Ország-Világ, 1937 (58. évfolyam, 1-41. szám)

1937-01-01 / 1. szám

2 Végül a Citadella már régen megérett arra, hogy lebonttassék és már régen helyén kellene állnia a Magyar Pantheonnak, egy gyönyörű hotelnek, vagy hasonló nagyszerű látványosságnak, melyhez a felvezető liftnek már tegnap meg kellett volna épülnie. Nagyon szomorú, hogy ezt a kereske­delmi és iparkamara elnökének kell magya­rázni. Éppen Éber Antalnak, a pénzszakem­bernek kell tudnia, hogy csak olyan városban nincsen beruházásokra pénz és kell ennek folytán ismételten az adópréshez fordulni, ahol a polgárság adómilliói elsikkadnak. Ettől pedig Szendy Károly polgármester­ Karácsony másodnapján meghalt Buzáth János dr. a főváros ny. alpolgármestere. El­hunyta mindenütt őszinte részvétet keltett. Negyven évig állt a székesfőváros szolgálatá­ban. Tanácsnokává 1920-ban választották meg, 1921-ben alpolgármester lett és nevéhez fűző­dik a főváros közüzemeinek a megszervezése. A háború előtt a főváros az ő javaslatára vette kezébe a Gázgyárat, az Elektromosmű­veket és juttatta ezzel a fővárost óriási jöve­delmekhez. Megalapította a fővárosi múzeu­mot és a képtárat. Hivatali működése alatt szokatlan becsületes, egyenes és nyílt egyé­niségével, fáradhatatlan munkásságával álta­lános megbecsülést és tiszteletet vívott ki ma­gának. A főváros katolikus hitéletének fel­lendítése körül szintén nagy érdemeket szer­zett, de állandóan szívén viselte a többi fele­­kezetek problémáit is. 1931-ben vonult nyu­galomba. Kedden temették el a farkasréti te­­r­mel,izlet­, a székesfőváros­ előkelő­ társadalmá­nak nagy részvéte mellett. a Margit-hídi szerencsétlenség elhárítható lett volna, írtuk 1936 július 9-én, amikor emlékeztettünk arra, hogy 1935. évi december 5-én, mielőtt katasztrófa következik be, sürgős intézkedést követeltünk. Azt írtuk akkor, ha valami vélet­len akadály egy gépkocsit vagy autót hirtelen elfordulásra kényszerít, az utasostól nagy lendülettel bele fog zuhanni a Dunába. Ismé­telten felszólítottuk az illetékes hatóságokat, hogy a fokozódó autó- és autóbuszforgalom érdekében, üzembiztos korlátot kell szerelni az átépítésre kerülő Margit-hídra. Sajna, figyelmeztetésünk hiábavaló volt, mert nem csak hogy erősebb korlát nem ké­szült a Margit-híd számára, amelyre a költ­ségtöbbletet nem lett volna szabad sajnálni, hanem az új korlátrészek sokkal primitíveb­ben, sokkal gyengében és még a mai szép raj­zától is eltérőleg készültek. Mindezeket azért tartjuk ismételten szükségesnek elmondani, mert az illetékes hatóság ma sincs tisztában azzal, hogy a kék taxinak a soffőrje miért vezette gépkocsiját a korlátnak és zuhant bele a Dunába. Ha a Margit-híd korlátja olyan erős lett volna, mint amilyennek egy ilyen nagyforgalmú hídon lennie kell, még abban az esetben sem történhetett volna meg a sze­rencsétlenség, ha a kék taxi vezetője saját aka­ratából akart volna nekimenni a Dunának. A Ferenc József-híd, az Erzsébet-híd, a Lánc­híd minden ilyen természetű és könnyen el­képzelhető és bekövetkezhető balesetet és sze­rencsétlenséget kizárnak és éppen ezen meg­felelő példák nyomán még most is érdemes és szükséges volna intézkedni — mert techni­ ORSZÁG-VILÁG sége alatt nincsen okunk félni. Már polgár­mesterségének első idejében megmondottuk, hogy egy-két éven belül az ő rendszere követ­keztében minden szükséges és hasznos beru­házásra lesz pénz, mert minden befolyt összeg oda fog menni, ahova való és ennek folyóin feltétlenül szükséges csillogó beruhá­zások mellett az adók és közüzemi díjak le­szállítása hamarosan be fog következni. Ezt a reménységet fűzi mindenki Szendy Károly polgármesterségéhez és fűzheti nyu­godt lélekkel Éber Antal úgy is mint bank­­elnök, mint képviselő, de mint kamarai el­nök is. kailag még az is elképzelhető, hogy a járda szélére, miután a hidakon nem járnak át egyik oldalról a másikra, tizenöt-húsz centi­méter magas keretet alkalmazzanak, amely azután ki fog minden olyan szerencsétlensé­get zárni, mint amilyenekre az utóbbi idő­ben nem egy esetben volt példa. A Józsefvárosra nagyobb figyelmet kell fordítani A Józsefváros a háború előtt nemcsak legnagyobb, hanem úgyszólván legfontosabb és legforgalmasabb kerülete is volt a székes­­fővárosnak. A háború s a forradalmak után sokan hűtlenül megfeledkeztek erről a neve­zetes kerületről. Most, úgy látszik, újból sokat nyer jelentőségben. Egyre-másra csinosítják üzleteit, sőt, amint halljuk, rövidesen új áru­házat akarnak nyitni a József körúton. Arról is hallunk, hogy több régi ház rövidesen le­bontásra kerül ebben a kerületben és helyükre m­odern palotásaik­ emelnek.­ Illő volna, ha a Józsefvárosra sokkal nagyobb figyelmet for­dítanának az állami és fővárosi szervek, an­nál inkább, mert a Boráros téri új híd forga­­lombahelyezése mintegy varázsszóra fogja át­alakítani úgy a József-, mint a Ferencvárost. A MFTR jövője A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. új elnöke, mint ez köztudomású, Winchk­­ler István lett, az eddigi kereskedelmi minisz­ter. Winchkler már elfoglalta új állását és át­tanulmányozta a MFTR helyzetét. Ez a hely­zet bizony nem valami rózsás, ellenkezőleg, igen súlyos feladatnak látszik az olyan meg­oldás kiválasztása, amely alkalmasnak bizo­nyul a kibontakozásra. A MFTR főhitelezői, mint az állam, továbbá három nagy belföldi és négy külföldi bank, tőlük telhetőleg türe­lemmel viseltetnek és követeléseikkel továbbra is várni hajlandók. Viszont a legutóbbi évek stagnáló állapota nem tartható fenn tovább, mert a MFTR-t át kell szervezni az új idők követelményei szempontjából és akként, hogy végre újból aktívvá váljék. Hír szerint Winchkler István elnöknek megvan a saját elgondolása, amit az ünnepek után terjeszt elő a kormányhoz és amely terv lényege az, hogy a MFTR üzletköre bel- és külföldi vo­natkozásban ki fog bővülni. Hír szerint ez a terv a MFTR igazi és teljes államosítását je­lenti. Egyelőre a főváros közönsége azt várja, hogy legkésőbb tavaszkor, megindítja az át­kelő forgalmat az Országház tér s Batthyány tér között, hogy a főváros legfontosabb és leglátogatottabb középületeit, melyek az Or­szágház környékén fekszenek, ne kelljen ke­rülő úton a­ budai közönségnek megtalálni. 1937 január 1. Miért drága a hal a Duna partján!? Karácsony hetében a halpiac megdöb­bentő ár­ugrásokat produkált. Egy kiló bala­toni fogasért 7—8 pengőt is elkértek, a szele­telt harcsa ára pedig példátlan magasságot ért el: 9 pengőt! Soha nem remélt konjunk­túra virradt fel a tógazdaságokra, amelyek egyébként évek óta megtalálják busás számí­tásaikat, főleg azóta, amióta Ausztria bár­mily nagy tételeket fölvesz a dunántúli hal­­szállítmányokból. Tudunk olyan esetekről, amikor Zala­ és Somogy megyei nagybirtoko­sok, illetve nagybérlők a halastavakból fizet­ték meg tartozásaikat és kerültek egyen­súlyba régebbi eladósodásuk után. Szinte ért­hetetlen, hogyan tudták ily magasra feltor­názni a halak árait? Állítólag a nagy gazdasá­gok és a mögöttük állók megszervezték a pia­cot. Abszurdum, hogy 7—8, sőt 9 pengőbe ke­rüljön Budapesten egy kilogramm hal, ha még olyan finom és keresett is a húsa. Ilyen haszonmarzsra még a halkonzervgyárak se mertek gondolni, holott azok külföldi nyers­áruval dolgoznak és azok végeredményben kartelben állanak egymással... Régi morál Jó az Isten, mert lám mindenkor a leg­jobbat adja neked s nem kíván tőled egyebet vissza, csak a jót. Az emberi élet hasonlít a tavaszi kert kedvelt rózsabokrához, ha minden tövist le akarna róla az ember vágni, nem teremne rajta rózsa. Könnyen szálunk le az erény jegyéről az érzékiség völgyébe, de mily nehéz a visszaté­rés, csak az égnek valódi barátja tudja. Haragudni annyit tesz, mint mások hi­báját önön magán megbeszélni. Az államvasutak elnökének és helyettesének kitüntetése. A kormányzó legfelsőbb elhatározá­sával kiváló és eredményes szolgálataik elisme­réséül m­agas kitüntetésben részesítette Lenn Ottó dr.-t, a A MÁV igazgatósága államtitkári címmel felruházott elnökét és Láner Kornél dr. elnökhelyettest, Lenn Ottó dr.-nak a magyar érdemrend középkeresztjéhez a csillagot, Láner Kornél dr.-nak pedig a magyar érdemrend kö­zépkeresztjét adományozta. A legfelsőbb helyről jött magas kitüntetések a magyar közéletnek két olyan kiválóságát érték, akiknek érdemei a társadalom minden rétegében közismertek és megbecsültek. A Fővárosi Könyvtár Évkönyve. Enyvvári Jenő, a könyvtár kitűnő igazgatója ismerteti a könyvtár 1935. évi működésének adatait. A köny­­tár olvasói az elmúlt évben 1.133.026 kötetet for­gattak meg. A forgalom az 1934. évi adatokhoz viszonyítva 84.788 kötettel emelkedett, aminek okát azonban, sajnos, nem a könyvtár helyzeté­nek javulásában, hanem az olvasóközönség rossz gazdasági helyzetében kell keresni. A könyvtár kölcsönzési forgalma két és félszer volt nagyobb, mint a többi budapesti könyvtáraké együttvéve. Ezzel szemben a könyvtár könyvbeszerzési hite­lének évek óta tartó lemorzsolódása miatt alig képes nívóját biztosítani. Az Évkönyv gondos összeállításban közli a központi könyvtár új szer­zeményeinek válogatott jegyzékét, valamint a Budapesti Gyűjtemény beszerzéseinek időrendi jegyzékét. A Fővárosi Könyvtár Évkönyvében ünnepli Budapest két nagy közéleti eseményét: Budavár 1686. évi visszafoglalásának és Liszt Ferenc halá­lának jubiláns évfordulóit. Mindkét alkalomra a könyvtár nagy bibliográfiai munkát jelentetett meg.

Next