Orvosi Hetilap, 1857. július (1. évfolyam, 5-9. szám)
1857-07-02 / 5. szám
71 szegődik, ahol a kanyaró szenvedő jellemű láz kíséretében lép föl, külszínre szakasztott mása a küteges hagymáznak (typhus exanthematicus), a küteg foltocskái sötétebb színűek, kéklő vörösek, de a szenvedő láz a küteg eltűnése után is dúl, bágyasztó vérzések, gyakori ürülések (hasmenés, izzadás, vérsülyedés a tüdőkben, vérhugyozás) merítik ki a beteget. Az ily szenvedő jellemű lázzal együtt föllépő kanyarót valóban nehéz a hagymáztól megkülönböztetni; némi iránypontul szolgálhat, hogy ily postázas kanyaróban az ideges kórjelek többnyire hiányoznak, szédülés, félrebeszélés, fejfájás épen nem, vagy alig mutatkozik; a kiürített húgy a betegség minden szakában savas hatású; a küteg a láz harmadik napján terjed el (hagymázban a küteg a láz hatodik napján mutatkozik), s a láz itt belterjére nézve, egyátalán csekélyebb, mint a hagymázban; a lép rendesnél nem nagyobb stb. Gyakran megesik, hogy a kanyaró kifejlődését lázas csórva (gastrismus febrilis) előzi meg, sőt nemcsak azt megelőzi, hanem vele együtt ugyanazon időben sújtja a beteget. Ez gyakori oly egyénekben, kik a kanyarót még ki nem állották, ha t. i. ezek épen akár csorvásodnak meg, mikor a kanyaró járványosan uralkodik. Ily esetben a lázas csorva fölzaklatja a szunnyadó kanyarót is, s a megtámadott szervezetnek most két ellenséggel kell küzködnie. Világos, hogy ilyetén csorvás kanyaróban mind a kanyarónak mind a csorvának jellegző kórjelei képviselték. Küteg nélküli kanyaró is fordul elő. Ez a kanyaró-járvány kezdetén, meg végén szokott mutatkozni. A járvány közeledtekor vagy távoztakor a járványos alkat nem bír mindenkor annyi belterjjel (intensitas), hogy teljesen kifejlett kanyarót létesítsen, hanem ennek jellegző kórjegyeiből, hol egyik hol másik elmarad; ha ily esetben a kanyaró többi kórjeles jelenkezése mellett (járvány idején) a vörös foltocskák a külbőrt el nem lepik, küteg nélküli kanyaróval van dolgunk. Ne ütközzenek meg önök ezen elnevezésen. Kik a kanyaró fogalmát a kütegzésről föltételezik, azok merő képtelenséget látnak ezen elnevezésben, s kérdik : mikép létesülhet küteges betegség (teszem azt kanyaró), küteg nélkül ? Helyén volna e kérdés, ha küteges koraink mindannyian csupán bőrbetegségek, azaz egyedül a külbőr helybeli bántalmai volnának, mint a rüh (scabies), szőrtüszőce (lycosis) stb.; e kórok, mint pusztán helybeliek, kütegzés nélkül nem létezhetnek; ellenben heveny kütegeinknek lényege nem a bőrbajban áll, hanem mennyire eddigelé ismeretünk terjed, a vér fehérnyés betvegyében, mely a támasztott hatalmas láz mellett nem mindig él szükségkép a külbőrön, hanem egyebütt, az állati szervezet akármely rendszerében nyilatkozhatik, lényegében ugyanaz maradván. A hagymát eredetileg küteges kór, mégis gyéren látjuk azt, küteges alakjában jelenkezni; a vörheny mily sokszor s mekkora hévvel intézi támadását küteg nélkül; láttam több ízben magát a himlőkórt is kütegzés nélkül durongani; ugyanez történik a kanyaróval is, mert ennek nem lényeges föltéte a kütegzés; azért a küteg nélküli kanyaró épen oly lehetséges, sőt való, mint a közéletben üres zsebű gazdagot képzelhetni, s találhatni fog nálamnál jobban örvendeni, ha honi orvosi irodalmunk oly munkálatokkal fog bővelkedni, melyek az összes orvosi irodalom díszére válhatnak; de azért ne gondoljuk, hogy csak rendkívüli dolgokat közölhetünk. Csak az élet tiszta forrásából merítsünk, csak igazat írjunk, ne ámítsuk se magunkat, se másokat. Orvosi irodalmunk még nem haladt annyira előre, hogy hétköznapi munkásokra szüksége ne volna; — az épület még alig látszik ki alapjából, ki követ nem hordhat hozzá, hozzon homokszemet. Tájékozzuk magunkat, fogjuk föl helyzetünket, ismerjük el égető szükségeinket, s átlátandjuk, miszerint nekünk még mindennapi tárgyakról is sokat kell értekeznünk. Én például legközelebb a tüdőlábról meg a váltólázról akarok némi gyakorlati adatokat közleni; s mégis, minden önhizelgés nélkül remélem, mikép zsenge munkám egészen haszontalan nem leend. Közölje mindenki higgadt észleleteit híven világosan ; majd eszme eszmét szül, s eszme-súrlódás által győzni fog a jobb. Leginkább hozzám hasonló gyakorló orvosokhoz kívántam szólni. Azon tisztelt ügytársak, kiknek különös szerencse jutott: kórházakat igazgathatni, vagy a törvény sorompójánál tudományunk legszebb ágát, a törvénykezési orvostant képviselhetni, szerintem úgy is hivatásuknak fogják tartani, tanulságos tapasztalataik fontos közlését. Továbbá: vidéki kórházak fölállítása, községi orvosi állomások rendezése sokfelé most forog szőnyegen; mind oly tárgyak, melyekről sok hasznost és korszerűt közölhetnek az illetők. De talán kelleténél hosszabban is untatom a nyájas olvasót. Szerény indítványom veleje ímez: mi vidéki orvosok képezzük karunk többségét; tőlünk függ a magyar orvosi lap üdvös fönállása. Gyámolítsuk azt anyagilag és szellemileg; igy míg orvosi irodalmunk gyarapításában hasznos tényezők leszünk , tudományos működésünk önmagunknak fog lenne- 72 BALASSA TANÁR SEBÉSZI KORODÁJA. Közlemény az 1850-ik évben ápolt és műtett betegekről.*) Közli Batizfalvi Samu S. tanársegéd. I. Csonttörések. Folytatás. Orsócsonttörés. Orsócsonttöréssel is volt esetünk a jobb alkaron. Ez alkalommal a nevezett csont középharmadán mindig egy és ugyanazon helyre korlátolt, élesen szúró fájdalom, s a térvégekre gyakorolt nyomás által létrehozott rendellenes mozgás, továbbá a hanyintás és borintás erőtetett kivitelénél észlelt recsegés s egyéb mellékes kórtünetek és körülmények azonnal rávezettek a kórisme megalapítására. A gyógyeljárást illetőleg, ez esetben ugyanazon javallati szempontból indultunk ki, mint az alkar múlt számban leírt törésének szerelésénél. A bekötés is az alkartörésnél használthoz alkalmaztatott. Az eredmény a kötés eltávolításakor— mi harmincadik napra történt— teljesen megnyugtató volt. Kampónyujtványtörés. W. M. 36 éves gyönge testalkatú hivatalnok. Július 15. délután, két lábnyi székről — melyen állott, — egyensúlyt tévesztve jobb könyökére esett. — Mire a sértett könyökizületben élesen szúró fájdalmat s az alkaron egész az ujjak hegyéig kellemetlen zsibbadást érzett. Azon körülmény, hogy az esés után alkarját hajtani, feszíteni, szóval: működtetni nem tudta, aggodalomba ejté, miért is a következő nap reggelén segélyt keresendő, korodánkba jött. Mi az érintett könyökizületet fájdalmasan dagadtnak, s hátul a kampó nyújtvány táján felhámnélkülinek találtuk, mely utóbbi helyen a sávosan beszűrődött sejtszövetben álhullámzást is vettünk észre. Szorgosabb puhatolás s erősebb nyomásra a kampónyujtvány táján éles karimák által határozott mélyedésre akadtunk, mely mélyedés a szerint növekedett vagy kisebbedett, mint az alkart hajtani vagy nyújtani kisérlők. A mélyedés fölött és alatt, két mozgékony szilárd testet érintünk. Ily tényállás mellett a lingcsont kampónyujtvány törését lehetlen volt föl nem ismerni. A nagy fokú láb legyőzése végett először is, az illető felvégtagnak szecskavánkos vájulatában nyugalmas fekvést biztosítottunk. Az alkar tompa szöglet alatt hajtatott meg a könyökizületben. S hideget a bántalmazott részekre tíz álló napig erélyesen alkalmaztunk. Mialatt a bonyodalmak oszlottak, a dag lelohadt, s a fájdalom jóval csillapult. Annálfogva a maradandó kötést tettük föl, épszög alatt hajtván meg az alkart a könyökizületben. Ismert dolog, hogy a csonttörés ezen neménél makacs izmerev szokott visszamaradni, miért korodánkban a csonttörés eleménél oly irányt adunk az alkarnak, melyben mozgékonytalanság esetében is hasznavehetőbbé válik. *) Ezen közlemény első részében, 1. lapunk 4 sz. kijavitandók: 58 1. fölülről a 7. sorban : járólagosan nem 327, de 377 férfi szereltetett ; ugyanott a 15. sorban pl. borék-viz-sérv csapolás. A 64. lapon : házi gyógy testgyakorlat.