Orvosi Hetilap, 1858. március (2. évfolyam, 9-12. szám)

1858-03-07 / 9. szám

133 134 lépő térimbeli izzadmánynyal lefolyó takárból saját be-­­­tegségi fajt csinálni, épen úgy, mint a­hogy a Pneumo-­­ typhust nem tarthatjuk más mit csak hagymázos folya­matnak. — Graefe célja véleményem szerint az volt: több ugyanazon alap­okból (tudniillik kezdetben térimbeli iz­­zadmányból) származó vészteljes tünetek összefoglalása által, és a látszólagos véletlenségek szoros bonctani mél­tánylásával a takár egy hasonfaját (Varietät) fölállítani, mely hasonfaj távolabbi okai ismét a testben elterjedt kü­lönböző kórállapotokban rejlenek. Ha tudniillik most összefoglaljuk mind­azt, mi eddig a valódi roncsoló kétlábról mondatott a hártyás takárral ellentétben, azt fogjuk találni, hogy míg a hártyás takár­­nál a szemölcstest külhámja alatt savós-genyes izzadmány rakódik le, mely miatt az túlságosan duzzadva s nagy fokú torlódási állapotban van, de tökéletes pangás és vér megalvás nincs ; — addig a roncsoló köthártyalobnál merő képlékeny izzadmány van beszűrve, nem egyedül a szemölcsös testben , de a köthártya minden rétegeiben, sőt az alatta fekvő kötszövet is áthatoltatik, és a láb képe sokkal nyomatékosabban tűnik fel: dag, hő és fájdalom, mint három sarkalatos tünete a lábnak (a pir vértorlódás jele, és így sokkal erősben, sőt kizárólag takarnál jő elő) , nagy fokban van jelen, s a lefolyás minden további tüne­tei a változásoknak felelnek meg, melyek a másodlagos áthedülés és eltaszítás (Abstassung) következményeiként a fakhártya merő képlékeny izzadmánya eltávolításával vannak szükségkép egybekötve. Végre a visszamaradt töpörödése és megképzése a köthártyának , és a héj vég­letes rövidülése természetes kimenete ilyetén izzadmányi folyamatnak. Graefe a conjuctivitis diphtheritica eddig taglalt tulajdonain kívül azt hiszi, miként kiváló esetek nevezetes számából a kóroktani viszonyzatot illetőleg is olyan kö­vetkeztetéseket hozhat, melyek a közönséges takárkóro­­kától különböznek. Ő tudniillik a roncsoló kötlábot átalá­­­nos bajnak tartja, mi kétoldali föllépéséből, a heves láz­­tünetekből, s öt kisérő más belső szervek heves bántalmából következtethető. így 40 gyermeknél roncsoló kötlábnál háromszor halált látott torokgyík (Croup), néhányszor tü­­dőlob által, igen gyakran egyidejűleg lépett föl diphtheu­riticus börleb az orrlyukak nyílásánál, a szájszélen vagy az előbb alkalmazott húzótapasz helyein. Az átalános meg­betegedés eredetét Graefe némi valószínűséggel csak a ve­­­­leszületett bujakórra és fogzásra viheti vissza. Legfontosb­b ■——rmmm—————■—— az, hogy belszerek a hártyás takarnál mit sem használnak, míg a roncsoló kódlábnál határozottan hasznosak. Továbbá a diphtheritis főokául a járvány tekinte­tik, miről a múlt őszszel a legbiztosabban volt alkalmam meggyőződni, miután Graefe nézeteivel évek előtt meg­­ismerkedem,­egyszerre és először a roncsoló közleb igen föltűnő járványos föllépését észlelem, melyet soká hinni vonakodtam. Itt is azonban csak a később említendő ve­­gyületi (Misch) és átmeneti alakokról volt szó, míg a valódi Graefeféle diphtheritist csak elszigetelt egyes ese­tekben volt alkalmam láthatni. — Graefe észleletei különösen e pontra nézve irányadóknak tekinthetők, mint­hogy ő több ilynemű járványnál tapasztalta, miként az első kóresetek a leghevenyebben folytak le, s a szarubán­­talmak már pár óra múlva léptek föl, holott a járvány szi­n­­tével vagy épen nem fordultak elő, vagy pedig csak a kór második (takaros) szakában, mi a kórjóslatra nézve ter­mészetesen nagy fontossággal bír. De más diphtheriticus kóralakok is jelentkeztek a járvány tartama alatt, továbbá szinte minden heves, közhártyaláb némi hajlamot tanúsí­tott a roncsoló kóralakhoz az által, hogy a daganat a szo­kottnál feszesebb és az izzadmány merő anyagokban gaz­dagabb volt, s a maileg (edzés által) előhozott üszkös pörkökt eltávolítására is több idő igényeltetett. Végre Graefe szerint még a korra nézve is, a ta­kárral ellentétben álló hajlam bizonyult be , minthogy új­szülötteknél a valódi roncsoló kötláb­gtalán nem észlelte­­tett, legföljebb annak enyhébb vegyformái, mi azon köz­tudomású ténynyel egyezik meg, hogy az első év lefolyta előtt torokgyík sem jő elő. Leggyakrabban észleltetett a baj a második év második felében és a harmadik évben (48 eset közül 23.) A ragályzás mind a két bántalomnak közös; csak az jegyzendő meg róla, hogy a legnagyobb ragályzási ké­pesség a kezdetben fellépő szürkés-sárgás folyadék tu­lajdona , mely később alább száll, de csekély mértékben a genyes elválasztás tökéletes szüntéig eltart. Legvégül még az is megemlítendő, hogy a járvány ideje alatt minden szemléle s minden erőművi behatás hely­­belileg hajlamitó oknak tekintethetik, s hogy kórházakban legalább műtéti sértések ilyenkor veszélyesek lehetnek. (Folyt, köv.) lett az érett tapasztalás áll) még inkább veszélyeztetik; ily nyugdíjintézetek a kívánt várakozásoknak nem mindenkor fe­leltek meg. Tekintsük meg röviden Európa nagyobb városainak or­vosi nyugdíjintézeteit*). I. Angol­honban több ily intézet létezik, melyek közül kiemelendők: a) Azok, melyek a nyugdíjakat a tagokra, ezeknek özvegyeire s árváira terjesztik ki. p. o. Londonban a „London society for the relief of Medical men, their widows and orphans/1 szinte ugy Birmingham, Exeter , Yorkshire , és Surrey-ben. A londoni társulat 58 év óta áll fenn és 1850-dik év ápril haváig 40,000 font ster­linget (400,000 frt.) fizetett ki; hatás­köre Londonra s 16 posta mértföldnyi területre terjed. b) A „the medical benevolent fund“ 1836-ik évben a provincial medical association­ tagjaitól alapítva igen jótékony intézet, mely saját hibájuk nélkül el­szegényedett orvosoknak s családjaiknak ingyen segedelmet nyújt, vagy lassan és kis részletekben visszafizetendő kamat nélküli pénzkölcsönöket előlegez. c) A „British medical fund“ az egyesült korona országokra terjed. Ez egy biztositó és segélyző egy­letből áll. Az első „provident b­r­a­n­c­h“-nek neveztetik s következendő szabályokat állita fel a tagok felvételére : 1­­100—1000 pgc forint évi nyugdíjban minden tag 50-dik évtől 70-ik évig részesülhet. Az, ki ez egyletbe belépni szándékozik, bi­zonyos összeget egyszerre vagy évenként lefizetni tartozik. Ha valamelyik tag ez utóbbi esetben a lefolyt idő előtt fizetni kép­telen , a fizetési képtelenség évétől, ha kisebb is, de illő évi nyugdíjban részesül. 2) Az orvos halála után özvegye vagy ár­vái évi nyugdíjjal láttatnak el. 3) Minden egyes árvának is adatik évi díj addig, mig önállóságát el nem éri. 4) vagy az árváknak összesen jár egy határozott díj. 5) Esetleges múlé­­kony betegeskedésnél vagy az orvos roskadottságában (Inva­lidität) nyujtatik pénzsegedelem. 6) Bizonyos s egyszerre fize­ *) Medizinische Neuigkeiten. Erlangen.

Next