Orvosi Hetilap, 1859. augusztus (3. évfolyam, 32-35. szám)
1859-08-07 / 32. szám
511 512 4) Széle az egyes fekélyeknek alig a bőrfelülete fölött emelkedett — beszüremkedett, kemény. 5) A beszűrődött környéki rész színe eleinte vörös, későbben barna vörös, majd szederjes. 6) A fekélyek alapja fehéres sárga, teljesen le nem mosható izzadmánynyal van bevonva, mely izzadmány ha össze megy és megszárad parköt képez, mely alatt gyógyulás csak kivételesen, jön létre, legtöbb esetben pedig a fekélyesedés tovább terjed. — Ezen fekélyek magokra hagyva, néha minden szerelés nélkül begyógyulnak egy helyen, de ugyanezen idő alatt újak támadnak más helyen — s igy szüntelen helyet változtatva s magok után heget hagyva tovább terjednek, — ezen külöési alakjában a szőnyegen lévő köralak mászó (serpigineux) melléknévvel helyesen bélyegeztetik. 7) A hegképződés és gyógyulás mindig a sekély környéki részén kezdődik s úgy terjed a középpontfelé — innen a hegek is sajátságos korhatárzó külemmel bírnak. Az alanyi (subjectiv) kórjelekből, — mellőzve azon kedély és lelket leverő erkölcsi hatást, mely kisebb nagyobb mértékben minden alakú bujakóros bántalmakhoz csatlakozik, — nagyon csekély fájdalom van jelen, s ez is nem annyira maguk a fekélyek mint inkább a számos hegek áttal, a bőrruganyosságának elvesztésével, annak feszültségéből származik. A jellemzők e felett a koronként felmerülő emésztési zavarok, étvágyhiány, a test súlyának érzése, a fölötte hosszúra vont álom , mely után üdülés (refocillatio) nem áll be. Ezen alakjából a bujakór más képletekre nem teszi át magát (ha csak kivételesen a csontokra) elég tág mezeje lévén a lecsapódásra (defecatio) s talán épen innen lehet kórjóslati tekintetben magyarázni, hogy nem ritkán helyes gyógykezelés mellett könyebben meggyógyítható, mint az olyan alakok, melyeknél a bujakór kevesebb tárgyilagos terményeivel kijelöli magát, vagy épen kizárólag egyes nemesebb részeket tart makacsul bántalmazva. *) Ritkán van együtt ezen kóralakkal torok vagy szivárványhártya gyuladás — gyakrabban kisebb fokú rokonszenvi mirigy dagok. Hasonlítanak ezen köralakhoz külömökre nézve a felbőr- vagy hámrák (Epitelialkrebs) különösen az úgy nevezett lapos-bőr-rák (Flacher Krebs, — Haut- Krebs) és a fekélyes bőrfarkas, (lupus ulcerosus) a megkülönböztetés a nevezett két köralaktól nem nehéz, ha a többi segédkorhatárzó mozzanatok tekintetbe vétele mellett az elsőnél a górcsövet vesszük igénybe , az utóbbinál pedig azon jellemző körülményt, hogy ha a közösen kedvelt helyezkedésnél fogva a szóban lévő köralakkal helyre nézve összeesnek is — a fekélyes bőrfarkasnál sem oly számmal, sem oly szétszórtan nem fognak előjönni a fekélyek , hanem csoportozottan fognak állani s legtöbbször kizárólagosan egy helyre szorítkozni. Sokkal nehezebb a mászó-fekélyes bőrfarkastól (lupus ulcerosus-serpiginosus) és a görvélykóros fekélyektől, csupán tárgyilagos kórjelek által megkülönböztetni annyira, hogy ezen kóralaktóli megkülönböztetése s a kórisme biztos felállítása nem ritkán a legfinomabb tapintatú szakavatottságnak is, a kórelőzmények szoros figyelembe vétele , sőt még a gyógykezelés pozitív vagy negatív eredményeinek irányadó méltánylása mellett is alig válik lehetségessé. Nem lesz érdektelen a hasonalaku, er a tanár korodáján észlelt s általam feljegyzett, következendő kereset : H. György 57 éves, molnár mester, nős, 1857-dik évi junius 2-kán vétetett fel H. tanár korodájára . Az egyén csontalkatra elég erős, sovány, komor arczkifejezésü, haja barnás szürke, de tömör, képe néhány kisebb heg leszámításával tiszta, — mind a két fölső végtagja föltűnően vastag, hegekkel s a fennteirt jellemző fekélyekkel borítva , a szigetek alakjában ép bőr, feszes , fényes , szőrtelen, az egyes fekélyek körül sötétvörösen felületesen beszüremkedett• a törzsön a fekélyek inkább szétszórtak , babszem , hatos, s ittott keskeny ellipticus alakban hüvelyknyi nagyságúak. — Az alsó végtagokon tömörebbek a hegek, különösen a bal lábon, melyre rálépni nem tud, a bőrfeszültségéből származott látszólagos rövidülés miatt — az egyén mankón jött be — a függő lágying elágazottan halvány szederjesen belövellett, — a hónalj s lágyék mirigyek borsó és babszem nagyságban tapinthatók — csontfájásai nem voltak, ámbár mind a két fölkarcsont alsó fele a bütykökkel együtt tetemesen meg volt dagadva, a részletesebb kimerítő leírás hiányát pótolja ki azon körülmény megjegyzése, hogy mindnyájan megilletődött kíváncsisággal szemléltük az előttünk levő bizar kórképet, noha már az előtt nem egy czimeres példányát volt alkalmunk látni ezer kóralaknak, — maga a kedélyes H. tanár ezen szavakkal mutatá be a beteget „ecce homo." — Kórelőzményül pedig megjegyzé, hogy ezen egyénnek saját bevallása szerint. 25 év előtt a monyon egy sankerje volt mely sárga sankervíz használatára, minden felszerelés nélkül csak hamar begyógyult, s az egyén ezután 10 évig ment volt minden bajtól, a mikor a nélkül, hogy újabb fertőzésről tudna valamit, a mellén és hátán fekélyek támadtak, melyeket egy ideig házi szerekkel orvosolt, későbben lapis solutioval mosott, de a fekélyek e mellett majd begyógyultak, majd lassan nőttek és szaporodtak, s így az egész baj lassú előhaladással terjedt tovább, mig a három utolsó évben a fennteírt fokra hágott s az egyént a munkára teljesen képtelenné téve. Egyúttal oly esetként mutattatott be, mint a mely azon bujakórosok statistikáját szaporítani képes, kiknél minden kórjelek távolléte mellett, a bujakórnak egy évtizeden keresztüli lappangása kimutatható. A gyógykezelés folyama alatt, két ízben a kór kifejlődése iránt különböző alakba öntött kutató kérdéseimre csakugyan a fentebbiekkel teljesen öszhangzó választ nyertem a betegtől. Ezen kóreset tehát kórelőzményi és kifejlődési tekintetben érdekes, amennyiben az egyén állítólag az elsődleges fertőzés után 10 évig egészséges volt és semminemű bujakóros folyamatnak lágyilagos vagy alanyi kórjeleit nem észlelte *) Magángyakorlatomban, két eset fordult elő, melyeknél kizárólagosan csak is az orr volt megtámadva. — Egyik egy 20 éves fiatal ember , kinél a porczos orrsövény takhártyáján egy pár fekély volt, nagyon csekély genyes de bűzös elválasztással. — Másik egy 32—36 éves férjesült nő , kinél az orrtakhártyájának terjedelmes , helyenkint pörköt hordó kifekélyesedése mellett, a porczos közfal is meg van roncsolva. — régi keletű baj. — Az első hat héti (bensőleg iblany , s helybeli higany) szerelés mellett, meggyógyult, — a második a már 3/4 éves szereléssel makacsul daczol , — a meleg nyári napok némi enyhítő befolyást látszanak ugyan reá gyakorolni , — de lényeges javulásról szó sincs — meg lehet, hogy erre nézve a beteg kedvezőtlen életviszonyai rendetlensége és hanyagsága nem kis mértékben befolynak.