Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)

1858-10-03 / 39. szám

609 610 melyet többnyire megistartnak. A másod bajok bujaevol- 1 tássali gyógyítására szükséges 3—4—6 hónapig folytatott evoltás, és ez alatt vagy után egyes esetekben, mint mondva volt , külön gyógykezelése némely makacs vagy uj tüneteknek (bibircsók, genytüszök-papulae, pustulae). III) A bujaevoltás legkitűnőbben használ a gyerme­keknek és ennél fogva tanácsosabb lenne az örökölt buja­kóros és rendesen a halálnak áldozatul eső gyermekeket - inkább a bujaevoltásnak , mint más kétes sőt sükertelen és mégis fájdalmas gyógymódoknak alá vetni. A cs. kir. orvosi egyesülethez ezen tárgyra vonatkozó indítványom (elfogadtatott a gyógytani ülésben 1857. jul. ) eddigelé fájdalom , foganatba nem vétetett. IV) Túlzás tartani a számos, egymásba folyó, mirigy dogokat stb. képző fekélyektől, melyeket a bujaevoltás okozna; megesik ugyan nem ritkán, kivált eleinte vérszegény egyéneknél, hogy rágó fekélyek — phage­daena — támadnak, de a folytatott oltás mellett kisebbednek, a fekélyekbehegednek a legegyszerűbb csupán tisztaságot célzó hideg és langyos mosás, könnyen emészthető jó ételek, nyugalom és tiszta levegő állal. V) Abujaevoltottaknál is fordulnak elő ismétödései a már gyógykezelt alakoknak és újabb utókór fejlemények, és a bujaevoltás sem nyújt a másod bujakórnál föltétlenül biztositó gyó­gyulást ; a föllépő ismétödések és utóbajok ismételt evol­tás által szüntetnek meg. VI. Azon betegek, kik a bujaevoltás által épen nem vagy nem tökélyesen gyógyultak, higany, ez után jód . vagy egyéb szerek által gyógyulnak meg. Boecknek azon kimondott véleménye, miszerint a bujaevoltás ered­ménye az előrejárt higanyfélék által csorbitatnék, gátol- tatnék, sőt mégis seinmisitetnék, se Turinban se Becsben nem igazolta magát. Én Bécsben épen oly betegeken vit­tem véghez a bujaevoltást, kik többszöri higany gyógy­módra sem gyógyultak meg, és ezen eljárásom alatt sem­mi lényeges zavart nem tapasztaltam ; csak azt sajnálom, < rettenek voltak,salkotott mythosokat, melyeknek meséje és alakjai, a mint a tapasztalat uj fölfedezéseket lett, koronkint változtak,— de melyeket a tömeg tényeknek és valóságnak vett; az emberi elme hasonló hajlamánál fogva egyesíteni óhaj­totta mindig az egymáshoz tartozó, bár hiányos tapasztalato­kat s áttekinteni azokat egy átalános elv közege által, s alko­tott rendszereket, melyek a mesterségesen kikerekitett tu­domány képével épen úgy ártottak a tapasztalat öregbedésének, mint a mythosok felületes értelmezéseikkel a tapasztalat ala­posságának. S mi dönté le ismét az orvosi rendszereket ? Ha végig pillantunk tudományunk korszakain azt fogjuk találni, hogy ezt a b o n c- és é 1 e t-t a n lassankénti fejlődése tette volt. Aleg- régibb nedvkórtan.az állatbonctan kezdeményei által ejtetett el; Galenus rendszere — az emberi bonctan, Paracelsus tani — a bonctanra épített physiologicus fölfedezések által estek el. Ak­kor fedezé föl Harvey (1628) a vérkeringést, s alapitá meg BacoofVerulam (-f- 16 26) a tapasztalati tudományok me- thodusát, lerontván a kimerült dogmatismus követeléseit,s kimu­tatván, mikép csak észlelet, kísérlet, analogia és inductio utján lehet a természeti tudományokban haladni. De a természettudo­mányok által elfogadott s lassan lassan exact módszerré fejlődő buvárlatmódot elsajátitni.s az egyetemes orvosi tapasztalatot kér­désbe vonni a kórtan vonakodott. Rövidebb és könnyebb utón vélvén elérhetni célját áldozatul esett többnemü uj csalódá­soknak és indokolatlan alajtásoknak, melyek a physikai, vegy- és idegélettan még tökéletlen fölfedezések egyoldalú átalanosi- tásából eredtek, s melyeket az utolsó Schellingféle természet­hogy ide vágó kisérleteim (1854 — 1855) a nyilvánosság elébe nem jutottak, miután pragmaticus tanulságul szol­gálnának. VII) A bujaevoltottak külleme jó , mind mindjárt utána, mint huzamosb ideig; sőt ez áll a giimö és gör- vélykórosokra nézve is. Hogy mostanság a tárgyba mélyebben ne ereszked­jem, csak azt jegyzm meg , miszerint a bujaev oltás a párisi és turini academiákban minden elegendő és egy­szersmind pártatlan vizsgálat nélkül elültetett; a bujaev­oltás folyamata megérdemli, mint én azt 1852-ben sza­batosan kimutattam és 1856 és 1857 ismételve szóval és tollal ajánlottam szaklársaitnnak , miszerint észszerű s emberséges utón módszerüleg intézendő kísérleti vizsgá­latok tétessenek a betegeken. De a dolgok mostani állása miatt ilyetén vizsgálatok csak kórintézetekben, hol önálló orvosok sok beteggel rendelkezhetnek, jöhetnek létre, és pedig csak az illető beteg beleegyezésével. A kisérlö or­vos ne feledje, miszerint a hegek melyeket a bujaevol­tás okoz, nagyok és maradók, miszerint a jelenlegi keze­lés mód sok időt igényel és hogy biztosabb eljárás végett az oltásra mindig heveny fekélyek használtassanak. Engedje meg ön végül megjegyzenem, miszerint Dr. Sel- 1 a a turini Academia tudósítója a bujaevoltásról (Annali Universali di medicina, Milano 1854 jan. és febr.) engem idéz, hogy Dr. Sperínot meghazudtolja , miután ö oly bujaevoltottakról szól, minőket ö ésDernaria 1853- ban az én bécsi koródámban szám szerint 30-at látott, pe- ! dig ott se 1853-ban se később nem voltak ilyen betegek, még sem átallja az akadémiai tudósitó ezen sohasem léte­zett és látott eseteket valamint Sperino kísérleteit és nyi­latkozatit kevéssé illedelmes szavakkal ócsárolni. Hazug­ság és ocsárlással azonban nem tanúsít az ember egyebet mint — saját gyengeségét. ——MM—­philosophiai elmélet árja (mennyire Németország érdekelve volt) mind elsodort. A kisérlő természettudományok ez alatt módszerök szorgos használata által uj meg uj fölfedezésekkel gyarapodtak s az érülési pontok köztük és az épélet- és kórtan közt szaporodván, különösen Bichat, Schwann, Bell, Dutrochet, B e r z éli u s , M a g e n d i e, Müller, La- enec, Skoda, Rokitanszky, Andral, Hunter.Leu- wenhoeck, Flourens, Marshall Hall sat. sat.ku­tatásaik által az uj korszak megalakult, mely természethű le­íráson s lehetőleg tiszta és tökéletes észlelet meg kísérleteken alapul és szigorú szabatosságot igényel, s melyre nézve hogy minél tovább tartson,velünk minden józan haladó, óhajtani fogja. De azért korántsem higyjük, hogy az orvosi tudomány fürkészeti és okoskodási módszere már annyira biztos és áta­lános, miszerint azon tévednünk, azt elejtenünk már nem is lehetne. A ki ezt hiszi, az nem ismeri, az öröklött s meg- gyökedzett fogalmak és előítéletek hatalmát mely esetünkben annal nagyobb minthogy a valót sok esetben még nem ismervén, kényszerülünk a régi szavakat és kifejezéseket gyakran használ­ni csak ne tulajdonítsunk nekik valóságot s azon jelentőséget, a melylyel őket elódink ruházták fel. Az orvosok nagy része még nincs tisztában az empíria és elmélet határai, jogai és teendői körül, s a tapasztalati szabatos módszer szabályai és kezelése iránt, melyet megtanulni és magáévá tenni bizony nem keve­sebb munkába kerül, mint valamely systema formuláit bema­golni. — A magukat par excellence gyakorlati embereknek tartó gyógyászok leginkább ragaszkodnak, mit következetesen nekik íegkevésbbé kellene tenniök, az elavult véltényekhez, —

Next

/
Thumbnails
Contents