Orvosi Hetilap, 1858. április (2. évfolyam, 13-16. szám)
1858-04-04 / 13. szám
201 1 elő. — Julius 7-kén a vörösség terjedése mellett a hullámzás előbbi homályban veszteglett, — melynek nyíltabb külelése be nem váratván a borék — genygóc által feltételezettnek hitt — puhulási helyén mély szúrással felnyittatott , de abból nem kis meglepetésre pár csöpp véres savónál egyébb nem jött. Ebből kitűnvén a geny hiánya, — pépek félretéte után — külsőleg hamiblagir (Ung. kali jód.), fecskendezésül pedig erősb pokolkő oldat nyert alkalmazást. Süker csak annyiban mutatkozott , hogy az eddigi bűzös — a sérvmetszési seb csekély nyilasán szivárgó — ev, tiszta genynyé alakult, s mennyiségében nyert, de a heredag még jul. 14-kén sem veszite nagysága s keménységéből. Erősz izgatás kedvéért ekkor Lugos edző iblanyávali ecsetelés — Jode caustique *) — kisértetett meg, s bár a here fedezete pörkös küllemet nyert, a dag mégis csak egy állapotban maradt , miért a szereléssel föl kelle hagyni, s ezentúl egyedül bodár (narcotisch) füvek forrázatából álló fecskendezésre szorítkozni. Július 18-áig a körfolyam alatti gengürülés rendszeres volt, egyéb átalános életműséget zavaró bántalom sem merült fel, s így legkitartóbb türelmet, csak a folytonos fekvés s mozdulási fékzettség kivánt a beteg részéről — a here nagy nyomásra sem fájt — de térimés állománya egy maradt. — A sérvmetszés helye egészen bebőrödzött, egy parányi dudort kivéve, miből még a gát erős nyomására geny csöppek jöttek elő. A kór e makacssága s hosszas tartásából csaknem azon következtetést lehetett vonni, miként a herebántalmat kőnemes rák (scirrhus) képzi, melynek jóslata a kóros s a sérv műtét által is eléggé elgyengült egyén részére kedvezőtlen nolime tangere leendett volna, de szilárdul híven maradva az oszlatás elvének, e szempontból jul. 10-kén következő tapasz vétetett használatba: Rp. Galbani in Acet. sol. — Empl. Meliloti — Diachil. simpl. aa. inc. 1. Cerae — Terebenthinae. aa. drachmas 3 Croci orient, drach 1. M. Dausus. — Tiz nap alatt a here körkörösen puhulva felényire lohadt , a genyes elválasztás — a kivezető cső behegedésével — megszűnt. Augustus közepén a szenvedő rész rendes nagyságát visszanyervén, a teljesen felépült egyén jóléte kívánni valót nem hagy a hátra. Jegyzet: Engedje meg a tiszt, közlő, hogy az érdekes és tanulságos kórrajz kiegészítéséül némely pontokat kiemeljünk, s azoknak fontosságát a gyógykezelés és jóslatra nézve — műtősebészeink figyelmébe ajánljuk. 1) A kórhatározatot és kóroktant illetőleg. A t. közlő előadása szerint a hasbani fájdalmak, a böfögés és hányinger, a test már különben is szenvedő állapotában, bő étkezés után, előbb támadtak, és a sérv csak ezek föllépte után tolult ki úgy, hogy többé nem helyeztethetett vissza. A kizárás tehát másodlagos (incarc. consecutiva, secundaria) volt, következménye a csorvás (csúzos?) bélizgatásnak és átalános béllábnak. A belek fölpuffadása miatt, a kizárni szokott részek már önkényt is toláltak ki a szűkült hasüregből, mire aztán a sérvnek kizárása könnyen jöhetett létre, a belek, bő elválasztás és láb miatt folyton növekedő, duzzadása következtében, mely a tömeg és űr közti arányt — a hasban és tömlőben—fölbonta. E másodlagos támadás mellett szól az elejétől fogva jelenlevő tünemények mivolta is, melyek elsődleges kizárásnál csak utólagosan lépnek föl, mint a láz, s a kizárás helyéből indulnak ki és onnan terjednek el, mint a puffadás és érzékenység; vagy épen nem észleltetnek, mint a folytonos székelési inger; idült , nagy terméjű, könnyen visszavihető lágyék sérveknél pedig, különösen éltesb egyéneknél, elsődleges vagy bélsárgyülem által okozott kizárásnál — rendesen csak lassan és későn jelentkeznek. A láb szövedékét tanúsítja továbbá a hasüregből kiürült nagy mennyiségű savós izzadmány, melynek különben a kiszorulás és sérvmetszés közti időszakban is elég ideje és oka volt képződni. Mindezeket azért hozzuk fel, mert a gyógykezelésre nézve sokkal fontosabb azt meghatározni: mi idézte elő a kizárást , mi tartja azt fönn, mi szegül ellen a visszatérésnek, vagyis elsődleges vagy másodlagos incarceratio van e jelen, — mint azt, hogy cseplesz (Netz) vagy bél szorult e ki ? A kizárás szakainak, a zúzódás — lob — és üszkösödési szaknak felismerése természetesen szinte sokkal lényegesebb. Az elsődleges zárnál , különösen akkor, ha ez a sérv támadásával egyszerre áll be, a taxis rendesen nem fog sikerülni, ha csak nem rögtön a keletkezés után, és pedig annál kevésbé, minél fiatalabb az egyén s minél feszesebbek a hasfal bőnye és izom részei. A kis terméjű, feszült és keskeny szélű zárgyáru annyira összefűzi a kizárt csepleszt vagy bélhurkot, hogy azok a vérkeringés megakadályozása következtében csak hamar földuzzadnak és a sérvkapun többé vissza nem tolathatnak. A taxist itt legfeljebb egyszer-kétszer megkísérthetjük, s ha a segédeszközök , milyenek itt átalános és helybeli véreresztés, borostyán-víz mandola fejeiben , hideg borongatások adagja, érzékenyeknél pedig és feszült hasfalaknál langyos fürdők lehetnek — ha mondom a segédeszközök használatba vétele sem vezet hamar célhoz, a herniotomiával nem fogunk késni. A visszatételhez már több reményünk lehet — a többi körülményeket nem tekintve — ha a kizárás nem egyszerre fejlett ki a sérvvel, hanem a már jelenlevő mozgékony vagy mozgékonytalan sérvbe új erőszak következtében új zsigerek tolulnak ki. A test ez esetben már megszokta egy részt a bajt, s a sérvkapunak is tágabbnak és lazábbnak kell lenni. Itt az újdon előesett rész visszatételét minél előbb kell eszközölnünk; a többi — ha csak lobos állapot és duzzadás már nem állott be — aránylag könnyen fog visszatérni rendes helyére. Egészen másként áll a dolog másodlagos, bélsár tömödése által okozott kizárásnál (incarceratio consecutiva stercoracea). A tünetek itt rendszerint nem hevesek, a helybeli érzékenység és az ellenhatás csekélyek, a lefolyás lassú. A bélsár lassankénti kiürülése s ez által a kitolult részek tömegének kisebbülése , a taxis sikerülte igen valószinűek, s koros egyének és nagy terméjü lágyék sérveknél, melyeknél e zár leggyakrabban jön elő, napokig és nagyobb erővel is alkalmazható , minthogy a tünemények nem sürgetnek. Bécsben egy öreg asszony betegünknél, ki a műtétet ellenezte, egy heti koplalás után, a kizárt sérv önkényt visszatért. A beteg célszerű fektetése , felemelt medencével és, borék sérvnél, felpucolt daggal, szigorú böjtölés, gyönge hashajtók, olvasztó csőrék, langyos fürdők, helybelileg folytonos körkörös nyomás (Nelaton) alkalmazása, langyos vagy, ha sob jelentkezik, hűtő borongatások és nadályok, a hasfalainak a belek menete szerinti methodicus nyomkodása — itt nagy szolgálatot tehetnek, s a taxis sikerét biztosíthatják. Ha a belek túlságosan ki vannak tágulva szelektől, a has és sérvdag feszült, s már e miatt sem helyeztethetnek vissza a kiszorult részek, akkor hideg borongatások a sérvre és hasra, jéglabdacsok, gyöngéd hashajtók, ólmos csőrék fogják a taxist elősegíteni s a beteg izgatottságát csillapítani, minthogy a meleg elvonása által a bélséget süritik s termődését akadályozzák , következésképen a has és tömlőbeni részek tömegét csökkentik — de zsongítólag is hatnak, — ellenben az üregek terméjét nagyítják. Schuh tanárnál egy vaskos asszonynál szerföletti puffadás miatt, a belek még nagyobb része esett ki a sérvmetszés után, melyek visszatételét eszközlendő ruganyos poscsapot vitt a végbél mélyébe, mire a szelek roppant mennyisége ürült ki, s a belek önkényt húzódtak vissza. Nagel tanár az „OHL.“ m. évi 7. sz. közleti esetnél hasonló okból kém-szúrcsappal (Explorativtrokart) szúrta meg a felpöffedt bélhurkot , mi minden esetre sokkal előnyösebb annak erőszakos nyomkodásánál. A kisdedlik a takhártya által betömetik, s később a bélhashártya izzadmánya által összeforr. Ha a gyuladás a tömlőben foglalt részek korlátolt gyuladásának következménye (inc. consec. inflammatoria), midőn is a fájdalomnak s egyátalán a baj tüneményeinek előbb a sérv táján kell föllépni, s onnan tovább a hasra elterjedni, — szinte *) Rp. Jodi — kalihydrojod: aaunc. sem s — A q u. d e s t. simpl. uneduas. M. D. u. 202