Orvosi Hetilap, 1858. július (2. évfolyam, 26-29. szám)

1858-07-04 / 26. szám

403 fölernyedten dagadt. Az orr alkatrészei, egybeesve, szennyes övvel dúsan födött, meg nem külömböztethető anyagot képeztek. A jobb alsó szemhéj vizenyős izzad­­mánnyal telten duzzadt, a köthártya edényei véresen be­­lövellettek valának; a felső ajk az előrejárt izzadmányok által érmécességét elvesztette s kifelé fintorodott. Az arc halvány betvegyes színű. A szájon és orron kitoluló lég bűzös légkört vont a beteg körül. A hozzá intézett kérdé­sekre a beteg rekedt, tompa, orrhangon felelt, s a beszéd, valamint a nyelés is, fájdalommal voltak párosulva. A szájpadlás lakhártyája vérdús, a lágy szájpad lelóggó, duzzadt, a nyelcsap megnyúlt, s apró élesen korlátolt fe­héres szennyes váladékkal fedett fekélyekkel meg volt rakva. A garat hátsó felén sugarasan szétmenő, fölemelt szegélyű, hamvas váladékkal födött, s a roncsolt mando­­lák maradványain, azok gyurmájába mélyen befúródott, toronyás képletekkel környezeti fekélyeket lehetett látni. A nyelv vastag nyákkal vonatott be. A nyál- és nyaki nyirkmirigyek túltengők. A test senyvesen elsoványodott, a has puffadt, s a sovány hasfalakon keresztül a túltengő csepleszmirigyeket tapinthattuk. A kór, mint hevenyebb lefolyású roncsoló görvélyes orrfekély az általam már 20 és egynéhány esetben töké­­lyes sikerrel alkalmazott bel- és külső gyógyszerelési módnak vettetett alá. *) Az alkalmazott gyógymódra a szerelés 4-dik napján a fekély szélein visszahatási láb keletkezett, mely a pusz­tításnak tökélyes gátat vetett. A hatodik napon, már az orr és arcfekély szélei hamvas elmálló váladéktól meg­tisztultak s élénk, sarjadzó, piros felületté változtak át. Az orrüreg fekélyeinek váladéka birtelen és kevesebb lett; a lágy szájpad nyelcsap, garat és mandolák fekélyei szinte elveszték roncsoló jellegüket és tiszta fekélyfelületté ala­kultak át. A nyelv megtisztult, s az étvágy, mely előbb teljesen lehangolt volt, ismét beállott. A túltengő miri­gyek kissebbedtek, s minden kóros tünemény naponkint fogyott. A lelohadt orron és arcon az élesen jelölt fekélyszé­lek 4 hét lefolyása után heges karimát képeztek a hátra­maradt hiány körül. Az elroncsolt orrsövény s orrkagylók kimállottak,­­ az orrsövényből csak egy másfélvonalnyi szalag idomú híd maradt meg, mig az orr hegye a baloldali porcos orr­­szárnynyal s az azt fedő takarókkal, rendes állományukat és színüket visszanyerték, s kis fokban zsugorodva s az összehuzódott heg által a jobb oldalra vonatva, de külön­ben épségben maradtak meg. Az orrüreg hegedése egy pár hét lefolyása alatt szinte tökélyességre jutott, s a lak­­hártyák vérdusságukat elvesztvén, az orrüregen keresz­tül a garat túlsó falát kényelmesen lehetett szemlélni, mely szemlélés egyikét a legérdekesebb látványoknak tárá a vizsgáló szemei elé, t. i. a lágyszájpad élettani működé­sét, melyet minden akadály nélkül is tartósan és világo­san lehet­ látni, s mondhatni kézzelfoghatólag megha­tározni. A lágyszájpad élettani működése. Ha végig pillantunk régibb , mint a szellemdús Haller, Hard, Morgagni stb. s az újabb kor ernyedetlen szorgalmú és művelt tehetségű­­'-spirit Dzsíwíl, Brücke, Czermak, physiologiai fáradságos kísérletein, melyekkel a lágyszájpadnak a hangképzés , ivás és evés végrehaj­tásánál­ működését kipuhatolni és meghatározni törekedtek, nem lesz talán érdektelen röviden előadni azt, mit, a jelen esetben tisztán látni és pontosan meg lehet mérni, mely­ről tisztelt ügyfeleim, kik az esetet látták, maguk meg­győződtek , s még egy ideig az ezen kísérletek tökélyes kimerítése végett a jelen állapotban megtartandó betegen, saját tetszésük szerint észleleteket tehetnek. Ha a föntemlitett egyént arccal, kevéssé hátra szeg­­zett fejjel az ablak, s így a világosság rézsűt beható su­garaival szemközt ültetjük, s a kissé jobb oldalra húzódott orrot hüvelykujjunkkal vagy ragtapasszal a baloldalra ke­ *) Miben áll annyiszor tökélyes sikerrel alkalmazott bel- és külső gyógyszerelési mód ? Kérjük az értekezés folytatássánál velünk tudatni ú­ tan számolhatnak azon teljes bizalomra, melynek híjával önök fáradozása nem leendhez üdvös. Egy szerencsés tapintattal a természetben megbarátko­zunk az egész világgal. „Az embereknek sorsa s nevelésbeni külömbsége nem igényel változatosan más bánásmódot. Modorukban bár kü­­lömbözhetnek egymástól e két osztály egyéniségei, de legye­nek önök meggyőződve, hogy a gondolatok s értelembeni gyöngédség egyikéből sem halt ki. Az orvost fölhatalmazta saját helyzete, miszerint betegével néha a leggyöngédebb tár­gyak fölött ereszkedjék beszélgetésbe ; szükségtelenül ezt soha és semmi ürügy alatt ne tegye; ha ellenben a beteg üdvére elkerülhetlen,­­ soha el ne mulassza. Igaz, jó szándék, őszinte szívélyesség, nyájas eljárás szül az orvos és gyógyszere iránt bizalmat. Tudományos képzettség nem pótolja e tulajdonokat. A lovagias (gentlemanly) és buzgó eljárás anyagi tényezője a tudomány átalános érvényesítésének. Mindenek fölött gyermekeknél alkalmazzák önök gya­korlatilag ezen észrevételeket. Sokan a gyermekek engedel­messége elérése céljából csellel élni szükségesnek tartják. Ily eljárásnál semmit sem kell inkább kerülni, legyen az akár a családi életben akár az orvosi gyakorlatban mint épen ezt. A gyermek önöket azon arányban fogja tisztelnie szeretni, a­mely mértékben önök bánásmódjukkal benne ezen érzelmeket föl­­költendik, s bár nem képes számot adni róla , ösztönszerűleg fog önökhöz ragaszkodni, ha érezni tanulja, miszerint az mi vele történik nem szeszélyesen de szeretetteljesen történik. Hivatásukra elhatározott képességüknek próbaköve gyanánt tekinthetik önök , ha szeretettel viseltetik önök iránt azon gyermek, melynek émelygős gyógyszert nyujtnak s melyen fájdalmas műtétet tesznek. Tiltakozzanak önök, a mennyire csak kitelik, az anyák s dajkák azon gyakran szembetűnő haj­lamuk ellen, miszerint szeretik az orvos egyéniségét s ren­­delményeit ijesztő szer­v büntetés gyanánt fölhasználni. Gyer­mekeknél s meglett korunknál egyaránt ne felejtsék el önök , miszerint a beteg kedély nagyon is gyakran a megzavart zend­­elet eredménye. Kedély és testi működések állandóan kölcsö­nös befolyással vannak egymásra. Legyen az akár a szerelem érzelme , mely az ifjú kor keblét teszi elfogulttá ; akár a sér­tett büszkeség, mely a férfiú kedélyét zavarja meg, vagy a gyermekek jövője fölötti s reményeik s óhajtásaik teljesülése körüli aggodalmas gondok, melyek a családfőket izgatják föl — a tudományos és társadalmi kitüntetés utáni vágy, a túl­terhelt elme s szorongatott szív végtelen változatosságú pha­­sisai — mind meg­annyi forrása vagy tápszere a testi szenve­déseknek, — mindnyája gyakorol több vagy kevesebb befo­lyást a gyógyszerek hatására istápolva vagy felmagasztalva, közönösítve vagy ellenezve azok működését az egyéni esethez képest. Ne retegjenek önök el az elméletek ezen tömkelegé­től. A legkülönfélébb s mégis kölcsönösen szoros kapcsolat­ban álló viszonyok változatossága, melyekben alkalmunk van az emberi természetet észlelhetni, a tanulmányaiban buzgó orvosnak legkellemesebb s legállandóbban érdekteljes foglal­kozásai közé tartozik. Űzzék önök a tudományt valódi buzgó- 404

Next