Orvosi Hetilap, 1859. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
1859-04-03 / 14. szám
217 zülünk , kit majd látása , majd hallása sőt mi több, tápérzéke soha rá nem szedett ? Azért is egyetlen érzéknek észrevevését — észtani szabatosság mellett — csak tünet — tüneménynek (phoenomenon), nem pedig észlelésnek (observatio) lehet neveznünk. Górcsei kutatásunkat csupa látérzékkel , mely sokszor csalódik, visszük végbe, azért ugyanazok ismérv (criterium) hiányában nem több mint tünetnek értékével bírnak. Az észlelést mindenkor több — legalább két — érzéknek észrevevése alapítja; a kísérletekkel támogatott észleletek hosszú sora képzi a valónak, az igaznak ismérvét, egyszersmind alkotja a tudományt. A kötegek külalakját látni és tapintani is lehet: azért a külalakra fektetett osztályozás nem tüneten, hanem észlelésen alapszik, ennélfogva az igaznak bizonyos ismérve gyanánt szolgálandó kórismében. Következő sorainkban mellőzvén a szövettani módszert, a kötegek külalakszerinti osztályzásának értékéről fogunk szólani. A bőrbajok kifejlődését helyesen hasonlíthatni össze a növényekével. Linné tanított bennünket a növényeket virágaikról ismerni föl; Decandolle meg Jussieu ösvényt jelöltek számunkra, a növényt ennek egész szerkezetéből, u. m. törzséből, virágából gyümölcséből stb. határozhatni meg. Ez utóbbi mód, t. i. a növényt ennek maradandó törzse — gyümölcséből stb. határozni meg, többet ér az előbbinél, minthogy a hervatag és hullékony virág csak rövid ideig alkalmas a növényhatározásra. Ugyanezen viszony áll a kültakaró betegségeinek kifürkészésében is. Vannak orvosok, kik a bőrbajokat ezeknek elsőd alakjából (forma primaria) akarják meghatároztatni, mások pedig a kifejlett belteg másod terményéből (productum secundarium) következtetnek a kórismére. A kórismének előbbi módja biztos ugyan , hibát gyérebben ejtet; ámde a kütegek elsőd alakja virág gyanánt hervatag, múlékony, rövid ideig nyilatkozik, némely kütegnél alig tart néhány óráig ; a bőrbaj kezdetén az emberek nem is szoktak orvosi segélyért folyamodni, az orvos néha csak több hét hónap múlva hivatik a bajtámadás után a beteghez , mikor a börbajnak első nyilatkozásai rég elenyésztek, csupán másod kütegterményt hagyván hátra. A kütegnek eme kifejlődési szakában mit használ, ha valaki a kórisme megállapításánál a küteg első alakjait hajhássza? A bárányhimlő (varicella), mely ma rózsacs (roseola) alakjában kezdett nyilatkozni, holnap hólyagcsákat, — néhány nap múlva genytüszőket (pustula) — végre pörköcsöket (crustula) fog láttatni ; ugyanez áll a sömör (herpes), izzag (ekzema), recset (impetigo) stb. külön fajairól. A sömör eleinte foltokat mutat, ezek fölött csakhamar tiszta savóval telt hólyagcsák támadnak ; megszürkülvén néhány nap alatt a hólyagcsák savója , ezek genytüszőkké látszanak átváltozva, negyednapra összelohadván a szürkült hólyagcsák, helyükön barnás pörk (crusta) képződik. Ki fogja a sömrét a bőr hólyagcsás bántalmai között keresni, látván, hogy a hólyagcsás kiflem alig tart két-három napig, az idült küteg többi tartamát (duratio) pedig 218 a pörkképződés foglalja el? — Az izzag csupán kifejlődési szakában külöl savételi hólyagcsákat , később a külhám-fosztott vörösfoltú irhából csípős nedv szivárog. — A recset máskép fakadék (impetigo) hasonlóképen csak rövid ideig láttat genytüszöket, majdnem egész lefolyása alatt többnyire vastag pörkölt által képviseltetik; ugyanez áll a geny bubról (ekthyma) és évhólyagról (rúpia) is. (Folyt. köv.) TÖREDÉKEK A NÖKÖRGYÓGYÁSZAT (Gynaecologia) köréből. Semmelweis J. tanár nyilvános előadásai és Scanzoni „Lehrbuch der Krankheiten der weibl. Sexualorgane után közli Dr. Maizner János v. szülészeti tanársegéd. (Folytatás.) A pöfetegek befolyása a terhesség és szülés folyamára. Alig képzelhető, hogy a pöfetegek, különösen a nagyobb tertelműek a terhességet rendes folyamában meg ne zavarnák. Némely nőkólgyógyászok állítják,miként a terhesség a pöfetegek növekedését gyakran még elő is mozdítja. Szülés alatt a magzatnak a medenczébei letolatásánál, vagy abbéli kihajtásánál erőművi akadályul szolgálhatnak , minthogy a medenczébe lenyúlván , annak árterjét tetemesen szűkíthetik ; továbbá nagy fokú vérzéseket okozhatnak a gyermekágyban , mivel a méh benne fészkelő pöfeteg tömege miatt kellőleg össze nem húzódhatik. Egyébiránt átalános szabályul veendő, mikép csak sürgető veszély idején szükség erélyes segélyhez folyamodni. Ha a pöfeteg mozgékony , akkor az a nagy medenczébe visszahelyzendő , s ott visszatartandó mindaddig , mig a medenczébe menetre illeszkedett magzatrész annak újólagos leereszkedését meg nem gátolja. — Ha a pöfeteg bosszú kocsánynyal bir, s a magzat feje előtt a szülszervek elé lebocsátkozott, s ha még most is szülési akadályt képezne , akkor annak késseli eltávolítása könnyen kivihető. Kórjóslat és kórlefolyás. A változások, melyeket a pöfetegek az élet tartama alatt szenvedni szoktak, következők. A pöfetegnek a méhűrbéli önkénytes kitakaríttatása, és az ettől föltételezett természeti gyógyulás a ritkaságok közé tartozik. A pöfetegeknek ez önkéntes kibújtatása vagy onnét ered , hogy a hüvelybe, vagy szeméremrészek elé tolódott nagy tertelmü pöfetegnek vékony kocsánya, ennek súlyát elviselni nem bírván, elszakad; vagy pedig hogy a méhszáj a pöfeteg körül görcsösen összeszorul, azaz a pöfeteget kizárja ; ezen körülzáródás hatása ugyanaz, a mi a lekötésé ; — végül egy a pöfetegen elharapódzott genyedési vagy eresedési folyam egészen a kocsányig folytatódhatik ezt végkép elroncsolja , minek következtében a pöfetegnek méhvel összefüggése megszakad. Ha ez megtörtént , akkor a méh összehúzódásai rendesen elégségesek a pöfeteget a méhűrből kihajtani , s ha csak nem szerfelett nagy, úgy a hüvely összehúzódásai — az együttleg működő hassajtó által gyámolíttatva — elegendők a pöfeteg tökélyes kihajtatását eszközölni. A pöfeteg állományában létrejött genyedési vagy evesedési folyam — mellőzve ezen kórfolyamokhoz társulni szokott nagyfokú vérzéseket — a szervezetre káros hatást gyakorol azáltal, hogy a méh bélfalával érintkező maró öv annak állományában lobot eredményezhet ; vagy pedig felszívódván az er, a vérfertőzés gyászos következményei u. m. méhviszérláb (Phlebitis) , nyirkedénylob (Lymphangioitis) vetnek véget a szenvedő nő életének. A pöfetegeknek ezen — csak gyéren észlelhető — kóros