Orvosi Hetilap, 1859. október (3. évfolyam, 40-44. szám)
1859-10-02 / 40. szám
Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. HahxtiLadik évfolyam.. Tartalom: Adalék a húgycsőszorok gyógyításához különös tekintettel a húgycső metesz alkalmazására. (Folyt.) Dr. Lumniczer Sándortól. _Töredékek a nőkózgyógyászat köréből. Méhrák. (Folyt.) Dr. Maizner J. —Gyógyszertani közlemények. Tárcza : Szeged sziksós tavairól és légkörének nedvességi forrásairól éghajlati szempontból. Dr. Altstädter Mór. — A hasonszenvi orvosokat illető rendszabályok Würtemberg királyságban. — Vegyesek. — Pályázatok. Pest, 1859. 40. fl» October 2. megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kár. posta-hivatalnál, a szerkesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya-utcza 12-dik szám. ORVOSI HETILA Honi és külföldi gyógyászat s kórbuvárlat közlönye. Előfizetési ára: helyben 4 fr. 50 fr. egészév 9 fr. vidéken felér 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronként 14 új kirert. ADALÉK A HÚGYCSŐSZOROK GYÓGYITÁSÁhoz különös tekintettel a húgycsőmetesz alkalmazására. Dr. Lumniczer Sándortól. (Folytatás.) Gyógyeljárásunk fonalát kissé megszakítva kutassuk közelebbről, vajon mi okozhatta a viaszszálacsnak egyik esetben állandó, a másikban olyannyira szeszélyes fennakadását. Meg kell jegyeznem , hogy időközben a gáton s végbélen keresztül is el nem mulasztott szigorú s szabatos puhatolás nyomán a húgycső irányváltoztatását előidéző álképlet vagy egyéb dag, vagy a húgycsőbe tolált idegen test jelenlétét bátran kizárandónak találtam, s meggyőződtem arról, hogy tiszta s első rendű húgycsőszerral lehet csak dolgom. A húgycső hártyás részén a szokatlan ingerre fejlődött görcsös öszszehúzódás, mely néha a szálacs alkalmazásánál minden gyöngédséggel párosult türelmes eljárás daczára is le nem győzhető akadályul szolgálhat , ezen esetekben nem idézhette elő e nehézséget. Mert hiszen a sodronyos 2-1es számú hengerded szálacscsal mindenkor könnyűséggel jutottam a hólyagig s még azt sem tapasztalom, hogy azt akár bevitelkor akár kivételkor a húgycső csak egy perczig is szorosan evezte volna. Az egyik — még pedig utóbbi esetekben — az egyenes szálacs akadozása megmagyarázható a szár irányának tagadhatlan görbe vagy tekervényes irányából. E kórismét tény mellett világosan szól a viaszszálacs feltűnőleg egy iránybani elhajlása , a mintázó viasz lenyomata — de utólagosan ezeknél tán még világosabban a sodronynyal alkalmazott ruganyos szálacsnak a szárban másodszori fennakadása s a fentebb leírt bevitel közbeni fogásnak sikeres eredménye. Az elsőbb esetben a húgycsőnek a szár folyamában létező ezen tévirányút nem lehete okszerüleg sem bebizonyitani , sem feltenni, mert az egyenes irányban vezetett s a faníven túl csak mutató ujjal támogatott sodronyos 2-dik számú szálacs a szűkülés helyén mintegy önként sikamlott keresztül, s rajta ez alatt sem tengelykörös, de még csak a legcsekélyebb oldalvászi irányváltoztatást sem lehetett észlelni. Ezen esetben a sebészi kórismészet azon ritka leletére gondoltam, mely szerint billentyűs (valvulaire) szóba akadtam volna ? De mielőtt a fürkészet néha göröngyös ösvényéről e kényelmes kitérést megengednék magunknak, kutassuk váljon a húgycsőnek ama szár előtti öble nem lehet e magában is elégséges az egyenes szála és csali könnyű fennakadás előidézésére? Az eset , melynek elemzéséből ezen önkénytelen kérdés merül fel, gyakorlatomban, mint már érintem, nem magán álló. Mióta ezen esettel foglalkoztam a húgycsőbántalmaknak szórókra vonatkozó vizsgálata közben még gyakrabban tapasztalom, hogy oly akadályt, mely minden terméjű viasz vagy minden egyéb sodrony nélkül alkalmazott egyenes szálacsnak a hiígycsö-gömöre táján következetesen gördült elébe, néha meglepő könnyűséggel sikerült húgycsap (catheter) alakjára görbített sodronyos szálacscsal nem legyőznöm , de egyszerűen elkerülnöm. S e módon néha a vizsgált szűkülésnek a képzeltnél sokkal kisebb fokáról, vagy az egész kórisme helytelenségéről győződtem meg. Valamint a húgycsőszorok megett másodlagosan a vizelet tevőleges nyomásából, úgy a szűkülés előtt is a húgycsőnek rendes állapotban maradott s kórosan öszveszorult része közti aránytalanságából nemlegesen mindenkor fejlődik viszonylagos tágulás, mely a szűkülés fokához , neméhez és helyéhez képest különféle idomú lehet , s felvett tárgyamtól némileg eltérve jegyzem meg, hogy ezen körülmény a húgycsőszorok észleletében , nevezetesen a viaszszálacsok kezelésénél talán nincs elég figyelemre méltatva. E tágulás igen gyakran nem oly tölcsérszerű , hogy fala a viaszszálacsnak a legegyenesebb irányú s nem is nagy fokú szűkülés nyílásába biztos kalauzul szolgálhasson — különösen ha ez a hártyás részen fészkel, hol az egyenes műszer a húgycsőnek e helyen homorú