Orvosi Hetilap, 1859. március (3. évfolyam, 10-13. szám)

1859-03-06 / 10. szám

Negyedik eset. A most leírt beteg anyja F. E. 68 éves, bajai szü­letésű , 6 év óta hangtalan. Szerinte ezen baj hideg vizivástól okoztatott, a rekedtség állítólag rögtön ál­lott be. A beteg tagadta , hogy valaha bujakórban szenvedett volna. Jan. 13-kan tett vizsgálatnál a kemény és lágy­íny szélén genyes átsikasztást találtam , nagy állo­mány veszteséget a lágy­ínyen , különösen jobb ol­dalról, és a torokban számos kétségkívül bujafenyves heget. A gőg, melyet a torok fakhártya érzéketlensége, és a lágyínyen levő nagy állomány veszteség miatt igen kényelmesen és könnyen megvizsgálhattam ,« a pusztulás 8. ábra 9. ábra. kitünő ké­­pét tün­­teté fel , melyet az egykori most be­hegedt gögfekélyek okoztak. (Lásd 8-dik ábra.) A gőgfedöböl különösen jobb felöl csak rövid rovátkos csonk maradt hátra, nyelésnél a nyelt anyag könnyen a légcsőbe tévedt, a jobb álhangszalag tete­mesen megvastagodott és igen rendellenesen göm­­bölyded púpos felületű volt, a bal álhangszalag szinte heges, púpos és ezenkívü­l belső szélén mélyen állo­mány veszteséget szenvedett, elannyira, hogy a bal valódi hangs­zalag legnagyobb része aránylag rendes kinézéssel látható volt, míg jobbról a hátulról mélyen kifogazott valódi hangszalag az álhangszalag által csaknem egészen befedezett ; a többi fakhártya­­részek név szerint a gögfedő-kánszalag — ligám, arg­epiglotticum — sokszerű állomány veszteséget és heget mutattak. Hogy a gegrészek ilyetén állapotánál hangadó rendes hangrésről szó sem lehetett, az ma­gától értetik , hangadási kísérletnél nem csak a való­di, de az álhangszalagok is érintkeznek egymással és a légár csak dörzszörejjel hathat keresztül. Ötöd­ik eset. M. E. 41 éves, rendőrszolga, csehországi, kruma­­ui születésű, több mint 10 év óta bujakórban szenved. Már 1843-ban a gőgben jelentkezett fájdalmak kísé­retében elvesztő hangját. — Jan. 22. Balassa tanár úr ösztönzésére általam tett gőgtükörreli vizsgálatnál ki­tűnt, miszerint a jobb valódi hangszalag mellső hár­­tyás része sarló alakban visszahúzódik, hogy ha a hangnyújtvány befelé irányul, míg az ezen oldali ál­hangszalag tetemesen meg van dagadva, a gőg bel­világa felé kiáll, és azt csaknem egészen elfedi, bal­felől a hangszalagok alkatukra és helyzetükre nézve lényegesen rendesek. A gögfedő porcza, mely a bevo­nó lakhártyán keresztül sárgás színben tűnik át, jobb­ról egy rovátkot mutat, melyet azonban én kórosnak nem tarthatok, mert az tökéletesen rendes viszonyok közt is észlelhető. (A 9-dik ábra félig nyitott hang­ 154 10. ábra résnél mutatja a részek helyzetét.) A rekedtség ez esetben leginkább onnan magyarázható, hogy a meg­dagadt jobb oldali álhangszalag, a hangrés mellső d­­­szére fekszik, mely itt az ugyanez oldali valódi hang­szalag sarló alakú rovátkája miatt tátong, és midőn ennek képezésében lényeges részt vesz , a hangrez­gés szabályosságát hátráltatja. Hatodik eset: P. P. üzletszolga , 1847-dik évi júniusban bu­­jakóri fekélyben szenvedett, ugyanazon év november havában elrekedt, később hangját egészen elvesztő, száraz nyár közepén beszéde legérthetőbb. Midőn jan. 25-dikén a beteget megvizsgáltam, hangja teljesen éreztelen susogás volt. A gögtükröt ez esetben rendkívül könnyen és kényelmesen alkalmazhatom, miután a betegnek első képződési hiba következtében tö­kéletesen hasadt lágy szájpada volt. (A 10-dik ábra a félig nyílt gőgrés részeinek gőgvizsgai ké­pét mutatja.) A gögfedő jobboldalon erő­sen megvastagodott, közepén mé­lyen kivágott, balról ép úgy szé­lein, mint hátsó felületén állo­mány­veszteség világos jeleit mu­tatja. Az álhangszalagok erősen meglazultak és nagyobbodottak, annyira, hogy mellső részeikkel félig nyitott hangrésnél is a kö­zépvonalon érintkeznek , és a valódi hangszalagot csaknem egészen elfedik. A részek lerajzolt helyze­ténél , a valódi hangszalagok hátsó részének széléből csak egy keskeny darab volt látható. Hangadási tö­rekvésnél az álhangszalagok is a közép­vonalnál fe­küdtek egymásra , (míg a rendes viszonyok közti hangképzésnél néhány milliméternyi távolságra fe­­küsznek egymás mellett) (3-dik ábra­) és ily módon a csengő és szabályos hangrezgések létrejöttét akadá­lyozzák. A lég csak sziszegő dörzszörejjel nyomult át a petyhüdt álhangszalagok szélei közt. Ezen rendelle­nes viszony, hogy ez esetben legközelebbi oka a hang­­talanságnak, az világos. Mély belégzésnél a hangrés rendesen szabályos távolságra nyílik, s ez eset ked­vező körülményei (hasadt lágy ingvitorla, érzéketlen­ség) között sikerült a légcső végéig — az elágadzási helyig betekintenem. Hetedik eset: Balassa tanár úr felszólítására jan. 26-kan R T. kereskedőt, 32 évest vizsgáltam, ki 18 hónappal eze­lőtt forró nyári napon, állítólag h­eves kedély mozga­lomnál sok hideg víz ivás után rögtön nagy fokú vér­­köpéstől lepetett meg, melynek következtében rekedt­ség és vérköpés nélküli köhögés állott be. A beteg 8 hónap óta hangtalan s észrevehető dörzszörejjel a gőg­ben légzik. A belégzés többé kevésbé megnehezült. A gőg­tükörzeli vizsga a hangrés szűkületét és elégtelenségét mutatta ki; az első a kánporezokat fedő

Next