Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)
1858-10-03 / 39. szám
611 csak az ős kicsiseket, a visszaverődött izzadságot és kütegeket, a természet gyógyerejét s az izzasztókat kütegek kicsalására említjük föl; de az új oskola tanítványai is, vagy kik azoknak tekintetni kívánnak, szinte nem csak a gyógyászatban, de melléktudományaiban is nem ritkán okoskodnak a tényezők kimeritő ismerete nélkül, s okoskodásaiknál a közben eső tagok elhanyagolásával állítják föl tételeiket, egy oknak százféle hatást tulajdonítván , melyek ismét tetszésük szerint néha el is maradhatnak, s ugyan azon eredményt a legkülönfélébb kútfőkből származtatván , holott — logice — okozati viszonyban csak az létezik mi egymást szükségképen föltételezi. Az orvosi tan mindig empirius tényekből és elméleti tételekből fog állani, de tudomány csak annyiban leend, mennyire — tárgyra és módszerre nézve — physika, bonc-, élet- és vegytan tud lenni. Ott hol az lenni megszűnik, a tudománynak is vége van, ott csak tények vannak; elszigetelt meg nem fejtett tények , melyek ama tudománytól várják az értelmezést. Ha mi ezeken túl adatik , bármily ékes szavakkal is legyen előadva, jellemezve , osztályozva, rendszerezve, nem egyéb képzeletnél s feltétnél —mi rendesen az igazságnak útját elvágja s rhetorokat és ábrándozókat természet búvárokat tüntet fel. Az orvoslat e még tudománynyá nem alakult területén van a nyeglesség, tudatlanság, mysticismus s a kór lényeges és természete fölismerésével nem gondoló gyógymódok tomboló helye, mely annál szőkébbre fog szorittatni minél tovább terjed a tudomány, s végre is annyira megfogy s oly lehetlenséggé válik mint a csillagászatban az astrologia, a vegyészetben az alchymia s az erőműtanban az ördöngős erők. Az okszerű pathologia nem tekinti a kórt önálló lénynek, sem oly folyamatnak mely más törvényeknek hódolna, mint melyek az ép szervezetet megilletik; betegségekben csak ugyan azon törvények nyilvánulását látja a melyek az ép életet kormányozzák ; az okszerű pathologia úgy mint a physiologia minden tüneménynek legközelebbi okát külön keresi s csak azon változást ismeri el oknak mely azzal közvetlen és szükségképi kapcsolatban áll; az okszerű kórtan úgy mint az élettan a tünemények okát lehetőleg vegyi és physikai folyamatokra vissza vinni igyekszik; végre az okszerű kór- és élettan csak azon pontra nézve különböznek egymástól melyből kiindulnak, de külömben ugyan egy cél felé törekednek, egymást segítik és kiegészítik. S ily physiologiai tannak kell az észszerű orvos gyógyszertudományának is lenni, mert feladata a szerek hatásmódját a szervezetre kifürkészni, mit természet szerint csak akkor lehetene megközelíteni, midőn a test életfolyamata az élet-, kór- és vegytan által tökéletesben lesz földerítve. A physiologia, az állattan, az összehasonlító bonctan, s a sejlemtan (Entwicklungslehre) a gyógyászat segédtudományainak mindenkor tekintettek, de mai nap, mint láttuk, sokkal nagyobb mértékben azok mint valaha. Az orvosi tudomány azelőtt míg a kórképeket rendezte, míg lefolyásuk tüneményeit jegyezgette, szerekete vagy ama kóralak ellen keresett és kisérelgetett,a physiologia és bonctan elemeivel érhetett be, azzal hogy a máj az epét, a vesék a vizelletet választják el; addig e tudományok külön válva állottak és haladtak egymás mellett, s a kórtan legföljebb egyes átalános kitételeiket használta fel 39* 612 SKODA TANÁR BEL KORODÁJA BÉCSBEN Váltó láz. (Febris intermittens.) Közli FürstLaJos. Folytatás. A váltóláz tájbeli (endemisch) kór, mindamellett endemiája változik és pedig úgy, hogy a váltóláz egy vidéken évekig megszünhetik, és más országrészben, hol addig nem volt , föllép. A váltóláz szembetűnőleg mocsáros vidékeken otthonos, és amint látszik vagy akkor lép föl erőszakosban, midőn a mocsárok kiszáradnak, mi igen sok növényi vagy állati szervezetek termésére ad alkalmat, vagy midőn a mocsárokban tenyésző növények és azokban létező állatocskák rothadása tovább halad. A gerj terjedésének közelebbi részletes ismeretével korántsem bírunk elegendőképen , és amit egyes helyekre nézve megállapítottnak lenni gondoltunk, az egyéb helyeken bizonytalan és épen hiányos. Azt állítják, miszerint a váltóláz a terület (Terrain) bizonyos magasságán túl nem terjed, miszerint bizonyos lakások, melyek nem építvek lapályokon , a váltóláz ellen utalmat nyújtnak. Ha majd egyszer a gerjet ismerendjük, akkor valamint ennek úgy a váltóláz terjedését is akadályozni foghatjuk. Menjünk vissza még csak a rühre. A rüh terjedésének módját illetőleg az előtt igen sokfélét állítottak, jelenleg a dolog igen egyszerű, mióta a rüh-atka (Sarcoptes hominis) folytonos vizsgálata által jöhettünk tökélyesen tisztába. Azon ismeretre, melylyel most bírunk, előbb nem juthattunk, habár legnagyobb kísérleteket tettünk volna is ezen tekintetben. Nem lehetett azt megfejteni hogy egy olyan, ki bár rühessel érintkezésbe jött, mégsem kapta meg a rühöt, míg a másik alig lévén a rühvel érintkezésbe, máris meglepetett tőle. Ha tehát a gert kimutatva leend és azt épen oly kevéssé lehetene tagadni, mint p. o. a rühragály előállítását, akkor annak terjedését is sokkal könnyebben fogjuk képzelhetni magunknak. Jelenleg minden ide vonatkozó észleletek igen keveset segítnek , és csak látszólagos eredményhez juttatnak. Kétségkívüli dolog az , miszerint mindnyájan, kik oly országrészt laknak, melyben a váltóláz otthonos, kisebb vagy nagyobb mértékben kitevék ezen gerj behatásának, noha nem mindenkinél fejlődik ki váltóláz. Megfogható, miszerint ezen tény megfejtésére csak feltétet állíthatunk föl, miután a gerj és ennek hatása ismeretlen. Meglehet, hogy a gerj bizonyos szervezetekben nem csírázik, vagy ami legvalószínűbb, hogy egyes egyének ugyanazon gerj behatása dacára különféle módon betegszenek meg. Ezt ilykér képzelhetjük : két egyén közül, kik egyenlő mértékben éltek sok szeszszel, az egyiken az iszákosok rezgő örje (delirium tremens potatorum) fejlődik ki, a másik attól ment marad. Valamint a rezgő örj sokszor nem üt ki szeszszeli élés után, hanem csak valamely más ártalmas behatás hozzájárultával p. o. csonttörésnél , úgy olyanokat, kik a germek kitevők, csak akkor támadhat meg, a váltólázi roham, ha ahhoz még más ok is járul , mint harag, meghütés és ritkán még étrend hiba is. Úgy látszik tehát, miszerint a váltóláz épen úgy mint más sok kóros állapot meghütés, kedélymozgalom, túlzott munka által idézhető elő, ámbár ilyetén behatások nélkül is jöhet létre. A gerjnek a szervezettel elsődleges behatását nem ismerjük, azt sem tudjuk, vájjon a vér vagy az idegrendszert másítja-e meg a gerj, vagy mikép történik mindez, mi csak a lázrohamok föllépte által ismerjük meg azokat. A roham maga minden esetre rendellenesség az idegrendszer izgatottságában és pedig jelentékeny kiterjedésben és nagy körében az idegrendszernek. Nem szenved kétséget, miszerint az idegrendszer rendellenes izgatottsága majd kisebb,majd nagyobb tertelmet mutat, és haltalán létezik a rendellenes izgatottságnak bizonyos foka, állíthatjuk, miszerint lázmozgalom vagyis roham lépett föl, még akkor is, ha a roham egyes tünetei hiányoznának. Vájjon a mocsár-gerl által közvetlen előidéztetett legyen-e ezen izgatottság, nem tudjuk. A kór további lefolyásában nyilván mutatkozik a vérvegy rendellenessége. Ez azonban követőleges (consecutiv) is lehet, miután azon mozgalom, mely az idegrendszer rendellenes izgatottsága vagy az állati szervezet összes alkatrészeiben létrejö, szükségképen rendellenes vérvegyet idéz elő. Lázrohamok más, nem a mocsár geriszülte betegségekben is előjöhetnek , s a váltóláz megállapítására képeseknek kell lennünk arra , hogy minden egyéb lázrohamokkal járó betegségeket kizárhassunk. Ezen eszmélkedés szerint célszerű lenne a váltóláznak más nevezetet adni , mit már némelyek mégis tettek, a váltólázat geriláznak — Malaria Krankheit — nevezvén. Ezen nevezet alatt nemcsak azon