Orvosi Hetilap, 1857. július (1. évfolyam, 5-9. szám)

1857-07-02 / 5. szám

71 szegődik, ahol a kanyaró szenvedő jellemű láz kíséretében lép föl, külszínre szakasztott mása a küteges hagymáznak (typhus exanthematicus), a kü­teg foltocskái sötétebb színűek, kéklő vö­rösek, de a szenvedő láz a küteg eltűnése után is dúl, bágyasz­­tó vérzések, gyakori ürülések (hasmenés, izzadás, vérsülyedés a tüdőkben, vérhugyozás) merítik ki a beteget. Az ily szenvedő jel­lemű lázzal együtt föllépő kanyarót valóban nehéz a hagymáz­­tól megkülönböztetni; némi iránypontul szolgálhat, hogy ily postázas kanyaróban az ideges kórjelek többnyire hiányoznak, szédülés, félrebeszélés, fejfájás épen nem, vagy alig mutatkozik; a kiürített húgy a betegség minden szakában savas hatású; a küteg a láz harmadik napján terjed el (hagymázban a küteg a láz hatodik napján mutatkozik), s a láz itt belterjére nézve, egyátalán csekélyebb, mint a hagymázban; a lép rendesnél nem nagyobb stb. Gyakran megesik, hogy a kanyaró kifejlődését lázas csórva (gastrismus febrilis) előzi meg, sőt nemcsak azt meg­előzi, hanem vele együtt ugyanazon időben sújtja a beteget. Ez gyakori oly egyénekben, kik a kanyarót még ki nem állották, ha t. i. ezek épen akár csorvásodnak meg, mikor a kanyaró járványosan uralkodik. Ily esetben a lázas csorva fölzaklatja a szunnyadó kanyarót is, s a megtámadott szervezetnek most két ellenséggel kell küzködnie. Világos, hogy ilyetén csorvás ka­nyaróban mind a kanyarónak mind a csorvának jellegző kórje­lei képviselték. Küteg nélküli kanyaró is fordul elő. Ez a kanya­ró-járvány kezdetén, meg végén szokott mutatkozni. A járvány közeledtekor vagy távoztakor a járványos alkat nem bír min­denkor annyi belterjjel (intensitas), hogy teljesen kifejlett ka­nyarót létesítsen, hanem ennek jellegző kórjegyeiből, hol egyik hol másik elmarad; ha ily esetben a kanyaró többi kórjeles je­­lenkezése mellett (járvány idején) a vörös foltocskák a külbőrt el nem lepik, küteg nélküli kanyaróval van dolgunk. Ne ütközzenek meg önök ezen elnevezésen. Kik a kanyaró fo­galmát a kütegzésről föltételezik, azok merő képtelenséget lát­nak ezen elnevezésben, s kérdik : mikép létesülhet küteges be­­­tegség (teszem azt kanyaró), küteg nélkül ? Helyén volna e kérdés, ha küteges koraink mindannyian csupán bőrbetegségek, azaz egyedül a külbőr helybeli bántalmai volnának, mint a rüh (scabies), szőrtüszőce (lycosis) stb.; e kórok, mint pusztán helybeliek, kütegzés nélkül nem létezhetnek; ellenben heveny kütegeinknek lényege nem a bőrbajban áll, hanem mennyire eddigelé ismeretünk terjed, a vér fehérnyés betvegyében, mely a támasztott hatalmas láz mellett nem mindig él szükségkép a külbőrön, hanem egyebütt, az állati szervezet akármely rend­szerében nyilatkozhatik, lényegében ugyanaz maradván. A hagymát eredetileg küteges kór, mégis gyéren látjuk azt, kü­teges alakjában jelenkezni; a vörheny mily sokszor s mekkora hévvel intézi támadását küteg nélkül; láttam több ízben magát a himlő­kórt is kütegzés nélkül durongani; ugyanez történik a kanyaróval is, mert ennek nem lényeges föltéte a kütegzés; azért a küteg nélküli kanyaró épen oly lehetséges, sőt való, mint a közéletben üres zsebű gazdagot képzelhetni, s találhatni­ fog nálamnál jobban örvendeni, ha honi orvosi irodalmunk oly munkálatokkal fog bővelkedni, melyek az összes orvosi iroda­lom díszére válhatnak; de azért ne gondoljuk, hogy csak rend­kívüli dolgokat közölhetünk. Csak az élet tiszta forrásából me­rítsünk, csak igazat írjunk, ne ámítsuk se magunkat, se máso­kat. Orvosi irodalmunk még nem haladt annyira előre, hogy hétköznapi munkásokra szüksége ne volna; — az épület még alig látszik ki alapjából, ki követ nem hordhat hozzá, hozzon ho­mokszemet. Tájékozzuk magunkat, fogjuk föl helyzetünket, ismerjük el égető szükségeinket, s átlátandjuk, miszerint ne­künk még mindennapi tárgyakról is sokat kell értekeznünk. Én például legközelebb a tüdőlábról meg a váltólázról akarok né­mi gyakorlati adatokat közleni; s még­is, minden ön­hizelgés nélkül remélem, mikép zsenge munkám egészen haszontalan nem leend. Közölje mindenki higgadt észleleteit híven világo­san ; majd eszme eszmét szül, s eszme-súrlódás által győzni fog a jobb. Leginkább hozzám hasonló gyakorló orvosokhoz kíván­tam szól­ni. Azon tisztelt ügytársak, kiknek különös szerencse jutott: kórházakat igazgathatni, vagy a törvény sorompójánál tudományunk legszebb ágát, a törvénykezési orvostant képvi­selhetni, szerintem úgy is hivatásuknak fogják tartani, tanulsá­gos tapasztalataik fontos közlését. Továbbá: vidéki kórházak fölállítása, községi orvosi állomások rendezése sokfelé most forog szőnyegen; mind oly tárgyak, melyekről sok hasznost és korszerűt közölhetnek az illetők. De talán kelleténél hosszabban is untatom a nyájas olva­sót. Szerény indítványom veleje ímez: mi vidéki orvosok ké­pezzük karunk többségét; tőlünk függ a magyar orvosi lap üdvös fönállása. Gyámolítsuk azt anyagilag és szellemileg; igy míg orvosi irodalmunk gyarapításában hasznos tényezők le­szünk , tudományos működésünk önmagunknak fog lenne- 72 BALASSA TANÁR SEBÉSZI KORODÁJA. Közlemény az 1850-ik évben ápolt és m­űtett betegekről.*) Közli Batizfalvi Samu S. tanár­segéd. I. Csonttörések. Folytatás. Orsócsonttörés. Orsócsonttöréssel is volt esetünk a jobb alkaron. Ez alkalommal a nevezett csont középharmadán mindig egy és ugyanazon helyre korlátolt, élesen szúró fájdalom, s a térvé­­gekre gyakorolt nyomás által létrehozott rendellenes mozgás, továbbá a hanyintás és borintás erőtetett kivitelénél észlelt re­csegés s egyéb mellékes kórtünetek és körülmények azonnal rá­vezettek a kórisme megalapítására. A gyógyeljárást illetőleg, ez esetben ugyanazon javallati szempontból indultunk ki, mint az alkar múlt számban leírt töré­sének szerelésénél. A bekötés is az alkartörésnél használthoz al­kalmaztatott. Az eredmény a kötés eltávolításakor— mi harmin­cadik napra történt— teljesen megnyugtató volt. Kampónyujtványtörés. W. M. 36 éves gyönge testalkatú hivatalnok. Július 15. délután, két lábnyi székről — melyen állott, — egyensúlyt té­vesztve jobb könyökére esett. — Mire a sértett könyökizület­­ben élesen szúró fájdalmat s az alkaron egész az ujjak hegyéig kellemetlen zsibbadást érzett. Azon körülmény, hogy az esés után alkarját hajtani, feszíteni, szóval: működtetni nem tudta, aggodalomba ejté, miért is a következő nap reggelén segélyt keresendő, korodánkba jött. Mi az érintett könyökizületet fáj­dalmasan dagadtnak, s hátul a kampó nyújt­vány táján felhám­nélkülinek találtuk, mely utóbbi helyen a sávosan beszűrődött sejtszövetben ál­hullámzást is vettünk észre. Szorgosabb pu­hatolás s erősebb nyomásra a kampónyujtvány táján éles kari­mák által határozott mélyedésre akadtunk, mely mélyedés a szerint növekedett vagy kisebbedett, mint az alkart hajtani vagy nyújtani kisérlők. A mélyedés fölött és alatt, két mozgé­kony szilárd testet érintünk. Ily tényállás mellett a l­i­n­g­­csont kampónyujtvány törését lehetlen volt föl nem ismerni. A nagy fokú láb legyőzése végett először is, az illető felvégtagnak szecskavánkos vájulatában nyugalmas fekvést biztosítottunk. Az alkar tompa szöglet alatt hajtatott meg a könyökizületben. S hideget a bántalmazott részekre tíz álló napig erélyesen alkalmaztunk. Mialatt a bonyodalmak oszlot­tak, a dag lelohadt, s a fájdalom jóval csillapult. Annálfogva a maradandó kötést tettük föl, épszög alatt hajtván meg az al­kart a könyökizületben. Ismert dolog, hogy a csonttörés ezen neménél makacs izmerev szokott visszamaradni, miért koro­dánkban a csonttörés e­leménél oly irányt adunk az alkarnak, melyben mozgékonytalanság esetében is hasznavehetőbbé válik. *) Ezen közlemény első részében, 1. lapunk 4 sz. kijavitandók: 58 1. fölülről a 7. sorban : járólagosan nem 327, de 377 férfi szereltetett ; ugyanott a 15. sorban pl. borék-viz-sérv csapolás.­­ A 64. lapon : házi gyógy testgyakorlat.

Next