Orvosi Hetilap, 1859. november (3. évfolyam, 45-48. szám)

1859-11-06 / 45. szám

Pest, 1859. 49. Sí­November 6. Előfizetési ára: helyben 4 It. 50 kr« egésaév 9 fr. T Id éke a félév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronként 14 uj krert. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesz­tőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorollya-uicza 12-dik szám. Tartalom: Egy tanulmány a bujasenyvtan köréből Dr. Korányi Frigyestől. II.— Hivatalos jelentés Ö Felsége I-ső Oszkár, Svédország királya utolsó betegségéről, és testének halála utáni vizsgálatáról. — Gyógyszertani közlemények. Tárcza : A meggyilkolt Dr. Hartmann M. és H—n József biztos hulláinak bonezvizsgálata, — Vegyesek, — Adakozások. EGY TANULMÁNY A BUJASENYVTAN KÖRÉBŐL. Dr. Korányi Frigyestől. II. A beteg felüdültével a gyakorló orvos tisztán gyakorlati feladata meg volt oldva; az elveszettnek hitt beteg visszanyerte az egészség azon fokát, mely átalában a körülmények és időhöz képest visszanyer­hető volt; visszanyerte oly módon, hogy kétséges nem lehetett, miszerint felüdülése egyedül az orvosi beavatkozásnak köszönhető. — Azonban az orvosi ön­érzetnek a frivol eredménynyel és a méltánylat illé­kony tömjénfüstjével megelégedni nem szabad , az orvosnak nem elég tudomásul venni a történtet, hanem nyomozni kell a történés kulcsát, bírnia a lehetőségig m e g f e j t é s é t. A kérdés egyszerűen ez: bujakór volt e valóban a mit gyógyítottunk ? Mi sem volna könnyebb mint azt mondani: abe- tegség hosszú ideig magára hagyatván csak rosszabbá lön, a legkülönbözőbb gyógyszerelések által nem érdekeltetett, de egy sajátszere által a b u j ak ó rn ak 1 e- gyözetett: tehát bujakór volt. Ezt mondva nemcsak hogy magánosán nem állanánk a logikai küzd-téren, sőt társaink sem egyedül a vastag em- piricusok köréből volnának újonczozva; közöttök el­ismert neveket, alapos mély gondolkozásu embereket foghatnánk felmutatni. Leubuscher az agybetegségekröl Írott mun­kájában ezek kór oktanáról szólva ezeket mondja : „A bujakór természete hozza magával hogy a kór-oktani kutatás soknemü akadályra bukkan, a legtöbb eset­ben a bujakór ellenes gyógymód sikere vezet csak a kórisme megállapitásához.“ Wunderlich hasonló értelemben nyilatkozik {Lehrbuch d. Pathologie u. Therapie B. IV. pg. 146) „Úgy látszik hogy boncztani változások nélkül is be­következnek harmadlagos bujakór következtében az idegrendszernek többé kevésbbé súlyos működési za­varai, melyek részint magokon sajátságos jelleget hordanak: részint legalább azáltal külön­böztetik me g magokat, (theils wenigstens da­durch sich auszeichnen), hogy idejében szerel­ve abujakórellenes gyógymódnak enged­nek.“ Csak Yidalt akarjuk megemlíteni, ki Traités des Maladies vénériennes czimü munkájában említ egy embert, kit fiatal korában keményedéit fekélyekből és bujakóros bőrbántalmakból gyógyított. Ezen egyén harmincz éves korában gutaiitést kapott, mely után elmegyöngeség és az emlékező tehetség idönkinti el­veszte maradt hátra. Azon okból mivel ezen esetben a hamiblag használata sikeres volt, Vidal ezt a buja­kórhoz sorozza. Első tekintetre felötlő, mily gyönge alapokon, mily határozatlan, körül nem irt modorban tárgyal­tainak az idézett tekintélyek által az idegrendszer bu- jasenyvböl eredő kóralakjai. Nem szükséges túlfeszített figyelmű észlelőnek lenni, hogy valaki felismerje, miszerint ha több ke­vesebb évvel előre ment bujakóros fekélyek, avagy bujakórellenes szerek sikere elegendő alapul tekinte­tik arra, hogy valamely baj bujakórosnak jellegeztes- sék: akkor a bujakór rovata minden kórtani határon túl fog terjedni s lassankint minden jellegességét el- vesztendi. Az iblanyról nevezetesen több orvosi te­kintély — ezek közt Oppolczer Bécsben — elis­meri, hogy idegzsábák némely eseteiben, úgy izzad- mányok és vérömlenyek (extravasate) felszívódásának eszközlésére, csúzban gyakran szembeötlő hatást gya­korol , midőn bujasenyves okokra távolról sem lehet gondolni. *) *) Legyen szabad magány gyakorlatomból következő kóresetet idéznem , mely az iblanykészitménynek hatályosságát nem bujakóros eseteknél bizonyítani látszik : 1853-ik év de- czember 28-án jött hozzám Labanics György, nyírbaktai földmívelő neje, 36 éves ; egyén gyermekkorában egyszer he­45 ORVOSI HETILAP, Honi és külföldi gyógyászat s kórbuvárlat közlönye. Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos ás felelős szerkesztő. kiadó-könyvnyomdász. JI é'rf’oljraiu.

Next

/
Thumbnails
Contents