Orvosi Hetilap, 1857. július (1. évfolyam, 5-9. szám)

1857-07-02 / 5. szám

69 70 hányinger annak kiürítését elősegitendik; szükség esetén egy a garatban alulról a nyilas felé tett gyönge nyomás, ujjal vagy lapockával, azt könnyitendi. A szájüreg beföcdtendése kisdedeknél, kiöblítése nagyob­baknál a tályog és garatür tisztázására elegendők, s napjában többször ismételve, rövid idő alatti gyógyulást idéznek elő. Más utóbánást csak különleges körülmények igényelhetnek. (Folyt, köv.) SAUER TANÁR ORVOSI KORÓDÁJA. Kanyaró (Morbilli). Közli Dr. Poor Imre belgyógyászati tanársegéd. Folytatás. Második v. Iá z-s z a k. Kezdődik ez a cselekvő jelle­mű láz hidegségi szakával, (I. 21. lapon). A rövid ideig tartó hideget csakhamar hőség váltja föl; első 24 órában e lázas hő­ségből az orvos még gyaoitni is alig meri, a kifejlendő betegsé­get (a kanyaró eme határozatlan szakában volt betegünk akor, mikor őt először láttuk). A lázas forróság második napján hu­rut támad a légutakon: nátha, köthártya-belöveltség, fény­iszony, gége- légcső- meg hörghurut, kisebb-nngyobb fokban erőszakos köhögés mellett, majd egyenkint majd együtt nyi­latkoznak; a légzési takhártyán támadt izgatottság néha elter­jed a homlokiirbe, Highmorbarlangba, s ott tompa fejfájást — emitt orrcsavarási érzést okoz; ritkán terjed át a hörghurut a légsejtekre, de ha ide fészkelt, kanyarós tüdőlobbá (pneumonia morbilio-a) magasodik. A légzés-szervek hurutja eleinte száraz, innen van, hogy az orr meg száj kiszikkad, hogy a beteg gyakran prüszög, nehezen nyel, gégéje csiklandik, kö­högése pedig szinte száraz, sez néha oly erőszakossá fajul, hogy kehrángás (tussis convulsiva) gyanánt görcsös rohamokban tör ki; e közben orrvérzés, vérköpés tűn elő; a kontatási mell­hang nem változik, a légzés erősben hólyagcsás, rekedt, itt—ott hortyolást (rhonchus), si| ogást (str. fistulosus), vagy sziszegést (sibillus) hallhatni. E láz-szak kórjelei esténkint súlyosbodnak, három nap múlva, azaz a harmadik esti súlyosbodás után a Harmadik v. k ü t e g z é s-s z a k fejlődik ki. E szak kezdetén éri el a kanyaró belterje tetőfokát. A harmadik sú­lyosbodás alkalmával a láz leghevesben tör ki, melyhez néha görcsös rángások csatlakoznak, a köhögés legszaporábban erő­szakoskodik. E közben a külbőröna duzzadt helyeken apró, kö­les—lencsényi világos-vörös foltocskák támadnak, még pedig először az arcon, nyakon, aztán a törzsökön, végre a föl- és al­végtagokon. A vörös foltocskák sekélyen emelkednek a kiilbör fölszine fölé, közepükön sokszor parányi tüszőt (phlyctaenula) láthatni; nem sajognak, nem égetnek sem viszketnek, csak túl- érzékenyek panaszkodnak néha némi viszketés felől. A foltocs­kák nem mindenkor kerekdedek, néha ketté tört lencséhez ha- sonlitnak, másszor bolhaszúrás küllemét láttatják; ha pedig sok foltocska összefoly, a kanyaróküteg első tekintetre vörhenyt (scarlatina) vagy legalább bőrpirt (erythema) hazud. Ha ma lat annyira igénybe veszi minden időnket, hogy a szó szoros értelmében, enni is alig érünk rá; annál kevésbé hírlapi, tudo­mányos cikkeket Írni. De tudom azt is, mikép ez nincs folyto­nosan igy, s csak akarnunk kell s tudományos foglalkozásra is jut időnk. E tekintetben öntapasztalásból eléggé nem njálhatom a rendes orvosi napló vezetését, melybe érdekesb esetek folyamát, észlelésünk, meg szerelésünk eredményét stb. röviden följegyezzük. Ez adatok gyűjtése sem sok időbe, sem sok fáradságba nem kerül, s azok koronkinti áttekintésénél az üdvös eredmény bizonyosan mindenkit meg fog lepni, ez ada­tok további gyűjtésére ösztönözni. Lelkiismeretes orvos e jegy­zetek által saját hibáira fog bukkanni, s azokból leginkább okulni. Hiszen a felejthetlen mester, a nagy Hildebrandt tanit- ványi előtt sokszor elősoroló valamely bevégzett kórodai or­voslás alatt elkövetett botlásait, nyíltan beváltván, mikép azok­ból szokott legtöbbet tanulni. Egy hires, még most is működő este az arcot és nyakat lepte el a küteg, holnap reggel a mell s egész törzsök van vele elárasztva, nyolc órányi időköz alatt a küteg egyik testrészről másikra terjed át. Mihelyt a küteg a test nagyobb részét befödte, a láz azonnal enyhül, de a mellhu­rut nem. A köhögés csak akor enged, mikor a küteg oszlani kezd, mi a kiitegzés harmadik napján történik; ekor már a láz egészen megszűnt, a mellkasban a hurut száraz zörejei helyett hörgési zörejeket, az úgynevezett szortyogást (stertor hu- midus) hallhatni, s a beteg nyálkát köp ki. E szak három — sőt szelidebb esetekben két nap alatt is végét éri. Negyedik v. lekorpádzási-szak. A bőr külhá- ma apró pikkelycsékben húll le korpa gyanánt; ez alatt a kö­högés folyvást tart, a kiköpés szaporodik; a mellkasban terjed­tebben hallatszik a szortyogás (stertor), mi azt jelenti, hogy a csökönös hörghurut nedves szakába lépett át. Láznak semmi nyoma. A külbőr életi működése visszatér, és pedig annál kön­nyebben, minthogy kanyaróban nem vesz el a bőr életi tevé­kenysége úgy, mint ez a vörhenyben történik; hanem csak a bőr van gátolva életműködésében a kifejlett küteg által, azért kanyarónál a bőr alatti sejtszövet vizenyős beszűrődésétől sem kell tartanunk, sőt lekorpádzás után sokszor válság áll be,nem­csak húgykiürités- hanem bő izzadás által is; jelül, hogy a bőr életműködése is helyre van állitva. Az ekor kiürített húgy a rendes mennyiséget mintegy kétnegyeddel múlja fölül, faj­súlya 1024 — 1028 közt ingadoz, savas hatású, a fehérnye eltün belőle, hugyany és halvagok rendes mennyiségűek, ellenben a rendellenesen támadt húgysavas sók (urates) 6 — 12 óra múlva üledékké csapadnak. E lehárnlási szak is — mint az előbbiek — három napig tart, s igy a betegség 7 — 12 nap alatt megszün, legtöbb Ízben egyéb utóbaj nélkül. Azonban nem mindenkor ily rendes lefolyású a kanyaró. Ha e betegség alatt a beteg hirtelen légváltozásoknak lévén ki­téve, meghútötte magát; akor a kütegzési szakkal nem szün meg a láz, hanem mindig súlyosbodó köhögés mellett az is újra emelkedik, s vele majd vérköpés, majd hörglob (bronchitis) majd tüdőlob (pneumonia) áll be; vagy ha a kanyarós akár öröklött akár később szerzett hajlammal bír a gümőkórra, ez emelendi föl fejét a kanyaró nyomán; ez esetben nem a ka­nyaró változik gümőkórrá, hanem a kanyaró csak alkalmat, nyújt a már lappangó gümőkór kifejlődésére. Más alakot ölt a kanyaró, ha ez akor üt ki, midőn a lob (gyuladás, inflammatio), pos (sepsis) vagy csórva akár ál­lapodott, akár évszaki járvány gyanánt uralkodik. Ilyenkor a kanyaró az uralgó járvány bélyegét viseli, s vele eggyé olvadni látszik. Első esetben, ha a kanyaróhoz járványos lob tár­sul, (mint ez húsz év előtt az állapodott lobjárvány uralma alatt gyakorta történt), akor a kanyaró mellett és vele hörglob, tüdőlob, gyomorlob, köthártya- v. szemlob, agykérgyuladás stb. szokott mutatkozni, melyek következtében a kanyaró láza sem a kütegzés, sem a lehámlás szakában nemcsak hogy meg nem szűn, sőt lobos jellemű lázzá magasodik, s ekor a lob ter­ménye nem rostanyos hanem fehérnyés leend, minthogy a fehér- nyés kórvegyű kanyarót a vér viszonylagos (relativ) fehérnye- bősége meg rostany fogyatkozása jellemzi. Második esetben, hat. i. a kanyaróhoz pos járvány bécsi tanárnak szokása minden érdekes esetről jegyzeteket Írni, s azokban tévedéseiről is hiven megemlékezni. Egykor fölhasz­nálás végett szives volt azokat velem közleni, s valóban meg­lepő volt látnom a vas szorgalmat, pontosságot s őszinteséget, mellyel e jegyzetek Írattak. Kövessük az ily jeles férfiak pél­dáját, jegyezgessünk mi is ! hisz előttünk is nyitva áll a termé­szet arany könyve; tekintsünk belé, de úgy, hogy lássunk is abban valamit. Bontakozzunk ki valahára keleti szenvtelensé- günkből, lendítsünk mi is valamit, ne várjunk mindent a fővá­rostól. Mi a nyelvet illeti, ha nincs is mindegyikünk birtokában, az a közremunkálástól ne riasszon vissza bennünket. írjon kiki úgy hogy an tud, magyarul vagy németül, s bizza a szerkesztőre a lefordittatást, vagy hibái kijavitását. Végre, a túlszerényeknek azt válaszolom : én is becsülöm a Horác-féle szabályt: „nonum prematur in annum“; ki sem 5*

Next

/
Thumbnails
Contents