Orvosi Hetilap, 1857. július (1. évfolyam, 5-9. szám)
1857-07-02 / 5. szám
67 nyet észleltetnek. Itt hidegen kívül, az állkapocsszöglet tájára elegendő számú nadályok alkalmazása, a kóros tünemények enyhülését elősegítendi. Hol ennek dacára tökéletesen célt érni nem lehetne, ott tanácsos a garat hátsó falán karcvagdalást (scarificatio) alkalmazni. Ha szerelésünkkel a lábot tökéletesen szüntetni nem sikerült, és ha az izzadmány oszlatása s felszívódásának elősegélése javaltatik, vagy ha már genyes olvadásnak s fejlődő tályognak kórjelei észleltetnek , akor helyén van, hogy lassanként átmenet történjék a hidegtől a lágyító meleg borongatásokra, melyek által imént említett javalatoknak még legjobban megfelelhetünk.— Én ezeket mindig pép alakjában használom, melyeket azonban, nehogy nehézségük által a gőgre és légcsőre nyomást okozzanak, azáltal a légzést még inkább nehezítsék, s a vérkeringést nagyobb fokban akadályozzák ,csak a nyak oldalaira, vékony rétegben alkalmaztatok; tekintettel lévén, váljon nem foltoztatik általuk az agy-vértorlódás. Elősegély eszközök valának ezen oszlatásnál a szokásos főzetekből készített lágyító meleg szájöblények, hol ezek nagyobb gyermekeknél alkalmazhatók, és olyan esetekben, hol a meleg alkalmaztatása más bonyodalmak által javulva van. További kérdés lenne: mi haszon háramlik bensőleg alkalmazott szerekből? Tapasztalásom szerint belső szerek atalán ez állapot tökéletes elhárítására ritkán hatnak tettleg ; hatásuk itt inkább kórteli, a fenyegető tünemények enyhítésére szolgálván. Ilyenek: a láz csillapítása, agytünemények csendesítése, stb. melyeknek hűsítő és a bélcsatornára levonólag ható szerek által megfelelni igyekszünk. Legtöbb gyakorló orvosnál leginkább kedvelt szer. a hánytató borkő (tartar. emet.). Én részemről itt e szert legfölebb kórellenes izzasztóképen említhetem; de nem oszthatom azok nézeteit, kik azon eszméből indulnak, hogy e szernek hánytató adagbani használata által a lábot elenyészthetik, vagy genyedés esetén a tályog fakadását eszközölhetik. Úgy látszik, hogy e szer magasztalói ennek hártyás gőg- és garatlobnák (laryngitis et pharyngitis crouposa) sükeres hatása által csábíttattak ugyanannak a garatmögötti tályognak használatára is; ellenben kénytelen vagyok megjegyezni, hogy e bántalmaknál a kórtermény a megtámadott szervek szabad felületén vagyon, tehát föloldatása és kiköpezése hányás által gyakran lehetséges. Másként van az a garat mögötti tályognál; itt a hányás az akadály elhárításához nem járulhat, mert a tályog falai még nagyobb nyomásnak is képesek ellenállani, mivel külső testrészeken előforduló tályogoknál kísérlet által igen könnyen meggyőződhetünk ; de ily eljárás itt, hol más biztosabb eszközök állnak szolgálatunkra, saját durvasága miatt háttérbe szorul. A tályog fölfakasztása tehát hányás által csak azon esetben volna remélhető, ha annak fala, lehetőleg megvékonyodván, önfelfakadási időpontjához közeleg; de akár mind a nyelés, mind maga a kór által előidézett hányinger ugyanazt eszközlendik, és így a hánytató adagolását nemcsak fölöslegessé, hanem mellékhatása miatt, főleg az agyra nézve, még veszélyessé is teszik. A hánytató egyetlen kedvező hatása csak a száj és garatürben összegyűlt nagy mennyiségű szívós nyálka pártolni. Tegyük pedig azt kettős irányban, mert célhoz csak így érhetünk. Ugyanis először: biztosítsuk a lap anyagi fönállását, járassuk azt mindnyájan! Ezt vajmi csekély áldozattal megtehetjük. S hol van orvos, ki évente ne nélkülözhetné azon csekély összeget, mi a lap járatására szükségeltetik? Bárha a vidéki sebész urak is figyelnének őszinte szózatomra, — hisz ők a külföldi irodalom drága termékeit ritkábban érlelhetik s igy különösen hivatvák a honi orvosi lap pártolására, rájok van bizva leginkább a nép ezreinek egészsége, s az emberiség tőlük is megvárja, hogy a tudománnyal előre haladjanak. Nekik e lap, igazán mondva mindennapi kenyerük lehet, s idővel tartalomdús jár, melyben nem egy kétes esetben tanácsot és segítséget találhatnak. Járassuk tehát a lapot, még pedig tüstént, hagyjuk azt a szokásos mentegetődzést: „előbb bevárom, milyen lesz a lap, ha kivetéséből áll; minthogy azonban új nyálkagyülem, a kór természete által — mint fenn láttunk — okoztatván, nem akadályoztatható, ezen egy kedvező mozzanat nézetemet átalában meg nem cáfolhatja. Ha azonban bonyodalmak, főkép a légzési szervekben vannak jelen, különleges javallatok határozandják a hánytató adagolását. Én tehát garat mögötti tályognál a hánytatót átalában nem tartom célszerűnek, és használatát inkább a kés alkalmazása iránti félelem- avagy kórisméi tévedésekből magyarázom. Nézeteimet erősítik a hánytatókkal orvosolt gyászos lefolyású esetek, milyenek az e tárgybeli irodalomban itt— ott följegyezve találtatnak. Ha a tályog jelenlétéről bizonyosságot szereztünk, akor mesterséges fölnyitását leggyorsabb és legbiztosabb gyógymódnak tartom. Csak hol bonyodalmak léteznek, melyek már természetüknél fogva kedvező kimenetelre kevés kilátást engednek, ott természetesen a felnyitástól nem várhatunk csodákat; a tályog által okozott súlyos kórjelek ugyan tűnendenek, hanem a beteg vagy geny- vagy evvérnek, vagy gőgfedővizenynek (oedema glottidis), vagy hártyás garat- és gőglábnak, vagy tüdő- vagy agybántalomnak esik áldozatul. Igaz ugyan, hogy első és második gyermekkori időszakban a műtétes beavatkozás sok mindenféle nehézségekre akad, melyek közt legnagyobbik a korlátolt szájür és a garat szűkült üre. Már az egyszerű megtekintés nehézséggel jár, és gyakran csak gyakorlottabb által eszközölhető, annyival inkább az előidézett fenyegető fuldoklási rohamok miatt, maga a műtét. Én részemről ezen tályog felnyitására mindig a hegyes kusztúrát használom, melyet hegyéig közel vászoncsíkba göngyölök, hogy műtét alkalmával a mellékképleteket sérüléstől óvhassam. Nehezen és nem biztosan történik a műtét, ha a nyelv lapockával leszoríttatik; mivel a kisded nyugtalansága mely ama kísérletnél legnagyobb fokra hág, könnyen másfelé sebzéseket okozhat a szájürben, mondolákban, szájpadvitorlában. Biztosabb ha mutató- és hol a tér engedi, egyszersmind középujjunkat a daganat legnagyobb domborúságáig bevezetjük. Most a mutatóujj küloldalán, vagy mindkét ujj közti csorgában toljuk a pengét egészen ujjunk hegyéig, s a dag legkiállóbb részén beszúrunk, oly mélyen, hogy a geny kiömöljék. E mozzanat azonban gyorsan történjék, nehogy a hányinger igyekezetünket meghiúsítsa. E módon a műtét mindenkor végezhető, mi mindenesetre nagy előny, kivált ha a műtét éjjel teendő; midőn már csak a gyermek nyugtalansága miatt is, alig sükerül a világosság sugarát a garatot illető helyére intézni. Ezt tapasztalásból mondom, mivel az először orvosolt esetnél mindazon akadályokra bukkantam. De más előny még az hogy a gyermek állaösszeszorításával műtétünket nem gátolhatja, csak tanácsos, hogy nagyobb gyermekeknél harapásuk meghiúsítása végett ujjúnkat vászonrongyba burkoljuk. A szájnak para-dugasszali tátva tartása kis gyermekeknél hézag kicsinysége miatt, nem lehetséges. Sokan a tályog ollóval nyitását ajánlják, én ezt nem aján- l lom, mert az olló, biztalansága miatt, hol a szem nem kormán nyozhat, és csak érzelés vezet, bajosabban és feszes-boltos tályogfalon alig alkalmazható. Fölnyittatván a tályog, a falak összehúzódása, s a beálló megérdemli, hozatom“, hanem pártoljuk s akár bizonyosan jó is lesz; mert ne feledjük, hogy ezen tömeges előfizetés által nemcsak anyagilag fognák e közlönyt biztosítni, hanem szellemi oldalára is legjótékonyabbban hatandnánk. Hisz minél több előfizetője lesz a lapnak, a kiadó annál jobban díjazhat egyes dolgozatokat, s így annál jobb munkálatokat is várhatunk. De, másodszor: gyámolitsuk a lapot szellemileg, saját dolgozatunkkal is! S itt mintha előre hallanám a számos ellenvetéseket; — egyiknek nincs ideje, másik nincs birtokában az irodalmi nyelvnek; mig harmadik túl szerénységében vagy eszméit nem tartja elég éretteknek, vagy tapasztalatait eléggé érdekeseknek a közlésre, és így tovább. Mondom : mindezen s hason ellennyilatkozatokra készen vagyok. Magam is maholnap tíz éves gyakorló orvos leszek, s igy öntapasztalásból ismerem a vidéki orvosi állás kényelmetlenségeit; tudom, mikép néha a gyakor- 68