Orvosi Hetilap, 1859. április (3. évfolyam, 14-17. szám)

1859-04-03 / 14. szám

217­ zülünk , kit majd látása , majd hallása sőt mi több, tápérzéke soha rá nem szedett ? Azért is egyetlen ér­zéknek észrevevését — észtani szabatosság mellett — csak tünet — tüneménynek (phoenomenon), nem pedig észlelésnek (observatio) lehet neveznünk. Gór­csei kutatásunkat csupa látérzékkel , mely sokszor csalódik, visszük végbe, azért ugyanazok ismérv (cri­­terium) hiányában nem több mint tünetnek érté­kével bírnak. Az észlelést mindenkor több — leg­alább két — érzéknek észrevevése alapítja; a kísér­letekkel támogatott észleletek hosszú sora képzi a va­lónak, az igaznak ismérvét, egyszersmind alkotja a tudományt. A kötegek külalakját látni és tapintani is lehet: azért a külalakra fektetett osztályozás nem tüneten, hanem észlelésen alapszik, ennélfogva az igaznak bi­zonyos ismérve gyanánt szolgáland­ó kórismében. Kö­vetkező sorainkban mellőzvén a szövettani módszert, a kötegek külalakszerinti osztályzásának értékéről fogunk szólani. A bőrbajok kifejlődését helyesen hasonlíthatni össze a növényekével. Linné tanított bennünket a növényeket virágaikról ismerni föl; Decandolle meg Jussieu ösvényt jelöltek számunkra, a növényt ennek egész szerkezetéből, u. m. törzséből, virágából gyümölcséből stb. határozhatni meg. Ez utóbbi mód, t. i. a növényt ennek maradandó törzse — gyümölcsé­ből stb. határozni meg, többet ér az előbbinél, mint­hogy a hervatag és hullékony virág csak rövid ideig alkalmas a növényhatározásra. Ugyanezen viszony áll a kültakaró betegségeinek kifü­rkészésében is. Vannak orvosok, kik a bőrbajokat ezeknek elsőd alakjából (forma primaria) akarják meghatároztatni, mások pe­dig a kifejlett belteg másod terményéből (productum secundarium) következtetnek a kórismére. A kórismé­nek előbbi módja biztos ugyan , hibát gyérebben ej­­tet; ámde a kütegek elsőd alakja virág gyanánt her­vatag, múlékony, rövid ideig nyilatkozik, némely kü­­tegnél alig tart néhány óráig ; a bőrbaj kezdetén az emberek nem is szoktak orvosi segélyért folyamodni, az orvos néha csak több hét­­ hónap múlva hivatik a baj­támadás után a beteghez , mikor a börbajnak első­ nyilatkozásai rég elenyésztek, csupán másod kü­­tegterményt hagyván hátra. A kütegnek eme kifejlő­dési szakában mit használ, ha valaki a kórisme meg­állapításánál a küteg első­ alakjait hajhássza? A bá­rányhimlő (varicella), mely ma rózsacs (roseola) alakjában kezdett nyilatkozni, holnap hólyagcsákat, — néhány nap múlva genytüszőket (pustula) — végre pörköcsöket (crustula) fog láttatni ; ugyanez áll a sö­­mör (herpes), izzag (ekzema), recset (impetigo) stb. külön fajairól. A sömör eleinte foltokat mutat, ezek fölött csakhamar tiszta savóval telt hólyagcsák tá­madnak ; megszürkülvén néhány nap alatt a hólyag­csák savója , ezek genytüszőkké látszanak átváltozva, negyednapra összelohadván a szürkült hólyagcsák, he­lyükön barnás pörk (crusta) képződik. Ki fogja a sömrét a bőr hólyagcsás bántalmai között keresni, lát­ván, hogy a hólyagcsás kiflem alig tart két-három napig, az idült küteg többi tartamát (duratio) pedig 218 a pörkképződés foglalja el? — Az izzag csupán kifejlődési szakában külöl savételi hólyagcsákat , ké­sőbb a külhám-fosztott vörösfoltú irhából csípős nedv szivárog. — A recset máskép fakadék (impeti­go) hasonlóképen csak rövid ideig láttat genytüszö­­ket, majdnem egész lefolyása alatt többnyire vastag pörkölt által képviseltetik; ugyanez áll a g­e­n­y b­u­b­­ról (ekthyma) és évhólyagról (rúpia) is. (Folyt. köv.) TÖREDÉKEK A NÖKÖRGYÓGYÁSZAT (Gynaecologia) köréből. Semmelweis J. tanár nyilvános előadásai és Scanzoni „Lehrbuch der Krankheiten der weibl. Sexualorgane­ után közli Dr. Maizner János v. szülészeti tanársegéd. (Folytatás.) A pöfetegek befolyása a terhesség és szülés folyamára. Alig képzelhető, hogy a pöfetegek, különösen a nagyobb tertelműek a terhességet rendes folyamában meg ne zavarnák. Némely nőkólgyógyászok állítják,miként a terhesség a pöfetegek növekedését gyakran még elő is mozdítja. Szülés alatt a mag­zatnak a medenczébei letolatásánál, vagy abbéli kihajtásánál erőművi akadályul szolgálhatnak , minthogy a medenczébe lenyúlván , annak árterjét tetemesen szűkíthetik ; továbbá nagy fokú vérzéseket okozhatnak a gyermekágyban , mivel a méh benne fészkelő pöfeteg tömege miatt kellőleg össze nem húzódhatik.­­ Egyébiránt átalános szabályul veendő, mikép csak sürgető veszély idején szükség erélyes segélyhez folya­modni. Ha a pöfeteg mozgékony , akkor az a nagy medenczé­be visszahelyzendő , s ott visszatartandó mindaddig , mig a medenczébe menetre illeszkedett magzatrész annak újólagos leereszkedését meg nem gátolja. — Ha a pöfeteg bosszú ko­­csánynyal bir, s a magzat feje előtt a szülszervek elé lebocsát­kozott, s ha még most is szülési akadályt képezne , akkor an­nak késseli eltávolítása könnyen kivihető. Kórjóslat és kórlefolyás. A változások, melyeket a pöfetegek az élet tartama alatt szenvedni szoktak, következők. A pöfetegnek a méhűrbéli ön­­kénytes kitakaríttatása, és az ettől föltételezett természeti gyó­gyulás a ritkaságok közé tartozik. A pöfetegeknek ez önkén­tes kibújtatása vagy onnét ered , hogy a hüvelybe, vagy sze­méremrészek elé tolódott nagy tertelmü pöfetegnek vékony ko­­csánya, ennek súlyát elviselni nem bírván, elszakad; vagy pe­dig hogy a méhszáj a pöfeteg körül görcsösen összeszorul, az­az a pöfeteget kizárja ; ezen körülzáródás hatása ugyanaz, a mi a lekötésé ; — végül egy a pöfetegen elharapódzott genye­­dési vagy eresedési folyam egészen a kocsányig folytatódhatik ezt végkép elroncsolja , minek következtében a pöfetegnek méhvel­ összefüggése megszakad. Ha ez megtörtént , akkor a méh összehúzódásai rendesen elégségesek a pöfeteget a méh­­űrből kihajtani , s ha csak nem szerfelett nagy, úgy a hüvely összehúzódásai — az együttleg működő hassajtó által gyámo­­líttatva — elegendők a pöfeteg tökélyes kihajtatását esz­közölni. A pöfeteg állományában létrejött genyedési vagy evese­dési folyam — mellőzve ezen kórfolyamokhoz társulni szokott nagyfokú vérzéseket — a szervezetre káros hatást gyakorol az­által, hogy a méh bélfalával érintkező maró öv annak állomá­nyában lobot eredményezhet ; vagy pedig felszívódván az er, a vérfertőzés gyászos következményei u. m. méhviszérláb (Phlebitis) , nyirkedénylob (Lymphangioitis) vetnek véget a szenvedő nő életének. A pöfetegeknek ezen — csak gyéren észlelhető — kóros

Next