Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)

1858-10-03 / 39. szám

611­ ­ csak az ős kicsiseket, a visszaverődött izzadságot és kütegeket, a természet gyógyerejét s az izzasztókat kütegek kicsalására említjük föl; de az új oskola tanítványai is, vagy kik azoknak tekintetni kívánnak, szinte nem csak a gyógyászatban, de mel­léktudományaiban is nem ritkán okoskodnak a tényezők kime­­ritő ismerete nélkül, s okoskodásaiknál a közben eső tagok el­hanyagolásával állítják föl tételeiket, egy oknak százféle hatást tulajdonítván , melyek ismét tetszésük szerint néha el is ma­radhatnak, s ugyan azon eredményt a legkülönfélébb kútfők­ből származtatván , holott — logice — okozati viszonyban csak az létezik mi egymást szükségképen föltételezi. Az orvosi tan mindig empiri­us tényekből és elméleti téte­lekből fog állani, de tudomány csak annyiban leend, mennyire — tárgyra és módszerre nézve — physika, bonc-, élet- és vegytan tud lenni. Ott hol az lenni megszűnik, a tudomány­nak is vége van, ott csak tények vannak; elszigetelt meg nem fejtett tények , melyek ama tudománytól várják az értelmezést. Ha mi ezeken túl adatik , bár­mily ékes szavakkal is legyen előadva, jellemezve , osztályozva, rendszerezve, nem egyéb képzeletnél s feltétnél —mi rendesen az igazságnak útját elvágja s rhetorokat és ábrándozókat természet búvárokat tüntet fel. Az orvoslat e még tudománynyá nem alakult területén van a nyeglesség, tudatlanság, mysticismus s a kór lényeges és ter­mészete fölismerésével nem gondoló gyógymódok tomboló he­lye, mely annál szőkébbre fog szorittatni minél tovább terjed a tudomány, s végre is annyira megfogy s oly lehetlenséggé válik mint a csillagászatban az astrologia, a vegyészetben az alchy­­mia s az erőműtanban az ördöngős erők. Az okszerű pathologia nem tekinti a kórt önálló lénynek, sem oly folyamatnak mely más törvényeknek hó­dolna, mint melyek az ép szervezetet megilletik; beteg­ségekben csak ugyan azon törvények nyilvánulását látja a melyek az ép életet kormányozzák ; az okszerű pathologia úgy mint a physiologia minden tüneménynek legközelebbi okát kü­lön keresi s csak azon változást ismeri el oknak mely azzal köz­vetlen és szükségképi kapcsolatban áll; az okszerű kórtan úgy mint az élettan a tünemények okát lehetőleg vegyi és physikai folyamatokra vissza vinni igyekszik; végre az okszerű kór- és élet­tan csak azon pontra nézve különböznek egymástól mely­ből kiindulnak, de külömben ugyan egy cél felé törekednek, egymást segítik és kiegészítik. S ily physiologiai tannak kell az észszerű orvos gy­ó­g­y­­szertudományának is lenni, mert feladata a szerek hatás­módját a szervezetre kifürkészni, mit természet szerint csak akkor lehetene megközelíteni, midőn a test életfolyamata az élet-, kór- és vegytan által tökéletesben lesz földerítve. A physiologia, az állattan, az összehasonlító bonctan, s a sejlemtan (Entwicklungslehre) a gyógyászat segédtudományai­nak mindenkor tekintettek, de mai nap, mint láttuk, sokkal nagyobb mértékben azok mint valaha. Az orvosi tudomány azelőtt míg a kórképeket rendezte, míg lefolyásuk tüneményeit jegyezgette, szereket­e vagy ama kóralak ellen keresett és kisé­­relgetett,­­a physiologia és bonctan elemeivel érhetett be, azzal hogy a máj az epét, a vesék a vizelletet választják el; addig e tudományok külön válva állottak és haladtak egymás mellett, s a kórtan legföljebb egyes átalános kitételeiket használta fel 39* 612 SKODA TANÁR BEL­ KORODÁJA BÉCSBEN Váltó láz. (Febris intermittens.) Közli FürstLaJos. Folytatás. A váltóláz táj­beli (endemisch) kór, mindamellett endemiája változik és pedig úgy, hogy a váltóláz egy vidé­ken évekig megszünhetik, és más országrészben, hol addig nem volt , föllép. A váltóláz szembetű­nőleg mocsáros vidéke­ken otthonos, és a­mint látszik vagy akkor lép föl erőszakos­ban, midőn a mocsárok kiszáradnak, mi igen sok növényi vagy állati szervezetek termésére ad alkalmat, vagy midőn a mocsá­rokban tenyésző növények és azokban létező állatocskák rot­hadása tovább halad. A gerj terjedésének közelebbi részletes ismeretével korántsem bírunk elegendőképen , és a­mit egyes helyekre nézve megállapítottnak lenni gondoltunk, az egyéb helyeken bizonytalan és épen hiányos. Azt állítják, miszerint a váltóláz a terület (Terrain) bizonyos magasságán túl nem terjed, miszerint bizonyos lakások, melyek nem építvek lapá­lyokon , a váltóláz ellen utalmat nyújtnak. Ha majd egyszer a gerjet ismerendjük, akkor valamint ennek úgy a váltóláz terjedését is akadályozni foghatjuk. Menjünk vissza még csak a rühre. A rüh terjedésének módját illetőleg az előtt igen sokfélét állítottak, jelenleg a dolog igen egyszerű, mióta a rüh-atka (Sarcoptes hominis) folytonos vizsgálata által jöhet­tünk tökélyesen tisztába. Azon ismeretre, melylyel most bí­runk, előbb nem juthattunk, ha­bár legnagyobb kísérleteket tettünk volna is ezen tekintetben. Nem lehetett azt megfejteni hogy egy olyan, ki bár rühessel érintkezésbe jött, még­sem kapta meg a rühöt, míg a másik alig lévén a rühvel érintke­zésbe, már­is meglepetett tőle. Ha tehát a gert kimutatva le­­end és azt épen oly kevéssé lehetene tagadni, mint p. o. a rüh­­ragály előállítását, akkor annak terjedését is sokkal könnyeb­ben fogjuk képzelhetni magunknak. Jelenleg minden ide vo­natkozó észleletek igen keveset segítnek , és csak látszólagos eredményhez juttatnak. Kétségkívüli dolog az , miszerint mindnyájan, kik oly országrészt laknak, melyben a váltóláz otthonos, kisebb vagy nagyobb mértékben kitevék ezen gerj behatásának, noha nem mindenkinél fejlődik ki váltóláz. Megfogható, miszerint ezen tény megfejtésére csak feltétet állíthatunk föl, miután a gerj és ennek hatása ismeretlen. Meglehet, hogy a gerj bizonyos szervezetekben nem csírázik, vagy a­mi legvalószínűbb, hogy egyes egyének ugyanazon gerj behatása dacára különféle mó­don betegszenek meg. Ezt ilykér képzelhetjük : két egyén kö­zül, kik egyenlő mértékben éltek sok szeszszel, az egyiken az iszákosok rezgő örje (delirium tremens potatorum) fejlődik ki, a másik attól ment marad. Valamint a rezgő örj sokszor nem üt ki szeszszeli élés után, hanem csak valamely más ártalmas behatás hozzájárultával p. o. csonttörésnél , úgy olyanokat, kik a germ­ek kitevők, csak akkor támadhat meg, a váltólázi roham, ha ahhoz még más ok is járul , mint harag, meghütés és ritkán még étrend hiba is. Úgy látszik tehát, miszerint a váltóláz épen úgy mint más sok kóros állapot meghütés, ke­délymozgalom, túlzott munka által idézhető elő, ámbár ilye­tén behatások nélkül is jöhet létre. A gerjnek a szervezettel elsődleges beha­tását nem ismerjük, azt sem tudjuk, vájjon a vér vagy az idegrendszert másítja-e meg a gerj, vagy mikép történik mind­ez, mi csak a lázrohamok föllépte által ismerjük meg azokat. A roham maga minden esetre rendellenesség az idegrendszer izgatottságában és pedig je­lentékeny kiterjedésben és nagy körében az idegrendszernek. Nem szenved kétséget, miszerint az idegrendszer rendellenes izgatottsága majd kisebb,majd nagyobb tertelmet mutat, és ha­ltalán létezik a rendellenes izgatottság­nak bizonyos foka, állíthatjuk, miszerint lázmozgalom vagyis roham lépett föl, még akkor is, ha a roham egyes tünetei hi­ányoznának. Vájjon a mocsár-gerl által közvetlen előidéztetett legyen-e ezen izgatottság, nem tudjuk. A kór további lefolyá­sában nyilván mutatkozik a vérvegy rendellenessége. Ez azon­ban követőleges (consecutiv) is lehet, miután azon mozgalom, mely az idegrendszer rendellenes izgatottsága vagy az állati szervezet összes alkatrészeiben létre­jö, szükségképen rend­ellenes vérvegyet idéz elő. Lázrohamok más, nem a mocsár geriszülte betegségek­ben is előjöhetnek , s a váltóláz megállapítására képeseknek kell lennünk arra , hogy minden egyéb lázrohamokkal járó betegségeket kizárhassunk. Ezen eszmélkedés szerint célszerű lenne a váltóláznak más nevezetet adni , mit már némelyek mégis tettek, a váltólázat geriláznak — Malaria Krankheit — nevezvén. Ezen nevezet alatt nemcsak azon

Next