Orvosi Hetilap, 1858. február (2. évfolyam, 5-8. szám)

1858-02-07 / 5. szám

67­68 Simson, edinburghi tanár, korunk leghíresebb szülésze, forduló postával azt felelte, miként az angol or­vosi irodalomban nem igen lehetek jártas, mivel, úgy lát­­szik, nem tudom hogy az angol szülészek már évszázadok óta ragályosnak tartják a gyermekágyi lázat. — Ő tehát a kérdést, s illetőleg állításomat, annak értelme szerint nem fogta föl. Dr. Titanus, amsterdami tanár, (1848 Mart.­­) véleménye szerint a gyermekágyi láz terjedése és tartalma ragályzásnak igenis tulajdonítandó akkor, ha ez már járvá­nyos légköri viszonyok (durch epidemische atmosphaerische Verhältnisse) következtében támadt, hova különösen a téli és tavaszi constitutio annuat számítja. — „Mert — igy foly­tatja — a gyermekágyi ragálynak feltűnő hasonlatossága van a genylázzal és genylégkörrel, mely túltömött sebé­szi osztályokon keletkezik s a fris sebeket oly nagy ve­széllyel fenyegeti. A szülőket pedig bizonyára physiolo­­gikus állapotban is sebzetteknek lehet tekintenünk.“ A hulla általi fertőzést ő is teljes meggyőződése sze­rint a gyermekágyi láz gyakori okának tekinti, s annak eredetét e kútfőből több esetben világosan tapasztalván, nemcsak szorgos mosásokat rendelt, hanem növendékeit is, szülészi tanulmányuk idején, a boncolástól eltiltotta. V­al­jon képes , a chlormosás a ragályt tökéletesen elenyész­­tetni nem határozhatja meg, minthogy chlorfüstölések ed­­digelé nem bizonyultak elegendőknek hagymáz és kórházi­fene ragálynak megsemmisítésére, s erre még a leve­gőnek hosszabb ideig tartó hatása is megkívántatott. Titanus tehát a gyermekágyi láz első okának a jár­ványt tekinti, s ragályróli véleményében is az angol or­vosok nézetével, a contagium határozatlan eszméjével ta­lálkozunk. Dr Michaelis kieli tanár levele, (1848 mártius 18.) melyet Bécsben mulató tanítványához, Dr. Schwarz­­hoz intézett, engemet kutatásimban fölbátoritott. „Intézetem, úgymond, i. é. julius 1—töl egész nov. 1-éig gyerme­kágyiláz miatt zárva volt. — megnyitásá­nál az uj gyermekágyasok ismét megbetegedtek, mitől megrettenve újólag el akarom zárni a kórodát, midőn épen becses közlése érkezett hozzám, és ez némi bátorságot adott arra, miként az intézet rendeltetése betöltését foly­tassam, a halvány mosások hatályának bizonyítéka, a­mint ez tudniillik Bécsben alkalmaztatók, már a szám nagysága miatt nagy jelentőségű lévén. S valóban ezen mosások alkalmazása és szigorú kezelése után mind a kórodán. Az új tan- és szigorlati rend értelmében minden orvos köteleztetik a sebészt úgy, mint a belgyógyászi kórodát két évig, a szülészeti és női kórodát fél évig látogatni (a szemé­szet a sebészetbe bele volna tudva?) s e tudományokban nem­csak elméleti ismereteket de gyakorlati képességet is meg­szerezni. A tudomány és életigényeinek megfelelőleg az eddigi rang vagyis inkább cím különbség megszűnik, s ezentúl tudorok csak az összes orvosi tudományból fognak neveztetni. Mi az új rendszer e két pontja lelkes életbeléptetésében, nem csak az orvosi tudomány, de orvosi állásunkra nézve is, nyereséget és előnyt látunk. Nem egyszer hallottuk ügyfeleinket panaszolni az orvosi tekintély sülyedése, a nyegleség és kontárkodás terjedése ellen. Ennek oka egyrészt magunk vagyunk. Policiális tilalmak és álladalmi biztosítékok nem fogják helyre ütni tekintélyünket s jégben vannak s a tárgynélküli leckézés ezenkívül még mindig fönnma­­radhat, mind magán gyakorlatomban a kóresetek tetemesen gyé­rültek.“ — Továbbá: „Múlt nyár óta, midőn egy nőrokonom gyermek­ágyi lázban halt el, kit szülés után megvizsgáltam, oly idő­ben, midőn gyermekágyi betegeket kezeltem, meggyő­zödöm­ az átvitelről. — Szinte ekkor jutott eszembe hogy pár hóval előbb a városban egy nő, kihez hivatom, szinte gyermekágyi lázban halt el. — Miért is 4 hétig tartózkodom segélyt nyújtani, mi miatt egy szülő más orvost kénytelenitetett hivatni, hol köldöksinérelőesés (prolapsus funiculi umbilicalis) volt jelen, mit ő viszsza­­helyezett. — Azonban az illető sokat, illetőleg naponként boncolt. A szülő gyermekágyi lázba esvén, megjön ugyan mentve, visszamaradt azonban izzadványtömeg (Exudat­­massa) a méhében. — A segélyére volt bábának legalább is két-három ilyetén esete volt a városban. — Közléséért vegye köszönetemet, ez hihetőleg intézetünket az enyé­szettől óvta meg. — Kérem üdvözletemet és ez értelem­ben köszönetemet is nyilvánítani Dr. S.-nak; valószerü­­leg nagy fölfedezést tett!“ Nem kevésbé érdekes Dr Schmidt berlini tanár 1850 august. 28-ról szóló levele, Brücke tanárhoz, ki által az ügyről értesitetett. ..S.meglepő észleletét annál figye­lemre méltóbbnak tartom, minthogy azt ön is bizonyítja, ki nemcsak physiolog, hanem a „posthoc ergo propter hoc“­­ra nézve is sokkal inkább skeptikus, mint hiszékeny.“­­ Abbeli tapasztalását, miként a Charitébeli szülők a legköny­­nyebb, alig pár percig tartó műtétek után is sokkal gyak­rabban betegedtek meg és elhaltak gyermekágyi lázban, mint előbbi falusi gyakorlatában a legnehezebb műtétek után s a legkedvezőtlenebb körülmények közt, hajlandó volt a kórházi légkörnek tulajdonítani. — „De így foly­tatja, Dr. Busch klinikája a kórházon kívül van, és a szü­lök mégis épen úgy betegszenek, és halnak el nála, mint nálam, é­s mindkét kóroda növendékei boncolatokkal szorgalmasan foglalkoznak. Sollte nicht eine Übertragung des Leichenmiasmas und im Verfolg desselben zunächst metritis septica (aber auch ähnliche Zustände) möglich sein?“ — Csakhogy ő mennyire emlékezik e Berlinben gyakoribb megbetegedést inkább csak a műtötteknél észlelte. Dr. E­ver­ken a paderborni szülintézet igazgató­jától halla, hogy neki közelebb több gyermekágyi lázas be­tegei voltak, s hogy világosan emlékezik, miként ugyan­akkor szorgalmasan is boncolt, s nem ismervén a bécsi tapasztalatokat, közvetlen a bábák vizsgálati gyakorlatait intézte, s védelmekre szorulni ily ügyben, tudományos emberhez nem is méltó ; védjék a tudatlant és megcsalottat. A közép­korban, de akkor is midőn a tudomány iránti részvét ébredni kezdett, a tudatlan, de tudomány után vágyó közönség, orvosban rejtelmes, csodagyógyhatású természeti vagy épen természet feletti erők birtokosát és osztogatóját lát­ta és tisztelte, őt valóságos csoda­doktornak hitte, valamint a vegyészetet és physikát, a csillagászatot, a növények és ércek ismeretét csodatudományoknak. A természetvizsgálók adeptek­­nek tartották s ők maguk is azoknak hitték magukat. Ekkor az orvosi nimbus e csolaszerű gyógyhatányokróli hiten alapult. *) *) S nem alapszik e még e balga véleményen korunkban is nem egy orvosnak gyakorlati hite s a gyógyászok több nemének hitele, kik ismerve a fölső és alsó rendű tömeg a csodálatos és érthetlen iránti von­zalmát,vagy vényeket épen nem imák, hanem titokszereiket maguk ex­­pediálják, vagy legalább a közönség a szerek és flastromok hatása iránti balvéleményét ápolják, azt tartván hogy ezáltal saját érdemüket öreg­bítik—mely a nélkül nagyobb is lehet—s a mellett az orvosi tekintélyt is biztosítják.

Next