Orvosi Hetilap, 1859. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
1859-04-03 / 14. szám
Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Dr. MARKUSOVSZKY L. Tulajdonos és felelős szerkesztő. MULLER EMIL, kiadó-könyvnyomdász. ■ ■ =».~w ■■■ =*.«! i fo ■ ■»■ _ Tartalom : A bőr kórisméje. Dr. Poor Imrétől. — Töredékek a nőkórgyógyászat köréből. A méhben fészkelő álképletek. Semmelweis tanár előadásai és Scanzoni tankönyve után közli Dr. Maizner J. Méhpöfetegek. — Könyvismertetés. Dr. Schuchardt B. Handbuch der Arzneimittellehre. — Muttersgleich Oester. Arzneitaxe Kátai Gábor. Tárcza : Schönlein J. L. — A budapesti orvosegylet mártius 26-ki gyűlése. — Lapszemelvények. — Vegyesek. — Pályázatok. 11 S l. Pest, 1859. Április 3. 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Előfizetési ára: helyben 4 tv. 50 fr. egészév 9 fr. Idéken félév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető közlekények és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 14 ujérért. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya-utca A BŐR KÓRISMÉJE (Diagnosis morborum cutis). Dr. Poor Imrétől. A bőrbajok osztályzása és meghatározásában jelenleg két módszer divatozik : az egyik és régibb az, midőn a bőrgyógyász a kórboncztani vevén alapul, a bőrnek betegségeit ezeknek érzékeink alá eső külalakjokból határozza meg (kórboncztani, alaktani módszer — methodus patho-anatomica , morphologica) ; a másik és újabb módszer az, mikor az orvos a bőrbetegségek osztályzását és meghatározását ugyanezeknek mindekkorig eléggé be nem bizonyított górcsői elemeiből törekszik megállapítani, a bőrkórokat úgynevezett természeti rendszerbe állítván össze (szövettani módszer—methodus histologica). Az előbbi módszert, mint szembetűnőbbet és biztosbat a jelenkori bőrgyógyászok közül Cazenave és Devergie, párzsi St. Louis kórházbeli tanárok s elsődorvosok, pesti egyetemünknél pedig Sauer tanárunk követik előadásaikban; az újabb s az előbbinél kétesebb sikerű módszerhez a bécsi egyetemi tanár Hebra, a lyoni tanár Hardy, továbbá Bayer stb. ragaszkodnak. A gyógyászat czélját tekintvén, azon korosztályozást tartjuk legjobbnak, mely az alakjukra és természetükre nézve rokon bajokat ugyanazon osztani nem alá tartozó fajok gyanánt fűzi össze , egyszersmind ösvényt mutat a kórismének megállapitására. Ezen igényeknek inkább megfelelni látszik a kórboncztani mint a szövettani módszer; ugyanis ez utóbbiban alakjukra és természetükre nézve egymástól egészen elütő bőrbajok halmoztatnak össze; így, hogy példát mutassunk, az imént nevezett bécsi jeles bőrgyógyász a vörhenyt (scarlatina), izzagot (ektema), pikkelysömröt (psoriasis), recsetet (impetigo) stb. mint mindannyi lobos bőrbajt ugyanazon rovatba t. i. az izzadmányos bőrbetegségek rovatába helyezi, ellenben, ha önmagával meghasonlani nem akar, mind a fölpir (erythema) mind a rózsácsnak (roseola) fajait ketté kell szakítania, amint t. i. egyik vagy másik csupa vérgyülem vagy egyszersmind lerakodott izzadmány által van föltételezve ; az elefántbőrnek (elephantiasis) nevezett börbajokat nem tárgyalhatja egy rovatban, a görögökének hívott elefántbör egészen más szöveti baj lévén , mint az elefántbörnek azon fajtája, mely az arabokénak neveztetik; úgy szintén a közönséges börfarkasról (Lupus vulgaris) az újképletek közt — a félpiros bőrfarkasról (Lupus erythematodes) pedig az izzadmányos betegségek közt kell szólnia annak, aki választott elvéhez hű és következetes akar maradni. — Hardy a biltegeket a tüszök, szemölcsök, klishám és irha betegségeire , aztán lobos meg jeli (symptomaticus) stb. kórokra osztja föl, s ekként aztán a fölpirt (erythema), tejszemölcsöt (strophulus), csaláncsot (urticaria), sömrét (herpes), genybúbot (ekthyma), viszketeget (prurigo), zsirtüszeget (akne), bubort (pemphygus) stb. alak — lefolyás — és gyógykezelésre nézve egymástól annyira elütő bőrbajokat egy rovatba kényszeríti össze, t. i. a lábos bőrbetegségek rovatába. Szintígy cselekesznek mindnyájan, kik a szövettani módszerhez csatlakoznak. A betegek ilyetén osztályoztatásai gazdagítják ugyan a gyógyászat elméletét, de az orvosi gyakorlatra alig vagy épen nem folynak be, minthogy sem a kór meghatározására, sem a gyógymód megállapítására világot nem derítenek. A bőrbetegségekre nézve természeti rendszert akkor lehetene alkotni , ha az emberbőrnek mind boncztani , mind szövettani sajátságait ép és beteg állapotban egyaránt tökélyesen ismervén , mindegyik küteget teljesen meg bírjuk határozni; a természeti rendszer szerinti kütegosztályzás a nevezett előismeretek szabatos megállapítása nélkül nem egyéb ingatag kísérletnél. Egészen máskép áll a dolog a kütegeknek külalakjuk szerinti osztályzásánál. A külalak kézenfogva vezeti a szorgos észlelőt a kór meghatározásában , egyszersmind kulcsot nyújt a gyógykezelés megállapítására , továbbá a külalak — vagyis a boncztani módszer — mint több érzék alá eső tárgy, legbiztosabb egyebek közt. A természettudományok értékét, észlelő és tapasztaló külértékeink határozzák meg. Érzékeink egyenként gyakran hibát ejtenek: ki az kö