Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)
1858-09-05 / 35. szám
547 548 által eredt fekélyek nagyobbak a természetes fekélyeknél, melyekből az ev lön véve, gyakran egyes bujafekély művi gyógykezelés nélkül is meggyógyul 3 — 6 hét alatt; azt, hogy a folytatott beoltások által a támadt genytuiszök folyvást kisebbednek , R. annak tulajdonítja , hogy az ev a fekélyből visszatermedési szakában (á la période de réparation) vétetett; — megengedi R., hogy huzamos beoltásra előbb-utóbb valamennyi fekély behegedhet, a későbbi evoltás eredmény nélküli maradvány azonban az evoltásnak eme további foganatlanságát nem a bujaevoltás hatásának tulajdonítja, hanem az első bujakór visszavonulásának , hogy az később mint átalános baj törhessen ki egyéb ragályfölvétel nélkül. (De la syphilisation. Lettres sur la syphilis par Ricord etc. II. Paris 1856. p. 371 — 380). — Ricord Ilopital du Midi-jében a bujasenyv óvszereiről tartván előadást, mondja: bármi legyen a bujaev-oltásnak jövője, de jelene valóban szomorú; erre két esetet hoz föl. Korodáján t. i. egyik orvosnövendéke vetette magát kísérlet alá, hogy bebizonyodjék vajon a bujaev-oltás csakugyan óvszer-e a bujasenyv ellenében ? Ezen orvos-növendék három hónapig hagyott magán (sőt maga is tett) több mint hatvan evoltást létetni, melyeknek hegyei most is (1851.) látszanak, egy pedig 21 nap óta bujálkodik genybábos bujafekély (chancre ecthymateux) alakjában. A második eset, melyről R. emlékezik, a következő: Dr. L., kinek bujakóros baja soha sem volt, bujaevvel oltotta be testét, elszánván magát, igazolni vagy meghazudtolni , a bujaevoltásnak óvszergyanánti hatását; e végből 1850. dec. végén és 1851. jan. hónapban egymásután fiz bujafekélyt oltott testébe, melyek rövid idő alatt egyszerű kezelés mellett begyógyultak. — 1851. jun. 2. balkarjába bujafekély evet oltott, ebből aztán megkeményedett bujafekély képződött, mely három hónapra bibircses küteget (syphilide papuleuse) s a nyaki nyirkmirigyek beszüremkedését s a mondolák gumacsos kifekélyedését (plaques muqueuses) vonta maga után. Ekkor kezde meg Auzias bujaevi oltási kísérleteit R. jelenlétében, más egyének fekélyeiből vett evvel; azonban a folytatott bujaev-oltási kísérletek nemcsak, hogy nem enyhítették Dr. L. átalános bujakórjának tüneteit, hanem inkább súlyosbították, minthogy oltott fekélyei roncsolókká váltak; midőn Dr. L. 1851. nov. 18. az Académie de médecine ülésében magát bemutatta, tagjai roncsoló fekélyek által voltak fölbarázdálva, s az egész test a bujasenyvnek legsulyosb alakjait mutatta. Ezen tények által a bujaev-oltás mint óvszer csakugyan kudarcot vallott. Azért Ricordnak igaza van, tanítván, hogy az átalános bujakór kitörésének meggátlására mai napig nincs hathatóbb és biztosabb óvszerünk, mint az elsőb b uja fék éynek minél hamarabb szétroncsoltatása. (Lettres sur la syphilis p Ricord p. 383-387.) A Ricord kirrta ugyan, hogy az Académie de médecine 1852. septemberi ülésében elvileg elvettetett a bujaev-oltás elmélete, sőt sikerült neki bujaev-oltó kortársait az óvszer gyanánti evoltás kártékony eredménytelenségéről meggyőzni , s így az óvszergyanánti evoltást megbuktatni, mert tapasztalati, elvitázhatlan lényekre alapította nézeteit; e miatt se Auzias, se Sperino, se Marschall de Calvi nem vitatták tovább az óvszergyanánti evoltást. Azonban máskép áll a dolog a gyógyszergyanánti evoltással. A bujaev-oltók szaporábban tudtak gyógyev-oltási sikerült eseteket fölmutatni, ellenben Ricord a bujaev-oltást elvileg kárhoztatván, nem tett, nem tehetett egyenes és bevégzett kísérleteket, melyekre oly szilárdan alapíthatta volna véleményét, mint ez óvszer gyanánti oltás ellenében sikerült tennie. Kénytelen len tehát a bujasenyv természetéből merített okoskodásokkal harcolni, és tán hibás alapra épített állításokat cáfolni, milyen Marseh a 11 következő esete: 23 éves katonatiszt 1848—1851-ig fölváltva keményedétt bujafekélyben, aztán herelobban, bordacsontdudorban szenvedett; az első bajból higanynyal, a többiekből halhatjuk meg az idő folyását. Azon emberek, kik rendesen élnek, rendesen foglalkoznak és keveset szórakoznak, óra nélkül is megmondják a nap részét; miért ne tehetné ugyanezt egy ébren alvó , agyi működése kórosan fölemelve és minden külbehatástól ment lévén ? Betegnőnk is meglehetős helyesen mondta meg az órát, csakhogy néhány perccel hibázott, mi épen a dolog valódiságát bizonyítja. Nem akarjuk itt felhozni azon hasonszerű esetet, hogy az egészségesen alvó is bizonyos órában fölébred, tehátezt megmondja, ha abban az órában fölébredni feltett szándéka volt. 330 kitalálta, hogy emberek vannak körülötte , meg is nevezte őket, kiket részint a bezárt szemek és alvajárói vakság miatt, részint mert elrejtve voltak nem láthatta. Finom érzék valamely zárt térben észre veszi az ember jelenlétét; éles emlékező tehetség és élénk eszmélkedés — az alvajárói kóros idegállapot sajátszerűsége — rendesen kitalálja , hogy kik látogathatják valószínűleg. A belépés idejéből, a belépő zajából és a környezett zajának minőségéből könnyen reá lehet jönni a már ismert egyének jelenlétére. Azon állapot, mely a szórakozottságnak egészen ellentéte, meglehetős pontossággal képes efféléket megmondani és a mi betegnőnknél sem volt több a valószínűségnél , miután, noha rendesen eltalált valamit, de némelykor hibázott is. 4) Ő előre megmondá, miszerint egy férfiú, ki őt igen érdekli , bizonyos időben az ablak alatt fog elmenni , mi meg is történt és pedig körülbelől az általa mondott időpontban. Az említett férfiú egy csinos fiatal joggyakornok volt, ki már sokszor a mondott időben, mely az irodai óra múltával megegyezett, és pedig kétségkívül szándékosan erre járt. 5) Ő lezárt szemekkel levelet irt; a szerkezése valamint az irás is nem volt megvetendő. Az irás nem volt se jobb se roszabb, mint a minőt általán hunyt szemekkel írni lehet. Ha a papir előtte rendes helyzetben hagyatott, akkor megérezte annak elejét és végét balról jobbra és ezen irány és hosszban vezette sorait; de a következő sorokat mindig az elsőre handotta , ha mi egy sor végeztével a papirt annyira föl nem húztuk volna, amennyire egyik sornak a másiktól távol állnia szükséges. 60 magának gyógyszert rendelt, melynek működése az adott esetben épen nem volt tilalmas , sőt némi célszerűségét el kelle ismerni. A betegnek határozott érzése volt arról, miszerint neki, kinek állapotát nagy bánat, tehát lelki nyomás idézte elő, érvágás ártana. Amidőn a foganatba veendő gyógykezelés felől kérdeztetett, határozottan ellepte az érvágást és ellenében „cseppeket“ kívánt rendeltetni. További kérdezgetésre azt feleli, hogy a cseppeknek barnáknak és fahéjszagúnak kell lenniök. Átalános bámulatot gerjesztett a meglehetős helyesen rendelő titoklátás ezen példája. De a két orvos nem egy könnyen hagyta magát eltántorízni, és nem is hagytak föl oktani kutatásaikkal mindaddig, míg meg nem győződtek a felől, miszerint F. S. öt év előtt egyszer jelenleg ki nem tudható baja miatt fahéj festvényt vett be. 7) Emlékező tehetsége szinte oly éles volt a rég mál-35*