Orvosi Hetilap, 1857. július (1. évfolyam, 5-9. szám)

1857-07-02 / 5. szám

67 68 nyei észlelteinek. Itt hidegen kívül, az állkapoceszöglet tájára elegendő számú nadályok alkalmazása, a kóros tünemények enyhülését elősegitendi. Hol ennek dacára tökéletesen célt érni nem lehetne, ott tanácsos a garat hátsó falán karcvagdalást (scariíicatio) alkal­mazni. Ha szerelésünkkel a lobot tökéletesen szüntetni nem sü- lcerült, és ha az izzadmány oszlatása- s felszívódásának előse- gélése javaltatik, vagy ha már genyes olvadásnak s fejlődő tá­lyognak kórjelei észlelteinek : akor helyén van, hogy lassanként átmenet történjék a hidegtől a lágyító meleg boronga- tásokra, melyek által imént említett javalatoknak még leg­jobban megfelelhetünk.— Én ezeket mindig pép alakjában használom, melyeket azonban, nehogy nehézségük által a gőgre és légcsőre nyomást okozzanak, azáltal a légzést még inkább nehezítsék, s a vérkeringést nagyobb fokban akadályozzák ,csak a nyak oldalaira, vékony rétegben alkalmaztatok; tekintettel lévén, váljon nem folcoztatik é általuk az agy-vértorlódás. Elő- segélö eszközök valának ezen oszlatásnál a szokásos főzetekből készített lágyító meleg szájöblenyek, hol ezek nagyobb gyer­mekeknél alkalmazhatók, és olyan esetekben, hol a meleg al­kalmaztatása más bonyodalmak által javalva van. További kérdés lenne: mi haszon háramlik ben­ső leg alkalmazott szerekből? Tapasztalásom sze­rint belső szerek átalán ez állapot tökéletes elhárítására ritkán hatnak tettleg ; hatásuk itt inkább kórjeli, a fenyegető tüne­mények enyhitésére szolgálván. Ilyenek: a láz csillapítása, agytünemények csendesitése, stb. melyeknek hűsítő és a bél- csatornára levonólag ható szerek által megfelelni ügyekszünk. Legtöbb gyakorló orvosnál leginkább kedveit szer. a hánytató borkő (tartar. emet.). Én részemről itt e szert legfö- lebb kórellenes izzasztóképen említhetem; de nem oszthatom azok nézeteit, kik azon eszméből indulnak, hogy e szernek hánytató adagbani használata által a lobot elenyészthetik, vagy genyedés esetén a tályog fakadását eszközölhetik. Úgy látszik, hogy e szer magasztalói ennek hártyás gőg- és garatlobnáli (laryngitis et pharyngitis crouposa) sükeres hatása által csábit- tattak ugyanannak a garatmögötti tályognáli használatára is; ellenben kénytelen vagyok megjegyezni, hogy e bántalmaknál a kórtermény a megtámadott szervek szabad fölületén vagyon, tehát föloldatása és kiköpetése hányás által gyakran lehetséges. Másként van az a garatmögötti tályognál; itt a hányás az akadály elhárításához nem járulhat, mert a tályog falai még nagyobb nyomásnak is képesek ellenállani, miről külső testré­szeken előforduló tályogoknál kísérlet által igen könnyen meg­győződhetünk ; de ily eljárás itt, hol más biztosabb eszközök áilnak szolgálatunkra, saját durvasága miatt háttérbe szorul. A tályog fölfakasztása tehát hányás által csalt azon eset­ben volna remélhető, ha annak fala, lehetőleg megvékonyod­ván, önfelfakadási időpontjához közeleg; de akor mind a nye­lés, mind maga a kór által előidézett hányinger ugyanazt esz- ltözlendik, és igy a hánytató adagolását nemcsak fölöslegessé, i hanem mellékhatása miatt, főleg áz agyra nézve, még vészé- | lyessé is teszik. A hánytató egyetlen kedvező hatása csak a j száj és garatürben összegyűlt nagy mennyiségű szívós nyálka pártolni. Tegyük pedig azt kettős irányban; mert cél­hoz csak igy érhetünk. Ugyanis először: biztosítsuk a lap anyagi fönállását, járassuk azt mind­nyájan! Ezt vajmi csekély áldozattal megtehetjük. S hol van or­vos, ki évente ne nélkülözhetné azon csekély összeget, mi a lap járatására szükségeltetik? Bárha a vidéki sebész urak is figyel­nének őszinte szózatomra; — hisz ők a külföldi irodalom drá­ga termékeit ritkábban ézlelhetik s igy különösen hivatvák a honi orvosi lap pártolására, rájok van bizva leginkább a nép ezreinek egészsége, s az emberiség tőlük is megvárja, hogy a tudománnyal előre haladjanak. Nekik e lap, igazán mondva mindennapi kenyerük lehet, s idővel tartalomdús tár, melyben nem egy kétes esetben tanácsot és segítséget találhatnak. Já­rassuk tehát a lapot, még pedig tüstént, hagyjuk azt a szoká­sos mentegetődzést: „előbb bevárom, milyen lesz a lap; ha kivetéséből áll; minthogy azonban új nyálkagyülem, a kór ter­mészete által — mint fenn láttunk — okoztatván, nem akadá­lyoztatható, ezen egy kedvező mozzanat nézetemet átalában meg nem cáfolhatja. Ha azonban bonyodalmak, főkép a légzési szervekben vannak jelen, különleges javallatok határozandják a hánytató adagolását. Én tehát garatmögötti tályognál a hány- tatót átalában nem tartom célszerűnek, és használatát inkább a kés alkalmazása iránti félelem- avagy kórisméi tévedésekből magyarázom. Nézeteimet erősitik a hánytatókkal orvosolt gyá­szos lefolyású esetek, milyenek az e tárgybeli irodalomban itt— ott följegyezve találtatnak. Ha a tályog jelenlétéről bizonyosságot szereztünk, akor mesterséges fölnyitását leggyorsabb és legbiztosabb gyógymódnak tartom. Csak hol bonyodalmak léteznek, melyek már természetüknél fogva kedvező kimenetelre kevés kilátást engednek, ott természetesen a fölnyitástól nem várhatunk cso­dákat; a tályog által okozott súlyos kórjelek ugyan tűnende- nek, hanem a beteg vagy geny- vagy evvérnek, vagy gőgfedő- vizenynek (oedema glottidis), vagy hártyás garat- és gőglob­nak, vagy tüdő- vagy agybántalomnak esik áldozatúl. Igaz ugyan, hogy első és második gyermekkori időszakban a műté­ted beavatkozás sok mindenféle nehézségekre akad, melyek közt legnagyobbik a korlátolt szájür és a garat szűkült üre. Már az egyszerű megtekintés nehézséggel jár, és gyakran csak gya­korlottabb által eszközölhető; annyival inkább az előidézett fenyegető fuldoklási rohamok miatt, maga a műtét. Én részemről ezen tályog felnyitására mindig a hegyes kusztorát használom, melyet hegyéig közel vászoncsíkba gön­gyölök, hogy műtét alkalmával a mellékképleteket sérüléstől óv­hassam. Nehezen és nem biztosan történik a műtét, ha a nyelv lapockával leszorittatik; mivel a kisded nyugtalansága mely ama kísérletnél legnagyobb fokra hág, könnyen másfelé seb­zéseket okozhat a szájürben, mondolákban, szájpadvitorlában. Biztosabb ha mutató- és hol a tér engedi, egyszersmind közép- ujjunkat a daganat legnagyobb domborúságáig bevezetjük. Most a mutatóujj küloldalán, vagy mindkét ujj közti csorgában toljuk a pengét egészen ujjunk hegyéig, s a dag legkiállóbb részén beszúrunk, oly mélyen, hogy a geny kiömöljék. E moz­zanat azonban gyorsan történjék, nehogy a hányinger ügyeke- zetünket meghiúsítsa. E módon a műtét mindenkor végezhető, mi mindenesetre nagy előny, kivált ha a műtét éjjel teendő; midőn már csak a gyermek nyugtalansága miatt is, alig sükerül a világosság sugarát a garatür illető helyére intézni. Ezt ta­pasztalásból mondom; mivel az először orvosolt esetnél mind­azon akadályokra bukkantam. De más előny még az hogy a gyermek állaösszeszoritásával műtétünket nem gátolhatja; csak tanácsos, hogy nagyobb gyermekeknél harapásuk meghiúsítása végett ujjúnkat vászonrongyba burkoljuk. A szájnak para-du- gasszali tátva tartása kis gyermekeknél hézag kicsinysége mi­att, nem lehetséges. Sokan a tályog ollóvali nyitását ajánlják, én ezt nem aján- I lom, mert az olló, biztalansága miatt, hol a szem nem kormá- I nyozhat, és csak érzelés vezet, bajosabban és feszes-boltos tá- j lvogfalon alig alkalmazható. Fölnyittatván a tályog, a falak összehúzódása, s a beálló megérdemli, hozatom“; hanem pártoljuk s akor bizonyosan jó is lesz; mert ne feledjük, hogy ezen tömeges előfizetés által nemcsak anyagilag fognók e közlönyt biztositni; hanem szel­lemi oldalára is legjótékonyabbban hatandnánk. Hisz minél több előfizetője lesz a lapnak, a kiadó annál jobban dijazhat egyes dolgozatokat, s igy annál jobb munkálatokat is várhatunk. De, másodszor: gyámolitsuka lapot szellemileg, saját d o 1 g o z a t i n k k a 1 is! S itt mintha előre hallanám a számos ellenvetéseket; — egyiknek nincs ideje, másik nincs birtokában az irodalmi nyelv­nek; mig harmadik túlszerénységében vagy eszméit nem tartja elég éretteknek, vagy tapásztalatait eléggé érdekeseknek a közlésre; — s igy tovább. Mondom : mindezen s hason ellen­nyilatkozatokra készen vagyok. Magam is maholnap tiz éves gyakorló orvos leszek, s igy öntapasztalásból ismerem a vidéki orvosi állás kényelmetlenségeit; tudom, mikép néha a gyakor-

Next

/
Thumbnails
Contents