Orvosi Hetilap, 1859. április (3. évfolyam, 14-17. szám)

1859-04-03 / 14. szám

11 S l. Pest, 1859. Aprilis 3. Előfizetési ára: helyben 4 tv. 50 kr. egészév 9 fr. Idéken félév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető közleiri'nvek és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 uj krért. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesz­tőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Doroltya-utC2a 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Dr. MARKUSOVSZKY L. Tulajdonos és felelős szerkesztő. MULLER EMIL, kiadő-könyvnyomdász. Tartalom : A bőr kórisméje. Dr. Poor Imrétől. — Töredékek a nőkórgyógyászat köréből. A méhben fészkelő álképletek. Semmelweis tanár előadásai és Scanzoni tankönyve után közli Dr. MaiznerJ. Méhpöfetegek, — Könyvismertetés. Dr. Schuchardt B. Handbuch der Arzneimittellehre. — Muttersgleich Oester. Arzneitaxe K á t a i Gábor. Tárcza : Schönlein J. L. — A budapesti orvosegylet mártius 26-ki gyűlése. — Lapszemelvények. — Vegyesek. — Pályázatok. A BŐR KÓRISMÉJE (Diagnosis morborum cutis). Dr. Poor Imrétől. A bőrbajok osztályzása- és meghatározásában jelenleg két módszer divatozik : az egyik és régibb az, midőn a bőrgyógyász a kórboncztant vevén alapul, a bőrnek betegségeit ezeknek érzékeink alá eső kül- alakjokból határozza meg (kórboncztani, alaktani mód­szer — methodus patho-anatomica , morphologica) ; a másik és újabb módszer az, mikor az orvos a bőr­betegségek osztályzását és meghatározását ugyanezek­nek mindekkorig eléggé be nem bizonyított górcsői elemeiből törekszik megállapítani, a börkórokat úgy nevezett természeti rendszerbe állitván össze (szövet­tani módszer—methodus histologica). Az előbbi mód­szert, mint szembetűnőbbet és biztosbat a jelenkori börgyógyászok közül Cazenave és Devergie, páiúsi St. Louis kórházbeli tanárok s elsődorvosok, pesti egyetemünknél pedig Sauer tanárunk követik előadásaikban; az újabbs az előbbinél kétesebb sikerű módszerhez a bécsi egyetemi tanár H e b r a, a lyoni tanár Hardy, továbbá Ray er stb. ragaszkodnak. A gyógyászat czélját tekintvén, azon kór-osztá­lyozást tartjuk legjobbnak, mely az alakjokra és ter­mészetükre nézve rokon bajokat ugyanazon észtani nem alá tartozó fajok gyanánt fűzi össze , egyszers­mind ösvényt mutat a kórismének megállapitására. — Ezen igényeknek inkább megfelelni látszik a kór­boncztani mint a szövettani módszer; ugyanis ez utób­biban alakjokra és természetükre nézve egymástól egészen elütő bőrbajok halmoztatnak össze; így, hogy példát mutassunk, az imént nevezett bécsi jeles bőr­gyógyász a vörhenyt (scarlatina), izzagot (ekzema), pikkelysömröt (psoriasis), recsetet (impetigo) stb. mint mindannyi lobos börbajt ugyanazon rovatba t. i. az izzadmányos bőrbetegségek rovatába helyezi, ellenben, ha önmagával meghasonlani nem akar, mind a fölpir (erythema) mind a rózsacsnak (roseola) fajait ketté kell szakítania, amint t. i. egyik vagy másik csupa vérgyülem vagy egyszersmind lerakodott iz- zadmány által van föltételezve ; az elefántbörnek (ele­phantiasis) nevezett börbajokat nem tárgyalhatja egy rovatban, a görögökének hivott elefántbör egé­szen más szöveti baj leven , mint az elefántbörnek azon fajtája, mely az arabokénak neveztetik; úgy szintén a közönséges börfarkasról (Lupus vulgaris) az ujképletek közt — a fölpiros bör­farkasról (Lupus erythematodes) pedig az izzad­mányos betegségek közt kell szólnia annak, a ki vá­lasztott elvéhez hű és következetes akar maradni. — Hardy a kiitegeket a tiiszök, szemölcsök, klilhám és irha betegségeire , aztán lobos meg jeli (symptoma­ticus) stb. kórokra osztja föl, s ekként aztán a fölpirt (erythema), tejszemölcsöt (strophulus), csaláncsot (ur­ticaria), sömröt (herpes), genybúbot (ekthyma), visz- keteget (prurigo), zsirtüszeget (akne), bubort (pem­phygus) stb. alak — lefolyás — és gyógykezelésre nézve egymástól annyira elütő börbajokat egy rovat­ba kényszeríti össze, t. i. a lobos bőrbetegségek ro­vatába. Szintígy cselekesznek mindnyájan, kik a szö­vettani módszerhez csatlakoznak. A kütegek ilyetén osztályoztatásai gazdagítják ugyan a gyógyászat elmé­letét, de az orvosi gyakorlatra alig vagy épen nem folynak be, minthogy sem a kór meghatározására, sem a gyógymód megállapitására világot nem deríte­nek. A bőrbetegségekre nézve természeti rendszert akkor lehetend alkotni , ha az emberbörnek mind boncztani , mind szövettani sajátságait ép és beteg állapotban egyaránt tökélyesen ismervén , mindegyik küteget teljesen megbirjuk határozni; a természeti rendszer szerinti kütegosztályzás a nevezett előisme­retek szabatos megállapitása nélkül nem egyéb inga­tag kísérletnél. Egészen máskép áll a dolog a kütegeknek kül- alakjok szerinti osztályzásánál. A külalak kézenfogva vezeti a szorgos észlelőt a kór meghatározásában , egyszersmind kulcsot nyújt a gyógykezelés megálla­pitására ; továbbá a külalak — vagy is a boncztani módszer — mint több érzék alá eső tárgy, legbiz­tosabb egyebek közt, A természettudományok érté­két, észlelő és tapasztaló külérzékeink határozzák meg. Érzékeink egyenkint gyakran hibát ejtenek: ki az kö­■ ■ =».~w ■■■ =*.«! i fo ■ ■»■ _

Next

/
Thumbnails
Contents