Orvosi Hetilap, 1859. március (3. évfolyam, 10-13. szám)
1859-03-06 / 10. szám
Negyedik eset. A most leírt beteg anyja F. E. 68 éves, bajai születésű , 6 év óta hangtalan. Szerinte ezen baj hideg vizivástól okoztatott, a rekedtség állítólag rögtön állott be. A beteg tagadta , hogy valaha bujakórban szenvedett volna. Jan. 13-kan tett vizsgálatnál a kemény és lágyíny szélén genyes átsikasztást találtam , nagy állomány veszteséget a lágyínyen , különösen jobb oldalról, és a torokban számos kétségkívül bujafenyves heget. A gőg, melyet a torok fakhártya érzéketlensége, és a lágyínyen levő nagy állomány veszteség miatt igen kényelmesen és könnyen megvizsgálhattam ,« a pusztulás 8. ábra 9. ábra. kitünő képét tünteté fel , melyet az egykori most behegedt gögfekélyek okoztak. (Lásd 8-dik ábra.) A gőgfedöböl különösen jobb felöl csak rövid rovátkos csonk maradt hátra, nyelésnél a nyelt anyag könnyen a légcsőbe tévedt, a jobb álhangszalag tetemesen megvastagodott és igen rendellenesen gömbölyded púpos felületű volt, a bal álhangszalag szinte heges, púpos és ezenkívül belső szélén mélyen állomány veszteséget szenvedett, elannyira, hogy a bal valódi hangszalag legnagyobb része aránylag rendes kinézéssel látható volt, míg jobbról a hátulról mélyen kifogazott valódi hangszalag az álhangszalag által csaknem egészen befedezett ; a többi fakhártyarészek név szerint a gögfedő-kánszalag — ligám, argepiglotticum — sokszerű állomány veszteséget és heget mutattak. Hogy a gegrészek ilyetén állapotánál hangadó rendes hangrésről szó sem lehetett, az magától értetik , hangadási kísérletnél nem csak a valódi, de az álhangszalagok is érintkeznek egymással és a légár csak dörzszörejjel hathat keresztül. Ötödik eset. M. E. 41 éves, rendőrszolga, csehországi, krumaui születésű, több mint 10 év óta bujakórban szenved. Már 1843-ban a gőgben jelentkezett fájdalmak kíséretében elvesztő hangját. — Jan. 22. Balassa tanár úr ösztönzésére általam tett gőgtükörreli vizsgálatnál kitűnt, miszerint a jobb valódi hangszalag mellső hártyás része sarló alakban visszahúzódik, hogy ha a hangnyújtvány befelé irányul, míg az ezen oldali álhangszalag tetemesen meg van dagadva, a gőg belvilága felé kiáll, és azt csaknem egészen elfedi, balfelől a hangszalagok alkatukra és helyzetükre nézve lényegesen rendesek. A gögfedő porcza, mely a bevonó lakhártyán keresztül sárgás színben tűnik át, jobbról egy rovátkot mutat, melyet azonban én kórosnak nem tarthatok, mert az tökéletesen rendes viszonyok közt is észlelhető. (A 9-dik ábra félig nyitott hang 154 10. ábra résnél mutatja a részek helyzetét.) A rekedtség ez esetben leginkább onnan magyarázható, hogy a megdagadt jobb oldali álhangszalag, a hangrés mellső dszére fekszik, mely itt az ugyanez oldali valódi hangszalag sarló alakú rovátkája miatt tátong, és midőn ennek képezésében lényeges részt vesz , a hangrezgés szabályosságát hátráltatja. Hatodik eset: P. P. üzletszolga , 1847-dik évi júniusban bujakóri fekélyben szenvedett, ugyanazon év november havában elrekedt, később hangját egészen elvesztő, száraz nyár közepén beszéde legérthetőbb. Midőn jan. 25-dikén a beteget megvizsgáltam, hangja teljesen éreztelen susogás volt. A gögtükröt ez esetben rendkívül könnyen és kényelmesen alkalmazhatom, miután a betegnek első képződési hiba következtében tökéletesen hasadt lágy szájpada volt. (A 10-dik ábra a félig nyílt gőgrés részeinek gőgvizsgai képét mutatja.) A gögfedő jobboldalon erősen megvastagodott, közepén mélyen kivágott, balról ép úgy szélein, mint hátsó felületén állományveszteség világos jeleit mutatja. Az álhangszalagok erősen meglazultak és nagyobbodottak, annyira, hogy mellső részeikkel félig nyitott hangrésnél is a középvonalon érintkeznek , és a valódi hangszalagot csaknem egészen elfedik. A részek lerajzolt helyzeténél , a valódi hangszalagok hátsó részének széléből csak egy keskeny darab volt látható. Hangadási törekvésnél az álhangszalagok is a középvonalnál feküdtek egymásra , (míg a rendes viszonyok közti hangképzésnél néhány milliméternyi távolságra feküsznek egymás mellett) (3-dik ábra) és ily módon a csengő és szabályos hangrezgések létrejöttét akadályozzák. A lég csak sziszegő dörzszörejjel nyomult át a petyhüdt álhangszalagok szélei közt. Ezen rendellenes viszony, hogy ez esetben legközelebbi oka a hangtalanságnak, az világos. Mély belégzésnél a hangrés rendesen szabályos távolságra nyílik, s ez eset kedvező körülményei (hasadt lágy ingvitorla, érzéketlenség) között sikerült a légcső végéig — az elágadzási helyig betekintenem. Hetedik eset: Balassa tanár úr felszólítására jan. 26-kan R T. kereskedőt, 32 évest vizsgáltam, ki 18 hónappal ezelőtt forró nyári napon, állítólag heves kedély mozgalomnál sok hideg víz ivás után rögtön nagy fokú vérköpéstől lepetett meg, melynek következtében rekedtség és vérköpés nélküli köhögés állott be. A beteg 8 hónap óta hangtalan s észrevehető dörzszörejjel a gőgben légzik. A belégzés többé kevésbé megnehezült. A gőgtükörzeli vizsga a hangrés szűkületét és elégtelenségét mutatta ki; az első a kánporezokat fedő