mint a Kereskedelmi Bank szabadság téri fiókja, feltétlenül egy rendőrőrszemnek kellene szolgálatot teljesíteni. A bank tehát inkább feláldoz egy derék tisztviselőt, sem minthogy ilyen célra áldozzon. Azután meg elvárnék — pláne a Kereskedelmi Banktól —, hogy modern pénztárasztalokkal legyen felszerelve, amelyekre vaslemez borul egyetlen gombnyomásra. A bankrablás lényege azonban nem ezekben az apró körülményekben merül ki, hanem abban, hogy a rablók el tudtak menekülni. De hát még élénken él emlékezetünkben, hogy az Ondi által elkövetett bankrablás alkalmából az a hordár, aki Ondit elfogta, ezért harminc pengő jutalomban részesült. Ki kockáztatja manapság életét harminc pengő jutalomért? Mert számolni kell azzal az illetőnek, aki ilyen szerepre vállalkozik, hogy életét kockára teszi. Okuljanak ebből a bankok a jövőre nézve és tekintsék tisztviselőiket is értéknek, mert az emberi élet drágább mindennél!!! Agyonlőttek egy bankpénztárost a Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókintézetében. Bankrablók követték el a gyilkosságot. Pénzt nem vittek el, nem azért, mert a fiókintézetben nem lett volna elegendő, sőt sok pénz, hanem puszta véletlen folytán a nagy zűrzavarban már nem jutottak el odáig, hogy belemarkolhassanak a bankókba. A bankpénztáros azonban meghalt. Ott, az ütközet színhelyén. Hivatásának lett áldozata. El is fogják majd szépen parentálni. Az intézet jegyzőkönyvben örökíti majd meg nevét, mint az olyan emberét, aki életével és nem a bank pénzével fizetett a bankrablóknak. Agglegény lévén, nyugdíjat senki nem élvez majd utánna, de az anya, akiről gondoskodott, soha többé nem kapja vissza fiát. Nagy, világváros vagyunk. Ezt igazolja ez a bankrablás, amelyről azt fogják írni — amerikai stílusú. De arról kevés szó fog esni, hogy egy bankpénztáros elpusztult. Ne meditáljunk, hanem mondjuk meg őszintén, hogy a bankpénztáros haláláért nagyrészben a bank A jövő gangsztere a kolduló gyermek az ucca igazi gyermeke. Bandita csemete, aki már zsenge korában magába szívja azt a romlott levegőt, mely a bankrablókat és más egyéb gangsztereket termeli ki. A kolduló gyermek, akit az apa az uccára kerget ki, látja, hogy milyen lukratív foglalkozás a koldulás, mert naponta gyermekenként háromnégy, sőt öt pengő jövedelemre lehet szert tenni. Valóságos iparrá fejlődött a gyermekekkel való koldultatás. Van szülő, aki kicsinyben űzi ezt az ipart, amennyiben csak egy gyermekét állítja ki az utcára, de van azután olyan szülő is, aki nagyüzemre rendezkedik be és három-négy gyermeket is munkába állít, akik azután — koponyánként három pengős átlagos összeget véve — tizenkét pengőt szállítanak be a házi pénztárba. Hát csinos kis napi jövedelem, amelyből nem egy, de sok esetben két polgári vagy tisztviselői család is megélhet. A kolduscsemeték apja vagy anyja azonban nem fokozza le igényeit. Szereti, ha nemcsak vasárnap, hanem hétköznapon is tyúk fő a fazékban és a hús vagy pecsenye mellé borocska is kerül az asztalra. A gasztronómikus élvezetekre nagy gondot fordít a kolduscsemeték páter familiája, de azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy a gyermek, az üzleti tőke, elég szánalmas külsővel kerüljön ki az uccára, a ruha rongyokban, cafatokban lógjon le róla, arca piszkos, esetleg kellő mértékben sápadt legyen, mert csak így lehet a napi 10—15 pengős bevételt biztosítani. Sok minden szempontot kell az ilyen kolduscsemete nagyiparosnak szem előtt tartani. Egy bizonyos, hogy a gyermek jóvoltáról, egészségéről, neveléséről egyáltalán nem történik gondoskodás a szülők vagy álszülők részéről. Így válik azután az utcán kolduló gyermekből a gangszterpalánta és később egészen biztos, hogy bandita lesz belőle. Álmainak beteljesülését abban találja meg, ha minél hirhedtebb ember válik belőle és egy pár bankrablás a nevéhez fűződik. Már egyszer mi állást foglaltunk amellett, hogy a gyermeket el kell távolítani az utcáról és a hatóságnak most ismételten felhívjuk figyelmét a koldusnemzedékre, akik ragyogó jövedelmet biztosítanak sok kétes egzisztenciájú embernek. A hatóság találjon módot arra, hogy hogy vegye el a szülőktől és irgalmatlanul ragadja ki az ilyen gyermekeket a fertőből és helyezze el ezeket napközi otthonokba, hogy megmenthesse idejében még egy jobb életnek. Azokat a szülőket vagy álszülőket pedig, akik fondorlatos módon a nagyközönség megtévesztésére törnek, szigorú büntetés alá kell vonni és kedvüket kell szegni, hogy a gyermekből tolvajt, sőt gonosztevőt neveljenek. A hatóságnak gyorsan kell cselekednie, mert a sok elkárhozott, kis apró lelket talán még jó útra lehet téríteni!... Ez nemcsak emberi szempont, hanem nemzeti parancs is!! Minden perc késedelem egy emberéletet jelent! ORSZÁG-VILÁG Szendy Károly az Ország-Világ polgármestere A pénteki közgyűlésen iktatta be Szendy Károlyt a Székesfőváros törvényhatósága a polgármesteri állásba. Ehhez hasonló polgármesteri beiktatásra, lelkes hangulatra a legöregebb bizottsági tagok sem emlékeznek. Szendy Károlyt megérkezésekor a törvényhatóság közgyűlési termét zsúfolásig megtöltő bizottsági tagok felállva percekig tapsolták. Úgy látszik, hogy mindenkit varázslatos erő fogott el és mindenki érezte, hogy a párturalmi rendszer 14 éves szomorú és sivár korszaka után új reményekkel teli érája kezdődik a fővárosnak. Mintha az az érzése lett volna a bizottsági tagok tömegének, hogy a jövőben ez a város, ha Európában körülötte minden a legsúlyosabb gazdasági helyzetben van is, oázis lesz a pusztában. Mert igenis, véleményünk szerint elképzelhető, ha Budapestet okszerűen, a kor igényeinek megfelelő szellemben és a közérdeket szem előtt tartva vezetik, milliárdokat érő üzemeivel és azoknak jövedelmével olyan biztos jólétet lehet teremteni a város minden dolgozó polgára számára, aminővel még a nyugat metropolisai a békeévekben sem tudtak dicsekedni. Ezt a jövendőt várjuk Szendy Károly, a főváros íjus polgármesterének beszéde után, melynek lényege mindenben egyezik azzal a programmal, melyet az Ország-Világ egy év óta hangoztat és sürget. Ugyanazt mondja Szendy Károly, amit nem egyszer mondottunk el vezető helyen cikkeinkben, tanulmányainkban, hogy minden fillér odakerüljön, ahova való, aminek jótékony következménye az lesz, hogy az adók, közüzemi díjak egységárai mérsékelhetők lesznek és a közlekedés olcsóbbá válhatik. Az a meggyőződés futi, hogy a főváros bevételeit és nem az adókat kell emelni, mert ezt lehetetlennek tartja. Igazat adunk Szendy Károlynak, amikor ilyen hitvallás mellett, a főváros pénzügyi helyzetét nem látja sötétnek. Aláhúzottan hangsúlyozza a polgármester és ismételten az Ország-Világ többször hangoztatott felfogását vallja, hogy az össztisztviselőktől, kicsitől nagytól egyaránt megköveteli, hogy hivatali kötelességüket a legkomolyabban és legpontosabban teljesítsék, mert ellenkező esetben a mulasztást elkövető vagy megtévelyedett tisztviselőt ki fogja rekeszteni a fővárosi tisztviselők érdemes és kitűnő társadalmából. Az Ország-Világ szívéből beszélt Szendy Károly, amikor kijelentette, hogy elvárja a tisztviselői kartól, hogy az ügyes-bajos dolgaikkal eléjük kerülő polgárokkal a legnagyobb türelemmel és előzékenységgel bánjanak, a lesújtott szegényekkel pedig, megértvén a nehéz gazdasági helyzet okozta érzékenységüket, emberségesen bánjanak, ami azt jelenti, hogy bajának orvoslása érdekében városi tisztviselőhöz forduló, gyámolítást igénylő polgárokat ne küldjenek Ponciustól Pilátusig, hanem soronkívül, személyesen intézzék el ügyeiket. Szendy Károly programjában minden benne van, ami egy előrelátó, energikus, becsületes és törhetetlen jellemű polgármester programjában benne kell, hogy legyen. A beszéd után a taps és a lelkesedés megismétlődött és a székesfőváros közönségét képviselő törvényhatóság bizottsági tagjai egy jobb jövő reményébe vetett hittel távoztak a közgyűlés terméből. Szendy Károlyt küldöttség kísérte a közgyűlési terembe, melynek tagjai többek között a következők voltak: Andréka Károly, Bednarik Róbert, Bánóczy László, Csilléry András. Figyelem! Az »Ország-Világ« ajándékát képező hajójegy sorsolási feltételei: 8 és 7 pengős jegyek tulajdonosai négy-négy nyerőszámmal, a 6 és 5 pengős jegyek három-három nyerőszámmal, a 4 és 3 pengős jegyek két-két nyerőszámmal, a 2 és 1 pengős jegyek pedig egy-egy nyerőszámmal vesznek részt a sorshúzásban.