Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)
1858-10-03 / 39. szám
609 610 melyet többnyire meg is tartnak. A másod bajok bujaevoltássali gyógyítására szükséges 3—4—6 hónapig folytatott evoltás, és ez alatt vagy után egyes esetekben, mint mondva volt , külön gyógykezelése némely makacs vagy uj tüneteknek (bibircsók, genytüszök-papulae, pustulae). III) A bujaevoltás legkitűnőbben használ a gyermekeknek és ennél fogva tanácsosabb lenne az örökölt bujakóros és rendesen a halálnak áldozatul eső gyermekeket inkább a bujaevoltásnak , mint más kétes sőt sükertelen és mégis fájdalmas gyógymódoknak alávetni. A cs. kir. orvosi egyesülethez ezen tárgyra vonatkozó indítványom (elfogadtatott a gyógytani ülésben 1857. júl. ) eddigelé fájdalom , foganatba nem vétetett. IV) Túlzás tartani a számos, egymásba folyó, mirigy dogokat stb. képző fekélyektől, melyeket a bujaevoltás okozna; megesik ugyan nem ritkán, kivált eleinte vérszegény egyéneknél, hogy rágó fekélyek — phagedaena — támadnak, de a folytatott oltás mellett kisebbednek, a fekélyekbehegednek a legegyszerűbb csupán tisztaságot célzó hideg és langyos mosás, könnyen emészthető jó ételek, nyugalom és tiszta levegő által. V) A bujaevoltottaknál is fordulnak elő ismétődései a már gyógykezelt alakoknak és újabb utókor fejlemények, és a bujaevoltás sem nyújt a másod bujakórnál föltétlenül biztosító gyógyulást ; a föllépő ismétődések és utóbajok ismételt evoltás által szüntetnek meg. VI. Azon betegek, kik a bujaevoltás által épen nem vagy nem tökélyesen gyógyultak, higany, ez után jód , vagy egyéb szerek által gyógyulnak meg. Boecknek azon kimondott véleménye, miszerint a bujaevoltás eredménye az előrejárt higanyfélék által csorbitatnék, gátoltatnék, sőt mégis semmisítetnék, se Turinban se Bécsben nem igazolta magát. Én Bécsben épen oly betegeken vittem véghez a bujaevoltást, kik többszöri higany gyógymódra sem gyógyultak meg, és ezen eljárásom alatt semmi lényeges zavart nem tapasztaltam ; csak azt sajnálom, hogy ide vágó kisérleteim (1854 — 1855) a nyilvánosság elébe nem jutottak, miután pragmaticus tanulságul szolgálnának. VII) A bujaevoltottak külleme jó , mind mindjárt utána, mint huzamos ideig; sőt ez áll a gümó és görvélykórosokra nézve is. Hogy mostanság a tárgyba mélyebben ne ereszkedjem, csak azt jegyzm meg , miszerint a bujaevoltás a párisi és turini academiákban minden elegendő és egyszersmind pártatlan vizsgálat nélkül elültetett; a bujaevoltás folyamata megérdemli, mint én azt 1852-ben szabatosan kimutattam és 1856 és 1857 ismételve szóval és tollal ajánlottam szaktársaimnak , miszerint észszerű s emberséges uton módszerüleg intézendő kísérleti vizsgálatok tétessenek a betegeken. De a dolgok mostani állása miatt ilyetén vizsgálatok csak kórintézetekben, hol önálló orvosok sok beteggel rendelkezhetnek, jöhetnek létre, és pedig csak az illető beteg beleegyezésével. A kísérlő orvos ne feledje, miszerint a hegek melyeket a bujaevoltás okoz, nagyok és maradók, miszerint a jelenlegi kezelésmód sok időt igényel és hogy biztosabb eljárás végett az oltásra mindig heveny fekélyek használtassanak. Engedje meg én végül megjegyzenem, miszerint Dr. Sela a turini Academia tudósítója a bujaevoltásról (Annali Universali di medicina, Milano 1854 jan. és febr.) engem idéz, hogy Dr. Sperinot meghazudtolja , miután ő oly bujaevoltottakról szól, minőket ő és Dernaria 1853- ban az én bécsi korodámban szám szerint 30-at látott, pedig ott se 1853-ban se később nem voltak ilyen betegek, még sem átallja az akadémiai tudósító ezen sohasem létezett és látott eseteket valamint Sperino kísérleteit és nyilatkozatit kevéssé illedelmes szavakkal ócsárolni. Hazugság és ócsárlással azonban nem tanúsít az ember egyebet mint — saját gyengeségét. ——MM—rettenek voltak,s alkotott mythosokat, melyeknek meséje és alakjai, a mint a tapasztalat uj fölfedezéseket tett, koronkint változtak,— de melyeket a tömeg tényeknek és valóságnak vett, az emberi elme hasonló hajlamánál fogva egyesíteni óhajtotta mindig az egymáshoz tartozó, bár hiányos tapasztalatokat s áttekinteni azokat egy átalános elv közege által, s alkotott rendszereket, melyek a mesterségesen kikerekített tudomány képével épen úgy ártottak a tapasztalat öregbedésének, mint a mythosok felületes értelmezéseikkel a tapasztalat alaposságának. S mi dönté le ismét az orvosi rendszereket ? Ha végig pillantunk tudományunk korszakain azt fogjuk találni, hogy ezt a bonc-és élettan lassankénti fejlődése tette volt. A legrégibb nedvkórtan,az állatbonctan kezdeményei által ejtetett el. Galenus rendszere — az emberi bonctan, Paracelsus tani — a bonctanra épített physiologicus fölfedezések által estek el. Akkor fedezé föl Harvey (1628) a vérkeringést, s alapítá meg Bacoof Verulam (-f- 1626) a tapasztalati tudományok methodusát, lerontván a kimerült dogmatismus követeléseit,s kimutatván, mikép csak észlelet, kísérlet, analogia és inductio útján lehet a természeti tudományokban haladni. De a természettudományok által elfogadott s lassan lassan exact módszerré fejlődő buvárlatmódot elsajátitni,s az egyetemes orvosi tapasztalatot kérdésbe vonni a kórtan vonakodott. Rövidebb és könnyebb uton vélvén elérhetni célját áldozatul esett többnemű uj csalódásoknak és indokolatlan alajtásoknak, melyek a physikai, vegy- és idegélettan még tökéletlen fölfedezések egyoldalú átalanositásából eredtek, s melyeket az utolsó Schellingféle természetphilosophiai elmélet árja (mennyire Németország érdekelve volt) mind elsodort. A kisérlő természettudományok ez alatt módszerek szorgos használata által uj meg uj fölfedezésekkel gyarapodtak s az érülési pontok köztük és az épélet- és kórtan közt szaporodván, különösen Bichar, Schwann, Bell, Dutrochet, Berzélius , Magendie, Müller, Laenec, Skoda, Rokitanszky, Andras, Hunter,Leuwenhoeck, Flourens, Marshall Hall sat. sat.kutatásaik által az uj korszak megalakult, mely természethű leíráson s lehetőleg tiszta és tökéletes észlelet meg kísérleteken alapul és szigorú szabatosságot igényel, s melyre nézve hogy minél tovább tartson,velünk minden józan haladó, óhajtani fogja. De azért korántsem higyjük, hogy az orvosi tudomány fürkészeti és okoskodási módszere már annyira biztos és átalános, miszerint azon tévednünk, azt elejtenünk már nem is lehetne. Aki ezt hiszi, az nem ismeri, az öröklött s meggyökedzett fogalmak és előítéletek hatalmát mely esetünkben annál nagyobb minthogy a valót sok esetben még nem ismervén, kényszerülünk a régi szavakat és kifejezéseket gyakran használni csak ne tulajdonítsunk nekik valóságot s azon jelentőséget, a melylyel őket elődink ruházták fel. Az orvosok nagy része még nincs tisztában az empíria és elmélet határai, jogai és teendői körül, s a tapasztalati szabatos módszer szabályai és kezelése iránt, melyet megtanulni és magáévá tenni bizony nem kevesebb munkába kerül, mint valamely systema formuláit bemagolni. — A magukat par excellence gyakorlati embereknek tartó gyógyászok leginkább ragaszkodnak, mit következetesen nekik legkevésbbé kellene tenniök, az elavult vőkonyekhez. —