Orvosi Hetilap, 1859. április (3. évfolyam, 14-17. szám)

1859-04-03 / 14. szám

217 218 zülünk , kit majd látása , majd hallása sőt mi több, tapérzéke soha ránemszedett ? Azért is egyetlen ér­zéknek észrevevését — észtani szabatosság mellett — csak tünet — tüneménynek (phoenomenon), nem pedig észlelésnek (observatio) lehet neveznünk. Gór­csői kutatásinkat csupa látérzékkel , mely sokszor csalódik, visszük végbe, azért ugyanazok ismérv (cri- terium) hiányában nem több mint tünetnek érté­kével bírnak. Az észlelést mindenkor több — leg­alább két — érzéknek észrevevése alapítja; a kísér­letekkel támogatott észleletek hosszú sora képzi a va­lónak, az igaznak ismérvét, egyszersmind alkotja a tudományt. A kütegek külalakját látni és tapintani is lehet: azért a külalakra fektetett osztályozás nem tüneten, hanem észlelésen alapszik, ennélfogva az igaznak bi­zonyos ismerve gyanánt szolgáland a kórismében. Kö­vetkező sorainkban mellőzvén a szövettani módszert, a kütegek külalakszerinti osztályzásának értékéről fogunk szólani. A börbajok kifejlődését helyesen hasonlíthatni össze a növényekével. Linné tanított bennünket a növényeket virágaikról ismerni föl; Decandolle meg Jussieu ösvényt jelöltek számunkra, a növényt ennek egész szerkezetéből, u. m. törzséből, virágából gyümölcséből stb. határozhatni meg. Ez utóbbi mód, t. i. a növényt ennek maradandó törzse — gyümölcsé­ből stb. határozni meg, többet ér az előbbinél, mint­hogy a hervatag és hullékony virág csak rövid ideig alkalmas a növényhatározásra. Ugyanezen viszony áll a kültakaró betegségeinek kifiirkészésében is. Vannak orvosok, kik a bőrbajokat ezeknek elsőd alakjából (forma primaria) akarják meghatároztatni, mások pe­dig a kifejlett kiiteg másod terményéből (productum secundarium) következtetnek a kórismére. A kórismé­nek előbbi módja biztos ugyan , hibát gyérebben ej- tet; ámde a kütegek elsőd alakja virág gyanánt her­vatag, mulékony, rövid ideig nyilatkozik, némely kü- tegnél alig tart néhány óráig ; a börbaj kezdetén az emberek nem is szoktak orvosi segélyért folyamodni, az orvos néha csak több hét — hónap múlva hivatik a baj-támadás után a beteghez , mikor a börbajnak elsőd nyilatkozásai rég elenyésztek, csupán másod kü- tegterményt hagyván hátra. A kütegnek eme kifejlő­dési szakában mit használ, ha valaki a kórisme meg­állapításánál a küteg elsőd alakjait hajhássza? A bá­rányhimlő (varicella), mely ma rózsacs (roseola) alakjában kezdett nyilatkozni, holnap hólyagcsákat, — néhány nap múlva genytüszőket (pustula) — végre pörköcsöket (crustula) fog láttatni ; ugyanez áll a sö- mör (herpes), izzag (ekzema), recset (impetigo) stb. külön fajairól. A sömör eleinte foltokat mutat, ezek fölött csakhamar tiszta savóval telt hólyagcsák tá­madnak ; megszürkülvén néhány nap alatt a hólyag­csák savója , ezek genytüszőkké látszanak átváltozva, negyednapra összolehadván a szürkült hólyagcsák, he­lyükön barnás pörk (crusta) képződik. Ki fogja a sömröt a bőr hólyagcsás bántalmai között keresni, lát­ván, hogy a hólyagcsás kiilem alig tart két-három napig, az idült küteg többi tartamát (duratio) pedig a pörkképzödés foglalja el? — Az izzag csupán kifejlödési szakában külöl savóteli hólyagcsákat , ké­sőbb a külhám-fosztott vörösfoltu irhából csípős nedv szivárog. — A recset máskép fakadék (impeti­go) hasonlóképen csak rövid ideig láttat genytüszö- ket, majdnem egész lefolyása alatt többnyire vastag pörkök által képviseltetik; ugyanez áll a g e n y b u b- ról (ekthyma) és evhólyagról (rúpia) is. (Folyt, köv.) TÖREDÉKEK A NÖKÖRGYÓGYÁSZAT (Gynaecologia) köréből. Semmelweis J. tanár nyilvános előadásai és Scanzoni „Lehrbuch der Krankheiten der weibl. Sexualorgane« után Közli Dr. Maizner János v. szülészeti tanársegéd, (Folytatás.) A pöfetegek befolyása a terhesség és szülés folyamára. Alig képzelhető, hogy a pöfetegek, különösen a nagyobb terjelmüek a terhességet rendes folyamában meg ne zavarnák. Némely nőkórgyógyászok állítják,miként a terhesség a pöfetegek növekedését gyakran még elő is mozdítja. Szülés alatt a mag­zatnak a medenczébei letolatásánál, vagy abboli kihajtásánál erőművi akadályul szolgálhatnak , minthogy a medenczébe lenyúlván , annak ürterjét tetemesen szűkíthetik ; továbbá nagy fokú vérzéseket okozhatnak a gyermekágyban , mivel a méh benne fészkelő pöfeteg tömege miatt kellőleg össze nem huzódhatik. — Egyébiránt átalános szabályul veendő: mikép csak sürgető veszély idején szükség erélyes segélyhez folya­modni. Ha a pöfeteg mozgékony , akkor az a nagy medenczé­be visszahelyzendő , s ott visszatartandó mindaddig , mig a medenczébe menetre illeszkedett magzatrész annak újólagos leereszkedését meg nem gátolja. — Ha a pöfeteg bosszn ko- csánynyal bir, s a magzat feje előtt a szülszervek elé lebocsát­kozott, s ha még most is szülési akadályt képezne : akkor an­nak késseli eltávolítása könnyen kivihető. Kórjóslat és kórlefolyás. A változások, melyeket a pöfetegek az élet tartama alatt szenvedni szoktak, következők. A pöfetegnek a méhürbőli ön- kénytes kitakarittatása, és az ettől föltételezett természeti gyó­gyulás a ritkaságok közé tartozik, A pöfetegeknek ez önkén­tes kibajtatása vagy onnét ered , hogy a hüvelybe, vagy sze­méremrészek elé tolódott nagy terjelmü pöfetegnek vékony ko- csánya, ennek súlyát elviselni nem bírván, elszakad; vagy pe­dig hogy a méhszáj a pöfeteg körül görcsösen összeszorul, az az a pöfeteget kizárja ; ezen körülzáródás hatása ugyanaz, a mi a lekötésé ; — végül egy a pöfetegen elharapódzott genye- dési vagy evesedési folyam egészen a kocsányig folytatódhatik ezt végkóp elroncsolja , minek következtében a pöfetegnek méhveli összefüggése megszakad. Ha ez megtörtént , akkor a méh összehúzódásai rendesen elégségesek a pöfeteget a méh- ürből kihajtani ; s ha csak nem szerfelett nagy, úgy a hüvely összehúzódásai — az együttleg működő hassajtó által gyámo- littatva — elegendők a pöfeteg tökélyes kihajtatását esz­közölni. A pöfeteg állományában létrejött genyedési vagy evese­dési folyam — mellőzve ezen kórfolyamokhoz társulni szokott nagyfokú vérzéseket — a szervezetre káros hatást gyakorol az által, hogy a méh bélfalával érintkező maró ev annak állomá­nyában lobot eredményezhet ; vagy pedig felszívódván az ev, a vérfertőzés gyászos következményei u. m. méhviszérlob (Phlebitis) , nyirkedénylob (Lymphangioitis) vetnek véget a szenvedő nő életének. A pöfetegeknek ezen — csak gyéren észlelhető — kóros

Next

/
Thumbnails
Contents