Orvosi Hetilap, 1857. augusztus (1. évfolyam, 10-13. szám)

1857-08-06 / 10. szám

153 154 Jan. 17—29-ig naponkint szedvén a tegnap rendelt orvosságot (közben oldószerek használata mellett), a tüdőlobnak nyoma is elenyészett; szívbaja annyira javult, hogy nappalonkint a szív minden hangja szabályosan hallászott, de estefelé a bal szív első hangjához mindenkor lehellési zörej járult. Ebből kitűnt, hogy a billentyűk lábterményének fölszivatása csak részben sükerült; a szívverés 65 — 60-igi lassudása miatt a piros gyűszűvirág levélfőzete félretétetvén, a beteg ezentúl ecetsavas haméreget (kaliaceticum) kapott, s Febr. 14. a tüdőlobból egészen kigyógyultan, de a szívbillentyűk némi érdességével hagyta el korodánkat. Nehogy értekezésem hosszúra nyúljék, több kóresetet a kénsavas rézéleggel gyógyított tüdőlobosokról nem közlök. Elég lesz annyit megjegyezni, hogy ilyetén súlyos, s azért kénsavas rézéleggel gyógyszerelt beteg a fenebb (131. lapon) említett 87 túlzostanyvegyü tüdölobos között 56 volt. Következik azon tüdölobokról szólanom, melyekben kénsavas rézéleg okszerűen nem használtatott. SEMMELWEIS TAN. SZÜLÉSZI KORODÁJÁBÓL. Császármetszés élőnél angolkóros (rhachiticus) medenceszűkület miatt. Közli dr. Fleischer József tanársegéd. III. Boncoltatása elrendeltetvén ; erre Arányi tanár kéretett föl, ki a boncolást 21-kén reggeli 9 órakor megtevé; a bonceredmény következő: A) K ü 1 v i z s g á l a t. 1. A test jól táplált, törpe alkatú annyira, hogy testhosza 3' és 8'-et tesz ; bőrszíne szennyes fehér, a fej hajzata fekete; a köthártya kékes, a szaruhártya átlátszó, a szivárványhártya barna, a láta mérsékelten kitágult, a nyak rövid; az állkapocs, úgyszinte a végtagok mozgékonyak; a mellkas hengerded; az emlők domborúak, a bimbók kiállók, a bimbó udvarok nagyobb terjedelműek, s igen barna színezetűek; nyomásra zavaros tejnemű nedv foly ki az emlőkből. 2) Az altest a fölhasi (reg. epigastrica) és középhasi táj (reg. mesog), fölső felében mérsékelten,— a középhasi táj alsó felében, úgyszinte az alhasi tájon (reg. hypogastrica) erősen boltozott, s előre álló. 3) A fehér vonal hosszában a köldök és a fanporcizület között egy 5 hav. hosszú, a kültakarókon, a kötszövet-könyék és fali hashártyán átható metszett seb; a sebszélek egy vonalnyi területen mérsékelten beszűrődvék; a seb fölső szögletétől kezdve csapos varrat segélyével volt egyesítve; alsó szeglete egy hüvelyknyire nyílt. 4) A végtagok közöl a combok igen rövidek, angolkórosan meggörbülvek; az alszárak aránylag hosszúk, mell- és befelé görbültek. A háton számos kékesvörös hullafoltok láthatók. B) Belvizsgálat. 5) A fejtakarók vérdúsak; a koponyaboltozaton több lemezes rétegeket képző, kártyapapír-vastagságú, sima felülettel biró ezüst garas egész tallérnagyságú, s könnyen leválasztható újdon csontképletek. 6) A nagy sarló-öbölben kis mennyiségű fekete sűrű vér. 7) Az agykerek mérsékelten belövellvék. 8) Az agyállomány tészta-tapintata; a váglapon számos mákszemnyi vérpontok,az oldalgyomrácsokban mintegy 2 nehezék átlátszó sárgás savó; — az agyacs az agyhoz hasonló küllemű. 9) A pajzsmirigy nagyobb, s piszkos enyvszerű folyadékot tartalmaz. 10) A torkolati visszerekben középmennyiségű fekete sűrű vér. 11) A tüdők szabadok, csúcsaikban néhány kásaszemnyi meszes küllemű szemcsésedéssel; a fölső karélyok sárgás habzó folyadékkal beszűrődvek, a többiek mérsékelten vérdúsak. 12) A szívburokban mintegy 1 nehezéknyi tiszta savó ; a szív kicsiny; a balgyomorban fehér szilárd rostany-alvadék, a jobb szív falai megvastagodvak; a billentyűk különben mindkét gyomorban rendesek. 13) A máj valamivel kisebb, egész állományában hájjal átszövődve; jobb karélyának belzetében (parenchyma) egy dió nagyságú átlátszó folyadékkal telt tömlő van betokolva; egy másik tyúkpete nagyságú anyatömlő, — melyben több mogyorónyi fióktömlő fészkel, — a bal hoszúságos árok mellső felében található, s kövületével egészen befödi a máj görgeteg szalagát. 14) A lép igen kicsiny és vérszegény. 15) A gyomor fölfúvódott, kis mennyiségű feketés folyadékot tartalmaz. 16) A hasnyálmirigy vérszegény. 17) A vesék halványak, fehérnyésen beszűrődvek. 18) A vékony és vastag belek vérrel mérsékelten ellátvák. 19) A méh inkább jobb oldalra hajlik, s mintegy gyermekié nagyságú; a méhtest mellső felszínén kevéssé balfelé látható egy seb, mely a méhfenéktől 2 hav. távolra kezdődik, s egészen a méhnyakig terjed: hosza 4 hüvelyknyi, a sebszélek körülbelül 30°-nyi szöglet alatt tátongnak; a seb kü szései kifelé fordulvak, a belső sebszélek közvetlenül egymással érintkeznek; az átmetszett méhfal vastagsága látszólag nagyobb, körülbelől 12—15 vonal; — a sebszélek vérrel mérsékelten beszűrődvek, a méh szája kitágult, a méhnyak a méhszájjal együtt beszakadva; a méh belseje piszkos zöldes színezetű, továbbá az előfoknak megfelelő részen több, fekete vérömlenytől beszűrődött tájak láthatók. 20) A medence az előfok túlságos bedülése miatt igen meg van szűkülve. A vázított (skeletisirt) medence leírása: (1-ső ábra.) A medence vázittatván a helybeli egyetemi szalkóroda gyűjteményében őriztetik. Az 1-ső ábra azon nő medencéjét ábrázolja, melynél a császármetszés történt; a 2-ik ábra egy rendes alkatú medencét állít elénk, hogy az elsővel összehasonlíttatván, a szűkületet illetőleg a különbség annál szembeszökőbb legyen. A nagymedence két haránt átmérőiben a rendes tágasságot is maghaladja; egyik átmérő, mely a két csiptaraj legnagyobb kanyarulatait köti össze (a—a) 9 hüvelyknyit tesz; rendes medencénél szinte annyit ; — a másik a két csipcsont mellső fölső töviseinek távolát mutatja, (b b) szinte 9 hüv., holott a rendesnél csak 8% hüvelyknyire megy. (2-ik ábra.)