Orvosi Hetilap, 1859. június (3. évfolyam, 23-26. szám)
1859-06-05 / 23. szám
dánok is Egyptomban szinte szenvednek benne , bár ők a disznóhústól a legszigorúbban megtartóztatják magukat. Ép oly kevéssé lehet a hallali étkezést okozni, sőt ellenkezően e baj Surinám táján az indusok közt nem jó elő. Stasselar szerint gyaníthatólag a fris hús, hal és jól kisült mannok kenyér eledelek, úgy szinte jó szellős lakásaik miatt. A nemet illetőleg az elefántkor egészben véve ép oly gyakran jó férfiaknál mint nőknél élő, ez utóbbiaknál azonban nem éri el azon magas kifejlődést. Kitörése az érettségi évekre esik; a fanosodási idő előtt ritkán kezdődik, ami még inkább áll a borék elefántkóráról. — A hajlam örökölhetése a Duchassaing által fölhozott példa által igazolva látszik lenni, egy férfi t. i. ki elefántkórban szenvedett 5 gyermeket hagyott hátra, a kik közül 4 ugyanazon bajban szenvedett, annak pedig, ki attól mentsen maradt, volt egy 18 éves fia, ki hasonlóan e bajtól megkerestetett. Összeköttetése a görvélylyel és gümőkórral főleg a mirigyekben nagyon valószínű, sőt a bujakót is alapoknak tekintetik. Nyirkedény lábok, melyek a tropikus tájakon átalában gyakran fordulnak elő, csak alkalmi okai szolgálhatnak; de a helybeli bajok is, a lágyékmirigyek elgenyedése és elpusztulása, s mint következménye ennek a nyirk mirigyek elégtelensége (Insufficienz) s bizonyos körülmények között visszeres csomók (variees) az alszár visszere szűkülése, dugulása, izzag, (Eczem) fekélyek , tályog, — Phlegmasia alba dolens , — csontbajok adhatnak rája hajlamot. — Alkalmi ok gyanánt tekintetik a meghűlés, vízbeni hoszszabb tartózkodás alkalmával, a rizstermelésnél, vagy más mezei munkánál, a vallásos szokás parancsolta lábmosás fölhevült testnél, tengeri fürdők , erőszakos gyaloglás, továbbá erőművi sértések, állatcsípések stb. A ragály annak daczára, hogy a kór Barbadosra a régi gyarmatosok bizonyítványa szerint csak a feketék behozatalával Surinámról hozatott volna be, nem vehető föl, mert az Antillákon, hol majd minden házban ilyen beteg található, ebből a többi tagokra semmi veszély nem hárul. A szórványos elefántkór okaiul a gümő és görvélykóros vérvegy, váltólázas kórvegy, izzadmányi körfolyamatok a bőrön, a sejtszövetben és a Csontokban vádoltathatnak e részben. Az arab elefántkor más körfolyamatokhoz viszonya még ép úgy mint kóroktana nincs kellőkép kikutatva, azonban az bizonyos, hogy tájkórosan a föld mindazon pontjain működik , hol a görög poklosság (Lepra graecorum, Knollen Aussatz) található, de mind a két kór egy ugyanazon egyénben nem egyesül. Átmenete egyik bajnak a másikba az arab elefántkor érzéketlen alakjában Duchassaing szerint a Karaib szigeteken valóban be is volna bizonyítva. A váltóláz az elefántkor tájkóros helyein eléggé gyakori , ellenben a tájkóros golyva nem igen látszik előfordulni. * *) Bujakór általa nem záratik ki ; görvély és gümőkórrali szövődése mind a tájkóri, mind szórványos alakjával észleltetett. Az elefántkor tartama sok évre, sőt az élet legnagyobb részére is kiterjedhet; lefolyása alatt azonban hónapokra sőt évekre terjedő szünet is állhat be. A kór jóslatatalán igen kedvezőtlen, csak ritkán sikerül a bajt mintegy elmetszeni , közönségesen föltarthatlanul tovább terjed. Ily betegek szabály szerint betvegyes rész küllemet kapnak, s soha sem érnek el magas kort. Az előbb vagy később hozzá csatlakozó utókövetkezmények által a kórjóslat még szomorúbb lesz, úgy szinte a bajnak a bórákra vagy a másik lábfai elterjedése által, végre a fenésedés rögtön véget vethet az életnek. Ha csonkítás vétetik elő, annak eredménye attól függ, váljon a vértömeg a szünteleni izzadmány által nem lett-e szegény protein anyagban, továbbá függ az a beteg kora, a belső szervek állapota és végre legtöbbet a baj kiterjedésétől, a beteg külviszonyai is befolyással bírnak rája; így a feketéknél tett csonkításoknak, kik egy átalán rosz kunyhókban laknak, s csak rizszsel s ilyesekkel táplálkoznak. Hasselaar tudósításai nyomán átalában mindig a sejtszövet eresedése és halál volt következménye. — Ha a szövet változások (Structur-Veränderungen) a visszerekben a csonkítás helynölibe terjednek , úgy a csonkon vizenyő támad és új beszűrödés; *) ha a csont fölebb van megtámadva, úgy nem hajt sarjat. Előhaladott korban, vízvérnél, vagy sorvasztó láznál a csontseb nem gyógyul; a csonkítás jól sikerült gyógyulásai más rész utókövetkezmény nélkül Larrey által hatnak le, ilyetén bántalmú berék kiirtások főleg Clot és Azema által (a Reunions szigetein) számláltatnak elő. A boneztani változásokat melyek vagy a csonkított darabon vagy a halál utáni bonczlelet alkalmával észleltettek, Rokitanszky kórboncttani munkája II. kötetében a következőkben foglalja össze: „Egyenletes, gyakran egyenlőtlen megvastagodása az irhának (corium), s a bőralatti kötszövet túltengése és megkeményedésével (sclerose), a köztakaró mozgathatlansága , mely mellett a szemölcsös test majd rendes, majd és pedig egyaránt megfelelő kiterjedésben, vagy egyes helyeken (szemölcs alakjában) főleg a dagályos és dudoros részeken , az izületi hajlatokban túltengően jelenik meg; a félhám képzés majd rendes , majd bujálkodó, s e mellett száraz tömegekké (Ichthyosis), vagy azon vágányokban fehéres rész közli péppé halmozódik össze. Az arab elefántkor különösen a végtagokon s főleg az alszáron jő elő; ha nagy fokú, úgy az eltorzulás igazán szörnyi (monstres). A köztakaró megkérgesedett kötszövettel összefüggő, sok savót tartalmazó gyurmát képez, melyben a zsír rendesen egészen elenyészett, s mely az izmok között egész a csonthártyáig folytatódik, mignem az izmok elsápadnak és az anchylotikus csontokkal elsorvadnak. *) Miután az elefántkor csak forró égalj és tenger közelléte által módosított malária kórnak látszik lenni , előjövetele gyakoriságának pontos kipuhatolása s ezen számnak a váltóláz számávali összehasonlítása nem csekély tudományos érdekkel bírna. *) Hendy, Alard szerint a csonkítás mindég sikertelen, miután kiújulás támad más helyeken , vagy kóráttétel, (metastasis) a belső szervekre ; ez azonban újabb időben megcáfoltaték.