Ország-Világ, 1936 (57. évfolyam, 1-39. szám)

1936-01-04 / 1. szám

MEGJELENIK HETENKÉNT Előfizetési díj egy évre P14.—, pénzintézeteknek és vállalatoknak P 40.—. Köztisztviselőknek P 10.— SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG ELNÖKE: BOTFAI HŰVÖS IVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KI ADÓHIVATAL BUDAPEST. VIII. JÓZSEF UTCA 12 TELEFON: 31-8-18. POSTATAKARÉKP. SZ. 3600 Franciák az esetleges háború ellen Testvérgyilkosoknak nevezik honfitársaikat, ha fegyvert fognak az olaszok ellen A franciák kezében van a béke kulcsa Az egész világ nyugtalan szeme jelen pil­lanatban az olasz-abesszin harctérre tekint, mert egy esetleges olasz győzelem sok min­dennek útját vágná. Laval francia miniszter­elnök genialitásán múlott, hogy a mai napig nincsen nagyobb politikai felfordulás Fran­ciaországban, pedig az angol kormányválság könnyen lehetett volna ott politikai katasztrófa előidézője. Sir Sámuel Hoare helyes »ösztön­től* vezéreltetve, igyekezett megfelelő tárgya­lási alapot teremteni Olaszország és a négus között és maga is bevallotta, hogy a francia- angol békejavaslatban sokkal kevesebb az en­gedmény Itália számára, mint amennyit ré­szére az 1925. évi angol-olasz jegyzékváltás biztosit. Ezt nem naivitásból vallotta be a volt angol első miniszter, hanem mert tudta jól és érezte, hogy valamivel a baloldal felé tö­rekvő tényezők előtt magát egyrészt igazolnia kell, másrészt figyelmeztetni akart, hogy az adott szó a gentleman angolt még különö­sebben kötelezi. Rejtélyes előttünk, hogy a világsajtó nem mutat rá hangsúlyozottan az 1925. évi olasz-angol megállapodásra, ügy néz ki, mintha az angol azért tett volna nagyobb en- . gedményekre ígéretet említett jegyzékváltás­ban az olasznak, mert már előre elhatározta, hogy nem fog annak eleget tenni. Nagyon szeretnénk erre az angolokhoz nem méltó eljárásra felvilágosítást kapni. Edén miniszterelnöksége az egész világsaj­tóban az olaszellenes politikának kiélezését jelentette, ami azonban a mi nézetünk szerint mégsem jelenti azt százszázalékosan. A fele­lőségen kívül álló kritikusok sokkal merészeb­bek és ígéretekben népszerűségük érdekében is bőkezűbbek, mint ugyanazok akkor, amikor belejutnak a felelősséggel megterhelt állásba. Biztosak vagyunk abban, hogy Edén, mint miniszterelnök, jobban meg fogja gondolni, mit cselekszik, mert mint éleseszü politikus, számol a következményekkel, a felelősség­gel, mellyel a történelemnek, de, hogy olyan messzire ne menjünk, a mai kornak, a szü­lőknek, apáknak, anyáknak tartozik, kik tőle fogják számon kérni, ha fiatalos könnyelmű­séggel háborúba, vagy tudja a jó ég, mibe viszi bele az egész világot. Egy bizonyos most már, hogy január hó vége előtt nagyobb helyzetváltozásra nem ke­rül a sor, mert helyesen állapította meg Laval, hogy az olajszankciók ügye csak akkor fog eldőlni, ha az Egyesült Államok januárban a kérdéssel újból foglalkozhatnak. Tudni való, hogy az olajszankciókat Kanada kezdemé- ményezte és sürgette meg Genfben a Népek szövetségében. Pertinax ismert politikai publi­cista is meg van győződve arról, hogy mi­előtt az olasz kérdés békés elintézésének szán­dékától eltérnének, még hetek fognak elmúlni és addig egy esetleges olasz győzelem uj hely­zetet teremthet. Igen kedvezően irányítja a béke ügyét a francia nép feltűnő olaszbarát hangulata, mely futótűzként terjed és minden belpolitikai kér­désen is tulteszi magát. Herriot, ki bizonyos mértékig olaszellenes irányt követ, tulajdonképpen azért mondott le, mert Addé Vidal, a szélső baloldali radi­kális szociálista párt egyik tagja, december 18-án tartott végrehajtó bizottsági ülésen Her- riot-t az olasz-abesszin szankciók kérdésében meg nem engedett fogásokkal való taktiká­zással vádolta. Herriot lemondása óriási kon- stemációt okozott. Megkísérelték, hogy le­mondásának visszavonására birják rá, de Her­riot hajthatatlan maradt. Odakiáltván: Elég volt, hagyjatok! Megyek! Herriot távozása szakadást fog a baloldali pártokban előidézni, ami szintén csak a jobb­oldal felé hajtja az olaszok vizét és feltétlenül gyöngíteni fogja a fascizmus ellenségének, aZ orosz barátoknak csoportját. Ha minderre figyelemmel akarunk követ­keztetéseket levonni a helyzet számára, bizo­nyos megnyugvással várjuk a fejleményeket. A baloldal gyengülése, a jobboldal erősödése Laval pozíciójának megerősödését jelenti, ki­ről köztudomású, hogy a francia nép hangu­latára tekintettel volt már akkor, amikor az olasz-abesszin konfliktus kérdésében a bé­kéltetés szerepét elvállalta és bár, mint leg­utóbb kijelentette, hogy segítséget helyezett kilátásba Angliának egy olasz támadás esetére a Földközi tengeren, ez még nem jelenti azt, hogy Laval bele is tudja vinni az olaszbarát Franciaországot abba, hogy angol érdek mel­lett, az általuk testvéreknek nevezett olaszok ellen fegyvert fogjanak. Mennyire nem csaló­dunk, bizonyítjuk egy előkelő francia illeté­kes tényező nagy francia lapokban több he­lyen napvilágot látott és szó szerint idézett szavaival: Franciaország semmi szín alatt nem akar bárki ellen is háborút. Egyedül a békén akar dolgozni és csak abban az esetben lenne hajlandó hadba szállni, ha az ország lenne veszedelemben. Minden körülmények között visszautasítja, hogy a négusért verekedjék. Angliával szemben, mely vissza akar térni a szankcióknak veszedelmes politikájához, éppen úgy Olaszországgal szemben, melynek szán­déka az abesszin háborút végigharcolni, Fran­ciaországnak kötelessége semlegesnek maradni. Soha még olyan szüksége Franciaországnak nem volt a semlegességre, mint ma. Taittinger párisi jobboldali képviselő pedig interpellációban figyelmeztette a francia kor­mányt, hogy azokra a kapcsolatokra való te­kintettel, mellyel Franciaországot Angliához és Olaszországhoz kötik, a legszigorúbb sem­legesség álláspontjára helyezkedjék. Kétszáz párisi ügyvéd tartott értekezletet Darquier de Pellepoix elnöklete alatt, melyen Mussolinit a fascizmussal való legteljesebb együttérzésükről biztosították, egyben kidom­borították annak az úttörő munkának helyes­ségét, melyet az olaszok az emberi civili­záció érdekében Afrikában végeznek. Az ér­tekezleten olyan esetekre mutattak rá Hailé Szelasszié zsarnok uralmával kapcsolatban, me­lyeket normális ember el sem hihet. Többek között felemlítették, hogy csirkeadósságok meg nem fizetéséért, nőknek melleit és férfiaknak végtagjait vágják le az abesszin hatóságok. Ma iiiinueii ember, ,‘.ki él és gondolkozik Franciaországban, retteg a háborútól és mást sem hall az ember, mint a semlegesség fel­kiáltást. A francia sajtó nagyrésze határozott önmegtagadással mutat rá arra, hogy Anglia képtelen Franciaország nélkül bármilyen ka­landra a Földközi tengeren, élesen emeli ki az ország százmilliós kárait a szankciók vál­lalásának következtében, melynek előnyeit az Egyesült Államok, a szankciókat be nem tartó Kanada és még sok távolfekvő és nem ellen­őrizhető állam élvezi. Francia informátorunk azzal fejezi be előadását, hogy a franciák még azt sem akarják kutatni, melyik félnek van igaza, hanem feltétlenül a békét kell meg­teremteni és ne játszunk a szavakkal, mondja, mert Angliát a Földközi tengeren segíteni, nem jelent mást, mint gyermekeinket minden ok nélkül a vérpadra vinni, olasz testvéreink ellen testvérgyilkosságra csábítani, már pedig mi egyetlen egy francia fiú életét sem vagyunk hajlandók olasz testvéreink ellen feláldozni engedni. . 57. évfolyam. i. szám Ara fillér Budapest, 1936 január 4 TÁRSADALMI. MŰVÉSZETI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VÁROSPOLITIKAI LAP A békepártoló Lávái győzelme Laval francia miniszterelnök legutóbbi par­lamenti sikeréről a francia sajtó úgy emlé­kezik meg, mint amelyhez hasonlóra a Palais Bourbonban már régóta nem volt példa. A képviselők temetni mentek a képviselőházba a Laval kormányt és valamennyien meg vol­tak arról győződve, hogy a kormányt meg­buktatják. Franciaországban ma mindenki irtózik a háborútól és még a szélsőbaloldaliak is békét akarnak, még annak az árán is, hogy ha a szintén békét akaró kormányt támogatniok kell. Abban a pillanatban változott meg a hely- zét képe, midőn Laval azokról a tárgyalások­ról beszélt, melyeket Mussolinivel, Sámuel Hoareval folytatott és megemlékezett Göring- geli beszélgetéséről, Francois-Poncet érteke­zéséről Hitlerrel, melyről eddig a francia képviselők nem tudtak. A siker akkor vált

Next

/
Thumbnails
Contents