Ország-Világ, 1937 (58. évfolyam, 1-41. szám)

1937-01-01 / 1. szám

/ 4V Éber Antal, a kereskedelmi és iparkamara elnöke a főváros fejlesztése ellen 58. évfolyam. 1. szám. Ára 10 fillér Budapest, 1937 január 1. MEGJELENIK HETENKÉNT Előfizetési díj egy évre P 14.—, pénzintézeteknek és vállalatoknak P 40.—.Köztisztviselőknek P 10.— Ha a polgármester Budapest SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG ELNÖKE BOTFAI HŰVÖS IVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, Vili., JÓZSEF UCCA 12. SZÁM. TELEFON: 1-318-18. POSTATAKARÉKP. SZ. 3600. tervei megvalósulnak, Európa első metropolisa lesz Az 1936. év végén a lapok kérdéseket intéz­tek Szendy Károly polgármesterhez, hogy megismerjék a polgármester legközelebbi programját. A nyilatkozatok kétségbevonha- tatlanul jelzik, hogy új korszak virradt a vá­rosrendezésben és az építkezés terén. — Amikor a főváros gazdasági életének frissebb vérkeringéséről szólok, — úgymond a polgármester, — legelsősorban azokra a vá­rosrendezési és újjáépítési feladatokra uta­lok, melyek a főváros világvárosi jövőjét szolgálják. Ilyen a többi közt a Horthy Mik­lós út építésével kapcsolatos városrendezési munka, a Budaörs határában épülő repülőtér kialakítása, az óbudaidul építése, a Tabán és a fürdőm lése, a: úgynevezett fó­rum tervének megvalósítása, kapcsolatosan a Madách sugárút megnyitásával és számos más városrendezési terv, amely részben már­is aktuális, részben pedig a közeljövő munka- programjában szerepel. De megemlíthetnék még sok egyéb nagyszabású közmunkát is, amelyeknek elindításához a főváros közremű­ködése szükséges, mint például a déli pálya­udvar kihelyezése, a Dunapartok rendezése, a Nemzeti Sportcsarnok, majd később a Sta­dion megépítése és így tovább. Olyan problé­mák ezek, amelyeknek megoldása a szívün­kön fekszik és reméljük, hogy hamarosan sor is kerül valamennyire. Nagy elismeréssel beszél Szendy Károly polgármester arról, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai — pártállásra való tekintet nélkül, — felismerték az együttműködés óriási alkotó erejét és magatartásukkal haté­Amikor Budapest polgármestere az alko­tás nehéz munkájára vállalkozik és olyan mérvű városfejlesztési programot ad, mely csaknem huszonöt éve várat magára, akkor-* Éber Antal, a kereskedelmi és iparkamara elnöke jónak látja őt, ezért az egészen külön­leges dicséretet érdemlő törekvéséért megtá­madni. H'ff. Nem vagyunk tisztában Éber szándéká­val, mert úgy néz ki, mintha a sanda mészá­ros szerepét vállalta volna, ki mindig más­hová ütött, mint ahová nézett. Nem tudjuk elhinni, hogy a kereskedelmi és iparkamara elnöke kifogásolhassa, ha közpénzekből csil­logó beruházásokat ígérnek és hajtanak végre. Nem tudjuk a polgármesterre céloz-e, vagy más valakire, de akárkire céloz, nincsen konyán megkönnyítették az alkotó munkát. De a főváros egészségügyének fejleszté­séről is biztató szavakkal emlékezett Szendy Károly polgármester, amikor a következőkét mondotta el: — A főváros egészségügyi fejlesztését elsőrendű gondomnak ismerem el. Ezt bizo­nyítják a közelmúltban foganatosított intéz­kedések, melyek a gyógyítás és megelőzés te­rületén egyaránt jelentékeny eredményekre vezettek. Így kerületi rendelők létesültek, számszerint 24 és e rendelők havonta mint­egy huszonötezer szegény beteget látnák el ingyen orvosi kezeléssel és ingyen gyógyszer­rel. Ugyan csal •. közeimül* *ol«esítmémiéhes>. tartrrziu a A'fe tibeti*foié*út is, melyek orvosai évente mintegy háromszázezer rendelést végeznek. Ezt az orvo i munkakört kiegészíti a főváros egy kétszáz ágyas tüdő­betegkórház felállításával, melynek építésé­hez azonnal hozzáfognak, amint a tervet a közgyűlés jóváhagyja. Ezzel, úgy vélem, képét adtam annak az ütemes szervező munkának, mellyel a székesfőváros közegészségügyének szolgálatába orvosi munkát eddig is kapcsolt és a közeljövőben kapcsolni szándékozik. Ezek a polgármesteri megnyilatkozások kellemesen tűnnek fel optimista hangjuk mi­att. Valóban Szendy Károly nemcsak a leg­optimistább, hanem a legszélesebb látkörü polgármester is, a székesfőváros polgárságá­nak szerencséjére, mert széles látkör s optimiz­mus nélkül nem lehet nagyszabású terveket megvalósítani s az igazi alkotás csakis ezek­nek jegyében születhetik meg. igaza. Nincsen igaza először azért, mert még az esetben is indokoltak a beruházások, ha nem csillogóak, ha olyanok, mint Olaszor­szágban, hol csakhogy a munkanélküliséget enyhítsék, p. u. a Quarneró partján három párhuzamos utat is építettek és Mussolini sze­rint, kinek genialitását, talán Éber Antal is elismeri, kétszer is meg kell egy árkot ásni, csak ne legyen munkanélküli. Tehát, ha csillogó, ha nem csillogó be­ruházásokról van szó, azokat a kereskedelmi és iparkamara elnökének nem szabad kifogá­solnia, sőt követelnie kellene, még Mussolini felfogása alapján is, ha valóban a kereskedők és iparosok érdekeit képviselné. De hát mit kifogásol tulajdonképpen Éber Antal és milyen minőségben teszi azt, miután egy ízben azt mondotta, hogy mint képviselőnek el kell magát választania kama­rai elnöki mivoltától. Tudni szeretnők tehát, hogy mint képviselő, mint bankelnök, mint kamarai elnök, vagy mint fővárosi polgár mondja-e karácsonyi cikkében szó szerint a következőket: — „Aki nálunk népszerűséget hajh aszik, az ezt akként érheti el legkönnyebben, ha köz­pénzekből csillogó beruházásokat ígér vagy létesít. Aki újabb és újabb hidakat épít a Dunán, aki lehordja a Citadellát ss felborítja a pesti korzót, alti kórházakat épít, melyek- 7 1/ teaá^uoi ?? yin n tsi köítséy rí tanyában, a/■* i sfYüT^i‘p&^"> ‘ ^ diont és közfürdőket rendez be, szóval aki sza­bad kézzel költekezik, az egyre foKozodo ne­hézséggel kisajtolt adófillérekből, az szert te­het népszerűségre. De az, aki minden, — egyébként bár­mennyire helyes és indokolt —-. újabb kiadást mellőzendőnek tart és közéleti túlméretezett apparátusunk egyszerűsítését és összevoná­séit hirdeti annak érdekében, hogy az elvisel­hetetlen közterhek lassacskán lefaraghatók legyenek: az nem népszerűséget hajhássza, hanem annak a, vádnak teszi ki magát, hogy érzéketlen a kulturális és szociális követelmé­nyek iránt és egyedül csak a rideg fiskalitás elvei által vezérelteti magát.11 A polgárságnak az az óhaja, hogy a polgár- mester ne tegye ki magát annak a vádnak, hogy érzéketlen kulturális és szociális köve­telmények iránt, mert ha ennek kiteszi magát, úgy nemcsak ezt a vádat érdemli meg, de azt is, hogy nem való ennek a fejlődés útján ha­ladó, nagyjövőjü városnak élére. Ez a város a forradalmak lezajlása óta tétlenségre volt kárhoztatva. A mai kor­nak a feladata, hogy pótolja a mulasztásokat és építsen, teremtsen, hogy legyen tisztában végre az idegenforgalom 'nagy jelentőségével. Építsen kulturális, szociális intézményeket, utakat, földalatti vasutakat. Stadiont, sport­palotát idegenforgalmi attrakcióink szaporí­tására. Kórházakat és közfürdőket, melyek a főváros közegészségügyét szolgálják és javít­ják meg, mert ellentétben Éber Antal meg­állapításaival, nem egyszer történik meg, hogy a túlzsúfoltság miatt valamelyik kór­házban a folyosókon fekszenek a betegek. Hi­dakat, melyek a kereskedelmben, iparban fel­mérhetetlen fellendülést idéznek elő, nemcsak a híd létesítésének helyén, hanem mindenütt a városban. Éber Antal, a kereskedelmi és iparkamara elnöke a főváros fejlesztése ellen QRSZÉÉCILÁG

Next

/
Thumbnails
Contents