Orvosi Hetilap, 1857. július (1. évfolyam, 5-9. szám)

1857-07-02 / 5. szám

Pest, 1857. Előfizetési ára : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. vidéken 5 fr. 20 kr. pp. Alapot illető közlemények s fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 8 p. kvért. megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szer­kesztőnél ájfér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya­­utca 12-idik szám, ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: A garat mögötti tályogról gyermekeknél Dr. Bokái J. a pesti gyermekkórh. főorv. Folyt. — Sauer tanár orvosi korodája. Kanyaró közli Dr. P­o­o­r I.(Folyt.)—Balassa J. tanár seb. kórod­áj­a. Közlemény az 1855/6. isk. évről.I. Csonttörések. Közli Dr. Batizfalvi Samu. Folyt.— Természettudományi társulat. Junius 20. — Gyógyszertani közlemények: Szerves állomá­nyok kémlete. Közli Müller B. gyógyszerész.— H­e­t­i k­i­m­u­t­a­t­á­s a p. v. közkórházban 1857. Junius 22—28-ig ápolt betegek­ről. — Kitüntetések. — Kinevezés. — Pályázat. Tárca : Fölszólitás vidéki ügyfeleinkhez. Dr. Karsay Lajos. — Levél a szerkesztőséghez. Dr. R. P. Jegyzet a szerkesztőségtől. 5. S'L A GARATMÖGÖTTI TÁLYOGRÓL GYERMEKEKNÉL. (Abscessus retropharyngealis.) Dr. BOKÁS JÁNOS a pesti gyermekkórház igazgató főorvosától. Folytatás. Gyógymód. A garatmögötti tályog célirányos orvos­lása mindenkor nemének szigorú megkülönböztetésétől feltéte­­leztetik; önszenvi tályog leginkább lobjának, melyből eredetét vette, tekintetbe vételét igényli; észszerű lobellenes gyógymód tehát a baj kezdetén, leggyorsabban célhoz fog vezetni. Lobelleni szerek közt itt a helybeli hideg alkal­mazásának föltétlenül elsőbbséget kell engednem, mert ott, hol használatát mi sem gátolja, bizonyosan legjobb s leg­gyorsabb szolgálatot tesz. Számos hurutos garatlob­ eseteimben siikerült helybeli hideg alkalmazása által vagy annak tökéletes eltűnését eszkö­zölni, vagy legalább túllépését a többi rétegekre és szomszéd részekre akadályozni, és így mind­azon, a tályog­képződéssel szövetkező veszélyeket elhárítni. Annál nagyobb méltatást ér­demel ezen szer akár, ha a baj valamely erőművi behatás kö­vetkezménye. De­ a gyermekgyógyászati gyakorlatban, neve­zetesen az első életkorban, ezen hathatós szer sok mindenféle, gyakran legyőzhetlen akadályokra talál, melyek alkalmazását szőkébb határok közé szorítják és azt leginkább csak az éret­tebb gyermekkorra terjesztik. — Megrögzött előítéleteknek a közönség részéről nem szabad engednünk, ha arról van szó, hogy az elavult szokások ösvényétől el­térjünk; ha a gyakor­latban oly átalában elhatalmazott sok theaneműek és boronga­­tások uralkodását legyőzni és egyszerűbb észszerű gyógymód­nak helyt csinálni akarunk. — A gyermekkórházban a hideget e bajban mindig hideg szájvíz gyanánt használtatom; buzdíttattam ennek alkalmazására azon kedvező süker által,­­ mely használatát másnemű lobos szájbántalmaknál követé. A hideg szájvizek azonban, hogy sükeresek legyenek, szorgalma­san használandók; hatásuk azonkívül külsőleg a nyak- és az állkapcsolatti tájra alkalmazott és gyakran ismételt hideg borongatások által támogattatok. Ha a lobos folyam a garat falaira igen erős fokban terjedett, akár egyszerű hideg víz helyett jégdarabkák, melyek elolvadásukig a szájür­­ben tartandók, hathatósabban fognak működni; arra a lobos tünemények mindenesetre gyorsabban engednek, mint a szoká­sos theaneműekből készített lágyító meleg szájvizek használa­tára, melyek azonfelül gyermekeknél nem kevésbé nehezen al­kalmazhatók az előbbieknél. A hidegség foka szükség esetében szintén külsőleg alkalmazott jéggeli borongatások által emel­hető. Hol a gyermekek kora sem a hideg­ szájokz, jégda­rabkák alkalmazását nem engedi, ott csak gyakori hideg vizzeli szájmosásokra szorítkozom, melyekhez szükség esetében timsót vegyitek, vagy ha még az is kivihetlen, helyükbe a ga­rat falait időnkint timsós szörppel kenetem be. Ily bekenések legjobban tépetből készített ecset segítségével történnek, de vigyáznunk kell, hogy az ecset szorosan kötözve legyen, nehogy a lecsúszó tépet fuldoklást idézzen elő. A timsót azonkívül fi­nom por­ alakban a garatűrbe fűni, vagy megnedvesített uj­junkkal az illető helyre fölkenni is lehet. Hogy ezen szerek al­kalmazása bizonyos ügyességgel és gyorsasággal történjék, már a könnyen beálló hányinger kívánja. Megemlíteni akarom itt még a légsavas ezüstöt (nitras argenti) is, mely részint tömény olvadékban (solutio concent.), részint tömören (in subst.) edző szerül sükerrel alkalmazható; mulasztom azonban ennek s más zsugorító (adstringens) szerek bővebb fejtegetését, fen­­tartván ezt magamnak azon alkalomra, hol a szájbántalmakról átalában szólni szándékozom. Helybeli véreresztés akor lesz helyén, ha a ga­­rat-nyakhártya lobos duzzadtsága oly nagy fokú, hogy nyelés, légzés, még a beálló genyedés előtt rendkívül nehezíttetnek, és erős láz mellett, agy­vérteli (hyperaemia cerebri) tünemé­rme, most megindult­ legyünk rajta hogy főn is állhasson. Igen is, hogy fon is állhasson ; mert fájdalom­­ nálunk magya­roknál ily üdvös szellemi vállalat kezdeténél, a honfiúi keblet önkénytelen is azon aggodalom szorongatja: váljon nem jut é ez is más, hason vállalatok sorsára; nem fog é ez is részvét hi­ánya mitt vagy megbukni, vagy szegényen tengeni? s mily ha­tártalan örömünk régi óhajtásunk valójultán; nem leendne e fájdalmunk oly keserű, ha tapasztalnunk kellene, mikép széles e szép hazában egyetlen egy magyar orvosi lap sem képes fön­­állani ? Hozzátok fordulok azért tisztelt ügyfeleim a vidéken! én szinte vidéki ügytársatok. Gondoljátok meg, hogy egyene­sen tőlünk függ ezen kérdéses lap biztos és fényes f­önállás­a. Ismétlem : egyenesen tőlünk függ mert mi vidékiek képezzük a többséget. Tartsuk tehát szent kötelmünknek ez egyetlen magyar orvosi lapot TÁRCA. Őszinte szózat vidéki ügyfeleimhez. Dr. Karsay Lajos gyakorló orvos Győrött. Üdvözlöm a magyar orvosi hetilapot csinos külsejével, dús tartalmával! Megjelenésével régi s forró vá­gyam teljesült. Örvendetes tevékenységet kifejtő irodalmunk­ban, mi orvosok maradtunk utoljára. Azért hinni merem, mi­kép széles e hazában nincs is orvos, ki e magyar orvosi lap megjelenésén szivéből ne örvendene, s létesítőinek kö­szönetet ne szavazna. Azonban nekünk ez örömnél megállapodnunk nem szabad; ne feledjük, mikép nekünk is vannak honfiúi kötelmeink, me­lyeket csak most teljesíthetünk. Eddig mindenfelé hangzott ajkainkról a méltó panasz: „nincs orvosi közlönyünk“.

Next