Orvosi Hetilap, 1859. október (3. évfolyam, 40-44. szám)

1859-10-02 / 40. szám

Pest, 1859. 40. fl» October 2. Előfizetési ára: helyben 4 fr. 50 kr. egészév 9 fr. vidéken felév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapol illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 uj krert. megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kár. posta-hivatalnál, a szerkesz­tőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya-ulcza 12-dik szám. ORVOSI HET1LA Honi és külföldi gyógyászat s kórbuvárlat közlönye. Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos és felelős szerkesztő. kiadó-könyvDyomdász. HairxtiL»d.ik évfolyam.. Tartalom: Adalék a húgycsőszorok gyógyításához különös tekintettel a húgycső metesz alkalmazására. (Folyt.) Dr. L u m n i c z e r Sándortól. _Töredékek a nőkórgyógyászat köréből. Méhrák. (Folyt.) Dr. MaiznerJ. — .Gyógyszertani közlemények. T árcza : Szeged szíksós tavairól és légkörének nedvességi forrásairól éghajlati szempontból. Dr. Altstädter Mór. — A hasonszenvi or­vosokat illető rendszabályok Würtemberg királyságban. — Vegyesek. — Pályázatok. ADALÉK A HÚGYCSŐSZOROK GYÓGYITÁSÁ- hoz különös tekintettel a húgycsőmetesz alkalma­zására. Dr. Lumniczer Sándortól. (Folytatás.) Gyógy eljárásunk fonalát kissé megszakítva ku­tassuk közelebbről, valjou mi okozhatta a vi- aszszálacsnak egyik esetben állandó, a másikban oly annyira szeszélyes fennakadását. Meg kell je­gyeznem , hogy időközben a gáton s végbélen ke­resztül is el nem mulasztott szigorú s szabatos puha­tolás nyomán a húgycső irány-változtatását előidéző álképlet vagy egyéb dag, vagy a húgycsőbe tolult idegen test jelenlétét bátran kizárandónak találtam: s meggyőződtem arról, hogy tiszta s első rendű húgycsőszorral lehet csak dolgom. A húgycső hártyás részén a szokatlan ingerre fejlődött görcsös öszszehúzódás, mely néha a szálacs alkalmazásánál minden gyöngédséggel páro­sult türelmes eljárás daczára is le nem győzhető aka­dályul szolgálhat , ezen esetekben nem idézhette elő e nehézséget. Mert hiszen a sodronyos 2-tes számú hengerded szálacscsal mindenkor könnyűséggel ju­tottam a hólyagig s még azt sem tapasztalám, hogy azt akár bevitelkor akár kivételkora húgycső csak egy perczig is szorosan övedzte volna. Az egyik — még pedig utóbbi esetemben — az egyenes szálacs akadozása megmagyarázható a s z o r irányának tagadhatlan görbe vagy tekervé- nyes irányából. E kórisméi tény mellett világo­san szól a viaszszálacs feltiinöleg egy iránybani elhaj­lása , a mintázó viasz lenyomata — de utólagosan ezeknél tán még világosabban a sodronynyal al­kalmazott ruganyos szálacsnak a szorban másodszori fennakadása s a fentebb leirt bevitelközbeni fogásnak sikeres eredménye. Az elsőbb esetben a húgycsőnek a szór folyamá - ban létező ezen tévirúnyút nem lebete okszerüleg se m bebizonyitani , sem feltenni, mert az egyenes irány­ban vezetett s a faníven túl csak mutató ujjal támo­gatott sodronyos 2-dik számú szálacs a szűkülés he­lyén mintegy önként sikamlott keresztül, s rajta ez alatt sem tengelykörös, de még csak a legcsekélyebb oldalvásti irányváltoztatást sem lehetett észlelni. Ezen esetben a sebészi' kórismészet azon ritka leletére gon­doltam, mely szerint billentyűs (valvulaire) szói­ra akadtam volna ? De mielőtt a fürkészet néha gö­röngyös ösvényéről e kényelmes kitérést megenged- nök magunknak, kutassuk váljon a húgycsőnek ama szór előtti öble nem lehet e magában is elégséges az egyenes szálacscsali könnyű fennakadás előidézésére? Az eset , melynek elemzéséből ezen önkénytelen kérdés merül fel, gyakorlatomban, mint már érintém, nem magán álló. Mióta ezen esettel foglalkoztam a húgycsöbántalmaknak szórókra vonatkozó vizsgálata közben még gyakrabban tapasztalám, hogy oly aka­dályt, mely minden teriméjü viasz vagy minden egyéb sodrony nélkül alkalmazott egyenes szálacsnak a hiígycsö-gömöre táján következetesen gördült elébe, néha meglepő könnyűséggel sikerült húgycsap (ca­theter) alakjára görbített sodronyos szálacscsal nem legyőznöm , de egyszerűen elkerülnöm. S e módon néha a vizsgált szűkülésnek a kópzeltnél sokkal kisebb fokáról, vagy az egész kórisme helytelenségéről győ­ződtem meg. Valamint a húgycsö-szorok megett másodlago­san a vizelet tevőleges nyomásából, úgy a szűkülés előtt is a húgycsőnek rendes állapotban maradott s kórosan öszveszorult része közti aránytalanságából nemlegesen mindenkor fejlődik viszonylagos tágulás, mely a szűkülés fokához , neméhez és helyéhez ké­pest különféle idomú lehet ; s felvett tárgyamtól né­mileg eltérve jegyzem meg, hogy ezen körülmény a húgycsőszorok észleletében , nevezetesen a viaszszá- lacsok kezelésénél talán nincs elég figyelemre méltatva. E tágulás igen gyakran nem oly tölcsérszerü , hogy fala a viaszszálacsnak a legegyenesebb irányú s nem is nagy fokú szűkülés nyílásába biztos kalauzul szol­gálhasson — különösen ha ez a hártyás részen fészkel, hol az egyenes műszer a húgycsőnek e helyen homorú

Next

/
Thumbnails
Contents