Orvosi Hetilap, 1858. április (2. évfolyam, 13-16. szám)

1858-04-04 / 13. szám

197 198 leit mind magába zárja. Azért e cikket, hol a választás mű­­szerűsége lehetlen mindenkor használhatjuk. Egészen megfosztva — annyit akar mondani, hogy tö­kéletesen, folytonosan, tartósan , ellentétben az időszaki ala­kokkal. A b) pontban, „ha a tett az időszaki elmetébolyodott­­ságnál a tébolyodottság időszakában.“ Itt ki kell emelnünk a kifejezéseket. Az elmetébolyodottság az öt érzék és az ész megzavaro­dása , vagy­is eltérése a szabályszerű tevékenységtől. Múlékonyan az etjban fordul elő, megkülönböztetésül a folytonos beszámítástól; ez az időszaki zavarodásokat illeti s jeleli, nem pedig csak a félbenhagyást. Tehát minden ilyenek­nél a b) pontot fogjuk alkalmazni. „Azon időben midőn a tébolyodottság tartott“—tehát csak egyedül azon időben; ezen kívül az úgynevezett tiszta időkö­zökben elkövetett tettek nem e 2. §. pontja alá tartoznak, de egy másik alá. Ezt figyelemre és használatra méltatjuk, mert az időszakonkéntinek nevezett zavarodásoknál is még a szabad időközökben is egyiknek helye van. Az időszaki alakok szabad köreitől jól megkülönbözte­­tendők az alábbhagyások (Nachlässe) is, melyek szinte a 2. §. azon pontja alá tartoznak, mely magáról a zavarodásról szól. A c) pont szerint, ha a tett oly részegségben, mely nem a büntettjei célzat eredménye volt, vagy más érzék zavaro­­dásban, melyben a cselekvőnek tettéről nincs öntudata, vite­tett volna véghez. „Érzékzavarodás“ azon állapot átalános kifejezése, mely­ben a cselekvő nem tudja mit mivel; a részegség ennek csak egy neme­s példa gyanánt hozatik föl a törvény által. Hye-Glunek (174. lap) szerint más ilynemű állapotok: az álom, álomkór, holdkórosság, álmodás, iszákosság, érzék őrjöngés. Hasonló állapotokban e cikket fogjuk felhasználni. Az e) pont: „Ha oly tévedéssel járt, mely a tettleges bűntettet meg nem engedi.“ Itt különösen figyeljünk. E kifejezés „tévedés“ itt tettet jelent (error facti , tulajdonkép error in factis, Hye-Glunek szerint) — az elkövetett tett, tettleges (tárgyilagos) termé­szetének vagy is alkatának nem ismerése, vagy helytelen (tö­kéletlen) képzelése. f) pont: „Ha a bűn esetleges, vagy lomhaság, vagy a tett következményeinek nem ismeréséből eredt.“ Az esetlegesség, mint már említők a tárgyilagos beszá­mítást és megszünteti , mert az akarat és történt között nincs közbenjárás. A lomhaság megszünteti a szándékot, de nem a bűnös vétkezést. A következmények nem ismerése a tévedés­hez tartozik. A 2. §. azon igenleges meghatározásokat foglalja magá­ban , melyek a cselekvő beszámítási képtelenségét fölfüggesz­tik. Ha valamely tettesről, kire ránehezül a büntető törvény­szigora, ítéletet kell hoznunk, s lelki előzményeiben és tettei­ben a törvény értelme szerint az alanyi beszámításhoz megki­­vántató föltéteket nem leljük föl, úgy a 2. II-ra kell hivatkoz­nunk , melyben minden lehető esetre szükséges kifejezéseket egybeállítva találunk. Az a) pont a­nélkül, hogy értelmezésé­ben a legcsekélyebb erőtetéshez kellene nyúlnunk, minden­kor a beszámítási képtelenség átalános kifejezése leend. A beszámítási képtelenséggel járó esetek száma jelenté­keny. Azokat átalánosan és egyenként tárgyalni a törvészéki lélektan feladata. Ez állapotok túlnyomólag nagyobb része a mi feladatunkhoz is tartozik. Ha ezek mindegyikét nem is vesszük föl, mindazáltal azon alapelvek, melyek alkalmazását az elmekórosok megítélésénél óhajtanék látni, azon néhányra, melyekről itt nem szólandunk, könnyen rá fognak illeni. Az elmekóros képtelen a beszámításra. Az ideiglenes büntető törvény , valamint a tettnek és a cselekvő minden tüneményeinek boncolata , a szabad akarat­ból , a választás műszerezetéből indul ki. Ha valamely elmekóros vizsgálata kényszerített akaratot s választási lehetlenséget mutat ki, úgy a beszámításra kép­telen , s a 2. §. valamelyik pontja lesz reá alkalmazható. Ha az elmekórosnál a beszámítási képesség e föltételei mindenkor és minden esetben nincsenek jelen , úgy a vádlott elmekóros és valamely elmezavarodásban szenved, mi elégsé­ges arra, hogy őt a beszámításra képtelennek nyilvánítsuk. Ez utóbbi az orvost nem illeti, s sem a kórisme, sem a bizonyító idézetek nem elegendők, inkább azt kell kimutatni, hogy a cselekvőben a tett véghez vitelekor a törvény által kijelölt szi­gorú föltételek hiányoztak. Ennél fogva akárminémű elmebetegség megítélésénél is hivatkozni fogunk azon föltételekre , melyekkel az ítéletnek törvényes alapot szerezhetünk. A beszámítási képesség felebbi föltételei minden bünte­tő törvénynek s a szabad választású akarat műszerezetének következményei. Vonjuk tehát röviden egybe azon föltételeket, melyeket a törvény a beszámítási képességre nézve elmarad­­hatlanokként követel. Hogy valamely tett valakinek átalában mint büntethető számittassék be, szükséges hogy : I. Birjon a) öntudattal, b) a tett és következményeinek, és c) a tett büntethetőségének tudatával. II. A tettet önakaratból vitte legyen véghez, hogy pedig neki az, mint szándékos (bűntett) beszámitathassék, szüksé­ges miszerint: III. A tettnek elismert büntethetősége mellett annak el­határozásit (valódi akarat) egyenesen annak végbevitelére irá­nyoztatok. Hol e három kellék közül valamelyik hiányzik, ott atalán semminemű beszámitási képességről szó sem lehet; hol azonban a harmadik hiányzik, ott különösen a (gonosz) szándék beszá­mítása ki van zárva. Valahányszor csak a tettes beszámítási képtelenségét akarjuk kimutatni, mindannyiszor be kell bizonyítanunk, hogy e föltéteknek vagy elseje, vagy másodika , vagy mindketteje hiányzik. Ezek a mi véleményeink sarkpontjai, s a vizsgált tüne­mények bármily kórismét leletet szolgáltattak is, a kimenete mégis e pontok valamelyikéhez tartozik. ORVOSI MAGÁNGYAKORLAT. Kizárt lágyéksérv mütését követő nagy fokú herekervényedés. (Eingeklemmter Leistenbruch — Herniotomie — hochgradige Orchiti«.} Közli Cserne Ede orvos-sebész, szemész és szülész mr. Kocson. 1857. évi május he­­1­kén P. J. 66 éves jó testi erőben levő s eléggé táplált földbirtokos állítólag gyorsan keletkezett bajának segélyezésére valék felszólítva. — A közlött előzmé­nyekből jónak vélem megemlíteni, miként ez egyént gyakori, s többször súlyos kórgyötrelmek érdeklék, kivált fiatalabb éveiben; — de részint a baj physiologikus befolyása , részint célszerű orvosi segély mindannyiszor lehatalmitá az életet sok­szor vészszel fenyitő kórtüneteket. Legcsökönösb bántalma azonban a mig gyermekkorában fellépett s egésztestét nagyobb térségekben ellepő sömörös küteg volt, mit végleg száműzni nem sikerült, s ez e korig külbőre nagy részét hámló pikke­lyes foltokkal borítja. — 1849. év téli szakában, megfeszült erőt kívánó emelést rögtönzött, melylyel egy időben álhalában fájdalmas csörtetést tapasztalván, kézivel e helyre kapni kény­szerült, hol már ekkor különfaju érzet mellett csekély sérv­­dagot tapinthatott, mi­nt néhány napra ágyba is vont. — Idő haladtával a sérv szokottá vált, s az fekvés s önkezűleg esz­­közlött gyenge nyomásra mindenkor enyészett el. 1851-dik év­ben azonban a sérv annyira növekedő, hogy általa a testi moz­gások igen féken tartottak; azért is orvosi javaslat folytán ru­ganyos kötő állandó használatára szorult. A Következő öt év alatt foglalkozásai gyakorlatát egészségi állapota nem gátolá, míg­nem ez évi május 5-kén hosszabb utazás alatti kocsi­ázás annyira törődötté téve, hogy pár napot teljes nyugalomban kelle töltenie ; helyre állni igyekvő jóléte hátráltatásául emli- 13 .

Next